Az elmúlt hetekben számos helyről, megnyilatkozásból próbálta a szakmai sajtó kikövetkeztetni, merre, milyen irányba tarthat a devizaadósok véglegesnek beállított mentőcsomagja. Jelen anyagunkban áttekintjük a piacon fellelhető alternatívákat,...
a teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=2&i=188274
Kedves Olvasó!
Kérlek, fordítsd meg az időrendet egy pillanatra e téma bejegyzéseinél, s olvasd el az első 10 bejegyzést. Találsz ott egy olyan devizahitel megoldási javaslatot, amely idáig nem volt publikus. Minden építő és segítő észrevételedet szívesen látom, hátha sikerül igazságos és jó megoldást találnunk erre a problémára:)
Továbbá
Kérlek benneteket kommentezőket, illetve az olvasókat is, abban segítsetek (ha tudtok), hogy valamilyen úton-módon ezt az alternatív devizaprobléma megoldást is jelenítsük meg valós alternatívaként, a többi elképzelés között (akár médiában, akár a politikusoknál).
Várhatóan ma ül össze a magyar kormány és a Bankszövetség, hogy megvitassák az újabb devizahiteles mentőcsomagot. Ma még várhatóan nem születik megállapodás – a kormánypárt csak a szeptember eleji frakcióülésen tárgyalja a mentőcsomagot – de azért talán tisztábban láthatunk, mint korábban. A korábbi nyilatkozatokból, sajtóértesülésekből és legújabban már az MNB tanulmányokból is összerakhatjuk a formálódó csomag lehetőségeit.
A Portfolio.hu hírportál által gyűjtött két lehetőség közül az egyik a lakáscélú, devizaalapú jelzáloghitelek (1800 milliárd Ft) azonnali forintra váltása lenne piaci árfolyamon. Az MNB a devizatartalékból biztosítana forrást, hogy a nagy összegű váltás ne nyomja agyon a forintpiacot. A bökkenő, hogy így nem csökkennének, hanem tovább nőnének a törlesztő-részletek, ezért a programnak a része volna egy a hitelek kamatát jelentősen csökkentő lépés is, melynek terhei várhatóan a bankok vállát húzná, és csak kisebb mértékben a költségvetését. Részletek híján pontos árfolyamhatást nem lehet még kalkulálni, de jó hír, hogy így a terhek egy egyszeri hatalmas veszteség helyett évekre elnyúlnának, a piac ráadásul az OTP-be a leginkább legrosszabb szcenáriót árazza.
A másik lehetőség szerint az árfolyamgát rendszert bővítené a kormány olyan módon, hogy a tőketartozás egy részét is elengednék, és a program hosszát a jelenlegi 5 évről akár a hitel futamidejéig bővítenék. Erről a tervről korábban is szivárogtak hírek, ám egy tegnap publikált MNB tanulmány tette egyértelművé a javaslatot. A program költségei az MNB szerint évi 30-40 milliárd Ft-ra rúghatnak, amit igen valószínű, hogy a bankok viselnének. Ez alapján az OTP évi maximum 10 milliárd Ft-os veszteséget szenvedne, ami 36 Ft részvényenként. A jó hír itt is az, hogy nagyobb egyszeri tétel helyett hosszú évekre elnyúlnának a veszteségek, ami kevésbé veszélyeztetné a bankszektor tőkehelyzetét, és ennek megfelelően tudnák alakítani üzleti modelljüket.
Forrás: Equilor Elemzés, Portfolio.hu
bevezetéssel együtt megemeljük. Ugyanekkor bankadó mentességén keresztül, rászorítjuk őket arra, hogy a devizahitel csere miatt felszabaduló forrásaikat, fél éven belül új termelő beruházási hitelekként, vagy új munkahelyteremtéshez kapcsolódó hitelként helyezzék ki.
A devizahitelek cseréjének megvalósítására több lebonyolítási alternatíva is lehetséges.
Egyrészről lehetne egy konkrét dátummal minden devizahitel szerződést kötelezően újra köttetni. Az így meghatározott időpontban az ügyfél automatikusan át térhetne az állami deviza hiteltermékre, vagy egy új kondíció alapján egy banki saját deviza terméket kellene megkötnie. Ez a megoldás a koncentrált média figyelem miatt várhatóan nagy sikerű lenne. A probléma ennek kapcsán kettős lehet: Az első, az ismétlődően megjelenő erőteljes nemzetközi lobbi tevékenység. A másik, hogy a valódi koncentrált verseny kialakulásához el kell érni mindkét ajánlat ügyfélhez történő eljutását. Nemcsak a bankok a saját devizahiteleinek újrakötési ajánlatának, hanem az állami kamat paraméterekkel rendelkező termékeknek is könnyen leszerződhetővé és ismerté kell válnia az érintett ügyfelek előtt.
Másrészt lehetséges elindítani egy általános hitel kiváltáson alapuló hitelcserét (a javaslat ezt a verziót tartalmazza), amelynél a létrejövő új hitel lehetőség automatikusan hitelük lecserélésére sarkalja az ügyfeleket. Ez kissé lassabb, de valószínűleg járhatóbb út, ha az állami kézben lévő bankok hitelcserére ösztönző magatartásukkal kellően generálják a piacot.
Tárgyalási lehetőségként felmerül, hogy a szakmai egyeztetések során a kötelező hitel csere folyamatával indítson az állam, s kompromisszumos megoldásként, a javaslatban szereplő ügyféldöntésen alapuló deviza hitelcserét vezesse be.
