Kicsit mindenki túllihegi ezt a dolgot. Véleményem szerint senki nem akarja a Vonoviát kisajátítani. Egyrészt pénzbe kerül. Mindenki tudja a résztvevők közt, hogy erre nincs pénz. Másrészt megszűnne az ellenség kép. Harmadszor mindenki tudja, hogy nem lenne olcsóbb a bérleti díj. Az előzetes menetrend sem véletlenül van úgy kitűzve, hogy a következő választásokig gyakorlatilag ne történjen semmi. Amire inkább mindenkinek koncentrálnia kéne az a kamatok és a jelentés számai. Másrészt ezeken a szinteken erősen benne van, hogy az angolszászok irányító poziciókat szerezzenek az immocégekben. Gyakorlatilag fillérekért tudnak értékes hiánycikknek számító német ingatlanokat megvenni ami ezen az árszinten 10% feletti hozamot (FFO) termel nekik.
Még egyenlőre semmit nem csináltak. A terveket nem lehet beperelni. Tervezgetnek, egyezkednek, politizálnak. Ha majd ténylegesen beindulna valami olyan dolog, cselekmény az ingatlanos cégek ellen amit az érintettek úgy ítélnek meg, hogy jogellenes, akkor indulhatnak majd perelni. Persze elképzelhető, hogy akkora már a Vonovia ára hol fog tartani.
A rang semmit nem jelent! Pl. Matolcsy meg az MNB elnöke volt, a tőzsdén meg többet bukott mint én. (Igaz, ő nem a saját pénzét bukta.) Ha a lengyel részvények amibe az alapítványok pénzét fektették nem le, hanem fel mentek volna, akkor most nem ülne a dutyiban. Utólag okoshodhat Busmann is meg még sokan fognak, az rajtam nem segít. Akkor szólt valaki, hogy ne vegyünk Vonoviát? Nem szólt, sőt...! Akkor most miért lettek hirtelen ennyire okosak? - Attól, mert fontos beosztásban voltak vagy vannak, még lehetnek nagyobb seggfejek, mint én!
Én 2007ben kezdtem, következő évben jött a válság... -40% a mini portfóliómon... :D s azóta is mindig van mitől rettegni. Viszont szerintem az elmúlt 15 évben olyan információs forradalom zajlott le, ami sokkal könnyebbé teszi a ezt a műfajt. Minden info a zsebedben, azonnal hozzáférsz, most meg már keresni se kell, csak megkérded az AI-t h nézzen utána miért esik v emelkedik ez v az. Az igazi veteránok még személyesen jártak be a tőzsdére, súlyos információ hiány állt fenn, de akkor az volt a normális. Viszont akkor nagy előnyre tudott szert tenni az, aki hamarabb jutott infóhoz. Ma már a robotok a másodperc tört része alatt le is kereskedik a hírt, ezért a piacot megverni teljesen esélytelen. Ráadásul ha bejön a 0-24 kereskedés, akkor még az a nyugalom se lesz meg, hogy nahh bezárt a cirkusz, ma már nem tud többet esni a papírom. :D
A fiam elmagyarázta nekem h a fiataloknak már sokkal több mindenre kell figyelnie. Hmm. Emlékszem vezetés közben térképről címet kerestem egy nem automata autóval közben telefon....Akkor gépen még semmi info, csak bróker ő megmondta a tutit. Mindenki vakon repült konkrétan. Az ingatlant expressz újságból, arany törökből, olaszból, valuta Keleti pu.,Postabank előtt sor MOL részvényért, (Nokia 2110-ért is)soroljam??? Amikor már volt net akkor sem volt ennyi info, ennyi oldal, így akkor "felelőtlenebbül" kellett dönteni. 50-50 bejön v nem. Egyszóval infóhiány volt, ahogy Oldrider is írta sorban álltunk a brókerek kegyeiért...Ma annyiból "könnyebb" h megpróbálhatsz utánaolvasni, elemzel, stb. Akkor is volt hullámzás ugyanúgy, le fel, infláció, úristen. Volt amikor megérte kiszállni az ingatlanból, én betettem valutába és az árfolyamon 3X annyit kerestem mint a bérleti díj volt Budán. Okoskodni akkor is kellet és lehetett keresni. 2008 is látszik az árfolyamgörbéken....Annyi h nem igazán értettem h mif.. van V Kósa egy mondatára kb 10%ot ugrott a Huf. A valuta/deviza jó volt, akkora ugrások voltak. Azt már néztem. ma kényelmesebb a dolog.
