Ugye ismered a viccet, amiben a nyuszika el akarja kérni a fűnyírót a rókától? Útközben hergeli magát, hogy úgyse adja oda, meg ha igen akkor majd ezt mondja, meg azt kéri majd cserébe. Végül mikor odaér, bekiált:
Tudod mit te róka! B@szd meg te a fűnyíródat, ott ahol van!
Remélem érted.
Szemtanúja voltam a közelmúltban egy korán rokkantá vált cigány történetének. Lakóhelyemen egy bankfiókba bement a cigányasszony a lányával. A lány 18 múlt, friss rokkantnyugdíjas; számlát nyitottak, amire a pénz érkezhet a kp-i emlőből. A papír szerint elmeroggyant a drága gyermek. O.K. Nem 3 éves, de akkor sem klappol vmi. Szerintem.
A történelem arra való, hogy tanuljunk belőle. Leginkább felejteni. És vedd észre minden idősebben a múltad, minden gyermekben a jövőd és minden elesetben saját kiváltságaid. Szerintem pont így értékeled magad a legtöbbre. Kibonthatod és megélheted egyediséged.
tudod a kerekasztalnak csak egy oldala van (úgy van kitalálva), az meg nem az én oldalam volt. :)
az én ilyen irányú dolgaim évekkel korábban történtek, és fényévekkel távolabb ami céljait, módszereit illeti.
A szatócsbolt nem katedra.
Mondod: majd meglátjuk. Tudod, a vak is azt mondta, de sose látta meg.
A példád is mutatja, hogy a hatalom (ahogy a pénz is) (ön és köz) veszélyes. Csak kevesen tudnak vele előre és nem visszaélni. Kiérlelt értékrend segíthet, de ez csak kevesek sajátja. Van/Lesz ott még különb meglepi is.
politika és társadalom ahogy én látom (2)
Személyes találkozónk során egy magas rangú kormánypárti barátunk őszintén mesélt a PÁRT-ról, a 6
főből álló mindent elsöprő hatalmi csoportról (Szili, Szekeres, Veres,
Kiss, Lamperth, Gyurcsány) és a gazdasági döntések hátteréről. És Gál
J.Zoli barátjáról is, aki bár szakközepes érettségije van csak,
egyszemélyben irányítja a magyar sajtót és valójában akkor van lapzárta
a Népszabadságnál, ha Gál J. Zoli rábólint. Nincs annyi időm és erőm,
hogy mindent leírjak. Legyen elég annyi, ha eddig jelentéktelen pondró
porszemnek éreztem is magam, a tegnapi beszélgetés után még annak sem.
Semmik vagyunk. Még csak plebejusok, közkatonák, szorgos hangyák,
rabszolgák sem. Semmik.
Közöltem vele, hogy legszivesebben berontanék a Parlamentbe testemre
tekert 50 méternyi töltényhevederrel, kezemben 1-1darab, a vietnámi
filmekből ismert helikopter géppuskával és mindenkit,mondom MINDENKIT
halomra lőnék. És minden eddigi bűnömet ezzel megváltva a mennyországba
kerülnék, Szent Péter jobbjára.Közvetlenül.
Ő csak nevetett gyermeki hevülésemen. Nem sértően, picit irigykedve.
Mert azt látta bennem, amire ők pont építenek, számítanak. Az idolokba,
igazságba vetett hitet, az álmokat kergető, s ezért minden szar igéretet
elhivő naiv állampolgárt. A választót.
Akinek akarata, véleménye, álmai, céljai, fájdalmai, keserűsége, gondjai
pont senkit nem érdekelnek. Legfőképp azokat nem, akiket választhat,
akiket megszavaz."