Bárki kerül hatalomba onnantól kezdve nem a hőbölgésben lesz érdekelt hanem abban, hogy a befektetői tőke áramoljon az országba.
A lét határozza meg a tudatot. Nagy igazság.

Nagyon is ésszerű. A 15. Cikkelyen vitázva el lehet pereskedni évekig. Ezzel viszont mint egy huszárvágással elvágják a dolgot. A piaci érték 80%-át sem tudja kifizetni berlin. Merzék nem tartják fenn a bizonytalanságot évekig hanem biztosítják a piaci érték legalább 80%-át. Ez az alap a többin meg (egyáltalán lehet-e jogilag és ha igen akkor 100%) mehet a per ha még van kedve a Linkének pereskedni.
A 80% a Vonovia esetében 20mrd euró lenne a portfóliója negyedéért. Mennyi most a cég tőzsdei értéke? 13mrd?

Az Alstom részvényeinek árfolyama tovább esik, elérve a 10,505 eurós szintet – ami a legalacsonyabb érték 2024 eleje óta –, miután a papírok értékük mintegy harmadát veszítették el azóta, hogy a vállalat a hét elején lefelé módosította előrejelzését. A Barclays hitelminősítési leminősítés kockázatát látja, míg a JPMorgan, a Citigroup és az Oddo BHF egyaránt visszavonta a részvényre vonatkozó ajánlását.

Merz: Készülőben a kisajátítást tiltó törvényjavaslatFriedrich Merz szerint jól halad a szövetségi kormány munkája a lakásvállalatok kisajátítását tiltó szabályozáson. „A törvénytervezet elkészült” – jelentette ki a CDU politikusa a Berlini Ipari és Kereskedelmi Kamara egyik rendezvényén. Már csak egyetlen kérdést kell tisztázni: amennyiben mégis sor kerülne kisajátításra, a kártalanítás összege a valós piaci érték 100 vagy 80 százaléka legyen-e. „Aligha kell magyaráznom, miért támogatjuk a valós piaci érték 100 százalékának megfelelő kártalanítást.”Merz ismét bírálta a Baloldal (Die Linke), a Zöldek és az SPD alkotta lehetséges berlini kormánykoalíció terveit. „Ha Németországban – az ország fővárosában – nyílt vita zajlik kisajátításokról, annak olyan következményei vannak, amelyek egészen a londoni, párizsi és New York-i tőkepiacokig begyűrűznek.” Hangsúlyozta, hogy a tulajdon védelme gazdasági rendünk egyik alapelve. „Csak a tulajdon megbízható védelmével tartható fenn a bizalom, bizalom nélkül pedig nincsenek beruházások.” Érvelése szerint a szocializálás nem teremt sem új munkahelyeket, sem új lakásokat; ezzel szemben súlyos károkat okoz Németországnak mint üzleti helyszínnek.

A Szövetségi Gazdasági Minisztérium Tudományos Tanácsadó Testülete a lakáshiányt a németországi gazdasági növekedés akadályának tekinti, mivel a magas lakhatási költségek korlátozzák a munkaerő mobilitását. A közgazdászok – egyéb intézkedések mellett – azt javasolják, hogy ösztönözzék jobban az önkormányzatokat építési területek kijelölésére, kötelezzék az ingatlantulajdonosokat és a fejlesztőket az infrastruktúra-költségekhez való nagyobb mértékű hozzájárulásra, továbbá biztosítsanak adókedvezményeket a munkavégzés miatti költözésekhez.

Ki tudja gazdálkodni de ha a francia helyzet közelebb hozná a kamatok letörését az nem lenne rossz.

