Topiknyitó: szivacs 2015. 06. 03. 00:43

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés:
Hozzászólások oldalanként:
Törölt felhasználó 2017. 02. 15. 14:05
Törölt hozzászólás
#400
_pampa 2017. 02. 15. 14:00
Előzmény: #397  Törölt felhasználó
#399
nagyon jól összefoglaltad, tökéletesen lehet látni belőle, hogy nem az etnikai rendezés volt a cél.

ezért sem tudtak még azóta sem magyarázatot adni erre a változatra, hogy miért ezt fogadták el.
semmilyen "védhető" mód szerint sem lehet benne logikát találni.

fogtak egy térképet és egy tollat, majd elkezdték megrajzolni az új határokat....

"nemzetállamok megteremtése" a cél...írták valahol....

nagy vonalakban Csehszlovákia cseh-német 40% szlovák+egyéb 30% magyar 30%

így született egy Magyarországtól jobban tagoltabb etnikumi arányra épülő új ország....
Törölt felhasználó 2017. 02. 15. 13:58
Előzmény: #397  Törölt felhasználó
#398
És amit mindenki elfelejt: ezek az adatok az 1910-es népszámlálás adatai, Trianon idejére a természetes asszimiláció miatt a magyarok aránya kb. 1-2 %-kal nagyobb lehetett.
Törölt felhasználó 2017. 02. 15. 13:54
Előzmény: #390  _pampa
#397
Azért az enyém csak nagyságrendileg pontos (főleg a wikipédiából szedtem a lakosság és megoszlás adatokat), tehát pl. az összlakosság nálam kb. 400 ezerrel kevesebbre jött ki, vélhetőleg azért, mert a megyei adatokba nem voltak benne az önálló törvényhatóságú városok. Ami a lényeg, a magyar nyelvterület a Felvidék, Kárpátalja és a Délvidék felé nagyjából összefüggő volt (és a Székelyföldön is) tehát aránylag könnyedén meg lehetett volna állapítani a nyelvterületek határát és oda rakni a tényleges határt. A problémás rész Észak-Erdély, mert ott a magyar és román lakosság nagyon összekeveredve élt. Az öt megye magyar-román aránya ez volt: Szatmár 65-32, Bihar 57-41, Szilágy 38-59, Kolozs 27-68, Torda-Aranyos 26-72.
Érdekesek még a déli részen azok a megyék, ahol szászok is éltek, itt az arány (magyar-szász-román sorrendben) Brassó 35-29-34, Kis-Küküllő 31-18-48. Tehát Brassó relatív magyar többségű volt és Kis-Küküllőben sem volt meg a román abszolút többség. Szintén érdekes a Bánátban Torontál megye itt az arány magyar-német-román-szerb sorrendben 20-26-14-32. Ha a németeket a magyarokhoz számolták volna, akkor egy megyében abszolút, két megyében pedig relatív többségünk lett volna.
Törölt felhasználó 2017. 02. 15. 13:39
Előzmény: #395  Törölt felhasználó
#396
populisták
Törölt felhasználó 2017. 02. 15. 13:39
Előzmény: törölt hozzászólás
#395
aham lsd doberdó
a kapitalisták hajtották feleslegesen a halálba millió számra a magyarokat ez a szégyen, erről senki se beszél
ugyan miért kiért?
sírjuk csak vissza
jó lesz
szivacs
szivacs 2017. 02. 15. 13:38
Előzmény: #383  Törölt felhasználó
#394
Euró max. akkor lehetett volna mára itt, ha a Monarchiából legalább Ausztria-Magyarországot egyben hagyták volna.
Csakhogy már trianonnál is az volt a legfőbb cél, hogy felszámolják a Monarchiát mint az egyik európai nagyhatalmat.
A "párizsi béke" esetében pedig a sztálinnal kötött alkut realizálták, ami végképp kettévágta volna Ausztria-Magyarországot ha lett is volna még akkor.

