Az AI figyel minket. Rákérdeztem az általad kiemelt részre, hogy elhangzott-e Mucic szájából ez az interjúban: Nem, a legutóbbi, most hétvégi (2026. októberi) Die Welt / Business Insider interjúban sem mondta szó szerint ezt. [1, 2]A helyzet az, hogy ez a konkrét cikk (és a belőle készült tegnapi/mai elemzések) adta a közvetlen apropót ahhoz a magyar nyelvű fórumbejegyzéshez, amiből idéztél. Azonban a különbség a vezérigazgató diplomatikus vállalati nyelvezete és egy piaci elemző nyers, lényegre törő fordítása között van. [1, 2]Így néz ki a különbség Luka Mucic valódi nyilatkozata és a magyar fórumbeli összefoglaló között:1. Amit a magyar fórumozó írt (a te idézeted):"...a saját ingatlanok építése és birtoklása a magas kamatok és a kisajátítási viták miatt óriási kockázattal jár..."2. Amit Luka Mucic valójában mondott a Welt-csoportnak:A vezérigazgató bejelentette, hogy a Vonovia teljesen leállítja az új lakásprojektek tervezését és indítását Berlinben. Mucic úgy fogalmazott, hogy addig nem kezdenek új építkezésekbe a fővárosban, amíg a politika napirenden tartja a nagy ingatlancégek államosítását/kisajátítását (Vergesellschaftung). [1, 2, 3]
A vezérigazgató szavai: „Nem tudunk új beruházásokat tervezni olyan környezetben, ahol politikai bizonytalanság uralkodik, és ahol a magántulajdon alapjait kérdőjelezik meg. Felelősséggel tartozunk a befektetőink tőkéjéért.” [1, 2]
Miért született ez a félreértés?A magyar kommentelő zanzásította és lefordította a tőzsdei realitásra a vezérigazgató szavait:
Amikor a CEO azt mondja, hogy „a politikai bizonytalanság miatt nem építünk”, azt a piac úgy fordítja le: „az építés és birtoklás óriási kockázattal jár a kisajátítási viták miatt”. [1]
Amikor a cég jelentései azt írják, hogy a növekedést már nem a lakásállomány fizikai bővítéséből, hanem szolgáltatásokból és külső tőke bevonásával (szolgáltatásalapú, nem-bérleti szegmensek) akarják elérni, azt a kisbefektető úgy fogalmazza meg: „menekül a fejlesztői szerepből és tőkekímélő menedzsment-céggé alakul”. [1]
Összegzés: A hétvégi Welt interjúban Mucic valóban végleg beverte a szöget a berlini új építkezéseik koporsójába a kisajátítási viták miatt, de a drámai megfogalmazás („menekülés”, „óriási kockázat”) már a cikket olvasó magyar elemző/kisbefektető saját szavaiból álló interpretációja. [1, 2, 3]
Konkrétan az építések leállítása Berlinre vonatkozik.Hogy máshol mit terveznek arról semmi konkrétat nem tudok. De abszolút értelme lenne magas kamatok mellett az építkezéseket eltolni akkorra amikor a kamatok kedvezőbbek lesznek. Te tavalyról bedzélsz. Mekkorák voltak akkor a kamatok? Egy jó cégvezetéstől pont azt várom el, hogy reagáljanak a változó üzleti környezethez. Abban az értelemben pedig semmi új nincs, hogy még tavaly Buch alatt jelezték a pénzügyi jelentés előrehelzés részében: amennxiben a kamatok emelkednek akkor a tőkeigényes development szegmensről áthelyezik a hangsúlyt a kevésbé tőkeigényes value add szegmensre.
Nem tudom, hogy jól értelek-e benneteket; Todi szerint a magas kamatok a felelősek a Vonovia pokoljárásáért, szerinted pedig a politika? Talán mindkettő? Vajon mennyi idő kell, hogy talpra álljon a részvény?
