lehet, nem fogalmaztam pontosan. nem arról beszéltem (vagy legalábbis akartam beszélni), hogy a nép birka vagy sem. (a véleményem ebben különbözik a tiedtől egyébként). hanem arról, hogy érvényes és eredményes népszavazás esetén a jobboldal nem harsogja majd olyan intenzíven, hogy birka a nép. eddig birka volt, most már nem birka. haladunk-haladunk.
ha érvényes lesz a szavazás és győznek az igenek, akkor ez végre egy szabad, nem elcsalt választás lesz, és a nép is megszűnik birkának lenni (minimum a következő választásig).
"Az országra kényszerített egészségügyi „reform” embertelenségét példázza Lőrincz János 44 éves budapesti lakossal történt szörnyűség.
Közlemény
Lőrincz János, 44 éves budapesti lakos 2008. január 26-án, szombaton reggel tíz óra előtt gyomorvérzés következtében elszédült, és budapesti lakása ajtójától 15-20 méterre összeesett. Maradék erejét összeszedve telefonált a feleségének, aki azonnal odaszaladt. Együtt hívták az öt perc múlva érkező mentőt.
Alig száz méterre voltak az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézettől, pár száz méterre a Péterfy Sándor utcai kórháztól, és nem messze a Szent Rókus korháztól. Az egészségügyi reform szerint működő mentők nem ezek egyikébe, hanem egy 23 kilométerre lévő szentendrei orvosi rendelőbe vitték, mert a sürgősségi orvosi ellátásra szoruló beteg korábban Szentendrén lakott, és új lakhelye nem volt még bejelentve.
Lőrincz Jánosnak ekkor még volt annyi ereje, hogy adatait közölje, majd elveszítette eszméletét. Az orvosok Szentendréről visszaküldték Budapestre a Margit kórházba. Innen átszállították a János kórházba, majd vissza a Margit kórházba, ahová délután öt óra körül érkezett meg. Nyolc órával rosszullétének bekövetkezte után!
Egy óra múlva megoperálták, a gyomorvérzést megállították.
Ám a közel 8 órás kálvária, ide-oda szállítás során az agy vérellátása jelentősen csökkent, ami maradandó károsodást okozhat.
Lőrincz János hét napja kómában fekszik.
A Magyarok Világszövetsége támogatásáról biztosítja Lőrincz János családját. Egyben tiltakozik a Magyarországon egészségügyi „reform” címszó alatt zajló emberellenes egészségügyi politika ellen, amelynek felelőssége Lőrincz János egészségének megromlása miatt egyértelműen megállapítható.
Budapest, 2008. február 2-án
Magyarok Világszövetsége
E hír kiadása előtti percekben, Kvacskay Károly, Lőrincz János munkahelyi vezetője hozta a gyászhírt:
Lőrincz János vasárnap, február 3-án, délelőtt tíz óra körül a kórházban meghalt. Ezermester, mindenhez értő, életerős ember volt. Második gyermeke alig két éves.
Isten nyugtassa a magyarországi egészségügyi „reform” újabb áldozatát!
Volt aki így fogalmazta meg :
"...aki embert öl az gyilkos, aki sokat gyilkol az mészáros, aki tömegeket küld halálba - csatamezőn, kürtök harsogása mellett - az a hadvezér, aki szép szóval tart, amíg - célját elérve - tőrt döf hátadba, az a politikus."
Nincs is szándékomban. Nem vagyok rasszista.
Sem politikus ...
De a gazdasági elv, melyeken elindultak, azt a környezetük hozta, őket csak ezköznek tekintem, akik éltek a lehetőségükkel. A fejlődés vitathatatlan.
Korábban vitáztam (asszem Tőzsdenyúllal vagy Yesterday-el) az agresszivitásról. Ezeket az írásokat lehetne hozzáfűzni ezekhez a gondolataimhoz.
Mindenki másként látja - anélkül, hogy elfogult lenne.
Fretek, egy kicsit másként látom.
A szovjetunio lemaradását ezzel a diktatórikus (embertelen, a mai fogalmak szerint) rendszerrel akarta Sztálin helyrehozni. Ami félig-meddig sikerült is neki. (akárcsak Kutozovnak, Napoleon ellen ...)
A következő gondolatom : Rákosi és Kun volt kártékonyabb. Hiszen "uralmuk" alatt nem volt számottevő fejlődés. Sőt ...
A megfelelő megvilágításban igenis lehet tisztelni Hitler és Sztálin tevékenységét, mindamellett, hogy el lehet ítélni a módját.
amikor pl. azt mondod, hogy Sztálin tisztában volt a munkaerő értékével és mennyiségével, akkor ugye nem a Gulag közgazdasági hasznát hangsúlyozod. Ha ugyanis (számomra egyébként elfogadhatatlan módon) eltekintünk a 20,000,000 áldozattól, és csak közgazdasági szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor arra jutunk, hogy a Szovjetúnió technológiai lemaradását például az okozta, hogy rendkívül pazarlóan bánt a munkaerejével (20,000,000 áldozat) és az "olcsó" munkaerő nem kényszerítette technológiai fejlődésre.