u.i.: mondjuk az érdekes lett volna, hogy miként hozzák ki Magyarországot "utolsó náci csatlósnak", miközben Ausztria "nem szerepel a vesztesek között" ha Ausztria-Magyarországot anschlussolják a németek - de a soviniszta francia politikusok mindíg is megtalálták a módját, hogy ők diktálják a "békéket" bármennyire is nem ők nyerték meg a háborúkat, netán még kollaboráltak is a vesztesekkel.
_pampa 2017. 02. 15. 13:34
Előzmény: törölt hozzászólás
#393
területet csatoltak el nem embereket.

én a területet kérem vissza és nem érdekel ki lakik rajta!

a terület a mai napig létezik , így visszaszolgáltatható!
Törölt felhasználó 2017. 02. 15. 13:28
Törölt hozzászólás
#392
szivacs
szivacs 2017. 02. 15. 13:19
Előzmény: #383  Törölt felhasználó
#391
vagy kopejkával - és annyival, mint az ukránok
_pampa 2017. 02. 15. 13:10
Előzmény: #388  Törölt felhasználó
#390
Olvastam amit írtál, nagyon jól összefoglaltad!
Gondolom nem vagy szakembere ennek a területnek és kívülállóként is jobb megoldással álltál elő mint a profi politikusok!

_pampa 2017. 02. 15. 13:08
Előzmény: #388  Törölt felhasználó
#389
"A Krím félsziget Oroszország része, és Oroszország saját területeit nem adja vissza – szögezte le szerdán Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő, reagálva Sean Spicer fehér házi szóvivő erre vonatkozó nyilatkozatára.
Sean Spicer fehér házi szóvivő kedden, szokásos napi sajtóértekezletén a Michael Flynn nemzetbiztonsági tanácsadó lemondásával kialakult helyzetre reagálva azt hangoztatta, hogy az új amerikai kormányzat keményen fog fellépni Oroszországgal szemben, még akkor is, ha bizonyos területeken szeretne együttműködni vele."

Az USA miért nem szólítja fel Ukrajnát, hogy adja vissza Magyarországnak Kárpát-alját?
Törölt felhasználó 2017. 02. 14. 15:36
Előzmény: #387  Vazsmegyei
#388
Az északi folyosó jöhet csak szóba, mivel ott Szilágy megyében 37 %, Kolozsban pedig 27 % volt a magyarok aránya. Egyébként a románok és a csehek annak idején szerintem átverték a nyugatiakat, mert amikor mutogatták a térképeiken, hogy pl. a Bihar hegység meg az Alacsony-Tátra szintiszta román meg szlovák, azt elfelejtették közölni, hogy mivel hegyvidék, alig van lakossága, és mondjuk a térképen egy kisebb pontnak látszó Kolozsváron többen laknak, mint az egész Bihar-hegységben.
Vazsmegyei 2017. 02. 14. 15:06
Előzmény: #386  Törölt felhasználó
#387
Nekem a román rész nagyon fals volt mindig, mert a Bihar hegység csaknem lakatlan terület.
Voltan néhányszor arrafelé túrázni és elképedtem, mert "napokig" lehetett túrázni, hogy nem találkozhattunk emberekkel és falvakkal még annyira sem. Szóval élelemmel el kellett látni magunkat. Ez csak egy mellék gondolat. UI:A Bihar hegységet északról és délről is kerülni kell, hogy Székelyföldet meglehessen közelíteni.