Ez nem igaz. A scale of economy jó lenne nagyon az új építésben is. Ha azonban a politika fenyeget, akkor építsen más. Ennyi. Mucic meg fogja oldani. A politikai nyomás sokkal többet nyom a latba, mint a kamat emelkedés. A szövetségi törvényt, ha Merz nem meri meghuzni, (lehet, hogy olaj a tűzre neki, de szerintem mindegy mit csinál) , akkor valószínűleg majd a jogászok hosszú peres csatározására kell felkészülni.
Érdekes! Mostmár nem akarnak építkezni, de tavaly még azt mondták, hogy az egyszerűbbé váló engedélyeztetés, az új eddigieknél olcsóbb technológiák az olcsóbb lakások építésére ösztönzik őket és erre alapozzák a növekedést. Amikor ezt kiröhögtem, mert azt írtam, hogy nem lehet a jövőben olcsóbban építkezni mint a múltban nem hitte el senki. Most majd elhiszed, ha Mucic mondja!
Franciaország magas államkötvény-hozamokkal és hatalmas költségvetési hiánnyal küzd.Az EKB eddig nem vásárolt francia kötvényeket, mivel jelenleg nem látja szükségét a beavatkozásnak.A TPI és az OMT az EKB két olyan kötvényvásárlási mechanizmusa, amelyeket eddig még nem vettek igénybe.Vajon tartózkodik majd az EKB a beavatkozástól mindaddig, amíg Franciaország maga nem oldja meg költségvetési problémáit?Hetek óta Franciaország áll a kötvénypiaci figyelem középpontjában. A hozamok meredeken emelkednek. Jelenleg a tízéves hozam 4,85%-on áll – ami magasabb, mint Olaszország vagy Görögország esetében! Politikai patthelyzet uralkodik (hogy finoman fogalmazzunk). Zavargások zajlanak az utcákon, az államháztartás pedig hatalmas hiányt mutat. Németországhoz hasonlóan itt sem kezelik valódi strukturális módon a problémákat. Franciaország GDP-arányos államadóssága azonban közel kétszerese a németországinak. Ahogy az ábra is mutatja, alig egy héttel ezelőtt a tízéves francia államkötvények és a német államkötvények (Bundok) közötti hozamkülönbség elképesztő mértékű, 1,58 százalékpont volt. Augusztusban ez az érték még csak 0,77 százalékpontot tett ki. Minél nagyobb a különbség, annál kritikusabban ítélik meg a piacok Franciaország adóssághelyzetét. Be kellene-e avatkoznia az EKB-nak – kötvényeket vásárolva Párizstól a hozamok csökkentése érdekében –, hogy a francia kormány kezelhető finanszírozási költségek mellett vehessen fel újabb hiteleket? Mik az okok és a következmények? Az alábbiakban egy elismert EKB-szakértő nyilatkozatait közöljük, amelyet saját kommentárom követ. Miért nem vásárol még francia kötvényeket az EKB? Jana Randow, az EKB ügyeire szakosodott Bloomberg-újságíró ismertette, miért tartózkodik jelenleg az Európai Központi Bank (EKB) a francia kötvények vásárlásától a hozamok leszorítása érdekében. Íme a beszámolója: A francia államkötvények hirtelen eladási hulláma felidézte a 2009 és 2015 között Európán végigsöprő államadósság-válság emlékét. A figyelem most arra irányul, hogyan reagálhat erre az Európai Központi Bank. Franciaország rendelkezik az euróövezet egyik legnagyobb költségvetési hiányával. A befektetők által a 10 éves francia államkötvények esetében – a német értékpapírokhoz képest – elvárt hozamkülönbség nemrégiben elérte a 2011 óta mért legmagasabb szintet. Más, erősen eladósodott európai országok – például Olaszország, Görögország és Belgium – kötvényei szintén nyomás alá kerültek. Ez arra utal, hogy a befektetők a „fertőzés” növekvő kockázatát érzékelik – vagyis azt a forgatókönyvet, amelyben