Tényként leszögezhető, hogy a leendő állami devizahitelesek nem teljesítő aránya, illetve a bedőlési rátája töredéke lehet majd a most tapasztalt mértéknek. Becsléssel megállapítható: az ügyfelek 90-95%-ának már kifizethetővé vállnak az állami devizahitel adóság terhi.
A javaslatban a klasszikus deviza alapú jelzálog hitelekkel foglalkoztunk első sorban. Ennek ellenére, a fentebb leírtak kis módosításokkal alkalmazhatók a klasszikustól eltérő deviza hitel termékekre is. Vélhetően külön szabályozandók a fix összegű törlesztő részletekkel rendelkező deviza konstrukciók, autóhitelek, vagy a biztosítási termékekhez kötött deviza hitelek is.
Sajnos a korábban bevezetett, hitelproblémát megoldó lépésekről kijelenthetjük, hogy a probléma nagyságához mérten (a végtörlesztést, és az árfolyamgátat leszámítva) csupán felületi kezelést nyújtottak. Az érdemi segítségként alkalmazott végtörlesztés, kizárólag a jobb anyagi helyzetben lévő deviza adósok számára volt segítség. Ezen lépés következtében ők kikerültek a deviza adósok tömegéből, viszont a közepes, vagy alacsony jövedelmű rétegek továbbra is a devizafogságtól szenvednek. A fentiek alapján szükséges, hogy a devizaadósok az elkövetkező 5-10 évre ténylegesen érdemi segítséget kapjanak. Reményeim szerint a javaslat kisebb változtatásokkal alkalmas arra, hogy a már meglévő helyzetet a lakosság széleskörű megelégedésére rendezze.
Jelen dokumentum valós lehetőséget vázolt arra a problémára, hogy hazánkban a lakosság devizában történő eladósodottsága milyen módon kezelhető. Megvalósítás esetén, a devizahitelek törlesztési terhe már nem vonja el a lakossági fogyasztástól a jövedelmek jelentős hányadát, s így a részben belső fogyasztáson alapuló gazdasági növekedés pozitív fordulatot tud majd felmutatni.
forrást szereznie) pont párhuzamosan jelentkezne a Magyar állam részére átadandó azonos mennyiségű CHF forrás szükséglet. Tehát Svájcból nézve a magyarországi hitelek CHF igénye ugyanakkora maradna, csak a csatorna alakulna át.
2. Az MNB a deviza tartalékából akkora összeget váltana át euróról CHF-re, amekkora a hitelcsere kapcsán CHF forrás igényként jelentkezne. Az így létrehozott CHF tartalékot adná át a bankoknak refinanszírozási forrásként. Ez a módszer a devizatartalékainkat a 2007-es szint körülire vinné le.
3. Végső megoldásként egy olyan lehetőség merül fel, hogy a refinanszírozási oldalon nem teremtenénk CHF hátteret, csupán CHF-szerűen tartanánk nyilván az állami „devizahiteleket”. Az elnevezés ekkor lehetne „Állami hitel” is. Ebben az esetben a konstrukció mögött forint finanszírozás van, amelynek hitelfeltétel szabályozását kellene úgy meghatározni, hogy a forint hitel mozgása és törlesztő részletei lekövetik a CHF-forint paritásokat. Ekkor az MNB-től a bankok felé nem CHF menne, illetve törlesztéskor sem CHF jön vissza, hanem csak forint. Egyértelmű, hogy ez a megoldás nem túl „piac konform”. Ebben az esetben (például hasonlóan az amerikai jegybankhoz) a hazai jegybank forint forrást ad refinanszírozás háttérnek, egyszerű pénzteremtés módszerével. További refinanszírozás államkötvényen keresztül, vagy bármely más jegybanki forrás bevonással mindenképpen kizárandó, mert az így keletkező kamatkiadási terhek az egész vázolt modell működését tennék költség oldalról lehetetlenné. Ezt a megoldást az alábbi ok miatt is kényszermegoldásnak tarom: Ha 30-50%-ban sikeresen megtörténne a hitelcsere, akkor egyidejűleg hatalmas nyomás alatt lehetne a forint, mert a bankrendszernek nagy mennyiségben egyszeri tételként kellene CHF-et szereznie forintért. Ez csak akkor lenne elkerülhető, ha a CHF a meglévő euro terhére kerülne beszerzésre, vagy a jegybank (a korábbi évekhez hasonlóan) a bankrendszernek eurót biztosítana a visszafizetett hitelek forintjaiért cserébe.
Természetesen lehetséges, hogy a megvalósítás esetén pont egy nem részletezett verzió lesz a legalkalmasabb a forrás oldal rendezésére. De azt mindenképpen fontosnak tartanám, hogy a javaslat lényegi részeként jelentkező kamat teher csökkenés számottevő és tartós legyen.
4. EGYÉB MEGKÖZELÍTÉSEK
Megvalósítás esetén pozitív másodlagos hatással is számolhatunk.
Fontos, hogy kivitelezés esetén előreláthatólag nem szükséges mind a 3500 Mrd Ft (becslés) refinanszírozásának fedezetét előteremteni. Ennek háttere az, hogyha elindulna a szabályzói hitelkiváltással egy deviza kamatverseny, akkor a meglévő devizahitel gazda bankok önmaguktól is csökkentenék a náluk található devizahitelek kamatait. Most csupán azért nem teszik ezt meg, mert erre semmi nem kényszeríti őket, sem a piaci helyzet, sem a hatályos szabályok.
