Ezúttal nincs kivel megegyezni, és nincs kit szabályozott versenyben legyőzni. A hatalom ugyanis nem annak a kezében van, akiről ezt a szónokok, az elemzők és a mélyen tisztelt lakosság föltételezi. Bizonyításként mondok egy példát: Németh Lászlóné.
Teljes megrökönyödést váltott ki, amikor a kiélezett gazdasági helyzetben az évi 500-600 milliárd fölött diszponáló tárca élére, egyben az egyik legnagyobb állami egység vezetőjének a semmiféle politikai tapasztalattal nem rendelkező, közgazdász és vezető üzleti körökben egyaránt ismeretlen asszonyságot jelölte a kormányfő. Csodálkozó hívei még ezt követően is hihették, hogy egy titkos ászt húzott elő Orbán az ingujjából, még az után is, hogy kiderült: a hölgynek diplomája sincs. A döbbenetes bizottsági meghallgatás viszont egyértelművé tette: látszat és valóság ezúttal megegyezik.
Orbán Viktor bődületes hibát követett el. Nemcsak azért mert, beletaposott a frakciójában fickándozók lelkébe, akik úgy szeretnének miniszterek vagy államtitkárok lenni, hanem mert saját maga rondított bele az eddig gondosan ápolgatott képbe, amely szerint lépjen bármilyen kockázatosat, amögött mindig valami fondorlatos terv sejlik föl, illetve becsempészte a kételyt rajongói fejébe: talán mégsem minden kudarcért és nehézségért a külföldi támadások felelősek. Micikét, azaz hogy Lacinét, aki „Vietnamból importált nádbútorokkal és kosarakkal” alapozta meg szakmai karrierjét, nem az IMF vagy a Frankfurter Allgemeine Zeitung ültette a bársonyszékbe.
Máshol kell keresni azokat, akik a Lászlónét a miniszterségbe juttatták: a NER és a Fidesz két legfontosabb háttérvállalkozójának környékén. Nagyon úgy fest, hogy az illetők elérkezettnek látták az időt, hogy a legnagyobb minisztériumot egyszerűen odacsapják a vállalatbirodalomhoz. Amennyiben a megfejtés helyes, úgy a büszke és független Magyarországnak, amelyik másféléve hősies küzdelmet folytat a nemzetközi pénzügyi körökkel, a gravitációval és az általános műveltséggel szemben (utóbbival kapcsolatban komoly sikerekről tudunk beszámolni), olyan miniszterelnöke van, akinek a vécére is ki kell kéredzkednie. Két-három oligarcha kiégett Quislingje.
Teljes megrökönyödést váltott ki, amikor a kiélezett gazdasági helyzetben az évi 500-600 milliárd fölött diszponáló tárca élére, egyben az egyik legnagyobb állami egység vezetőjének a semmiféle politikai tapasztalattal nem rendelkező, közgazdász és vezető üzleti körökben egyaránt ismeretlen asszonyságot jelölte a kormányfő. Csodálkozó hívei még ezt követően is hihették, hogy egy titkos ászt húzott elő Orbán az ingujjából, még az után is, hogy kiderült: a hölgynek diplomája sincs. A döbbenetes bizottsági meghallgatás viszont egyértelművé tette: látszat és valóság ezúttal megegyezik.
Orbán Viktor bődületes hibát követett el. Nemcsak azért mert, beletaposott a frakciójában fickándozók lelkébe, akik úgy szeretnének miniszterek vagy államtitkárok lenni, hanem mert saját maga rondított bele az eddig gondosan ápolgatott képbe, amely szerint lépjen bármilyen kockázatosat, amögött mindig valami fondorlatos terv sejlik föl, illetve becsempészte a kételyt rajongói fejébe: talán mégsem minden kudarcért és nehézségért a külföldi támadások felelősek. Micikét, azaz hogy Lacinét, aki „Vietnamból importált nádbútorokkal és kosarakkal” alapozta meg szakmai karrierjét, nem az IMF vagy a Frankfurter Allgemeine Zeitung ültette a bársonyszékbe.
Máshol kell keresni azokat, akik a Lászlónét a miniszterségbe juttatták: a NER és a Fidesz két legfontosabb háttérvállalkozójának környékén. Nagyon úgy fest, hogy az illetők elérkezettnek látták az időt, hogy a legnagyobb minisztériumot egyszerűen odacsapják a vállalatbirodalomhoz. Amennyiben a megfejtés helyes, úgy a büszke és független Magyarországnak, amelyik másféléve hősies küzdelmet folytat a nemzetközi pénzügyi körökkel, a gravitációval és az általános műveltséggel szemben (utóbbival kapcsolatban komoly sikerekről tudunk beszámolni), olyan miniszterelnöke van, akinek a vécére is ki kell kéredzkednie. Két-három oligarcha kiégett Quislingje.
OTP részvényesek ide!