Minden létező gondolatra van már fórum, erre a kb. 80 éves stratégiára pedig még nincs... a value investor a részvényt annak tekinti, ami valójában: üzletrésznek. Eszerint értékeli azt, és diszkontáron vásárol belőle.
Nem a módszered ellen beszélek, félre ne értsd. Charlie Munger is koncentrálja, meg a tőzsdei csoportból is egy srác. Csak hangsúlyozni akartam, hogy egy 10-20 körüli diverzifikáció indokolt a nagyközönségnek.
Ezt a népszerű tévhitet többször hallottam olyanoktól, akik nem hallottak Walter Schlossról vagy Tom Knappról. Egyébként diverzifikáció ám a minimum 10 papír is.
Előfordul. Igy jartam pl oxy-val. Még mindig jobb akár totális 100 %-os veszteséget elszenvedni egy 15 %-os portfólió súlyú elemen mint DIVERZIFIKÁCIÓ val bebiztosítani az alacsony hozamokat.
Arra akartam utalni, hogy minél gyengébb a diverz., annál magasabbak a céggel kapcsolatos kockázatok. Ebben pedig olyan is van, amit a legalaposabb elemzéssel sem lehet elkerülni.
Ha value investing, akkor nem csinalok semmit, amig nem valtozik meg az ok, amiert vettem. Varok es varok es ha a ceg valtozatlanul jo, legfeljebb osztalekokban kifizeti onmagat, ami még mindig jobb megterules, mint atlagos budapesti lakast berbe adni.
Így megértem. Én a diverzifikáció ellenzöje vagyok. Az összes részvény súlyának a 100% felé kell tartani. Nem haladhatok meg bizonyos cég számot, de az örök target és törekvés max 5 cég (sose sikerült még elérni). Bizonyos szektorok tiltólistásosok és a cél minél kevesebb szektorra koncentrálni és ahogy idösödök, mindig egyre kevesebbre. Tehát minden szinten a koncentráció híve vagyok, de így nnyilvánvaló, hogy sok kérdést máshogy közelítünk meg.
Értelek. Én nem folyok bele ennyire az adott cég vizsgálatába, inkább biztonsági szabályokat alkalmazok az ilyesfajta kockázatokra: Egy adott maximumnál nem költök többet egy cégre. Egy adott maximumnál nem költök többet egy szektorra. Valamint az összes részvény súlya is előzetes terv eredménye.
Még egyszer: amikor egyaltalan adossagi szamokat es aranyokat nézek, nem alapesetre gondolok. De szerintem más is így van ezzel? A kérdés hogy mi történik nem alapesetben, és milyen játéktere van adóssàg függvényében egy cégnek menedzselni egy krízis szituációt?
https://www.marketwatch.com/investing/stock/lmt/financials/balance-sheet Éves (2019) szinten 1,51B cashhez képest szerintem nagyon sok 1,50B ST debt (ST+LT debt fizetési részlete). Azóta se lett sokkal jobb, csak az utolsó negyedév, ahol még mindig a cash nagy része debt fizetésre fordítódik: 1 B debt vs 2,86 B cash.És az iparághoz képest is sok, és LT debt állományhoz képest is, tehát túl rövid a futamidö?De leginkább az eszközökhöz képest sok. Az nem érdekel, ha 20 éves távlatban magas az eladosodottság, de ha a rövid távú, vagyis a negyedéves fizetési kötelezettség majdnem eléri az equity felét, az nálam KO kritérium: Short-Term Debt to Equity 48!!! (2019ben 1,5B debt kontra 3,13 B shareholders equity). Ha más cég lenne, ebböl gyorsan fejre tud állni rossz széljárás esetén...(persze hogy a cashflow az elsödleges fedezet, de ha akármiért kiesnek a megrendelések, akkor hitelszerzés stb esetén azonnal elökerül az equity kérdése...ahogy Boeingnek is elég volt egy típusának a hibája a megrendeléseinek nagyon hosszú teljes elvesztéséhez). Ennek ellenére az egyik favoritom a hadiiparban, de én ezt látom a legkockázatosabb oldalának.
Rendben, igazad van, az a teljes kötelezettség. Lszi küldj már arról linket, ahol te nagynak látod a rövid távú adósságot, és arról is, hogy mihez képest látod nagynak. . Köszi.
Value Investing