3 diplomàs vagyok, ràadàsul bölcsész (nem tudom, miért emelted így ki, ilyen negatívan, mintha mi semmit nem érnénk...), ràadàsul még nő is! Nem keresek rosszul. Igaz nem IT-s a fizum, de sztem akkor sem adnék mégegyszer feleslegesen szakinak pénzt, ha annyi lenne a fizum! Miért? Mert a fürdőben lepergett a festék. 3 különböző festőt hívtam 2 év alatt, mert kb. fél év múlva megint peregni kezdett. Az uccsó kettő azt mondta, hogy mindig le fog peregni, mert nincs ablakom a fürdőben, csak a szellőző. Elég érdekes... Sok embernél nincs, mégsem pereg a pàràtól... Nah, a 3. festő utàn vettem létràt, glettet, stb, és magam vertem le a falat, gletteltem, festettem... Érdekes módon, màsfél éve semmi baja a falnak...
Pont azért nem szeretek fodràszhoz, kozmetikushoz, meg ilyesmikhez menni, mert nem szeretek pletykàlkodni, meg viszolygom attól, hogy utàna engem is kibeszélnek... Nem véletlenül egy tortúra, míg ràbeszélem magam, hogy végre jelentkezzek be... Engem a Lidlben nem érint a nyugdíjas klub. Alig làtok idősebbeket, de nàlunk kettő is van, így lehet, hogy eloszlik a tàrsasàg. Meg úgy gondolom, az idősek inkàbb a piacra és kisebb boltokba jàrnak pont a beszélgetés miatt (meg mert nem kell sietniük a pénztàrnàl a pakolàssal).
Nő vagyok, és tuti beülnék!!! Imàdnàm, ha nem kéne folyton minden ilyen szolgàltatóval "pletyizni". Alapvetően nem vagyok sem szocfób, sem szorongó, sőt!!! De pont azért gyűlölök fodràszhoz és kozmetikushoz menni, mert ott beszélgetni "kell". Én meg jobban szeretem, amikor nem "kell", hanem "csak úgy jön" egy téma egy természetes környezetben. Ne akarja tudni egy szàmomra teljesen ismeretlen ember, hogy hovà megyek nyaralni, hol dolgozom, vagy hogy mindent megvettem-e karàcsonyra?
Reggel írtam, hogy eddig a Kom-esztes kisebb lakàsok közül esett néhàny 1-1 millàval, és lett egy +5 millàs Pest megyében tegnap, amit nem tudok mire vélni. Nah, erre most kapok egy +1 millàs módosítàst egy Kom-esztes kis lakàsról... Vérszemet kaptak a tulajok vagy az ingatlanosok? Nem értem, hogy mi folyik...
Van néhàny vidéki-agglós lakàsfigyelés beàllítva. Érdekesen alakul... Az elmúlt hétben két tàvolabb eső (35-40 km) lakàs àra csökkent (nem sok, csak 1-1 milla, és az elmúlt hónapban több lakàsét ugyanígy csökkentették), egy közelebbiről (25 km) meg növekedésről jött figyelmeztetés (5 milla). Mindet ugyanannyi ideje figyelem.
"Az én véleményem az, hogy az ilyen esetek mögött legtöbbször az van, hogy az sem baj, ha nem lesz eladva. A következő ingatlanrally-nél bejöhet az irreális eladási ár."Persze, visszajöhet. De addig is viszi a pénzt. Ha évekig àll ott, akkor évekig.Sajàt példa: ahol ezelőtt laktunk, ott az egyik lakàs màr az odaköltözésem előtt eladó volt. A màsik közben vàlt eladóvà. Mindkettő 83 m2, ahogy a miénk is az volt. Mindkettő 100 milla felett, sőt!!! Az egyik úgy van hirdetve, hogy két garàzzsal együtt vihető csak, 130 milla összesen. Mindkettő lelakott $z@r a miénkhez képest, rànézésre még kb. 20-30 millió ràköltés. Mi eladtuk a sajàtunkat reàlis àron kevesebb, mint 1 hónap alatt úgy, hogy max a falat kell festeni az új tulajnak (amúgy 4 érdeklődő volt, mind a 4 kp-s). A közös ktsg. 39/hó. És mindkét ingatlan ott àll màr évek óta. Vajon megéri az az X-szer 39 ezer, évekig?
Egyelőre még csak a tendencia miatt figyelek (ahogy szerintem sokan màsok is). Nem életbevàgó a vétel (szerencsére), van hol lakni. A pénz addig fial màshogyan. Kivàrok. :)
Van néhàny figyelésem most beàllítva vidéki kisvàrosokra. Tekintve, hogy ott kisebb a kínàlat is, és amúgy is csak a lakàsok érdekelnének, elég szűkös a kínàlat, de azért ebből is lehet làtni, hogy màr kezdenek visszavenni az àrakból. Tegnap pl. egy egyszobàs lakàsról jött értesítés, 16,9-ről 15-re vitték le.
Nem kell semmit sem szégyellni. Mielőtt diplomáztam, rengeteg helyre elküldtem az önéletrajzom Magyarországon, hogy szóba álljanak velem. Szóra sem méltattak. Akkoriban kiszámítható, értékálló jövedelme volt itthon egy pedagógusnak. Nem luxusélet, de tervezhető, ezért telített volt a pálya. Ekkor kezdtem külföldre kacsingatni, és bevallom, nem szívesen mentem. Akkoriban átoknak gondoltam, hogy Magyarországon nem kellek senkinek. Ma már hálás vagyok a sorsnak, hogy akkoriban nem vettek fel sehová Magyarországon, különben még mindig mamahotelben laknék!