Ami fontos: az északi korridor a Székelyföldre minden esetben valós lehetett volna.
A Truman-térképet keresem, mert az volt az egyetlen, amely a trianoni asztalon minden nemzet számára optimális ajánlat volt.
Törölt felhasználó 2017. 02. 14. 14:54
Előzmény: #385  Vazsmegyei
#386
Szívesen. A területeket elfelejtettem beírni, tehát a mienk maradt volna 160 ezer négyzetkilométer, a románokhoz került volna 66700 négyzetkilométer (103 ezer helyett), a szlovákokhoz 28 ezer, ruténiához 14 ezer (összesen 42 ezer az elvett 63000 helyett), szerbekhez 10 ezer (21 ezer helyett), németekhez 2 ezer (4 ezer helyett). Persze, ha nem ragaszkodunk a megyehatárokhoz, akkor változik, de a szlovák, szerb, rutén viszonylatban nagyjából ez lenne. Ha számolunk a székelyföldi folyosóval is, akkor a román rész 6-8 ezerrrel kisebb.
Szerintem ezt a rendezést hosszabb távon minden érintett nemzet el tudta volna fogadni és már rég megbékültünk volna, ráadásul senki sem baszogatta volna az ott élő magyarokat, mivel nálunk is lettek volna kisebbségiek tőlük.
Vazsmegyei 2017. 02. 14. 14:37
Előzmény: #384  Törölt felhasználó
#385
Kösz, hogy leírtad az összegzést.

Minimális eltéréssel (magam felé hajlott a kezem) már én is számolgattam, de mindig olyan bosszus lettem, hogy összecsaptam. Aztán megint újrakezdtem.
Ma már nyugodtabban állok elébe ennek a kérdésnek, de tovább számolgatok.
Törölt felhasználó 2017. 02. 14. 14:17
#384
Ha már igazság... tegnap volt egy kis időm és számolgattam egy kicsit, hogy lehetett-e volna igazságosan dönteni és arra a meglepő megállapításra jutottam, hogy igen. Kezdetleges módszert alkalmazva azt csináltam, hogy összeadtam a vármegyéket aszerint, hogy melyikben melyik népnek volt abszolút vagy relatív (tehát 50 % alatt, de a legnagyobb lélekszámú nemzetiség) többsége. Az jött ki, hogy Magyarország ebben az esetben 160 ezer négyzetkilométer lett volna, a lakosság 11 millió, ebből 8,5 millió magyar, 900 ezer német, 550 ezer román, 580 ezer szlovák, 280 ezer szerb, 130 ezer ruszin,100 ezer horvát. Romániához került volna 660 ezer magyar, Szlovákiához 240 ezer, Szerbiához 120 ezer, Ausztriához 33 ezer, Ruténföldhöz (önálló államot csináltam a ruszinoknak, hadd örüljenek ők is) 130 ezer. Ami a még meglepőbb, hogy a szlovákoknál, ruszinoknál és szerbeknél nem ragaszkodunk a megyehatárokhoz, akkor az itt maradó szlovákok számát 300 ezer körülre le lehet vinni, a szerbekét 150 ezer körülre, a ruszinokét 100 ezer alá (és a ruszinoknál maradó magyarokat is 100 ezer alá). Tehát 3,200 ezer magyar helyett kb. 1 millió került volna más országba és nagyjából ugyanennyi szlovák, román, szerb és ruszin maradt volna itt, ráadásul nagyjából ugyanolyan eloszlásban, mint ahogy a magyarok kerültek az ő országaikba. Ha Észak-Erdélyben sem ragaszkodunk a megyehatárokhoz, akkor pedig lehetett volna egy normális kapcsolódást csinálni a Székelyföldhöz, és kb. még 100 ezerrel csökkenteni az itt maradó románok és a Romániában maradó magyarok számát.
Törölt felhasználó 2017. 02. 14. 04:59
Előzmény: #379  Phylaxa
#383
Lehet, hogy már rég euroval fizetnénk. :)
Vazsmegyei 2017. 02. 14. 00:30
Előzmény: #381  Vazsmegyei
#382
Ez hiba volt.
Vazsmegyei 2017. 02. 14. 00:29
Előzmény: #374  nemoland
#381

Topik gazda

szivacs
szivacs
3 5 1

aktív fórumozók