Lényeges másodlagos hatás lehetne a gazdaságunknak, hogy amennyiben a devizacsere miatt a bankok jelentős forrás többletre tennének szert, akkor ezt a forrás többletet felhasználhatnák erőteljesebb forint hitel kihelyezésre, mindezzel jelentős impulzust adva gazdaságunknak. Erre egy elvi lehetőség, hogy bankadó mértékét az állami devizahitel
tulajdonú bankok hitelcserébe történő kötelező bevonására azért van szükség, mert egyébként az ő szerepeltetésük nélkül előfordulhatna az, hogy a magán tulajdonú bankok, az ügyfelek felé nem kínálnák fel az ügyfelek érdekét jelentő állami hitel csere lehetőségét. Ha van állami kereskedelmi banki szereplő, amely az Állami devizahitelt a magán bankok mellett kínálja, akkor a kereskedelmi bankok is belekényszerülnek, hogy ők is ajánlják az Állami devizahitel konstrukciót. A hitelcsere gördülékennyé tételének érdekében a kiváltott hitel hitelfelmondási költségeire egy fix alacsony összegű korlátot kellene meghatározni (maximum 50 e Ft tőkésítendő összeg, de a 0 Ft költséghatár lenne a legcélszerűbb). Az állami devizahitel kihelyezésére mindenképpen 0 Ft-os banki költség határt (például folyósítási költségre) kellene meghatározni, mert a bankok a kiadandó új állami hitel kamatréséből fedezhetik a hitelkihelyezés költségét is. A bankok hitelkiváltást nehezítő, mindenféle akadály teremtését jogszabály szinten tiltani szükséges.
Kereskedelmi bankok lehetséges szempontjai:
Természetesen ez nem egy extraprofitot növelő piac szabályzói megoldás. De ettől függetlenül elsősorban a konkrét banki lépésektől függ, hogy a piac átalakulásakor ezt csupán veszteségként éli meg az adott bank, vagy a lehetőségeket kihasználva a tisztességes profit szint termelését választja. Szintén állítható: a bankok is jól járnak olyan szempontból, hogy amennyiben a jelen rendszer folytatódna tovább, akkor nemhogy a devizahitelek 15-20 éves távlatában várható extra profitjára nem számíthatnának a jövőben, hanem valójában nagy hányadban idő előtt bedőlő, rossz egyenleggel lezárható devizahitel tömegével kalkulálhatnának. Ez a teher a változtatás esetén lekerül a bankokról, továbbá a felszabaduló források új üzletbe terelésével termelhetnek pótlólagosan tisztességes kamat jövedelmet.
3.3 ÁLLAMI DEVIZAHITEL FINANSZÍROZÁSA
A magyarországi devizahitelek deform működése miatt rákényszerülünk arra, hogy szokatlan megoldást alkalmazva a jelenlegi devizahitel állomány mögött lecseréljük a refinanszírozási forrást. Sajnos a piaci szereplők bebizonyították, hogy hazánkban ezen a területen a verseny nem működik megfelelően. A banki szereplők irreálisan magasan tartják a meglévő devizahitel állomány kamatszintjét, s ezzel a meglévő ügyfeleik érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyják.
Megoldásként egy mesterséges refinanszírozást vezetünk be a devizahitelek forrás oldalára. Ez kettős hatást fog kifejteni. Egyrészt az új MNB forrás biztosította Állami devizahitelre sok jelenlegi devizahiteles áttér majd. Másrészt, a megjelenő állami devizahitel (létrejövő versenynek köszönhetően) a meglévő és megmaradó devizahitelek kamat szintjét is lejjebb viszi.
Forrás teremtés javasolt módja:
A legjobb megoldás, ha svájci jegybank és az MNB között hosszú távú devizacserére szerződünk. E szerint a magyar jegybank forintot ad svájci frankért. A szerződött deviza volumen 14 Mrd CHF; illetve 250 Ft-os árfolyammal számítva 3500 Mrd Ft. Ez lehet egy maximális keret összeg, amelynek a kondíciói szerződéskötéskor meghatározásra kerülnek, de a csere lebonyolítása részletekre bontva történne meg.
Miért érdemes a svájci jegybanknak velünk leszerződnie? Az MNB garantálná, hogy a „teremtett” forintot, amelyet most átad a svájci jegybanknak CHF-ért cserében, ugyanolyan árfolyamon váltjuk vissza CHF-re, mint amivel a csere kezdetén számoltuk. Példával: ha most 250 Ft-on kapjuk a CHF-et, akkor a későbbi évek visszacserélésekor is ugyanezen az árfolyamon tesszük. Tehát hiába lesz a CHF forint árfolyama mondjuk 290 Ft, ettől függetlenül mi 250 Ft-ért adjuk vissza az 1 svájci frankot. Tehát a svájci jegybankot a konstrukcióval levédjük a forint romlásával szemben. A forint erősödésekor szintén 250 Ft-on számolnánk a vissza cserét, de ekkor a svájci jegybank kompenzálást kapna Ft-ban. E szerint az árfolyam különbségre 100%-ban, vagy 50%-ban annyi forintot adnánk a svájci jegybanknak, mint amennyivel visszaváltáskor a CHF árfolyama 250 Ft alatt van. Példával: 220 Ft árfolyamnál, szintén lezajlik a visszacserélés 250 Ft-on, de a 30 Ft (100%), vagy a 15 Ft (50%) kompenzálása kerülne utólag a svájci jegybanknak. Ebben a konstrukcióban igaz, hogy nem kap kamatot a svájci jegybank a CHF-jéért, de a „CSAK NYERHETEK” pozíció (100%-nál) elvileg nagy eséllyel gyors lebonyolításra bírhatja a svájci jegybankot. Tehát a megállapodásnál nem a svájci jegybank karitatív énjére, hanem a jól felfogott üzleti érdekére apellálnánk.
