Hogy állunk a konvergenciával? - az MNB szakértői válaszolnak
Ismét értékeli a konvergencia folyamat alakulását a Magyar Nemzeti Bank szakértői csoportja. Idei, 2006-os konvergenciajelentésükben a reálkonvergencia hosszú távú kilátásainak vizsgálatára helyezik a hangsúlyt. Olvasóink kérdéseiket közvetlenül is feltehetik a jelentés készítőinek itt, a portfolio.hu szakértői fórumában. A válaszok keddtől várhatóak.
Ezek a kérdések már közvetlenül a monetáris politikai döntéshozatalt érintik, a szakértői stáb részéről ilyenekre nem válaszolhatunk.
A kamatpolitika irányultságának esetleges változására a Monetáris Tanács Közleményeiből, tagjainak nyilatkozataiból, illetve a kamatdöntő Tanácsülések rövidített jegyzőkönyveinek tatalmából következtethet (a legközelebbi január közepén jelenik meg).
A kérdéseidre pontos választ jelenleg nem tudunk adni, mert részletes elemzéseink egyelőre csak legfőbb exportágazatunkra, a feldolgozóiparra és azon belül is elsősorban a tevékenység jellegére és a felhasznált termelési tényezők valamint a termelékenység növekedési szerepére koncentrálnak. A konvergenciajelentésünkben (2.5. fejezet) ismertetett és a feldolgozóiparra vonatkozó eredményeink szerint a növekedés legfontosabb húzóereje az eddigiekben a magas termelékenységű gépipar – ezen belül elsősorban a járművek és a híradástechnikai eszközök gyártása – valamint a fémfeldolgozás volt, miközben a munkaintenzív textilipar és az élelmiszeripar egyre veszítenek jelentőségükből.
A tulajdonosi szerkezetre és a vállalati méretre vonatkozó kérdéseid szempontjából további releváns tendencia, hogy az átlagnál hatékonyabb ágazatok és vállalatok egyre több erőforrást használnak fel, ezáltal egyre növelik a gazdasági növekedéshez való hozzájárulásukat. Tekintve, hogy ezek a vállalatok – mérethatékonysági okok miatt – általában nagy méretűek, valamint figyelembe véve, hogy a külföldi tulajdon általában fejlett technológia felhasználásával párosul, ez az eredmény inkább a hazai kkv-k csökkenő jelentőségére utalhat a gazdasági növekedés szempontjából. Másrészt a vizsgált iparágak többségében a vállalati szintű hatékonyság-javulás egyre kisebb mértékű, ez pedig általában a vizsgált vállalati kör egészében is a lassabb felzárkózás irányába mutató kockázatokat jelez.
A nagyvállalatok jelentőségére, tulajdonosi hátterére vonatkozólag további hasznos információkat tartalmaz az ECOSTAT évente készülő listája a 100 legnagyobb magyar vállalatról és azok főbb adatairól.
Véleményük szerint, különösen az elmúlt 2 hónap dinamikus forinterősödésének a tükrében, nem túlzott - e az MNB alapkamat jelenlegi szintje?
Elviekben az ikerdeficit lefaragásához a jelenleginél lényegesen gyengébb HUF árfolyam előnyösebb lenne, az amúgy több sebből vérző gazdasági növekedésről nem is beszélve. Ehhez hozzájárulandó, nem elképzelhető- e a jelenleginél aktívabb kamatpolitika (gyakoribb kamatváltoztatás, akár csökkentés.)
Tisztelt SmallCap!
A 2006-2007-es intézkedések révén 2008-ban várhatóan teljesül majd az Ön által említett szigorító szabály (elsődleges deficittel nem lehet költségvetést benyújtani). Ahhoz azonban, hogy az azt követő években is teljesüljön, számításaink szerint további intézkedésekre, illetve a jelenleg még csak tervezési fázisban lévő strukturális reformok megvalósítására lesz szükség.