2020 októberében, a COVID-19-járvány tetőpontján a francia állam által fizetendő kamatok közel négy százalékponttal alacsonyabbak voltak, mint az ország gazdasági növekedési üteme. Ez gyakorlatilag felhívás volt az eladósodásra – egy olyan felhívás, amelyet a francia döntéshozók örömmel fogadtak el.Abban az évben a költségvetési hiány elérte a bruttó hazai termék (GDP) kilenc százalékát. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 98 százalékról 115 százalékra emelkedett, anélkül, hogy ez bárkinek is különösebben feltűnt volna. Sőt, a közgazdászok kifejezetten arra ösztönözték a kormányokat, hogy jelentős mértékben adósodjanak el, a „tartósan” alacsony kamatkörnyezetre hivatkozva.Hat évvel később a világ megváltozott. Az a kamatláb, amely mellett a francia állam hitelt vehet fel, ma már két százalékponttal magasabb, mint a gazdasági növekedés üteme. Jelenleg számos jel mutat arra, hogy a kamatok tovább fognak emelkedni, miközben a gazdasági növekedés várhatóan még tovább lassul.Ennek kegyetlen következménye, hogy a francia állam már nem tud hitelből kamatot fizetni – a további kiadások finanszírozásáról nem is beszélve –, ahogyan azt korábban tette. Épp ellenkezőleg: az adóbevételek egy részét immár ténylegesen az adósságszolgálatra kell fordítani.A közgazdászok ezt „elsődleges többletnek” (primer többletnek) nevezik – vagyis olyan költségvetési többletnek, amely a kamatfizetések levonása előtti állapotot tükrözi. Aligha szükséges megjegyezni, hogy Franciaországban – amióta az eszünket tudjuk – nem volt példa ilyen többletre. Következésképpen Emmanuel Macron elnök kormányának jelentős megszorító intézkedéseket kell bevezetnie az államadósság törlesztése érdekében – ám ez egyúttal politikai elégedetlenséget és társadalmi konfliktusokat szít.A szándék kérdése, nem a képességéFranciaország nincs egyedül az emelkedő kamatlábak problémájával. Ezt több tényező is hajtja. Először is, egy rendellenesség korrekciója: a negatív kamatlábak nem tekinthetők normálisnak. Másodszor, a COVID-19 válság idején végrehajtott pénzmennyiség-bővítést követő infláció. Harmadszor, az a várakozás, hogy a jegybankok hosszabb ideig magasan tartják majd a kamatokat, hogy visszaszerezzék elveszített hitelességüket. Negyedszer pedig az a magasabb kockázati prémium, amelyet a befektetők a hosszú lejáratú kötvények tartásáért cserébe elvárnak. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni az amerikai vállalatok jelentősen megnövekedett tőkeigényét sem, amelyre a mesterséges intelligenciával (MI) kapcsolatos beruházások finanszírozásához van szükség.Egyes nemzetek esetében – különösen Franciaországban – az államadósság fenntarthatósága miatt is egyre nagyobb lehet az aggodalom. A magas adósságszint és a költségvetési hiány ellenére azonban a kamatterhek – a Nemzetközi Valutaalap (IMF) számításai szerint – a GDP körülbelül 2,5 százalékát teszik ki. Ez az arány még mindig alacsonyabb, mint az Egyesült Királyság (2,6), az Egyesült Államok (3,6) vagy Olaszország (3,9) esetében. Ebből a szempontból az államháztartás stabilizálása nem képesség, hanem szándék kérdése.hiányzik – és nem csupán Franciaországban. Ahogy Rodrigo Valdés, az IMF Költségvetési Ügyek Osztályának igazgatója a „Fiscal Monitor” (Költségvetési Figyelő) 2026. október 14-i bemutatóján megjegyezte: „A költségvetési kockázatok növekszenek, mégis sok országban elmarad a megfelelő válaszlépés.”
Következésképpen csak idő kérdése, hogy a jelenleg még kezelhető adósságterhek mikor válnak súlyosabb problémákká. Franciaországnak például mindössze öt év múlva a GDP-je 3,7 százalékát kell majd adósságszolgálatra fordítania. Mivel az adók és járulékok további emelése már elkobzó jellegűvé válna, ezen a téren szigorú korlátok húzódnak – ellentétben a radikális baloldal fantáziáival.Eközben a kiadáscsökkentések politikai megvalósítása egyre nehezebbé válik; Valószínűtlen, hogy ezek megvalósuljanak – még akkor is, ha Marine Le Pen nyerné meg a választást –, annak ellenére, hogy a közelmúltban tervet mutatott be Franciaország államháztartásának helyreállítására.Létezik még egy eszköz, amely nemcsak Franciaország, hanem valamennyi eladósodott nemzet számára segítséget jelenthet: az úgynevezett „pénzügyi elnyomás” (financial repression). Ez azt jelenti, hogy a nominális kamatlábakat a gazdaság nominális növekedési üteménél jelentősen alacsonyabb szinten tartják.Tekintettel a borús növekedési kilátásokra – amelyek a demográfiai folyamatokból, valamint a mesterséges intelligencia megjelenése ellenére is tapasztalható, csekély termelékenységnövekedésből fakadnak –, ez a stratégia csak akkor lehet sikeres, ha hosszabb időszakon keresztül jelentősen magasabb inflációt engednek meg, miközben a nominális kamatlábakat a tőkepiaci szabályozás és a jegybanki beavatkozások révén alacsonyan tartják.Gyakorlati értelemben ez azt jelenti, hogy szinte biztosan a mélyen negatív reálkamatok hosszú időszaka előtt állunk. Bár ez hihetetlennek tűnhet, valójában nem az. Paul Schmelzing gazdaságtörténész elemzései szerint még a korábbi – a reálkamatok hosszú csökkenő időszakát követő – kamatemelkedési periódusok is csupán körülbelül egy évtizedig tartottak. Ha ez a minta megismétlődik, akkor a kamatszint csúcsán már túl is vagyunk. Jó hír az államoknak, rossz hír a hitelezőknek és a megtakarítóknak.