Rákosi és Kun mindenképpen elmarad Sztálin és persze Hitler kártékonyságától (kis ország, kis kártékonyság. kis pénz, kis foci).
Yes !
Egy kis történelem :
Hitler - a weimari köztársaság bukása után - egy hadigazdaságon nyugvó komoly technikai fejlődéssel rendelkező államot hozott létre ...
Sztálin - tisztában volt a nyersanyagok és munkaerő értékével, mennyiségével - a mezőgazdaság, élelmiszeripar rovására fejlesztette iparát ...
Rákosi és Kun csak kiszolgálták az irányító hatalmat.
Szerintem sokkal kártékonyabbak voltak mint a korábban említettek. Ezért nem érdemelnek tiszteletet.
Még egy idézet a cikkből:
"irracionális mértékben voltunk rabjai különböző illúzióknak például a Nyugat szerepével kapcsolatban: azt hittük, olyan ütemű felemelkedést tesznek számunkra lehetővé, ami két évtized alatt egy átlagos nyugat-európai szintre emel minket"
Mindenki ezt hitte a rendszerváltáskor, mindenki hitt egy dinamikusan fejlődő, erős szociális hálóval rendelkező piacgazdaságban.
Erre itt ül a kifosztott oszág nyakán egy magyarellenes, országot eladó ...
Milliók érzik úgy: sorsukra hagyták őket - interjú Bogár Lászlóval
...Magyarországon megtermelt összes profit 92 százaléka a multinacionális vállalatok kezében halmozódik fel. Ez azt jelenti, hogy a magyar társadalomnak már alig van köze az itt megtermelt haszonhoz vagy a hazánkban zajló gazdasági folyamatokhoz. Hogyha az ilyen mértékű túlhatalmukat, erőfölényüket senki sem korlátozza, az a többség számára valami eszelős történelmi mértékű lepusztultságot eredményez, miközben a birodalom kiszolgálói néhány morzsához jutnak. Ennek jelei jól látszanak: 2008-ban a népesedésünk ötven évvel ezelőtti, általános egészségi állapotunk a negyven évvel ezelőtti, a reálbérek meg 1978-as szintre esnek vissza. Ráadásul a perspektíváink is sokkal rosszabbak, mint húsz-harminc éve. Ez a rendszerváltás, pontosabban a birodalmat gátlástalanul kiszolgáló kollaboráns elit kudarca. - 1998-ban, amikor a polgári erők győztek, gazdaságilag, szociálisan, sőt erkölcsileg is előnyösebb helyzetben volt az ország, mint most...
Hitlert, Sztálint, Rákosit és Kun Bélát meg egy szemét patkánynak tartom. Tisztelni csak azokat szabad (és kell), akik megérdemlik, és akik nem lépnek át bizonyos alapvető emberi, erkölcsi, jogi normákat.
politika és társadalom ahogy én látom (2)
Személyes találkozónk során egy magas rangú kormánypárti barátunk őszintén mesélt a PÁRT-ról, a 6
főből álló mindent elsöprő hatalmi csoportról (Szili, Szekeres, Veres,
Kiss, Lamperth, Gyurcsány) és a gazdasági döntések hátteréről. És Gál
J.Zoli barátjáról is, aki bár szakközepes érettségije van csak,
egyszemélyben irányítja a magyar sajtót és valójában akkor van lapzárta
a Népszabadságnál, ha Gál J. Zoli rábólint. Nincs annyi időm és erőm,
hogy mindent leírjak. Legyen elég annyi, ha eddig jelentéktelen pondró
porszemnek éreztem is magam, a tegnapi beszélgetés után még annak sem.
Semmik vagyunk. Még csak plebejusok, közkatonák, szorgos hangyák,
rabszolgák sem. Semmik.
Közöltem vele, hogy legszivesebben berontanék a Parlamentbe testemre
tekert 50 méternyi töltényhevederrel, kezemben 1-1darab, a vietnámi
filmekből ismert helikopter géppuskával és mindenkit,mondom MINDENKIT
halomra lőnék. És minden eddigi bűnömet ezzel megváltva a mennyországba
kerülnék, Szent Péter jobbjára.Közvetlenül.
Ő csak nevetett gyermeki hevülésemen. Nem sértően, picit irigykedve.
Mert azt látta bennem, amire ők pont építenek, számítanak. Az idolokba,
igazságba vetett hitet, az álmokat kergető, s ezért minden szar igéretet
elhivő naiv állampolgárt. A választót.
Akinek akarata, véleménye, álmai, céljai, fájdalmai, keserűsége, gondjai
pont senkit nem érdekelnek. Legfőképp azokat nem, akiket választhat,
akiket megszavaz."