az egyik ország pénzügyeibe vetett bizalom elvesztése más nemzetek kötvényeit is nyomás alá helyezi. Az ilyen helyzetek kezelésére az EKB két kötvényvásárlási mechanizmussal is rendelkezik. A legnagyobb figyelem az újabb és rugalmasabb eszközre, az úgynevezett transzmisszióvédelmi eszközre (TPI) irányul. Ezt 2022-ben hozták létre az „indokolatlan, rendezetlen piaci folyamatok” ellensúlyozására. Jelenleg a döntéshozók – köztük Christine Lagarde EKB-elnök és Emmanuel Moulin, a Banque de France kormányzója – nem látják szükségét a beavatkozásnak. Mi történik Franciaországban? Számos euróövezeti ország – köztük Franciaország is – lassan csökkentette költségvetési hiányát a 2009-es adósságválság kitörését követően. Később további adósságot halmoztak fel, hogy támogassák a lakosságot a koronavírus-járvány idején. Azóta a tartósan magas infláció megemelte az államadósság-szolgálat költségeit. Sok kormány próbálja mérsékelni az eladósodottságot, ám a választók – a megélhetési költségek növekedése miatt – ellenzik a kiadáscsökkentéseket és az adóemeléseket. Több francia kormány is megbukott az elmúlt időszakban, miután nem sikerült elfogadtatniuk a megszorításokat tartalmazó költségvetést a megosztott és polarizált parlamenttel. A befektetők türelme fogytán van, Franciaország hitelfelvételi költségei pedig immár meghaladják Olaszországét. A tervezett 2027-es költségvetés nagyrészt összhangban áll az Európai Unió azon fiskális szabályaival, amelyek a kiadások és az államadósság fenntartható kezelését hivatottak biztosítani. Ha azonban a kormány ismét megbukna, fennáll a veszélye annak, hogy Franciaország nem teljesíti a hiánycéljait. Bizonytalanságot szül a jövő áprilisra tervezett elnökválasztás kilátása is. Emmanuel Macron elnök nem indulhat újra a tisztségért. Utódlásának két legfőbb esélyese is határozott szakítást ígér Macron centrista programjával. Marine Le Pen jobboldali politikus drasztikus hiánycsökkentést ígért, ám pártja nem rendelkezik kormányzati tapasztalattal, a közgazdászok pedig megvalósíthatatlannak tartják terveit. Le Pen emellett arra szólította fel az Európai Központi Bankot (EKB), hogy avatkozzon be, és segítsen csökkenteni Franciaország hitelfelvételi költségeit. Jean-Luc Mélenchon baloldali politikus azt javasolta, hogy az ország hatalmas adósságállományát a francia jegybank (Banque de France) és az EKB birtokában lévő adóssághányad egy részének törlésével kezeljék. Az EKB-nak biztosítania kell, hogy monetáris politikája zökkenőmentesen érvényesüljön mind a 21 olyan országban, amelyek közös fizetőeszközként használják az eurót. Ez nem jelenti azt, hogy a kormányoknak azonos finanszírozási költségekkel kellene szembesülniük; az infláció, a gazdasági növekedés és az államadósság szintjében mutatkozó különbségeknek tükröződniük kellene a kötvényhozamokban. A probléma inkább azokkal a piaci mozgásokkal van, amelyek túl gyorsan mennek végbe, vagy amelyeket nem indokolnak a gazdasági fundamentumok. Ez különösen igaz akkor, ha a kötvénypiaci turbulencia átterjed egyik országról a másikra. Az ilyen széttagoltság (fragmentáció) ronthatja az EKB azon képességét, hogy kezelje a finanszírozási feltételeket a teljes valutaövezetben. Európa már megtapasztalta ezt a 2010-es évek államadósság-válsága idején. A problémák Görögországban kezdődtek, és átterjedtek a régió déli perifériájának jelentős