Mindez a mi oldalunkról mit jelentene? 250 Ft feletti árfolyamnál lemondunk az „árfolyam nyereségünkről” a visszacserélés során. 250Ft alatti árfolyamnál pedig a késő jövőbeni időpontban sajnos teremtett forinttal meg kell finanszíroznunk a különbséget. Úgy vélem, hogy ezen jövőbeli esetleges áldozatot sajnos szükséges meghoznunk azért, hogy a jelenlegi neuralgikus problémát sikerrel oldjuk meg.
A fentieket két dolog befolyásolja: Az infláció és a jegybanki kamatok különbsége, elvileg a 250 Ft feletti irányba tolja majd az árfolyamot. Viszont a közeljövőben szerintem erősebb a másik komponens, hogy most a Ft alul értékelt pozícióban van (bár ez hazánk által befolyásolható), illetve a CHF valószínűleg jelenleg felülértékelt. E két utóbbi megközelítés a következő 10 éves távlatban szerintem súlyozva 250 Ft alatti árfolyamot generál majd.
A csere lebonyolítása a következő 1 évben, az Állami devizahitel cserék forrás szükségletének megfelelően történne. Ha egy év után marad a keretből, akkor abból egyéb hazai devizahitelre lehet hasonló projekteket meghirdetni. Akár önkormányzati, akár kisvállalati szegmensben.
A visszacserélés ütemezése pedig a lecserélt devizahitelek tőke törlesztésének megfelelő ütemezésben történne. Tehát az első 5 évben minimálisabb mértékben, majd szinte exponenciálisan emelkedve, megközelítőleg 12 év múlva jutna el a legnagyobb visszacserélési volumenre. A visszacserélt, most „teremtett” forint, visszacseréléskor bevonásra kerülne, ezzel biztosítva, hogy az ideiglenesen teremtett forint ne okozzon inflációs hatást.
Alternatív forrás teremtési javaslatok, arra az esetre, ha az előbb említett devizaforrás teremtés nem valósulna meg:
1. Az euró devizatartalékunk (német államkötvényeink) egy részének biztosítékként történő felajánlásával, a svájci jegybank hazánknak rendelkezésre bocsájt CHF forrást hosszú távra. Svájci jegybanknak stabilitási oldalról ez érdeke lehet, mert a bankok piaci refinanszírozásának csökkenésével (hitelcseréseknél nem szükséges a banknak újabb CHF
Természetesen semelyik bank számára sem lenne korlátozott, hogy nem állami refinanszírozási forrásból hasonló konstrukciójú devizahitelt nyújtson, mint az állami devizahitel (az állami devizahitel elnevezést a konkurens termékekre nem használhatja)
Minden kereskedelmi bankra azonos állami devizahitel szabályrendszer vonatkozik, mind a lakossági hitel kihelyezési feltételek, mind a refinanszírozási oldalról is. Ugyanezen feltételek vonatkoznak az állami tulajdonú kereskedelmi bankokra, akik a hitelcserék generálásáért részben felelősek.
Lebonyolítás szabályozása Az elszámolások egyszerűsítése miatt a devizahitel csere konkrét dátuma minden hónap utolsó napjának éjféli időpontjára esne. A lecserélt hitelt adó banknak, egy központi adatbázisba kellene feltöltenie a megszűnt devizahitel adatait (tőketartozás, késedelmes napok száma, törlesztési hátralék, ingatlan fedezet adatai, egyéb adatok). Ezen nyilvántartásból az Állami devizahitelt nyújtó bank adatot vehet le, illetve fel kell töltenie az új állami hitel adatait is. A bankok közötti hitelkiváltás utalása ezen adatbázis folyamatai alapján történik meg. A központi nyilvántartás kezelője elvileg az MNB lehetne.
Bedőlési kockázat megosztás: Mivel a banki kamatmarzs a kedvező lakossági kamat paraméterek miatt minimális szinten tartandó, ezért az Állami devizahitelek közül a nem teljesítő hitelekre a bedőlési kockázat megosztásra kerülne, a folyósítást végző bank és az állam között. A banki rész a deviza tőketartozás 10%-át jelentené. A többi kockázat az államé. A nem teljesítő hiteleket, a Nemzeti eszközalap venné át a tőketartozás maradék 90%-án, az ingatlan fedezet tulajdonjogának átvételével párhuzamosan.
Tőkeszükséglet követelmény szempontjából a bankok Állami devizahitel állományai speciális szabályozás alá esnének. Ennek egyik fő alapköve, hogy a hitel bedőlés esetén, a tőke tartozásnak csupán 10%-a esik a tőke igénnyel lefedendő kockázati számításba.