Ön jól érzi, hogy zérus-közeli elsődleges egyenleg addig nem elegendő az államháztartási GDP-arányos hiányának 3 százalék alá szorításához, amíg a nettó kamategyenleg 4 százalék körül van. Ez a szabály csak egy - és valóban nem különösebben erős - szabály a nemzetközi gyakorlatban széles körben és változatos formában használt ún. fiskális szabályok közül, amelyek a költségvetési politika fellazulásának megakadályozását célozzák. Magyarországon eddig még csak kisebb jelentőségű, bizonyos részterületeket érintő ilyen típusú szabályra volt példa, ehhez képest ez a tervezett szabály már előrelépés és a fiskális helyzet valószínűleg kikényszeríti további szabályok bevezetését is.
Üdvözlettel,
Tésy Gabriella
A tervezett reformfolyamatok mellett mennyire lehet reális az
elsődleges deficit eltűnése 2008-ra? A tervezett szigoró szabályok
(elsődleges deficittel nem lehet költségvetést benyújtani) effektív
akadályozói lesznek-e a fiskális politika fellazulásának a választások
előtt? A gyakorlatot ismerjük...
Mi lehet a jövőben a konvergencia igazi motorja a jövőben? A multik húzzák tovább a gazdaságot, vagy a KKV szektornak illetve a magyar vállalatoknak is lesz esélyük a felzárkózásra? A mostani dichotóm szerkezet megszűnésére ad-e megoldást a konvergencia?
Lehetséges az EU-s transzferek hatékony felhasználása, ha bizonyos feltételek teljesülnek. Ezek az EU Bizottság egy tanulmánya szerint a stabilitáspárti fiskális és monetáris politikák; a forrásokat sem térben, sem iparági szinten nem túlságosan elaprózó fejlesztési stratégia; a fizikai- és humántőkébe való beruházás prioritása a vállalatoknak közvetlenül nyújtott, illetve a mezőgazdasági támogatások előtt; és az állami bürokrácia hatékonyságának lehetőségekhez képesti minél nagyobb növelése.
Mindegyik esetben lehet pozitív és negatív példákat is találni. Pozitív példaként említhetjük - sok más mellett - Írország fegyelmezettebb makropolitikáját, Spanyolország központosítottabb tervek alapján megvalósult infrastruktúra-fejlesztési programjait vagy Portugália piacibb alapú ipari ágazati támogatáspolitikáját. Negatív példa lehetnek Olaszország erőltetettebb iparszerkezet-alakítási tervei (bár ez kevésbe az EU strukturális alapokhoz tartozó téma), Portugália túlságosan decentralizált döntéshozatalra alapuló közútfejlesztési programja vagy épp az addicionalitás elvének nem teljesülése számos tagállam esetében.
Az elemzésünkben inkább óvatosságra szerttünk volna inteni az EU alapok várható hatását illetően, mintsem egy határozottan negatív jövőképet felvázolni. A korábbi kohéziós országok adatain készített empirikus elemzések ugyanis csak igen szerény, az alapoknak tulajdonítható növekedés-élénkítő hatást tudtak kimutatni. A hatás nagysága a fogadó ország gazdaságpolitikáján múlik, és egyben ez az elemzésünknek a témaval folgalkozó fejezetének is a fő üzenete.
A külföldi közvetlen tőkebefektetéseknek a tapasztalatok szerint jelentős hatása van a termelékenység-növekedésre így a versenyképességre is. A régiós országokkal együtt versenyzünk a külföldi, zömmel az eurozónából érkező befektetésekért. Az euró bevezetésével egy fontos kereskedelmi korlát omlik le, megszűnik az árfolyamkockázat, csökkennek az ide befektető vállalatok tranzakciós költségei. Az euró bevezetése ezért potenciálisan nagy lökést jelenthet a bevezető országba áramló tőkebefektetésekben és a versenyképességben is.