részére. Az aggodalmak 2022-ben újból felmerültek, amikor az EKB kamatemelésre készült, a befektetők figyelme pedig az olyan, erősen eladósodott országokra irányult, mint Olaszország. Ebben az évben dolgozta ki az EKB a kötvényvásárlási programját, a TPI-t. Hogyan működne a TPI? A koncepció lényege az átmeneti piaci beavatkozás, amellyel támogatnák egy adott ország kötvényeinek árfolyamát egy hirtelen eladási hullám során. Az EKB szerint a TPI akkor aktiválható, ha olyan „indokolatlan, rendezetlen piaci folyamatok” lépnek fel, amelyek veszélyeztetik a monetáris politika érvényesülését. A gyakorlatban a központi bank pénzt teremtene a befektetők által eladott kötvények megvásárlására. Nem lenne előre meghatározott felső költési korlát. A TPI bizonyos részleteit szándékosan homályosan hagyták, hogy a központi bank rugalmasan reagálhasson az adott válsághelyzetre. A TPI tényleges alkalmazása jelentős lépés lenne. Felfedné a program azon titkának egy részét, amely talán hozzájárult elrettentő hatásához. Az EKB-nak 2022-ben nem kellett bevetnie az eszközt, és azóta sem került rá sor. Mielőtt a TPI-hez folyamodnának, a döntéshozók valószínűleg nyilvános nyilatkozatokkal próbálnák megnyugtatni a piacokat, és felszólítanák az érintett országot költségvetési problémáinak rendezésére. Melyek a TPI hátrányai? Egyrészt a TPI potenciálisan jelentős mennyiségű pénzt juttathatna az euróövezet gazdaságába – éppen akkor, amikor az infláció meghaladja az EKB 2%-os célkitűzését, a kamatlábak pedig emelkednek. Ezért az EKB illetékeseinek mérlegelniük kellene a TPI inflációra gyakorolt hatását, valamint annak kezelési módjait. Figyelembe kellene venniük a piacokra gyakorolt hatást is. Az EKB feladata a pénzügyi rendszer döntőbírójaként, nem pedig piaci szereplőként fellépni. Nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy a fiskálisan felelőtlen kormányokat támogatja azáltal, hogy egyfajta „végső hitelezőként” lép fel. Következésképpen az EKB csak akkor hajtana végre TPI-alapú vásárlásokat, ha az érintett ország megfelel a valutaövezet költségvetési szabályainak. Az államadósságnak fenntarthatónak kell lennie, a kormánynak pedig megalapozott gazdaságpolitikát kell folytatnia. Vajon valóban felhasználhatná az EKB a TPI-t Franciaország megsegítésére? Franciaország esete bonyolult. A piaci problémák legalább részben az ország saját költségvetési és politikai nehézségeiből fakadnak. Márpedig éppen az ilyen jellegű problémák megoldása nem tartozik az EKB feladatai közé. A TPI alkalmazását könnyebb lenne indokolni, ha a döntéshozók arra a következtetésre jutnának, hogy fokozódik az eladási hullám, és a piaci mozgások másutt egyre inkább elszakadnak a gazdasági fundamentumoktól. Francia tisztviselők kijelentették, hogy a helyzet még távol áll attól a ponttól, ahol indokolt lenne az EKB beavatkozása. Emmanuel Moulin, a Banque de France kormányzója elmondta: jelenleg nem teljesülnek az EKB beavatkozásának feltételei, és „az EKB feladata nem az országok költségvetési problémáinak megoldása”. A megoldás magán Franciaországon múlik: el kell fogadnia egy költségvetést, és el kellköteleznie magát amellett, hogy a hiányt a bruttó hazai termék (GDP) 5%-a alatt tartja. Más EKB-döntéshozók is kijelentették, hogy önmagában a magasabb finanszírozási költségek nem indokolják a beavatkozást. Joachim Nagel, a Bundesbank elnöke