Macron nem Le Pent verte meg  

"Remek a viszony Merkel és Putyin között Bokor Gábor 2017. május 2. 15:29 SZOCSI, 15:29 Vlagyimir Putyin Angela Merkel német kancellárral elsősorban a két ország közötti kapcsolatokról, a regionális krízisekről és Szíriáról tárgyalt. Ki kell használnunk a lehetőséget, hogy a kapcsolatainkról tárgyaljunk és a legproblematikusabb olyan kérdésekről, mint Ukrajna és Szíria, és talán más régiókról is" – fogalmazott a tárgyalások utáni sajtótájékoztatón az orosz elnök. Angela Merkel utoljára a tavaly júliusi hamburgi G20-csúcs előkészítésének keretében találkozott Vlagyimir Putyinnal, fontos csoportbeli partnernek nevezte Oroszországot. A német kancellár kétévi kihagyás után látogatott el Oroszországba. Putyin, amikor márciusban fogadta Sigmar Gabriel német külügyminisztert kijelentette, hogy Moszkva és Berlin közös célja "a kapcsolatok teljes körű normalizálása"."

Zsákutca. Meh.

Valóban jó írás, rámutat, hogy a kövület pártokat nem csupán úgy lehet nyugdíjazni, hogy az illiberális zsálutca felé kanyarodunk. Ha jobbra és balra nem tetszik, akkor nem csak hátrafelé, hanem előrefelé is van út :-)

Az beszédes, hogy a korábbi két váltópárt jelöltje itt is kibukott már az első fordulóban. Ott is túl sokan voltak már a korábbi begyöpösödött pártokkal elégedetlenek ahhoz, hogy két méjnsztrímen kívüli (mikronnál majd meglátjuk az-e valójában) között dőljön el a választás és nem a "hagyományos" olvadó politikai tömbök közt. A valójában szinte sosem létezett - de mára mindenképp rég idejétmúlttá, használhatatlanná vált - jobboldal vs. baloldal felosztás látványosan kikopik és átveszi a helyét a nemzeti vs. internacionalista szemléletmódok kűzdelme.

Én úgy gondolom, hogy már most a választásoknál kiderül majd, hogy kit vert meg. Szerintem nem lesz elég támogatottsága egy sor kérdésben. Mindenesetre ez az elnökválasztás arra jó volt, hogy kiderüljön, hol is tartanak a franciák. Háááát van bajuk elég ahogy kinéz.

