Topiknyitó: szivacs 2015. 06. 03. 00:43

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés:
Hozzászólások oldalanként:
-pny 2017. 06. 06. 08:06
Törölt hozzászólás
#500
bigyula 2017. 06. 06. 08:03
Előzmény: #497  Vazsmegyei
#499
"Nem én határoztam meg magamat..." De meghatároztad! Olvasgasd a #492-est. Vagy neked fáj Trianon, vagy nem. Ebből kifolyólag vagy magyarnak tartod magad, vagy csak állampolgárnak. Lehetsz még kívülálló, azaz kibic. Több verzió a fenti kijelentés alapján nem nagyon elképzelhető.
Vazsmegyei 2017. 06. 06. 07:59
Előzmény: #496  sanka
#498
Sosem voltál bátor a provokációiddal! Most is sunnyogva jössz!
Vazsmegyei 2017. 06. 06. 07:57
Előzmény: #494  Törölt felhasználó
#497
Nem én határoztam meg magamat, hanem te szektásodtál azonnal az identitásoddal és elhatárolódtál a magyarságtól! Értelmezzed csodás ömlengésedet idézem, hogy elgondolkodhassál, mit írtál::"Szóval még mindig te akarod meghatározni, ki a magyar. Én továbbra is hazaárulónak tartalak emiatt. Nem vagyunk mi magyarok így is eléf kevesen, neked így is fontos a szektásodás, hogy a magyarságot politikai identitásként határozod meg."
sanka 2017. 06. 06. 07:54
Előzmény: #492  Vazsmegyei
#496
Ja, szerinted és most nem használok jelzőt, de biztosan tudod mire gondoltam!
Vazsmegyei 2017. 06. 06. 07:52
Előzmény: #493  Törölt felhasználó
#495
Ez az UNIO minden ország "Trianonja" lesz, ha fennmarad! Most is azok a nagyon más szelek fújnak!
Törölt felhasználó 2017. 06. 06. 07:10
Előzmény: #492  Vazsmegyei
#494
Szóval még mindig te akarod meghatározni, ki a magyar. Én továbbra is hazaárulónak tartalak emiatt. Nem vagyunk mi magyarok így is eléf kevesen, neked így is fontos a szektásodás, hogy a magyarságot politikai identitásként határozod meg.
Törölt felhasználó 2017. 06. 06. 07:07
Előzmény: #487  Vazsmegyei
#493
Ma lehet, hogy élhetnének egy egységes EU-ban nemzetiségi jogokkal felruházva, csak akkor még nagyon más szelek fújtak. De az is érdekes, hogy ha szerinted a nemzetiségeknél nem fontosak az EU-n belüli országhatárok, akkor fordítva, az EU miért ne lehetne gyógyír Trianonra?
Vazsmegyei 2017. 06. 05. 23:27
Előzmény: #490  ts3
#492
Magyar az akinek fáj Trianon, a többi csak állampolgár!
Vazsmegyei 2017. 06. 05. 23:26
Előzmény: törölt hozzászólás
#491
Azért ennél képes vagy még jobban alulmúlni magadat! Bizonyítsad be!
ts3 2017. 06. 05. 22:31
Előzmény: #486  ts3
#490
Orbán viktor biztos, hogy a roszatomnak szurkol.
-pny 2017. 06. 05. 22:28
Törölt hozzászólás
#489
Vazsmegyei 2017. 06. 05. 22:23
Előzmény: törölt hozzászólás
#488
Ne akarjál helyettem gondolkodni, neked az mindig félremagyarázásra ad okot!
Vazsmegyei 2017. 06. 05. 22:21
Előzmény: #479  Törölt felhasználó
#487
Nem a nemzetiségek részéről, hanem a nemzetiségi értelmiség részéről! Nyugodtan élhettek volna a történelmi Magyarország területén nemzetiségként. Mintha a mostani UNIO szerint ez teljesen természetes lenne. Határok nélkül! Nem lett volna szükség LAKOSSÁGCSERÉRE! Kitelepítésekre! Számít ez neked valamit? Ünnepeljed Trianont a saját történelemhamisító tudományos köreitekben! Ott lett kitalálva, hogy ünnepelni kell! Őszirózsás forradalom! Meg aki kitalálta!
ts3 2017. 06. 05. 22:21
#486
Kikapott a magyar válogatott az oroszoktól.
-pny 2017. 06. 05. 22:20
Törölt hozzászólás
#485
-pny 2017. 06. 05. 22:17
Törölt hozzászólás
#484
-pny 2017. 06. 05. 22:13
Törölt hozzászólás
#483
-pny 2017. 06. 05. 22:12
Törölt hozzászólás
#482
Vazsmegyei 2017. 06. 05. 22:10
Előzmény: törölt hozzászólás
#481
Ezerszer le lett már írva, de neked annyi mint a falrahányt borsó!

Topik gazda

szivacs
szivacs
3 5 1

aktív fórumozók


friss hírek További hírek