Az Alstom részvényeinek árfolyama 24 százalékkal, 12,09 euróra zuhant a Tradegate tőzsde nyitás előtti kereskedésében, elérve ezzel a 2024 márciusa óta mért legalacsonyabb szintet. A vállalat a 2026/27-es pénzügyi évre vonatkozóan immár mindössze 1 százalékos – kamatok és adók levonása előtti – korrigált profitmarzzsal számol, ami elmarad a korábban előrejelzett 6,5 százaléktól; a csoport a visszaesés okaként – egyéb tényezők mellett – a Coradia Max platformmal kapcsolatos problémákat és jelentős késéseket jelölte meg.

BERLIN (dpa-AFX) – A lakhatás szocializálása (közösségi tulajdonba vétele) évek óta téma Berlinben. Mivel egyre valószínűbb egy baloldali koalíciós kormány (az SPD, a Zöldek és a Baloldal részvételével) megalakulása, a vita ismét fellángolt. A szövetségi kormány egy „befektetésvédelmi törvény” bevezetésével kívánja akadályozni a berlini terveket. Egy ilyen jogszabály azonban alkotmányjogi szempontból éppoly vitatható, mint maga a szocializálás gondolata. Melyek a legfontosabb jogi vitapontok?
Az Alaptörvény rendelkezik a szocializálásról
A vita gyakran az Alaptörvény (Grundgesetz) 15. cikkelye körül forog. Ez kimondja, hogy földterületek és ingatlanok „szocializálás céljából közösségi tulajdonba vagy más közösségi gazdálkodási formába vonhatók egy olyan törvény útján, amely rendezi a kártalanítás mibenlétét és mértékét”. Ezt a cikkelyt azonban a gyakorlatban még sosem alkalmazták, ami részben magyarázza, miért vitatott az értelmezése; gyakorlatilag nem létezik olyan ítélkezési gyakorlat, amelyre hivatkozni lehetne.
„Bármely, a szocializálással kapcsolatos törvényt az arányosság elve alapján kellene megítélni” – mondja Thorsten Schmidt, a Potsdami Egyetem jogprofesszora. Ez azt jelenti, hogy a jogszabálynak legitim célt kell szolgálnia, továbbá alkalmasnak, szükségesnek és arányosnak kell lennie e cél eléréséhez. Schmidt megítélése szerint a berlini lakhatási szocializációs tervek nem felelnének meg ezeknek a kritériumoknak; érvelése szerint például léteznek kevésbé drasztikus eszközök is a megfizethető lakhatás biztosítására. Hogy a 15. cikkely alkalmazása esetén valóban lefolytatható-e az arányossági vizsgálat, az azonban továbbra is jogi vita tárgyát képezi.Kiterjedt tulajdonvédelem a berlini alkotmányban
Schmidt szerint Berlin tartományi alkotmánya is szerepet játszik a szocializációs tervekben. „Az Alaptörvényhez [a német szövetségi alkotmányhoz] hasonlóan a tartományi alkotmány is tartalmaz rendelkezést a tulajdon védelméről” – magyarázza az alkotmányjogász. „Ami viszont hiányzik belőle, az a 15. cikk megfelelője – vagyis egy olyan cikkely, amely lehetővé tenné a szocializációt.” Következésképpen a tulajdon védelme Berlinben kiterjedtebb, mint az Alaptörvény értelmében.
Vajon melyik szabályozás élvez elsőbbséget: a berlini vagy a szövetségi? Elvileg az Alaptörvény kimondja, hogy „a szövetségi jog megelőzi a tartományi jogot”. Létezik azonban kivétel: ha egy tartományi alkotmány rendelkezései alapvető jogokat garantálnak, azok érvényben maradnak. „Egy tartományi alkotmány tehát nyújthat magasabb szintű védelmet az alapvető jogok számára, mint az Alaptörvény” – mondja Schmidt. „Emiatt erősen kétségesnek tartom, hogy Berlinben jogilag egyáltalán lehetséges-e a szocializáció.”
A vállalatok számára méltányos kártalanítás szükséges