Jó cikk valakitől, aki tovább is lát az orránál: (újra kellett tördelni, mert a fórummotor szétszincálta) "Macron nem Le Pent verte meg Madár István2017. május 8. 01:59 A franciák egy liberális centrista jelölt támogatásával fejezték ki nemtetszésüket a politikai elittel szemben. Macron győzelme sok kérdést vet fel, nem csak a politikai rendszerrel, hanem Európa jövőjével kapcsolatban is. A javuló gazdasági mutatók mellett a kétsebességes unió újra realitássá válhat. Két sztori 1. Folytatódik a radikális, establishmenten kívüli erők előretörése, miután a választópolgárok a politikai elittől nem kapják meg a problémaikra (pénzügyi válság, munkanélküliség, migráció, globalizáció stb.) azokat a válaszokat, amelyekre várnak. A Brexit és Donald Trump 2016-os győzelme után a holland és a francia szélsőséges erők 2017-ben a valaha volt legjobb eredményüket érték el. 2. A 2016-os eredmények után megállt a radikális, gyakran csak újszerű, mintsem kidolgozott válaszokkal hódító erők és ideák térhódítása. Bár az év elején még sokan az euroszkeptikus erők győzelmétől, és az Európai Unió szétszerelésétől féltek, egyelőre ez nem következett be. A holland és a francia radikálisok nem jutottak kormányra, Németországban a szélsőséges erők visszaszorulóban vannak. Európa időt nyert, végiggondolhatja, merre is akarja vinni az uniót, és az idén megindulni látszó növekedés segítségével elkezdheti megvalósítani. A hatalomba, vagy annak közelébe érő erők konszolidálódnak, középre húznak. Az inkluzív demokráciákban a szavazatot hozó törekvéseket előbb vagy utóbb felkarolja egy (új vagy régi) politikai erő. Győztesek és vesztesek Anélkül, hogy nagyon mély politikai elemezgetésbe bonyolódnánk, szögezzük le: Emmanuel Macron elsősorban nem Marine Le Pent győzte le, hanem a nagy mérsékelt pártokat, a köztársaságiakat és a szocialistákat. Hagyjuk is meg a politológusoknak a Macron-jelenség magyarázatát, hogy miként válhatott egy politikai múlt nélküli, liberális, européer a legnépszerűbb francia elnökjelöltté, amikor ezen a piacon eddig is bőven volt bejáratott kínálat. Koncentráljunk inkább arra, hogy mi következik ebből, és süssük el a közhelyet: Macron győzelmével legalább annyi kérdés merül fel, mint amennyi válasz érkezett. A mérsékelt erők bő egy hónap múlva, a nemzetgyűlési választásokon újra összecsapnak. A felmérések alapján jelenleg pont ugyanúgy elképzelhető, hogy - a semmiből jött En Marché! egymagában is kormányzóképes többséget szerez, - koalícióra lép valamelyik mérsékelt erővel (amelyek erről egyelőre természetesen hallani sem akarnak), vagy - kisebbségi kormányzás jön. Akármelyik következik be, a történelmi pártok váltógazdálkodásának rendszere egyelőre véget ért. (Amikor Macron arról beszél, hogy véget akar vetni a franciák megosztottságának, az is felötölhet bennünk, hogy az új elnök álma szerint az új kétpártrendszer az általa egyesített mérsékelt erők, és a radikális Nemzeti Front között húzódik majd.) Mi változik Európában? Sokszor leírták már, hogy a liberális, európárti Macronnal és az újrázó Angela Merkellel egy éledező európai konjunktúrában újra realitássá válnak azok a forgatókönyvek, melyekre fél éve kevesen tettek volna akár egy eurócentet is. A kétsebességes Európa projektje, sőt, az Európai Egyesült Államok víziója is kap egy újabb esélyt. Azok számára, akik a magasabb integrációs fokozatban nem akarnak részt venni (például britek, lengyelek, magyarok), új helyzet állt elő. A hard-Brexit esélye például biztosan nőtt. A német-francia tengely olajozott működésének azért vannak kockázatai. Amennyiben a periféria gazdaságai nem találnak magukra, az ultraortodox német gazdaságpolitikai felfogás konfliktusokat szülhet a franciáknál. Macron már a kampány során jelezte, hogy nem tetszik neki, hogy a közös pénzből a jelenlegi helyzetben Németország profitál, a többiek nemigen. Szerencse és politika Az utóbbi hónapokban nem csak Európáról, hanem Franciaországról is egyre derűlátóbb elemzések jelennek meg. Ha a javuló versenyképesség és az erősebb konjunktúra tartósan fennmarad, akkor Macron politikai támogatottsága erősödhet. Erre szüksége is lesz, ha valóban meg akarja reformálni az államigazgatást (120 ezer embert tervez elküldeni a közszférából) és átalakítja az adórendszert. Franciaország belső sikerei meghatározhatják az EU átalakítását célzó ambíciókat. Az Európai Bizottság - elunva a politikusok bénultságát - március elején nyilvánosságra hozta a Fehér Könyvet, ami öt utat vázol fel a jövőben Európa előtt. Junckerék öt forgatókönyve a következő tíz évre így néz ki: 1. Végigviszik az eddig eldöntött reformokat 2. Csak a közös piac marad a vívmányok közül 3. Többsebességes Európa, mindenki eldöntheti, hogy akar-e erősebb integrációt 4. Kevesebb együttműködés, de hatékonyabban 5. Közösen előre az Európai Egyesült Államokért Macron győzelmével az egyes forgatókönyvek esélyei közelebb kerültek egymáshoz. Ahogy mondtuk, legalább annyi kérdés, mint amennyi válasz. Izgalmas lesz 2017."

