Túllehet a csúcson a kelet-közép-európai országokból megfigyelt kivándorlás - állapítja meg friss cikkében az Economist, mely külön írásban foglalkozik a térségben kialakult vadonatúj helyzettel. A brit hetilap legutóbbi
Agnes, ezeket a diplomás finomkodó provokátorokat csak a saját hülyeségük fogja jobb belátásra téríteni. Nem értik a kérdéseket sem, amiket a társadalmi feszültségek magukban hordoznak! Ők egy feladatot teljesítenek. Egy letűnt rendszert próbálnak a maguk szája íze szerint népszerűsíteni a jelenlegi szapulásával, miközben degeszre keresik magukat az általuk szapult rendszer jóvoltából!
Talán akik közvetlenül körülveszik az embereket ott lehet a probléma. Pártoknak ehhez nem sok köze van, mert egyik sem okozott különösebben semmit a munka világában az eltipráson kívül.
a munkavállalói réteg, márha az egyszeri emberre gondolsz azért jutott oda, ahová, mert ezt érte el. példának okáért, eltűri, hogy tolvajok legyenek kormányon.
Hát nem mindenhol van így. Magyarország nagyon félre ment ebben a vezető tenyésztésben vagy mi ez. A szocializmus végén volt nekem a legjobb főnököm. Kemény volt és igazságos. Ja és nem képviselt bűnözői gondolkodást. Ja és nem kerestem jól, de az nem számít. Egyszer volt még ilyen főnököm Ausztriában, igaz ott jól is kerestem.
engedelmededdel ezt nem tudom honnan hallucináltad, de full hülye vagy hogy ilyen inszinuációkkal illetsz
a többi már kivágná a moderációs küszöböt, úgyhogy jó pihenést, felejts el
A vezetők egy részére igaz, amiket írsz, de ez minden "kasztban" így van. Sajnos idehaza a legtöbb vezetőnél az a kiválasztási kritérium, hogy tojjon a munkavállalói fejére, de úgy, hogy ezt a lehető legkevesebben vegyék azért észre. (Mert akkor túl nagy lenne a fluktuáció.) Ha van HR-es, akkor annak a(z egyik) feladata, hogy ezt a "fejretojást" valahogy kompenzálja, netán el is feledtesse/fedje. DE ehhez hozzá kell azt is tenni, hogy a legtöbb magya munkavállaló (akár melós, akár vezető) olyan, mint a szavazók nagy része: azt akarja, hogy vele és az ő problémájával foglalkozzanak. A vezetőknek viszont priorizálni is kell. Ráadásul az emberek hálátlanok: ha foglalkozol velük, az sem lesz elég nekik, pl. mert úgy érzi X, hogy Y több figyelmet kapott. Tulajdonképpen az emberek olyanok, mint a gyerekek: azt akarják, hogy CSAK velük foglalkozzanak, másokkal nem vagy csak alig. Azt meg logikusan lehetetlen teljesíteni, hogy mindenkivel külön-külön többbet foglalkozzanak, mint másokkal :) Persze egy jó szervezet reagál erre, és kitalál / alkalmaz kreatív módszereket. No de a hazai menedzserek pont ezért olyan kutyaütők jellemzően: nem keresnek ilyen módszereket, csak elvárják, hogy a "melós" is ugyanolyan elánnal teljesítsen, mint ők. Azt nem nézik, hogy a melós lényegesen kevesebb fizut kap, ergo nem fog olyan elánnal teljesíteni. De lehetne ezt még ragozni. A lényeg az, hogy ez inkább empátia-hiányra és egyéb hiányosságokra vezethető vissza. Sok esetben köze nincs a lenézéshez, csak mindenki azt lát bele, amit akar. A big boss pl. azt mondja, hogy motiválatlan a melós, a melós meg azt, hogy lenézik őt, stb. Olyanok ezek a problémák, mint a Rohrschach-teszt :) Mindenkinek igaza van, és senkinke sincs :) (Nem fogom a sok elgépelést kijavítani, sorry... utalám így elküldeni a posztot, de későre jár, és soxor csptam mellé...) :)
Hazaköltöznek a kelet-európaiak?
Ugrás a cikkhez