Még júliusban Friedrich Merz kancellár bejelentette, hogy törvényjavaslatot nyújt be a lakások szocializálásának megakadályozása érdekében. Három hónap telt el, de ilyen törvénynek nyoma sincs. Eközben a szocializálás híveinek tervei egyre konkrétabbá válnak: a Baloldal (Die Linke), a Zöldek és az SPD berlini szervezetei megállapodtak abban, hogy szocializálják a nagyvállalati tulajdonban lévő, közel 160 000 lakást.„Egy olyan tabu ledöntése ez, amely nagy bizonytalanságot szül” – fogalmaz bírálóan Marco Buschmann, korábbi igazságügyi miniszter, az FDP politikusa és jogi szakértő. Sürgeti a szövetségi kormányt, hogy haladéktalanul terjesszen elő jogszabályt. Ebben az interjúban kifejti, hogyan nézhetne ki egy ilyen törvény, és miért tartja alkotmányellenesnek a szocializálási terveket.t-online: Buschmann úr, Ön alkotmányellenesnek tartja a berlini szocializálási törekvéseket. Miért? Marco Buschmann: Számos oka van, amelyek közül kettő különösen jelentős. Először is, a tervezett kártalanítás túl alacsony. Elif Eralp bejelentette, hogy 160 000 lakást kívánnak szocializálni. Az előzetes tervezet szerint legfeljebb 16 milliárd euró kártalanítást fizetnének – ez lakásonként 100 000 eurót jelent. Ha átlagosan 65 négyzetméteres lakásokkal számolunk, az négyzetméterenként alig több mint 1500 euróra jön ki. Berlinben a meglévő bérlakások piaci ára – az elhelyezkedéstől és a felszereltségtől függően – jellemzően négyzetméterenként 3500 és 6000 euró között mozog. Tehát miért alkotmányellenes ez?Mi erre a válasz?Az Alaptörvény kimondja, hogy aki kisajátítást vagy szocializálást hajt végre, annak kártalanítást kell nyújtania. Ez azt jelenti, hogy kompenzációt kell biztosítani az elszenvedett veszteségért. Németországban kisajátítás esetén általában a piaci értéket veszik alapul a kártalanítás meghatározásakor. Ez az az ár, amelyet az érintettnek ki kellene fizetnie ahhoz, hogy az állam által elvett ingatlanhoz hasonló tulajdont vásárolhasson. Egyesek érvelhetnek úgy, hogy az összeg lehetne valamivel alacsonyabb; Ha azonban a kifizetés még a piaci ár felét sem éri el, az nem minősül az Alaptörvény által előirányzott kártalanításnak. Ennek megértéséhez nem szükséges jogi szakértőnek lenni – a józan ész is elegendő.Mi a második ok?A Balpárt (Die Linke), az SPD és a Zöldek azt állítják, hogy kizárólag a „nagy” lakásvállalatok állományát kívánják társadalmasítani. A „nagy” fogalma azonban folyamatosan változik. Egy ponton felmerült, hogy „nagy” alatt a 3000-nél több lakással rendelkező cégeket értik; most a küszöbértéket 10 000 lakásnál húzták meg. E számadat alátámasztására azonban semmilyen indoklást nem adtak. Ez arra a gyanúra ad okot, hogy a küszöbérték teljesen önkényes – márpedig ez ellentétes az Alaptörvény 3. cikkével, amely kimondja, hogy azonos helyzeteket nem lehet önkényes alapon eltérően kezelni. Vannak más különleges rendelkezések is, például az, hogy a 2021-től kezdődően elkészült lakásokat kivonják a társadalmasítás folyamatából. Az SPD tárgyalója, Krach szerint ezzel nagyobb biztonságot kívánnak nyújtani a befektetőknek.Sajnos ez az intézkedés nem éri el a kívánt hatást. A 15. cikk alkalmazása – a Német Szövetségi Köztársaság történetében először – egy régóta fennálló tabu megszegését jelenti, és éppen ez a széles körű bizonytalanság fő forrása. Ez minden egyéb részletet háttérbe szorít. Ráadásul a „vörös-vörös-zöld” koalíció később bármikor egyszerűen hatályon kívül helyezheti ezt a rendelkezést.Vizsgáljuk meg röviden az Alaptörvény 15. cikkét, amely rendkívül tömör. Nem határoz meg konkrét előfeltételeket, csupán azt írja elő, hogy törvénynek kell rendelkeznie a „kártalanítás mibenlétéről és mértékéről”. Vajon tényleg ennyire egyszerű lenne? A 15. cikket mindig a