hangsúlyozta, hogy az EKB kötvényvásárlási programjait nem meghatározott hozamkülönbözeti szintek védelmére tervezték. Olli Rehn, az EKB Kormányzótanácsának tagja szintén úgy nyilatkozott, hogy jelenleg nincs ok az EKB biztonsági hálójának Franciaország érdekében történő igénybevételére. A TPI az egyetlen rendelkezésre álló eszköz? Nem. Az EKB rendelkezésére áll a közvetlen monetáris tranzakciók (OMT) programja is. Ezt a kötvényvásárlási programot 2012-ben hozták létre, miután az EKB akkori elnöke, Mario Draghi megígérte, hogy „bármit megtesz” az euró megmentéséért. A TPI-hez hasonlóan az OMT-t sem alkalmazták még a mai napig. Ez az eszköz szűkebb körű, mint a TPI, és alkalmazása lényegesen szigorúbb feltételekhez kötött. Az érintett országnak részt kell vennie egy olyan európai pénzügyi mentőprogramban, amely szakpolitikai feltételeket is tartalmaz. Következésképpen az OMT inkább alkalmas egy teljes körű államadósság-válság kezelésére, mintsem csupán a rendezetlen piaci mozgások megfékezésére. FMW-kommentár Ha az EKB a TPI keretében francia kötvényeket vásárolna, a spekulánsok – például a fedezeti alapok – még inkább hajlamosak lehetnének francia államkötvényekre vonatkozó short pozíciók felvételére, arra fogadva, hogy az árak tovább esnek, és ezzel párhuzamosan a kötvényhozamok emelkednek. Az uralkodó hangulat ez lenne: „A TPI rávilágít arra, milyen rossz Franciaország strukturális helyzete. Az EKB nem avatkozhat be a végtelenségig. Végső soron a piac győz.” Az EKB TPI-programjának feltételei olyan homályosan vannak megfogalmazva, hogy akár azt is lehetne állítani: lényegében önkényes mérlegelési jogkörön alapuló eszközről van szó. Az EKB saját belátása szerint cselekedhet a kötvénypiacon, hiszen egyedül ő dönt arról, hogy a piaci dinamika mikor minősül „indokolatlannak” vagy „rendezetlennek”. Mivel maga határozta meg a TPI irányelveit, az EKB felügyeli azok betartását is. Így az EKB bármikor közbeléphetne, ha a hozamok tovább emelkednének. Egy ilyen lépés azonban jelezné, milyen súlyos Franciaország helyzete – ami esetleg arra késztethetné a spekulánsok közösségét, hogy ellentétes pozíciót vegyenek fel, és megpróbálják még magasabbra hajtani a hozamokat. Szeretném hangsúlyozni azt is: nem az EKB feladata, hogy döntőbíróként lépjen fel a tőkepiacokon. Kizárólagos felelőssége az árstabilitás biztosítása. Ennek ellenére már jó ideje hivatalosan is foglalkozik olyan kérdésekkel, mint a környezetvédelem – olyan célokkal, amelyeket banki szabályozások révén igyekszik elérni. Az sem az EKB feladata, hogy kezelhető hitelfelvételi költségeket biztosítson az euróövezeti országok számára. Mégis, kétségtelenül megtalálják majd a legmesszebbmenőkig erőltetett érveket is, hogy igazolják ezt a lépést. FMW/Bloomberg
Akkor bele ne vegyél! :D Nagyon kis időtávokon van már benne fordulat, jó lenne ha ez nagyobb időtávokon is megjelenne. A hetes chartja nekem nem annyira meggyőző, így nagyon szűk stoppal követem. Egyébként mintha lenne benne középen is egy sáv, olyan 240 körül. Ha addig elmegy, nekem már bőven jó lenne.
"a saját ingatlanok építése és birtoklása a magas kamatok és a kisajátítási viták miatt óriási kockázattal jár," "kockázatos fejlesztői szerepből menekülve egy szolgáltatásalapú, tőkekímélő menedzsment-céggé alakul át, hogy túlélje a politikai és makrogazdasági válságot." Biztos hogy ez egy jó üzenet?