A közös valuta azonban csak egy faktor a versenyképességet meghatározó tényezők komplex halmazában, amint azt jól mutatja néhány, az eurozónában is versenyképességi problémákkal küzdő ország (pl. Portugália) példája. Olyan egyéb, intézményi tényezők tartoznak ide, mint pl. a tulajdonjogok tisztelete, a korrupció mértéke, a kormányzati bürokrácia hatékonysága, a makrogazdasági környezet stabilitása, az infrastruktúra, az áru- és pénzpiaci hatékonyság, a pénzügyi közvetítőrendszer minősége, az oktatás, egészségügy színvonala, innováció, stb.
Magyarország viszonylag korán, a ’90-es évek elején sok intézményi és piaci reformot, liberalizációt hajtott végre és sok szempontból még talán jobban áll, mint a régió azon országai, akik csak később vágtak bele ezekbe a reformokba. A probléma az, hogy az elmúlt években ez az előny egyre inkább olvadni látszik, az euróbevezetés terén való lemaradás pedig még tetézheti ezt.
Kedves aljosa!
Korábbi elemzéseink szerint (lásd Csajbók Attila - Csermely Ágnes: Az euró bevezetésének várható hasznai, költségei és időzítése) az euró bevezetése hosszú távon is jelentős növekedési többletet eredményez, az euróövezti tagság a magyar GDP növekedési ütemét 0,6-0,9 százalékponttal emelheti. Ha a kérdésben szereplő 6 éves csúszást feltételezzük, akkor a növekedésbeli veszteségünk a felzárkózásunkat legalább 3-4 évvel, de akár többel is késleltetheti.
Benk Szilárd - MNB
Tudjuk, hogy ez nagyon sokakat érdekel, de a jelenlegi Jelentésünkben a reálkonvergenciát illetően nem végeztünk régiós összehasonlítást. Ennek elsődleges oka, hogy a többi országról nincsenek olyan részletes és mély (a termelékenység esetében pl. vállalati szintű) adataink, mint Magyarországról, ezért a potenciális növekedésüket megítélni is csak sokkal felületesebben tudnánk.
De tudok ajánlani Önnek egy friss IMF-es anyagot, amely december során fog megjelenni és a kelet-közép-európai régió országainak növekedési kilátásaival foglalkozik. Az anyag egyik szerkesztője Susan Schadler és az IMF Occasional Papers sorozatában fog megjelenni. Ebben részletes becsléseket talál majd az egyes országok várható potenciális növekedésére és a fejlett Európa jövedelmi szintjének eléréséhez szükséges időkre.
Amit viszont említettünk az elemzésünkben, és amiben 2006-ban Lengyelországot kivéve minden régiós országnál rosszabbul állunk, az a Világbank ranglistája a vállalati beruházások és üzletvitel könnyűségét („ease of doing business”) mutató index. Ez az index olyan mutatókat súlyoz össze, mint például az új vállalkozások indításához szükséges idő és költség, a munkaerő felvételének és elbocsátásának könnyűsége, a hitelhez jutás feltételei, az adók mértéke, a szerződések betartatása, stb.. Ha többet akar megtudni erről az indexről, érdemes ellátogatni a következő honlapra: www.doingbusiness.org.
Elég negatív a vélemény az uniós pénzek felhasználását illetően. Van-e olyan létező példa az intézményrendszerek terén, mely valóban hatékony, beruházásorientált felhasználást tesz lehetővé? Valahol ennek a pénznek meg kell jelennie, a fogyasztást simítja majd?
Míg az MNB a konvergencaiprogramban bemutatott fiskális- és makropályával 2007-08-at illetően alapvetően egyetért, a Jelentésünkben bemutatott elemzéseink éppen azt a kockázatot vetik fel, hogy a későbbi években a növekedés alacsonyabb lehet, mint amit a program felvet (és ami egyébként megegyezik az MNB által korábban feltételezett potenciális növekedéssel). Ennek oka, hogy a potenciális növekedés a kiigazítástól függetlenül is lassulni látszik, ezt a helyzetet pedig még tovább rontja a kiigazítás adóintézkedéseinek kedvezőtlen szerkezete (ld. még guildernstern kérdésére adott választ). Mindez megkérdőjelezi, hogy a 2009-10-es években már számottevő tere lenne a jóléti kiadások növelésének, a kiigazítás tartósságának veszélyeztetése nélkül.