tulajdonjogot garantáló 14. cikkel összefüggésben kell értelmezni. A társadalmasítás beavatkozást jelent egy alapjogba, ezért meg kell felelnie az arányosság elvének. A jogalkotó köteles alaposan megindokolni, miért szükséges az alapjogokba történő ilyen mélyreható és drasztikus beavatkozás, és hogy az valóban hoz-e kellően jelentős előnyöket. Ebben az esetben a kilátások rosszak: egyetlen új lakás sem fog épülni. A kártalanításra szánt összegeket sokkal célravezetőbb lenne új lakások építésébe fektetni. A város nem csökkentheti majd tetszése szerint a tulajdonában lévő lakások bérleti díjait. Ennek oka, hogy az ingatlanok fenntartásához szükséges szakmunkák és építőanyagok költségei is folyamatosan emelkednek.A 15. cikkely közel 80 éve része az Alaptörvénynek, mégsem alkalmazták soha. Hogyan magyarázza ezt?Ez a cikkely a Szövetségi Köztársaság alapítási időszakából származó maradvány. Akkoriban még nem dőlt el, milyen irányt vesz az ország: piacgazdaságot vagy tervgazdaságot vezet-e be Németország? Annak idején a CDU úgynevezett „ahleni programja” még az ipar szocializálását is tartalmazta. Az SPD eközben még a marxizmusból merített, és a kapitalizmus meghaladására törekedett. Emiatt a gazdasági alkotmány kérdése nyitva maradt. A Szövetségi Köztársaság később rendkívül gyorsan és sikeresen fejlődött a „szociális piacgazdaság” koncepciója mentén. A szerződési szabadság, a tulajdonjogok garantálása és a piacgazdaság váltak sikerünk és jólétünk alapköveivé. Ezért nem került sor soha a 15. cikkely alkalmazására. Miben különbözik tehát a 14. cikkelyben említett „szocializálás” attól a „kisajátítástól”, amelyet például autópálya-építéseknél alkalmaznak?A kisajátítás egy adott vagyontárgy kényszerű megszerzését jelenti, amelyért – az állami gyakorlatnak megfelelően – a piaci értéknek megfelelő kártalanítást fizetnek. Ezzel szemben a szocializálás azon az elgondoláson alapul, hogy a gazdaság teljes ágazatait kivonják a piaci rendszerből, és állami ellenőrzés alá vonják – lényegében egy adott ágazatra kiterjedő tervgazdaságot vezetve be.Júliusban Merz kancellár bejelentette, hogy meg kívánja akadályozni az ilyen jellegű szocializálást. Utódja, Stefanie Hubig most arra mutatott rá, hogy az alkotmányjogi következmények „nem elhanyagolhatók”. Ön is így látja? Természetesen az alkotmányjogi helyzetet rendkívül körültekintően kell megvizsgálni. Az Alaptörvény azonban kifejezetten kimondja, hogy a szövetségi jogalkotó rendelkezéseket hozhat a szocializálással kapcsolatban – mégpedig azért, hogy biztosítsa a jogi és gazdasági egységet Németországon belül.Mit jelent ez a gyakorlatban?Az Alaptörvény célja, hogy megakadályozza Németország jogi és gazdasági térként való széttöredezését. Ha az egyes tartományok saját kritériumaik alapján kezdenék el szocializálni a lakásállományt, összeomlana a lakásépítési finanszírozás piaca. A szövetségi kormány tehát rendelkezik a szükséges hatáskörrel ennek megakadályozására – ami véleményem szerint magában foglalja a lakások szocializálásának megtiltását is. A szövetségi kormánynak a lehető leghamarabb be kellene nyújtania az erre a célra már régóta ígért jogszabályt. A tartományi szintű, lakásügyekért felelős miniszterek is sürgetik ezt; attól tartanak ugyanis, hogy a jelenlegi jogi bizonytalanság veszélybe sodorhat jelentős beruházási projekteket. Végtére is, a lakáshiány nem korlátozódik Berlinre.Hogyan magyarázza akkor a késlekedést?Nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni, bár nagyon üdvözlöm a CDU/CSU-szövetség és az SPD között júliusban létrejött megállapodást, amely véget vetne ezeknek a szocializációs terveknek. Természetesen egy ilyen törvényt gondosan kell megalkotni; szakértőket kell bevonni, továbbá meg kell vizsgálni a vonatkozó