Állami devizahitel Közvetítési feltételek: Ahhoz, hogy az ügyfelekhez az Állami devizahitelek lehetősége ténylegesen eljusson, szükség van érdekeltté tett közvetítői rendszerre is. Ennek egyszeri költségét meglátásom szerint az államnak kell vállalnia. Javasolt összeg minden hitel cserére 50 000 Ft tranzakciónként. A tőketatozás minimumát itt 1,5 M Ft-on ildomos lenne meghúzni, hogy a közvetítők a darabdíjazás miatt, ne csak a kis hitelösszegű tartozások minél nagyobb számú felhajtásában legyenek érdekeltek. A gyorsabb csere lebonyolítása miatt, mindenképpen csak 3 hónapra hirdetném meg a közvetítői díjat, hogy kellően dinamizálódjon a közvetítői szektor. A hitelcsere jutalék jogosultságát. a hitel közvetítőkön kívül esetlegesen a biztosításközvetítői regiszterben jegyzetekre is kiterjeszteném. A bankok és a közvetítők számára mindenféle egyéb juttatást tiltani javaslok. A közvetítők az ügyféltől sem fogadhatnak el díjazást. A 3 hónap alatt lebonyolítandó 200 e db hitel csere esetén, az 50 ezer forintos jutalék, az államnak egyszeri 10 Mrd Ft-os költséget jelentene. Amennyiben erre nem sikerül ekkora keretet biztosítani, akkor minimum 20 ezer forintnál célszerű meghúzni a közvetítői díjazást (ekkor internetes biztosítási alkuszok bevonása is célszerű lehet, a hatékonyság növelése érdekében). A hitelcsere egyéb nem banki költségeit is minimalizálni szükséges. Például közjegyzői díj 10 E Ft-ban maximalizálandó, illetve jelzálog fedezeti értékbecslésként automatikusan a kiváltott banki devizahitel banki hitel 2013.01.01 időponti értéke kerülne átvételre.
Célszerű lenne egy átmeneti időszakig a teljes devizahitel állományra moratóriumot hirdetni azért, hogy a rendszer elindulását megelőzően, illetve azt követően pár hónapig, a bankok ne adhassák el követeléseiket, illetve ne értékesíthessenek devizahitel jelzálogjog alapján ingatlanokat. Az állami
3.2 KERESKEDELMI BANKI MEGKÖZELÍTÉS, ÁLLAMI DEVIZAHITEL BANKOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYRENDSZERE
Várható, hogy a kereskedelmi bankok, az ellenzék, és a külföldi kritikus hangok is, erőteljesen támadni fogják az Állami devizahitel bevezetését. Az ellenzék támadása, hogy az „emberekkel jót tesz a jelenlegi kormány”, a választások előtt semmiképpen sem jelent majd politikai hátrányt. A külföldről érkező támadásokat, az esedékes államadóság időleges jegybanki megfinanszírozásával, és a kormány „emberek érdekében felvállalt konfrontációjának” hangsúlyozásával kezelni lehet.
A javaslat szerint a kereskedelmi bankok hasonló szituációba kerülnek, mint a végtörlesztéskor, csak azzal a különbséggel, hogy a kialakított szabályrendszer meggátolja azt, hogy ezt a folyamatot a végtörlesztésnél alkalmazott összehangolt magatartásukkal megakadályozzák. 2014 tavaszán nem a bankok voksai döntenek majd, hanem a devizahitelesek és azok szüleinek szavazata. Egy ilyen lehetőséget vagy a kormány, vagy a jelenlegi ellenzék valamely szereplője, tud politikailag jól megjeleníteni.
Az állami devizahiteleket a kereskedelmi bankok ugyanúgy tudják majd nyújtani, mint korábban a devizahiteleket, csak éppen a kereskedelmi bankok nem az anyavállalatuktól, vagy a piacról szerzik be a devizahitel forrását, hanem az állam bocsájtja rendelkezésükre. Továbbá erőteljes eltérés, hogy egy sajátos szabályrendszer határozza meg ezen hitelek kapcsán a kereskedelmi bankok mozgásterét:
Állami devizahitelek bankokra vonatkozó főbb jellemzői, szabályrendszere:
Bármely kereskedelmi bank kérheti az állami devizahitel értékesítésének lehetőségét
Viszont, ha egy bank bejelentkezik az Állami devizahitelben történő részvételre, akkor a bank a hozzá forduló devizahitel cserélő kérelmezőket nem utasíthatja el. Ez biztosítja azt, hogy a bankok ne kizárólag a jó devizahiteleseket fogadják be. Így nem tudják megakadályozni, hogy a rosszabb helyzetben levő deviza adósok is tudjanak élni a devizahitel csere lehetőségével.
Amennyiben bármilyen jogi, vagy technikai akadály merülne fel, hogy a kereskedelmi bankok közvetlenül nem kaphatnak devizaforrást az MNB-től, akkor az MNB valamely állami bank közbeiktatásával vinné végig a folyamatot. Az adott állami bank, az MNB és a kereskedelmi bankok közötti közvetítő tevékenységéért nem számolhatna fel költséget, nehogy az EU ezen keresztül próbálja megakadályozni a devizahitelesek megmentését.
A kereskedelmi banki éves kamatmarzs az Állami devizahiteleken fix 1, vagy 1,3 % lenne. Tehát az MNB-nek, (vagy közbeiktatási esetén például az MFB-nek), a kereskedelmi bankok ennyi százalékkal kevesebbet fizetnek a finanszírozási forrásért, mint amennyit a lakosságnak kamatként felszámolhatnak. Ez a kamatrés a hitelek futamideje alatt változatlan mértékű.
Jelzálog fedezetként ugyanazt a hitel fedezetet kell elfogadni a banknak, ami a lecserélt hitel fedezetéül szolgált.
