Kedves Topkaisers!
Teljesen igaz, hogy kis nyitott gazdaságokban az árfolyamnak kitüntetett szerepe van az infláció alakulásában, ezért az árfolyam nyilván nagyobb súlyt kap a monetáris politikai döntésekben, mint a nagy zárt gazdaságokban. Ez azonban távolról sem jelent feltétlenül mechanikus kapcsolatot az árfolyamalakulás és a monetáris politikai döntések között, több okból kifolyólag sem (most tekintsünk el a hazai intervenciós sávtól). Még ha a zárt gazdaságoknál kevésbé is, az inflációt a nominális árfolyamon kívül számos több más tényező is befolyásolja, (az üzleti ciklus alakulása stb.) így közvetlenül az inflációt targetáló rezsim nagyobb lehetőséget biztosít a monetáris politika számára végső céljának elérésére, mint a mechanikus árfolyamrögzítés, amelynek keretein belül nincs lehetőség az országspecifikus sokkok kezelésére. Noha az optimális valutaövezetek feltételeinek teljesülése esetén az aszimmetrikus sokkok valószínűsége kisebb, a monetáris politika rugalmassága és önállósága fontos lehet az euro bevezetéséhez szükséges inflációs kritérium teljesítéséhez. Az IR rezsim talán legnagyobb vonzereje azonban az lehet, hogy hiteles működés esetén képes az inflációs várakozásokat lehorgonyozni, így a várakozási csatorna szerepe ebben a rendszerben lehet a legerősebb. Az inflációs várakozások stabilizálódása sok kis nyitott IT ország (pl. Anglia, Új-Zéland, Svédország) tapasztalata szerint egyébként pont azt eredményezheti, hogy a rövidebb távú ill. kisebb árfolyamváltozások kevésbé befolyásolják az inflációs várakozásokat, így gyengül a pass-through és csökken az árfolyam közvetlen szerepe a monetáris politikai döntésekben.
A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy éppen a (nem véglegesen) rögzített árfolyam esetén nagyobb a veszélye – és a költsége – a spekulációs támadásoknak. Rögzítés esetén nincs lehetőség enyhe és spontán igazodásra, és ha a piaci szereplők fenntarthatatlannak ítélik a kijelölt árfolyamszintet, az erős piaci nyomás a rögzített szint rendszerint óriási árfolyamváltozással és hitelességvesztéssel járó feladását kényszerítheti ki.
Azt őszintén nem értem, hogy miért következne a rendszerből az „erősödjön a forint” bias. Ha itt az egyensúlyi reálfelértékelődésre gondolsz, az „egyensúlyi” nominális felértékelődés a kitűzött infláció mértékétől függ. Az MNB által árstabilitásként meghatározott 3%-os inflációs szint pont annyival magasabb fő kereskedelmi partnereink inflációs céljánál, hogy az általunk számolt hosszú távú reálfelértékelődés teljes mértékben az inflációban csapódhat le. A felértékelődő árfolyam nem az IT rendszer specifikuma, hanem a dezinfláció következménye lehet, a sikeresen lehorgonyzott várakozások és az árstabilitás elérése esetén nincs szükség folyamatosan erősödő árfolyamra.
Üdvözlettel:
Krekó Judit - MNB
Teljesen igaz, hogy kis nyitott gazdaságokban az árfolyamnak kitüntetett szerepe van az infláció alakulásában, ezért az árfolyam nyilván nagyobb súlyt kap a monetáris politikai döntésekben, mint a nagy zárt gazdaságokban. Ez azonban távolról sem jelent feltétlenül mechanikus kapcsolatot az árfolyamalakulás és a monetáris politikai döntések között, több okból kifolyólag sem (most tekintsünk el a hazai intervenciós sávtól). Még ha a zárt gazdaságoknál kevésbé is, az inflációt a nominális árfolyamon kívül számos több más tényező is befolyásolja, (az üzleti ciklus alakulása stb.) így közvetlenül az inflációt targetáló rezsim nagyobb lehetőséget biztosít a monetáris politika számára végső céljának elérésére, mint a mechanikus árfolyamrögzítés, amelynek keretein belül nincs lehetőség az országspecifikus sokkok kezelésére. Noha az optimális valutaövezetek feltételeinek teljesülése esetén az aszimmetrikus sokkok valószínűsége kisebb, a monetáris politika rugalmassága és önállósága fontos lehet az euro bevezetéséhez szükséges inflációs kritérium teljesítéséhez. Az IR rezsim talán legnagyobb vonzereje azonban az lehet, hogy hiteles működés esetén képes az inflációs várakozásokat lehorgonyozni, így a várakozási csatorna szerepe ebben a rendszerben lehet a legerősebb. Az inflációs várakozások stabilizálódása sok kis nyitott IT ország (pl. Anglia, Új-Zéland, Svédország) tapasztalata szerint egyébként pont azt eredményezheti, hogy a rövidebb távú ill. kisebb árfolyamváltozások kevésbé befolyásolják az inflációs várakozásokat, így gyengül a pass-through és csökken az árfolyam közvetlen szerepe a monetáris politikai döntésekben.
A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy éppen a (nem véglegesen) rögzített árfolyam esetén nagyobb a veszélye – és a költsége – a spekulációs támadásoknak. Rögzítés esetén nincs lehetőség enyhe és spontán igazodásra, és ha a piaci szereplők fenntarthatatlannak ítélik a kijelölt árfolyamszintet, az erős piaci nyomás a rögzített szint rendszerint óriási árfolyamváltozással és hitelességvesztéssel járó feladását kényszerítheti ki.
Azt őszintén nem értem, hogy miért következne a rendszerből az „erősödjön a forint” bias. Ha itt az egyensúlyi reálfelértékelődésre gondolsz, az „egyensúlyi” nominális felértékelődés a kitűzött infláció mértékétől függ. Az MNB által árstabilitásként meghatározott 3%-os inflációs szint pont annyival magasabb fő kereskedelmi partnereink inflációs céljánál, hogy az általunk számolt hosszú távú reálfelértékelődés teljes mértékben az inflációban csapódhat le. A felértékelődő árfolyam nem az IT rendszer specifikuma, hanem a dezinfláció következménye lehet, a sikeresen lehorgonyzott várakozások és az árstabilitás elérése esetén nincs szükség folyamatosan erősödő árfolyamra.
Üdvözlettel:
Krekó Judit - MNB
Minden, amit tudni akartál a Inflációs Jelentésről, de sosem merted megkérdezni