Tót terror Felvidéken: már játszani sem szabad magyarul (2009. április 21. )
Tót nyelvoktatást vezetnek be a felvidéki magyar tannyelvű óvodákban - közölte a Pravda című független tót napilap hétfőn.
A magyar gyerekek kényszerű nyelvoktatását az oktatási minisztérium írta elő, amely még azt is megszabta, milyen szókincskészletet kell elsajátítaniuk az óvodásoknak. A részletek...
Elutasították Rúzsa Magdi állampolgársági kérelmét! (2009. április 21. )
Információk szerint jelenleg azt sem hiszik el neki, hogy tud magyarul, illetve a nagyapja keresztlevele sem elég magyar felmenőinek bizonyítására.
Magyarokat vertek a tót ÁVH-sok Dunaszerdahelyen (2008. november 3.)
Felvidéki és csonkaországi magyarok vére folyt a csallóközi városban, mert a Felvidéket jelenleg még megszállva tartó tótok rohamrobotjai ok nélkül betörtek a magyar szurkolók szektorába, s ütöttek-vágtak viperáikkal akit értek. Általában fejre - ahogyan az minden demokratikus államban tilos -, de hát itt egy megszállt területen az emberi jogok eddig is csak hellyel-közzel érvényesülhettek... A részletek...
Az R(mdsz) az autonómia és az SZNT ELLEN (2008. szeptember 15.)
Mi késztet egy "magyar" politikust arra, hogy saját közösségének céljaival szemben ellenségesebb legyen, mint egy nemzeti elfogultsággal és a pártállami központosítás mentalitásával megterhelt testület? Mi készteti arra, az egyetlen parlamenti jelenléttel rendelkező romániai magyar politikai szervezet első emberét, hogy a csúsztatásokat sem mellőzve félrevezesse közösségét, semmibe vegye annak kinyilvánított akaratát?
skacok,
Azért tényleg kár egy gazdasági szaklapot szétoffolni ennyi jobbikos topikkal.
Visszaütköző és illetlen.
Ugyanolyan, mintha a Jobbikos összejövetelekre eljönnének a buzik, hogy mást ne mondjak...
Próbáljunk meg normálisan viselkedni. Meg kell lennie a helyeknek, de nem kell tönkretenni azt az oldalt, amit olvastok, írtok...
Száll az ének a mezőnek, esti szellő hollószárnyán,
Valami kis kopott ember énekelget búsan, árván
Bolondságról, szerelemről, kora őszről, illó nyárról
S körülötte elterülő néma magyar pusztaságról.
Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,
Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.
Titokzatos messzeségben istent keres magyar hangja,
Régi honát, testvéreit - mást se tehet - siratgatja.
Piros kedve pillangó volt, sárba fulladt ott Erdélyben,
Zöld reménye foszlányai meghaltak a Felvidéken.
Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,
Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.
Nincsen csak egy citerája, húrjai az égig érnek,
Rajt’ pengeti balladáit véres könnynek, könnyes vérnek.
Mámor esték elszállottak, ott fagytak a Karsztok alján
S ismeretlen menyasszonya tört liliom, olyan halvány.
Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,
Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.
Nem nézi a délibábot, túl van az már a határon
S elkerüli zárt szemét az incselkedő pajkos álom.
Holt vitézek sírtájára hullat dalt és nefelejcset
S fohászkodik: Uram, Hazám el egészen ne felejtsed:
Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre
S hazáján ha segíthetne, élne mégis mindörökre.
1922
Törölt felhasználó2009. 06. 04. 14:53
Előzmény:
törölt hozzászólás
#7
Sajó Sándor: A rab föld
Északon, erdős, kies völgyben,
Ott, ott van az én szülőföldem, -
Jaj, azt a földet nem adom!
Délen, kalászos rónaságon
Ott, ott születtem, oda vágyom, -
Nem, azt a rónát nem adom!
Keleten ősföld kínja jajgat, -
Erdély szült engem bús magyarnak, -
Ó, Erdélyt soha, senkinek!
Északra, délre, napkeletre
Nézek búsultan, keseredve:
E rab föld is az én hazám!
Születtem síkon, völgyben, halmon,
Egy kis rögért, ha meg kell halnom,
Hát meghalok, - de nem adom!
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát, hol
Arany Jánost ringatá a dajka
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra
Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.
Nem kell beszélni róla sohasem
De mindig, mindig gondoljunk reá!
Azt gondlom, hogy egy tőzsdei-gazdasági fórumhoz képest az elmúlt 1-2 hétben rettentő mód elszaporodtak a Jobbikkal és trianonnal foglalkozó topikok....
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
Vesszen Trianon!!
Tót nyelvoktatást vezetnek be a felvidéki magyar tannyelvű óvodákban - közölte a Pravda című független tót napilap hétfőn.
A magyar gyerekek kényszerű nyelvoktatását az oktatási minisztérium írta elő, amely még azt is megszabta, milyen szókincskészletet kell elsajátítaniuk az óvodásoknak. A részletek...
Elutasították Rúzsa Magdi állampolgársági kérelmét! (2009. április 21. )
Információk szerint jelenleg azt sem hiszik el neki, hogy tud magyarul, illetve a nagyapja keresztlevele sem elég magyar felmenőinek bizonyítására.
Magyarokat vertek a tót ÁVH-sok Dunaszerdahelyen (2008. november 3.)
Felvidéki és csonkaországi magyarok vére folyt a csallóközi városban, mert a Felvidéket jelenleg még megszállva tartó tótok rohamrobotjai ok nélkül betörtek a magyar szurkolók szektorába, s ütöttek-vágtak viperáikkal akit értek. Általában fejre - ahogyan az minden demokratikus államban tilos -, de hát itt egy megszállt területen az emberi jogok eddig is csak hellyel-közzel érvényesülhettek... A részletek...
Az R(mdsz) az autonómia és az SZNT ELLEN (2008. szeptember 15.)
Mi késztet egy "magyar" politikust arra, hogy saját közösségének céljaival szemben ellenségesebb legyen, mint egy nemzeti elfogultsággal és a pártállami központosítás mentalitásával megterhelt testület? Mi készteti arra, az egyetlen parlamenti jelenléttel rendelkező romániai magyar politikai szervezet első emberét, hogy a csúsztatásokat sem mellőzve félrevezesse közösségét, semmibe vegye annak kinyilvánított akaratát?