A berlini Szenátus által 2023-ban kinevezett szakértői bizottság más álláspontra jutott. Jelentésében a 13 szakértő többsége – köztük Herta Däubler-Gmelin, az SPD korábbi igazságügyi minisztere, valamint Ann-Katrin Kaufhold professzor, aki jelenleg a Szövetségi Alkotmánybíróság alelnöke – arra a következtetésre jutott, hogy a nagy lakásingatlan-vállalatok szocializációja Berlinben elvileg megengedhető.
„Amennyiben erre sor kerülne, a szocializáció csak akkor valósulhatna meg, ha az érintett vállalatok méltányos kártalanításban részesülnének” – hangsúlyozza Wolfgang Durner, a Bonni Egyetem professzora, aki maga is tagja volt a bizottságnak. Bár az kisajátítások esetében a kártalanítás mértékét jellemzően a piaci érték alapján határozzák meg, elméletileg a jogalkotó ennél alacsonyabb összeget is megállapíthatna – jegyzi meg. „Minél inkább a tulajdonos saját erőfeszítéseinek eredménye az elvont vagyontárgy értéke, annál közelebb kell állnia a kártalanításnak a piaci értékhez.” Berlin esetében felmerül a kérdés, hogy a lakásingatlan-vállalatok végeztek-e egyáltalán olyan tevékenységet, amely indokolná ingatlanportfóliójuk értékének növekedését. Ha a Szövetségi Alkotmánybíróság végül helybenhagyna egy már lezajlott szocializációs folyamatot, de kifogásolná a kártalanítás mértékét – és ehelyett piaci értéken alapuló kártalanítást követelne –, akkor „Berlin tartomány valószínűleg több tízmilliárd eurós többletköltséggel szembesülne” – véli Durner.
A szövetségi kormány magasra tenné a lécet
Egyelőre nem világos, hogy sor kerül-e egyáltalán a lakásállomány szocializációjára Berlinben. Alexander Dobrindt (CSU) szövetségi belügyminiszter bejelentette: szövetségi szintű jogszabályokkal kívánja megnehezíteni az ilyen lépéseket. A javaslat értelmében a szocializációra csak akkor kerülhetne sor, ha a tartományi kormány igazolni tudja, hogy minden egyéb rendelkezésre álló intézkedést kimerítettek már.
A szocializáció támogatói – köztük Elif Eralp, a Baloldal (Die Linke) párt berlini szervezetének listavezetője – azzal érvelnek, hogy ez a kezdeményezés alkotmányellenes. A jogi helyzet mindenesetre összetett: Schmidt professzor magyarázata szerint az alaptörvény értelmében mind a szövetségi kormány, mind az egyes tartományok jogosultak a szocializációval kapcsolatos szabályozások megalkotására. Ilyen esetben a szövetségi kormánynak kellene bizonyítania, hogy valóban szükség van szövetségi szintű törvényre.
A szövetségi kormány nem tilthatja meg általános jelleggel a szocializációt
Emellett a szövetségi kormány csak akkor élhet jogalkotási hatáskörével, ha azt „konstruktív” vagy „proaktív” módon teszi. Schmidt rámutat: a kormány például nem rendelhet el egyszerűen általános tilalmat a szocializációra. „Ha azonban a kormány igazolja, hogy a befektetések védelme révén a tulajdon szabadságát kívánja biztosítani, miközben a bérlők érdekeit is figyelembe veszi, az már konstruktív szabályozási megközelítésnek minősülne.”
A vita minden bizonnyal előbb-utóbb a Szövetségi Alkotmánybíróság elé kerül –
például akkor, ha az érintett lakásvállalatok alapjogaik megsértésére hivatkozva alkotmányjogi panaszt nyújtanak be. Emellett a szövetségi kormány, egy tartományi kormány, vagy a Bundestag képviselőinek egynegyede is kezdeményezheti egy szocializációs törvény felülvizsgálatát az úgynevezett normakontroll-eljárás (*Normenkontrollantrag*) keretében. Ily módon egy befektetésvédelmi törvényt is próbára tehetnek Karlsruhe-ban. Valószínűleg évekbe telik majd, mire az ügy véglegesen lezárul.