Minden bank a saját nevében adja az „Állami devizahitelt”, de a refinanszírozás biztosítása alapján kizárólag az állam által meghatározott kondíciók szerint.
190 Ft-tól 209,99 Ft-ig
0-1 SJA; 3 ADK
1-2 SJA; 4 ADK
2-3 SJA; 5 ADK
3- SJA; 6% ADK, de ha „az MNB jegybanki alapkamat +1 %”, az 5 és 6% közé esik, akkor annak mértéke
170 Ft-tól 189,99 Ft-ig
0-1 SJA; 4 ADK
1-2 SJA; 5 ADK
2-3 SJA; 6% ADK, de ha „az MNB jegybanki alapkamat +1 %”, az 5 és 6% közé esik, akkor annak mértéke
3- SJA; 6% ADK, de ha „az MNB jegybanki alapkamat +1 %”, az 5 és 6% közé esik, akkor annak mértéke
170 Ft alatt
0-1 SJA; 5 ADK
1-2 SJA; 5 ADK
2-3 SJA; 6% ADK, de ha „az MNB jegybanki alapkamat +1 %”, az 5 és 6% közé esik, akkor annak mértéke
3- SJA; 6% ADK, de ha „az MNB jegybanki alapkamat +1 %”, az 5 és 6% közé esik, akkor annak mértéke
A megjelölt mezők az általam legvalószínűbbnek vélt svájci jegybanki alapkamat aktuális mértékeit mutatják (illetve a hozzá tartozó állami hitel kamatokat), a jövőbeli svájci frank forint árfolyamának viszonylatában.
A táblázat értékei svájci frankos lakásvásárlási célú jelzálog devizahitel lecserélésére érvényesek. Az egyéb devizájú hitelekre (Euro, Jen) eltérő értékekkel, de azonos logikával más táblázatok készülnének. Továbbá, a táblázat értékei azonos deviza, de más típusú devizahitelek lecserélésénél, is szintén eltérhetne a lakás célú jelzáloghitelektől. Például a CHF lakás jelzálog, de szabad felhasználású hitelek lecserélésekor, az állami kamat a fenti értékeknél 0,5%-al magasabbak lehetne. Illetve az autóvásárlási devizahiteleknél +4 % lehetne a kamat felár. Amennyiben a hitelcsere projekt sikerrel megvalósulna a lakossági szegmensben és további forrás is előteremthető lenne, akkor kiterjeszthető lenne a koncepció a vállalkozói szféra devizahiteleire, és az önkormányzati maradvány devizahitelek állományára is.
A javaslat lényege, hogy az állam szabályzói és pénzügytechnikai eszközökkel módosítja a devizahitelezésben jelenleg beállt statikus állapotot. Mindezt a lakosság és saját érdekében teszi úgy, hogy az egyenlő esélyek elve se sérüljön.
Az állam az MNB segítségével, a kereskedelmi bankok számára meghatározott kondíciókkal deviza refinanszírozási keretet nyújt. A keretből devizát minden bank azonos feltételekkel és azonos körnek kihelyezendő hitelre hívhatja le. A folyamat lényege, hogy a jelenlegi devizahiteleket az ügyfél felmondja és egy Állami devizahitelre cseréli le. A régi hitelkiváltását biztosító új Állami devizahitel forrását az MNB biztosítja. A refinanszírozási keret forrás oldalát a 3.3-as pontban részletezem. Az újonnan folyósítható hitelt, amelynek a paramétereit az állam, forrásait az MNB határozza meg, „ÁLLAMI DEVIZAHITEL”-nek nevezem. A hitelcsere lehetőségével kizárólag a jelenlegi lakossági devizahitelesek élhetnek, attól függetlenül, hogy a meglévő devizahitelük időben törlesztett, hátralékos vagy már felmondott.
3.1 ÁLLAMI DEVIZAHITEL LAKOSSÁGI OLDALÁNAK VIZSGÁLATA
A következő oldalon található táblázatból látható, hogy az ügyfelek fizetendő kamat terhe, a jelenleg érvényes banki CHF hitelek 7-8%-os lakossági kamat szintjéről, az állami devizahitel segítségével, a táblázat első sorába tartozó 2%-os szintjére esne. Ez biztosítja a havi törlesztő részletek számottevő csökkenését, a piacon megtalálható jelenlegi konstrukciókhoz képest. A hitelek 10-15 éves távlatában, amikor a havi törlesztő részlet nagy hányada tőketörlesztés lesz, már várható a svájci frank gyengülése, ami az addigra magasabbra várható svájci jegybanki alap kamat hatását ellentételezi majd.
A fenti megoldás jól illusztrálja, hogy az igazságosság elve alapján a felelőtlen deviza eladósodás terhét nem vesszük le az ügyfelekről, csupán a reális kamat terhelés kialakításával a további ellehetetlenítésüket akadályozzuk meg. A megközelítés médiában is jól kommunikálható. Természetesen a táblázat a várakozásaim alapján készült, s egy esetleges bevezetés előtt mind az árfolyam sávok, mind a kamat mértékek további vizsgálat alá eshetnek.
A hitelkondíciók táblázatszerű komplex meghirdetése és nyilvánosságra hozatala, véleményem szerint mindenképpen indokolt. Ezen megoldással a lakosság tisztában lesz azzal, hogy egy esetleges kormányváltás kapcsán, a jelenlegi kedvező kamat kondíciók számukra előnytelenül fognak megváltozni. Továbbá, világgazdaság váratlan eseményei miatt elméletben előfordulhat, hogy a kezdetben meghirdetett kamatmértékektől kissé el kell majd térni.