Megkérdeztem azt is kik a már meglévő és a lehetséges partnerek: A Veveus platform hivatalos indításakor a Vonovia már egy komoly, mintegy 75 000 lakásból álló meglévő állományt vont össze az új márka alá, amelyet korábban is külső felek megbízásából kezeltek. A nemzetközi tőkepiaci és iparági jelentések alapján a legfontosabb konkrét partnerek és célpontok a következők: [1]1. 🇸🇪 Alecta (Svédország) – A legnagyobb konkrét célpontA legfontosabb és legkonkrétabb aktuális tárgyalás az északi piachoz kapcsolódik. A tőkepiaci hírek szerint a Vonovia tárgyalásokat folytat az Alecta nevű óriási svéd nyugdíjalappal egy hatalmas, körülbelül 50 000 lakást érintő mandátumról. Ha ezt a megállapodást aláírják, az skandináv szinten egy mintegy 10 milliárd euró értékű ingatlanportfólió teljes körű operatív és ingatlankezelési átvételét jelentené a Veveus számára.[1, 2]2. 🏛️ Intézményi befektetők és Nyugdíjalapok (Pension Funds)Németországban és Európa-szerte a klasszikus nyugdíjalapok (mint az orvosok, mérnökök vagy köztisztviselők szakmai nyugdíjpénztárai) hatalmas lakóingatlan-vagyonnal rendelkeznek, de nincs saját karbantartó és kezelő gárdájuk. A Veveus elsősorban nekik nyújt szolgáltatást, mivel ezek az alapok stabil, hosszú távú partnerként keresnek professzionális üzemeltetőt.3. 🛡️ Biztosítótársaságok (Insurance Companies)A nagy biztosítók (például a német piacon jelen lévő szereplők) hagyományosan alacsony kockázatú bérlakásokba fektetik a tőkéjüket. A Vonovia feléjük azt a kész struktúrát értékesíti, amely gombnyomásra kezeli a bérlők ügyes-bajos dolgait és végrehajtja a kötelező állami energetikai korszerűsítéseket.4. 🌍 Nemzetközi Ingatlanalapok és Eszközkezelők (Asset Managers)Olyan globális szereplők, akik tőkét fektetnek a német lakáspiacba (például korábban az Apollo vagy hasonló kaliberű magántőke-társaságok vásároltak fel nagyobb német portfóliókat), de a helyi, mindennapi ingatlankezeléshez (Property and Facility Management) külső szakértőt igényelnek.A stratégia lényege tehát, hogy a Veveus nem kis magánszemélyeket céloz meg, hanem olyan intézményi óriásokat (pl. az Alecta-t), akik egyetlen szerződéssel akár több tízezer lakás üzemeltetését adják át a Vonovia gépezetének.
Megkérdeztem az AI-t, higy a Veveus mi olyat tud nyújtani az ingatlanosoknak amit más nem: A Vonovia és az új Veveus márka olyan egyedi előnyökkel rendelkezik a német piacon, amit egyetlen hagyományos ingatlankezelő vagy külső szolgáltató sem képes lemásolni. Az intézményi befektetők (pl. nyugdíjalapok, biztosítók, külföldi tőkealapok) számára a Vonovia az alábbi három egyedülálló fegyvert tudja nyújtani:1. 🏗️ A gigantikus mérethatékonyság (Scale) és beszerzési erőA Vonovia Európa legnagyobb lakásingatlan-vállalata, amely önmagában több százezer lakást kezel.
Olcsóbb alapanyagok és szolgáltatások: Ha a Veveus átveszi egy külső befektető 5000 lakásának kezelését, azokat beemeli a Vonovia globális beszerzési rendszerébe. Emiatt a karbantartási anyagokat, hőszivattyúkat, lifteket vagy a biztosításokat olyan hatalmas volumenkedvezménnyel tudják beszerezni, amilyet egy kisebb alap vagy kezelőcég soha nem kapna meg a piacon.
Alacsonyabb egységköltség: A Vonovia meglévő IT-rendszerei, számlázási szoftverei és call centerei már ki vannak fizetve. Egy újabb lakástömb digitalizálása és kezelésbe vétele a Veveus számára minimális pluszköltséggel jár, így az intézményi ügyfeleknek jóval olcsóbban tudnak prémium szolgáltatást nyújtani.