Berlin – Alighogy kiderült: Elif Eralp, a berlini Balpárt (*Die Linke*) vezetője aggódik amiatt, hogy Izrael-gyűlölők és a terrorizmus szimpatizánsai bukkantak fel pártja környékén, máris újabb sokkoló hír érkezett: éppen ez a kör mozgósít most ellene és pártja ellen!Az „Inter Bündnis Berlin” nevű radikális baloldali csoportosulás tüntetéseket hirdetett a berlini Balpárt e szombaton esedékes pártgyűlése elé. A lépés hátterében az a kompromisszum áll, amelyet a Balpárt – a Zöldekkel és az SPD-vel közösen – kötött: elítélik az antiszemitizmust, és elismerik Izrael létezéshez való jogát. Bár ez magától értetődőnek tűnhetne, a berlini baloldal bizonyos köreiben mégis felháborodást váltott ki. Az „Inter Bündnis Berlin” azzal vádolja az Eralp vezette pártvezetést, hogy „elárulta a választókat”, mivel nem állt ki következetesen „a Palesztinával való szolidaritás és a [tulajdon/ipar] szocializálása” mellett.
Különösen aggasztó Ibrahim Ibrahim jelenléte ebben a radikális körben. Ő a néhai Hamász-vezetőt, Jahja Szinvárt – a 2023. október 7-i Hamász-mészárlás egyik kitervelőjét – „mártír hősként” emlegette, aki iránt „mély tiszteletet” érez. Ibrahim részt vett a Balpárt neuköllni választási estjén is, ahol párttagokkal együtt pózolt fényképeken. Bár nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy Ibrahim egyéni tagja lenne az „Inter Bündnis Berlinnek”, őt az Egyesült Palesztin Nemzeti Bizottság (VPNK) képviselőjének tekintik – márpedig ez a szervezet kifejezetten szerepel a szövetség tagjai között. A szombati tüntetésre való felhívásban ráadásul „elvtársként” hivatkoznak Ibrahimra.Ráadásul egy – véletlenül továbbított – belső feljegyzésben, amely a *Der Spiegel* magazinnak adott tervezett interjújával volt kapcsolatos, Eralp azt írta, hogy ő és a férje „félnek ezektől az emberektől”. Ezzel nyilvánvalóan Ibrahim Ibrahimra utalt. Most pedig egy szál vezet Ibrahimtól éppen ahhoz a szövetséghez, amely Eralp pártja ellen mozgósít.Röviden: ezen a szombaton radikális baloldaliak tüntetnek majd egy olyan párt ellen, amely maga is radikális baloldali.Ám a pártkonferencián is ellenállás bontakozik ki. A Baloldal Párt ifjúsági tagozata határozott „nemet” követel az SPD-vel és a Zöldekkel folytatandó koalíciós tárgyalásokra. Sőt, az érintett indítvány kijelenti: „Pártunknak nincs antiszemitizmus-problémája.” Eralp számára a szombati nap így kettős próbatételt jelent: kívülről egy radikális szövetség mozgósít ellene, belülről pedig saját pártjának ifjúsági tagozata küzd a kormányzati szerepvállalás felé vezető javasolt út ellen. Mindennek a középpontjában pedig – immár sokadszor – az Izrael-ellenességről és az antiszemitizmusról szóló heves vita áll.