A nemzetközi tapasztalatok, legalábbis a Konvergencia Jelentésünkben általunk feldolgozott sikeres (azaz tartós és nagymértékű) európai kiigazítási epizódok azt mutatták, hogy a kiigazítást a növekedés fellendülése követte. Ez azonban nem feltétlenül jelent ok-okozati összefüggést: lehetséges például, hogy épp azok a kiigazítások tudtak sikeresek lenni, amelyek egybeestek a növekedés (valamilyen más okból bekövetkező) fellendülésével.
Elméletileg vannak olyan csatornák, amelyeken keresztül egy fiskális kiigazítás hozzájárulhat a hosszabb távú növekedéshez. Talán a legfontosabb a megbomlott makrogazdasági egyensúly helyreállítása, hosszabb távra stabil gazdasági környezett biztosítása, amelyek miatt a kockázati prémium és ezen keresztül a hosszabb távú reálkamat csökkenhet, ami fellendíti a beruházást és így a potenciális növekedést is.
A fiskális kiigazítás azonban negatívan is hathat a hosszabb távú növekedésre, például abban az esetben, ha a bevételi oldali intézkedések (adóemelések) jelentős erőforrás-allokációs torzítást okoznak. A tapasztalatok szerint különösen a direkt (termelési tényezőket, azaz munkát és tőkét sújtó) adókra való támaszkodásnak lehet a hosszabb távú növekedés szempontjából negatív hatása, az indirekt (fogyasztási, forgalmi) adók kevésbé károsak.
A jelenlegi magyar esetben mindkét csatorna jelen van: a kiigazítással egy súlyos ikerdeficites szituációból evez kifelé az ország, ami csökkentheti a kockázati prémiumot, ugyanakkor a bevételi oldali intézkedések összetétele (direkt adók jelentős emelése) a hosszabb távú növekedést tekintve nem a legszerencsésebb. Hogy melyik hatás lesz erősebb, azt egyelőre nehéz megmondani.
Másik kérdésére röviden csak annyit válaszolnék, hogy amennyiben az intenzíven bevont forrásokat nem produktív eszközökbe (fizikai vagy humántőkébe, infrastruktúrába, stb.) ruházza be egy ország, hanem pl. elfogyasztja, akkor az nem növeli a növekedési potenciált, még ha az adott pillanatban magasabb növekedést is mutat a gazdaság.
Vannak-e arra vonatkozó számítások, hogy az euro bevezetésének csúszása mennyire késlelteti a konvergenciát? (azzal, hogy már 6 évet csúszik a potenciális bevezetési dátum, hány évet csúszik a referenciaként említett jövedelmi felzárkózás)
azt szeretném kérdezni, hogy a potenciális GDP-növekedésre milyen hatással van a kiigazításnak a nemzetközi tapasztalatok szerint?
Az világos, hogy rövid távon a GDP-növ. üteme visszaesik, utána meg gyorsulhat, de van-e arra valamiféle konszenzus, hogy a kiigazítás milyen csatornákon keresztül járulhat hozzá növekedési potenciál javulásához? Illetve az előzményre is kiváncsi lennék, mert mintha ebben sem lenne egységes nézőpont: az intenzív forrásbevonás (értsd: eladósodás) időszakának kritikus szakaszában milyen okok miatt esik vissza a lendület?
Már most is hallható a kormányzati kommunikációban, hogy a következő évek megszorítása után 2009-2010-ben már a gyümölcsöket arathatjuk le, számos tekintetben nőhetnek a jóléti kiadások. Hogyan lesz erre fedezet úgy, hogy a konvergencia pálya ne sérüljön ismét?
Hogy állunk a konvergenciával? - az MNB szakértői válaszolnak