2. 🛠️ Sajat kézműves- és szakemberhálózat (Vonovia Handwerkerservice)Ez a legnagyobb strukturális különbség a Veveus és a versenytársak között. Németországban jelenleg drasztikus szakemberhiány van az építőiparban és a karbantartásban (villanyszerelők, gázszerelők, festők).
A probléma másoknál: Ha egy külső ingatlankezelőnél elromlik a fűtés egy lakótömbben, külső cégeket kell hívnia. Hónapokat kell várni a szabad szakemberekre, és méregdrága óradíjat kell fizetni.
Amit a Veveus nyújt: A Vonovia az elmúlt évtizedben kiépítette Németország legnagyobb saját, belső kézműves- és szerelőhálózatát (több ezer állandó saját alkalmazottal). A Veveus ügyfelei ehhez a belső kapacitáshoz kapnak közvetlen, prioritásos hozzáférést. Ha baj van, a szerelő azonnal jön, és a javítás töredékidő alatt, ellenőrzött minőségben készül el.
3. ⚡ Kulcsrakész energetikai és fenntarthatósági (ESG) megoldásokNémetországban a szigorú klímavédelmi törvények (GEG) miatt az intézményi tulajdonosokra óriási nyomás nehezedik, hogy modernizálják a lakásaikat (szigetelés, zöld energia). Ennek megtervezése és kivitelezése rengeteg pénz és szakértelem.
Napelem és hőszivattyú mint szolgáltatás: A Vonovia már kidolgozott egy működő mintát a saját lakásaira: napelemeket szerelnek fel, és az ott termelt áramot (Mieterstrom) közvetlenül a bérlőknek adják el.
Tudástranszfer: A Veveus ezt a kész mérnöki és jogi technológiát adja el a külső partnereknek. Átveszik a lakótömbök teljes energetikai átvilágítását, és gombnyomásra zöldesítik az ingatlanportfóliót, ami azonnal növeli az alapok ESG-besorolását és az ingatlanok értékét.
Összegezve: Miközben egy átlagos ingatlankezelő csak beszedi a lakbért és intézi a papírmunkát, a Veveus a Vonovia brutális méretét, saját szerelőgárdáját és kész zöldtechnológiáját bérli ki a külső befektetőknek, amivel senki más nem tud versenyezni a német piacon.
A cikk fizetős így összefoglaltattam az AI-al: A WELT exkluzív cikke alapján Luka Mucic, a Vonovia új vezérigazgatója (aki korábban az SAP és a Vodafone pénzügyi vezetője volt, és ettől az évtől vette át az ingatlancég irányítását) drasztikus irányváltást jelentett be. A helyzet sokkal mélyebb egy egyszerű építkezési stopnál: a Vonovia gyakorlatilag teljesen átírja az üzleti modelljét, hogy megvédje magát a politikai kockázatoktól és a tőkepiaci összeomlástól.1. A politikai "Damoklész kardja" és a "Neubau-Stopp" háttere
Közvetlen fenyegetés: Berlinben a szociáldemokraták, a zöldek és a baloldal (Rot-Grün-Rot) koalíciós tárgyalásai folyamatban vannak, és napirenden tartják a nagy lakásvállalatok államosítását (szocializációját).
A határozott nem: Mucic a WELT-nek adott interjúban egyértelmű vörös vonalat húzott: ha a baloldali kisajátítási és államosítási tervek megvalósulnak, a Vonovia építőipari leányvállalata, a Buwog középtávon teljesen beszünteti a fejlesztéseket a lakáshiánnyal küzdő fővárosban.
A "kész" határ: A folyamatban lévő, kb. 1000 lakást még befejezik, de új projektre nem adnak ki tőkét a politikai klíma miatt.
2. Radikális üzleti modellváltás: Építkezés helyett "Veveus"Mivel a saját ingatlanok építése és birtoklása a magas kamatok és a kisajátítási viták miatt óriási kockázattal jár, a Vonovia egy új B2B márkát indított el: ez a Veveus.