2. ELŐZMÉNY ÁTTEKINTÉS
2010 óta határozott gazdaságpolitikai elképzeléseket látunk arra vonatkozóan, hogy az akut helyzet, ami a devizaprobléma kapcsán Európában a hazánkat jellemzi leginkább, megoldásra kerüljön. Az intézkedések hatására, illetve a devizahitelezés befagyasztása következtében, mostanra „már” 3500-4000 Mrd Ft körüli összegre csökkenhetett a lakossági jelzálog devizahitelek összege. Sajnos a jelenlegi devizaadósok anyagi helyzete döntő többségben már rossz, mert azok, akiknek a jövedelmi viszonyai az átlagosnál jobbak voltak, már a végtörlesztés során kikerültek a deviza adósok köréből. Ha a 3500 Mrd Ft esetén 5 M Ft-al számoljuk a deviza adósok jelenlegi tőke tartozásának átlagos összegét, akkor közel 700 ezer ember/család jövedelménél jelent nagyon jelentős terhet, a devizahitelek hónapról hónapra történő törlesztése. A hitel adósok döntő többsége kor eloszlás szempontjából a gyermekeket nevelő középkorúak táborából kerül ki, ezért társadalmi szempontból is nagyon meghatározó egzisztenciális válság alakult ki Magyarországon. Tehát amennyiben a deviza adósok törlesztési terheit sikerülne szinte minden érintettre kiterjedően kb.50%-al csökkenteni, akkor ez nemcsak az egyén oldaláról, hanem a teljes társadalom szempontjából is jelentős előrelépés lehetne.
Mi okozza a devizaproblémát? A támogatott forint hitelek megszüntetése után a bankok, viszonylag stabil devizaárfolyamok mellett, jelentős lakossági jelzáloghitel állományt helyeztek ki. Ezt követően kettős sokkhatás érte a hitel felvevőket. Egyrészt az árfolyamok „elszálltak”, a forint gyengülése, illetve a hitel devizájának erősödése miatt. Másrészt a jellemző 3-4%-os kezdeti kamat szint is jelentősen megemelkedett, jellemzően 7-8% körüli szintre. Mindeközben a devizahitelek többségében jellemző jegyző svájci valuta jegybanki alapkamata 1-2%-ról 0% körüli szintre csökkent.
A probléma elsődleges oka, hogy a lakosságot finanszírozó bankok a hosszú időtávra felvett devizahitelek kamatát indokolatlanul magas szintre emelték, és ott is tartják. Ezzel nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a devizaprobléma sokkal jelentősebb tömegeket érint, mintha a kezdetben alkalmazott kamatok változása ténylegesen is lekövette volna a finanszírozó deviza refinanszírozási kamat költségének változását. Becslésként megállapítható, hogy korrekt refinanszírozási kamatszint követésnél, a 90 napon túli tartozással rendelkező devizahitelek aránya a jelenlegi szint közel harmadát se érné el. Nem is beszélve a most még törlesztő, de már anyagi nehézséggel élő százezrek problémáiról. A devizahitelek hatását egy társadalmi példával is illusztrálnám: Amennyiben a bankok jelen pillanatban minden nem határidőben fizető devizaadós hitelét felmondanák, s a jelzálogjogot azonnal érvényesítenék, akkor Magyarországon minden iskolai osztályban átlagosan 5 gyermek lenne máról-holnapra hajléktalan családjával együtt.
A magyarországi bankok jelenleg negatív közelinek mondott eredményessége látszat csupán. Ennek háttere, hogy a magyarországi devizahitelezés refinanszírozása jellemzően a dupla, vagy tripla A besorolású anyabankokon keresztül történhet. Tehát banki szinten vizsgált magyarországi devizahitelezés eredményessége, a magasan tartott devizahitel kamatok miatt, még a nagy bedőlési és rossz kiszállási pozíciók ellenére is, valójában a pozitív tartományban tartózkodhat. Természetesen számviteli szempontból az anyabanknál realizált kamatfelár, kizárólag ott növeli a kimutatott nyereséget. Így már teljesen logikus, hogy az időlegesen kimutatott veszteség ellenére miért nem vonult ki egyetlen egy érdemi szereplő sem a piacról. Főként, ha a jelenlegi devizahitel portfoliónak üzletértékét a jövőbeli valós kamatfelár profit termelő képességével jelenértékre hozzuk.
A devizaprobléma hátterében kettő ok van. Egyrészt az árfolyam elmozdulás, másrészt a devizahitelek kamatainak megemelkedése. Ez a javaslat árfolyam korrigálás helyett, a devizahitelek kamatának csökkentésével orvosolja a problémát. Beavatkozva a jelenlegi piaci szituációba elérhetjük azt, hogy a deviza adósok a jelenlegi törlesztő részleteikben megközelítőleg ugyanakkora kamatfelárat fizessenek, mint amelyet a hitel felvételekor kellett fizetniük. Vagyis a javaslat megvalósításának köszönhetően a jelenlegi bankjuk 7-8% ügyfél kamatával szemben a hitelcserével csupán 2% kamatot. A megoldás, az árfolyamgát megközelítőleg 20-25 %-os teher csökkentéséhez viszonyítva, 50-60%-ban mérsékli a devizaadósok jelenlegi törlesztő részleteit!