Nem az EKB kamatról van szó hanem a német 10 éves kamatról. Az a háború kitörése óta 70-80 bázisponttal van magasabban míg az EKB kamat 50 bázisponttal. Amiért optimista vagyok az az amiért ellenkező esetben pesszimista is lehetnék.
Ugyanis változatlan kamat mellett (szerintem ez lesz most mielőtt majd visszakorrigál) ha 60m-val nő az adj EBT (ami azért nem tartozik a csoda kategóriába) akkor a fair érték már 30€.

Ezen gondolatmenet mentén ha a kamat 1%-ot vsszamenne akkor a CoE 7% lenne valamint kb40m kevesebb lenne a kamatköltség ami kicsivel 2% feletti ffo növekedést jelentene és a táblézatból látszik, hogy a fair érték újra 30€ lenne.

Amikor  a 0% és a 3% különbségéről beszélünk az mindössze az 1900m adjusted EBT-t tekintve 57m €.
Ennyi a különbség a 30€ és a 18€ fair érték között.
Félelmetes.

A Vonovia 2 nappal ezelőtti számai alapján aktualizáltam a DCF sensitivity táblázatot.
CoE )/g 0,0% 0,5%1,0%   1,5%  2,0%   2,5%  3,0%
 7,0% 20,71 22,42 24,41 26,78 29,64 33,21 37,68
7,5% 19,33 20,81 22,53 24,54 26,92 29,76 33,29
8,0% 18,12 19,42 20,91 22,63 24,64 27,01 29,86
8,5% 17,05 18,21 19,52 21,02 22,75 24,76 27,15
9,0% 16,11 17,14 18,30 19,62 21,12 22,86 24,88
9,5% 15,26 16,19 17,22 18,39 19,71 21,22 22,97
10,0% 14,49 15,33 16,27 17,31 18,48 19,81 21,3
Érdemes megfigyelni, hogy mennyire érzékeny mind a sajáttőke költségre ahol a risk free rate a 10 éves Bund mind az FFO növekedésre. Jelenleg a CoE 8%.
A nagy változás tegnapelőtt óta az FFO (adjusted EBT)-nál van. Eddig 3-4% volt az előrejelzésekben ez most 0% lett. A táblázatból látszik, hogy azonos kamat mellett a 3% növekedésnél a fair érték 29,86€ míg 0% növekedésnél 18,12€.

Épp az ilyen általánosságokat használják fel céljaikra shortosok is. Lásd tegnap magas kamat levezetésem. A konkrét számokból kiderült, hogy a bevétel jobban emelkedik mint a kamatok. Csak éppen a kisrészvényesek közül rajtam kívül szinte senki nem vette a fáradtságot , hogy akkor nézzük meg a módosított számokat és számoljumk egyet. Pedig ott rögtön kiderül, hogy sántítanak a medve érvek.

