Még a szociban ütötte szét a számat egy cigány gyerek (persze nem maga volt), mikor télen, este fél hatkor, kislámpával indultam haza a zeneiskolából. Csak úgy szórakozásból, mert nem is ismertek és félénk srácként, tíz évesen, mindig is kerültem őket.
Vérző szájjal hazaérve, apám beültetett a ladába és mentünk a keresésükre. Most már örülök, hogy nem találtuk meg őket, mert nem szerettem volna börtönbe járni az apám után, gyilkosság miatt. Apám fiatal korában keményen sportolt, ha ő rúgta a szabadrúgást, nem mertek beállni a sorfalba és egyszer a kapufa is eltört a bombájától. Még most sem ijed meg a 100 kilós zsáktól, 80 felett.
Ha akkor megtaláljuk azt a bandát, soha többé nem szaporodtak volna. Azóta sem láttam olyan idegesnek, mindig vezető funkcióban volt, így viselkednie kellett.
Fától az erdőt - gazdaságról vegyesen