Jó cikk valakitől, aki tovább is lát az orránál: "Macron nem Le Pent verte meg Madár István2017. május 8. 01:59 A franciák egy liberális centrista jelölt támogatásával fejezték ki nemtetszésüket a politikai elittel szemben. Macron győzelme sok kérdést vet fel, nem csak a politikai rendszerrel, hanem Európa jövőjével kapcsolatban is. A javuló gazdasági mutatók mellett a kétsebességes unió újra realitássá válhat. Két sztori- Folytatódik a radikális, establishmenten kívüli erők előretörése, miután a választópolgárok a politikai elittől nem kapják meg a problémaikra (pénzügyi válság, munkanélküliség, migráció, globalizáció stb.) azokat a válaszokat, amelyekre várnak. A Brexit és Donald Trump 2016-os győzelme után a holland és a francia szélsőséges erők 2017-ben a valaha volt legjobb eredményüket érték el. - A 2016-os eredmények után megállt a radikális, gyakran csak újszerű, mintsem kidolgozott válaszokkal hódító erők és ideák térhódítása. Bár az év elején még sokan az euroszkeptikus erők győzelmétől, és az Európai Unió szétszerelésétől féltek, egyelőre ez nem következett be. A holland és a francia radikálisok nem jutottak kormányra, Németországban a szélsőséges erők visszaszorulóban vannak. Európa időt nyert, végiggondolhatja, merre is akarja vinni az uniót, és az idén megindulni látszó növekedés segítségével elkezdheti megvalósítani. A hatalomba, vagy annak közelébe érő erők konszolidálódnak, középre húznak. Az inkluzív demokráciákban a szavazatot hozó törekvéseket előbb vagy utóbb felkarolja egy (új vagy régi) politikai erő.Győztesek és vesztesek Anélkül, hogy nagyon mély politikai elemezgetésbe bonyolódnánk, szögezzük le: Emmanuel Macron elsősorban nem Marine Le Pent győzte le, hanem a nagy mérsékelt pártokat, a köztársaságiakat és a szocialistákat. Hagyjuk is meg a politológusoknak a Macron-jelenség magyarázatát, hogy miként válhatott egy politikai múlt nélküli, liberális, européer a legnépszerűbb francia elnökjelöltté, amikor ezen a piacon eddig is bőven volt bejáratott kínálat. Koncentráljunk inkább arra, hogy mi következik ebből, és süssük el a közhelyet: Macron győzelmével legalább annyi kérdés merül fel, mint amennyi válasz érkezett. A mérsékelt erők bő egy hónap múlva, a nemzetgyűlési választásokon újra összecsapnak. A felmérések alapján jelenleg pont ugyanúgy elképzelhető, hogy a semmiből jött En Marché! egymagában is kormányzóképes többséget szerez, koalícióra lép valamelyik mérsékelt erővel (amelyek erről egyelőre természetesen hallani sem akarnak), vagy kisebbségi kormányzás jön. Akármelyik következik be, a történelmi pártok váltógazdálkodásának rendszere egyelőre véget ért.(Amikor Macron arról beszél, hogy véget akar vetni a franciák megosztottságának, az is felötölhet bennünk, hogy az új elnök álma szerint az új kétpártrendszer az általa egyesített mérsékelt erők, és a radikális Nemzeti Front között húzódik majd.) Mi változik Európában?Sokszor leírták már, hogy a liberális, európárti Macronnal és az újrázó Angela Merkellel egy éledező európai konjunktúrában újra realitássá válnak azok a forgatókönyvek, melyekre fél éve kevesen tettek volna akár egy eurócentet is. A kétsebességes Európa projektje, sőt, az Európai Egyesült Államok víziója is kap egy újabb esélyt. Azok számára, akik a magasabb integrációs fokozatban nem akarnak részt venni (például britek, lengyelek, magyarok), új helyzet állt elő. A hard-Brexit esélye például biztosan nőtt. A német-francia tengely olajozott működésének azért vannak kockázatai. Amennyiben a periféria gazdaságai nem találnak magukra, az ultraortodox német gazdaságpolitikai felfogás konfliktusokat szülhet a franciáknál. Macron már a kampány során jelezte, hogy nem tetszik neki, hogy a közös pénzből a jelenlegi helyzetben Németország profitál, a többiek nemigen. Szerencse és politikaAz utóbbi hónapokban nem csak Európáról, hanem Franciaországról is egyre derűlátóbb elemzések jelennek meg. Ha a javuló versenyképesség és az erősebb konjunktúra tartósan fennmarad, akkor Macron politikai támogatottsága erősödhet. Erre szüksége is lesz, ha valóban meg akarja reformálni az államigazgatást (120 ezer embert tervez elküldeni a közszférából) és átalakítja az adórendszert. Franciaország belső sikerei meghatározhatják az EU átalakítását célzó ambíciókat. Az Európai Bizottság - elunva a politikusok bénultságát - március elején nyilvánosságra hozta a Fehér Könyvet, ami öt utat vázol fel a jövőben Európa előtt. Junckerék öt forgatókönyve a következő tíz évre így néz ki: Végigviszik az eddig eldöntött reformokat Csak a közös piac marad a vívmányok közül Többsebességes Európa, mindenki eldöntheti, hogy akar-e erősebb integrációt Kevesebb együttműködés, de hatékonyabban Közösen előre az Európai Egyesült ÁllamokértMacron győzelmével az egyes forgatókönyvek esélyei közelebb kerültek egymáshoz. Ahogy mondtuk, legalább annyi kérdés, mint amennyi válasz. Izgalmas lesz 2017."