Mo-t csak a kamat és ingatlanár összefüggés kapcsán hoztam fel. Magas kamat nem zár ki ingatlan emelkedést ha abból frekventált helyen hiány van. A Vonovia melletti fő érvem a megvételkor pont a frekventált elhelyezkedés volt. És ott a hiány egyre csak nő lásd mai német ifo elemzés. A tegnap betett ingatlanárak pedig konkrét lezárt tranzakciókból származnak nem pedig abból, hogy ki mennyit kér.
Deloitte tanulmány is most októberi. Abban sem a német ingatlanár esés szerepel hanem épp ellenkezőleg.
De hozhatsz ellen tényeket tanulmányokat. Konkrét számokkal tényekkel meggyőzhető vagyok. Csak általánosságokat ne puffogtassunk mert azoknak nincs sok értelme.

Kamat és ingatlanár: nézd vissza az elmúlt 2 évtizedet erről magyarországon!

Ha a Puma nem fog rallizni a sok “fell” “loss” és “decline” szavakra akkor semmire.

A büdös valóság ez aztán mindenki eldöntheti, hogy többet érnek az ingatlanok vagy sem:AUGSBURG (dpa-AFX) – Az Ifo Intézet szerint a németországi lakásépítés – a gyorsabb engedélyezési eljárások ellenére is – alig halad előre. A müncheni székhelyű gazdaságkutató intézet előrejelzése szerint a következő két év mindegyikében 200 000 alatt marad majd az elkészült lakások száma. A korábbi becsléseket lefelé kell módosítani, mivel az építési költségek tovább emelkedtek – részben az Iránt is érintő háború következtében – nyilatkozta Ludwig Dorffmeister, az Ifo építőipari szakértője az „Augsburger Allgemeine” című lapnak.Várakozásaink szerint a befejezett lakások száma 2027-ben és 2028-ban is eléri majd a 195 ezret” – nyilatkozta a gazdaságkutató. Februárban az Ifo Intézet még 205 ezer, illetve 215 ezer lakás elkészültét prognosztizálta 2027-re és 2028-ra. Az Építésügyi, Városügyi és Területfejlesztési Szövetségi Kutatóintézet legfrissebb elemzése szerint 2030-ig évente mintegy 320 ezer új lakásra lesz szükség.
Lakásépítési ágazat: az „építési turbó” sem oldja meg a finanszírozási gondokat
Az idei évben a befejezett lakások száma várhatóan 15 éves mélypontra, mindössze 185 ezerre esik vissza – ami 20 ezres csökkenést jelent a 2025-ös adatokhoz képest – mondta Dorffmeister. 2022 óta három tényező is jelentősen hátráltatja a lakásépítést: „Ársokk érte az építőipari szolgáltatásokat, kamatsokk sújtotta az építési projektek finanszírozását, miközben ezzel párhuzamosan jelentősen csökkentek az állami építési támogatások.”
Az ágazati szereplők rámutattak: bár a szövetségi kormány által tavaly bevezetett „építési turbó” (egy gyorsított engedélyezési eljárás) felgyorsíthatja az engedélyek kiadását, „nem oldja meg azt az alapvető problémát, hogy számos engedélyezett projekt – amelyek célja a megfizethető lakhatás biztosítása lenne – egyszerűen nem finanszírozható” – fogalmazott Axel Gedaschko, a Német Lakás- és Ingatlanszövetség (GdW) elnöke. A helyzet a szociális lakásszektorban is romlik. „A családok, a fiatalok és mindenki számára, aki sürgősen megfizethető otthont keres, ez még kevesebb lehetőséget jelent” – jegyezte meg Gedaschko.

A folyamatban lévő építkezésekről nem tudjuk menbyibe jerülnek. Te sem tudod. Nem azért nem épít most a Vonovia többet mert nem tud olcsón építeni hanem azért amit lentebb leírtam. Másodszor: tavalyról beszélsz. Hol volt akkor Irán és hol voltak a kamatok? A kérdésben benne van a válasz a felvetésedre. Tök mindegy milyen olcsón tudok építeni ha a hitelek amiből építek magasabb kamaton forognak. Akkor kell építeni ha a kamat olcsóbb lesz.
Ugyanakkor ahogy a Deloitte is írja: a lakáshiány erősíti a bérleti piacot. Ami meg jó a Vonoviának.