Javaslat lényege:
A kormányzat az MNB-vel karöltve létrehoz egy „ÁLLAMI DEVIZAHITEL” konstrukciót. Ezen belül az MNB devizaforrást biztosít a kereskedelmi bankok számára, amelyek azt a konstrukció paramétereit betartva új lakossági hitelként helyezik ki az ügyfeleknek. Az MNB forrás teremtésére több megoldást is részletezek a dokumentumban. Az állami devizahitel kizárólag csak a jelenleg élő lakossági devizahitel lecserélésére használható fel. A hitelcserével az ügyfél ugyanakkora összegű és futamidejű hitelt vehet fel, mint amekkora hitelcsere időpontjában a jelenlegi devizahitelén van.
Javaslat egyéb jellemzői:
Új állami hitel devizája azonos lesz, mint az ügyfél jelenlegi hitelének devizája.
Állami forrást forint-deviza cserével biztosítjuk, amely az érintett devizás jegybank (pl. CHF-nél svájci jegybank) és az MNB között történik meg. Meghiúsulás esetére alternatív forrásteremtést részletezek.
Állami hitel kamatának mértéke futamidő során, a deviza-forint árfolyam és az érintett deviza jegybanki alapkamatának függvényében változik
Konkrét deviza jegybanki alapkamatának drasztikus emelkedésének esetére, a forint jegybanki alapkamatának mértéke lép be fékező hatásként
A hitelcsere elszabotálásának elkerülésére, a devizahitel cserében aktív banki szerepet kell vállalnia az állami részesedéssel rendelkező bankoknak (MFB, Takarékbank)
Hitelközvetítőket a rendszer indítását követő 3 hónapra, érdekeltté tesszük a devizahitel csere lebonyolításában
A bankokat megemelendő mértékű bankadó mentességén keresztül, optimális lenne rászorítani arra, hogy a devizahitel csere miatt felszabaduló forrásaikat, fél éven belül új termelő beruházási hitelekként, vagy új munkahelyteremtéshez kapcsolódó hitelként helyezzék ki hazánkban
A jelenleg 90 napon túli tartozással rendelkező deviza hiteleket, 20, vagy 30%-os fix banki hitel elengedési diszkonttal, kötelezően be kell vinni a devizahitel cserébe (jelenlegi banki céltartalékok e tételekre már megképzésre kerülhettek)
Az árfolyamgátas és egyéb átstrukturált deviza hiteleknek is lesz lehetősége a hitelcserére
Ez egy fél évvel ezelőtti koncepció (Word-ben 11 oldal), még az MNB növekedési programjának meghirdetése előtt készült. Van benne bőséggel sok olyan momentum, amely azóta bőséges hírverést kapott (vagy röviden érintve van a fórumos cikkben). Kérlek, úgy olvasd (örülök, ha megteszed), hogy nem a számszaki adatok tökéletes precizitása volt a cél megírásakor, hanem egy olyan logikus váz elkészítése, amely ténylegesen egy lehetséges jó megoldást jelent a deviza hitelesek problémáinak rendezéséhez.
Röviden a szándék az volt, hogy ténylegesen kb. felére menjenek le a devizahitelesek törlesztő részletei.
Aktuális kiegészítéseim:
-a devizahitelek ezen koncepció szerint most nem forintosodnának –elsődlegesen a CHF-re értendően- mert a jelenlegi EUR/CHF 1,2 körüli értéke a devizahitelesek hitel tőke részét árfolyambukásban véglegesítené. Ezért a javaslat azzal kiegészíthető, hogy egy esetleges magvalósításkor, csak a későbbiekben lenne a jelenlegi devizahitel állomány forintosítva (1,45-1,5 ös EUR/CHF-en)
- van egy rész benne, amely a közvetítőkre bízza a jelenlegi devizahitelek lecserélésének lebonyolítását, ez a mai állapotok szerint nyugodtan kihagyható lenne azzal, hogy kötelezően átlépendő minden devizahitelesnek hitel cserével, s aki ezt mégsem szeretné, akkor azoknak kellene ezt külön jelezni. Tudom ezzel kapcsolatban is számos érv és ellenérv hozható majd fel.
Összegzés:
ez a koncepció a devizahitelesek tőkéjének törlesztését nem változtatja. (tehát a devizásoknak annyi pénzt kell visszafizetniük, mint amennyit az árfolyamkockázattal vállaltak) tehát itt külső szemlélő oldaláról igazság van..
Viszont a lényegi segítség, hogy a hitel cserével a devizaadósról levesszük azt az irreális terhet, amit a jelenlegi indokolatlan magas kamatok okoznak!!!!
Eredményesség ügyfél oldalról: MOST HIRTELEN
KB 50 %-AL !!!!!! CSÖKKENŐ HAVI TÖRLESZTŐ RÉSZLETEK. amelyek a törlesztési futamidő vége felé emelkednek (ott már inkább tőkét kell fizetni, mint kamat részt). De elvileg a maximumot a legvégén elérve lesznek magasabbak, mint a jelenleg fizetett törlesztőrész.
Bocs a bontásos leközlésért, de remélem így is minél többen rászánjátok az időt, hogy végig olvassátok.
Tudom, hogy nem így lesz, de azért kérem, hogyha lehet a hozzászólásaitok inkább előremutató és építő jelleggel a koncepció tökéletesítésére koncentráljon.
Terítéken a devizahitelek - Itt a mai menü
Ugrás a cikkheza teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=2&i=188274