szakirodalmat és a joggyakorlatot. Ugyanakkor magam is jelentős tapasztalattal rendelkezem a jogalkotási folyamat terén: ha néhány tisztviselőt azzal bíznak meg, hogy kiemelt prioritásként kezeljék egy jogilag megalapozott törvény megszövegezését, az mindenképpen megvalósítható néhány hónapon belül.Hogyan is nézhetne ki valójában egy ilyen törvény?A törvényhozó például meghatározhatná, milyen módon kívánja ösztönözni a lakhatási célú beruházásokat; előírhatná, hogy társadalmasítás (államosítás) esetén a kártalanításnak minden esetben el kell érnie a valós piaci értéket; továbbá kifejezetten kizárhatná a lakóingatlanokat a társadalmasítás köréből. Már önmagában a kártalanításra vonatkozó szabály is ellehetetlenítené azt a finanszírozási koncepciót, amelyet a berlini „vörös-vörös-zöld” koalíciós kormánytervek irányoznak elő.Ez fontos szempont. Valójában tudományos vita folyik arról, hogy a 15. cikkely egyáltalán alkalmazható-e a lakóingatlanokra. A kérdés vizsgálatára Berlin tartomány által felkért szakértői bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a lakóingatlanok besorolhatók a „föld és talaj” kategóriájába. Más szakértők azonban eltérő állásponton vannak. Buschmann úr, köszönöm az interjút!
Egy kérdést szeretnék feltenni. Valószínűleg én tőzsdézek itt a legkevesebb ideje. A veteránoktól kérdezném, hogy összeségében hogy látják? Mennyire nehéz vagy könnyű a mai tőzsde a régebbi időkhöz képest? Én vámháborúkkal, olajháborúval, ai- mániával, soha véget nem érőnek tűnű európai háborúval kezdtem a dolgokat így nincs viszonyítási alapom. Őszinte leszek, néha azért nagyokat nézek 😃 Köszönöm.
Reméljük a jelentéskor is olyan öröm lesz, mint most az EssilorLuxotica esetében. Vagy Páriszban és Milánóban a "diákok"-nak már nem kellett a Ray-Ban napszemcsi?!
Üdvözlöm, hogy kezd történni valami pozitív! Ha a LEG meg a Vonovia és a hozzájuk hasonlók nem tudnak mit kezdeni magukkal a jelenlegi helyzetben, akkor nagyon jó hír, hogy vannak még olyan befektetők akik fantáziát látnak bennük! Hogy lesz-e ebből több lakás vagy sem, azt leszarom, a cég részvényének a tőzsdei ára emelkedjen, számomra ez a lényeges! Persze jelenleg még csak a LEGről beszélhetünk, a Vonoviát hanyagolják. Úgy vannak vele, hagy essen még, hisz eddig nem esett eleget!
igen, kezdi összekapni magát, én a reggeli nyitótól többet vártam, de lehet ez az én túlzott kincstári optimizmusom miatt van/volt ADIDAS céláram még mindig a 205-210es zóna, csak a múltkori gyj-re adott letörés után a teljesülése tolódott ki egy csöppet, ha azt a szintet átviszi ( ebben nem igazán reménykedek, de ki tudja? ) akkor 200ra beteszek egy csúszó stop-ot és minden cent ajándék kategóriába sorolom át a papírt
A német ingatlanvállalatok részvényárfolyamainak és értékeltségének drasztikus csökkenése felkeltette az érdeklődést – nemcsak a befektetők, hanem magának az iparágnak a körében is. Mivel a LEG Immobilien – a Vonovia versenytársa – könyv szerinti értéke alatt forog a tőzsdén, a vállalat befektetési célponttá vált a Grand City Properties számára. Ez utóbbi cég számára a lépés lehetőséget kínál arra, hogy viszonylag alacsony költséggel növelje saját működési cash-flow-ját (FFO), miközben egy ígéretes befektetésre tesz szert. Üzleti szempontból ez a lépés ésszerűnek és következetesnek tekinthető. A tartósan alacsony részvényárfolyamok fokozhatják a konszolidációs nyomást, ami további részesedésszerzésekhez, sőt akár teljes felvásárlásokhoz is vezethet (akár pénzügyi befektetők részéről is). Tágabb gazdasági – és mindenekelőtt társadalmi – szempontból azonban ez egyetlen problémát sem old meg, mivel a tőke nem az égetően szükséges új lakások építésére, hanem meglévő részesedések megszerzésére irányul.
Eurós részvények vitasarok