Hogyan működik? Ahelyett, hogy saját tőkéből vásárolnának vagy építenének lakásokat, a Veveus-on keresztül külső, intézményi befektetőknek és tulajdonosoknak nyújtanak ingatlankezelési, vagyonkezelési és üzemeltetési szolgáltatásokat.
A cél: A meglévő, kb. 75 000 harmadik félnek kezelt lakást vonják össze, és a jutalékalapú, nem bérbeadásból származó bevételeket a vállalat működési eredményének (Adjusted EBITDA) 20–25%-ára kívánják növelni a következő években. Ezzel saját tőke lekötése nélkül jutnak biztos készpénzhez.
3. A tőkepiaci nyomás és a belső átalakulás
A nagy bevásárlások kora lejárt: A cikk kiemeli, hogy a Vonovia felhagy a korábbi agresszív felvásárlási stratégiájával (amellyel például a Deutsche Wohnen-t is beolvasztották).
Belső értékteremtés (Value-Add): A növekedést a meglévő állomány modernizációjával, hőszivattyúk és napelemes rendszerek telepítésével akarják elérni, a megtermelt energiát pedig közvetlenül a saját bérlőiknek értékesítik. Ehhez egy saját belső szakember- és kézműves-hálózatot is kiépítenek.
Pénzügyi satu: A részvények árfolyama történelmi mélypontok közelében mozog a politikai bizonytalanság és a lejáró hitelek magasabb kamatokon történő refinanszírozása miatt.
A cikk lényege tehát, hogy a Vonovia nem csupán bojkottálja Berlint, hanem a kockázatos fejlesztői szerepből menekülve egy szolgáltatásalapú, tőkekímélő menedzsment-céggé alakul át, hogy túlélje a politikai és makrogazdasági válságot.
Rövid részlet Mucic *Die Welt*-nek adott interjújából a refinanszírozásról Bár a lakóingatlanok értéke nyomás alatt áll a kamatlábak és a költségek elmúlt négy évben tapasztalt emelkedése miatt, Mucic nem lát refinanszírozási problémát. „Korlátlan hozzáférésünk van a tőkepiachoz” – hangsúlyozza. „Csak idén 4,4 milliárd eurót refinanszíroztunk – ebből közel 3 milliárd euró júliusban kibocsátott kötvényekből és átváltható kötvényekből származott. A kibocsátásokat jelentősen túljegyezték.” A vállalat átlagosan 3,2 százalékos kedvező kamatlábat ajánlott a befektetőknek. „Még a 2027-ben esedékes refinanszírozás egy részét is előre tudtuk venni.” A Vonovia nagy felvásárlási hullámai azonban már a múlté. A vállalat most a fokozatos bérleti díjemelések révén kíván növekedni – beleértve a meglévő portfólió modernizálásából eredő emeléseket is, ezt a stratégiát az iparágban „értéknövelésnek” nevezik. Ez magában foglalja az energiahatékonysági fejlesztéseket az éghajlatbarát jelleg javítása érdekében: a Vonovia nagymértékben telepít hőszivattyúkat, és fotovoltaikus rendszereket állít fel, hogy közvetlenül a bérlőinek értékesítse az energiát. A vállalat fokozatosan építi ki saját, házon belüli szakembergárdáját is. https://www.welt.de/finanzen/plus6ac8f5f25528343575dfe4fe
Franciaország államadóssága 2026 második negyedévében rekordmértékűre, a bruttó hazai termék 119,0 százalékára – vagyis valamivel kevesebb mint 3,6 billió euróra – emelkedett. A magas adósságszint és a gyenge gazdasági növekedés miatt Franciaországnak magasabb kockázati felárat kell fizetnie; a központi bank figyelmeztet a bankokra és a vállalatokra háruló következményekre.
"Rácz András szerint az esetlegesen leszállítható orosz gázolaj mennyisége elhanyagolhatóan kicsi, a több hónap alatt Amerika irányába tervezett 300-500 ezer tonna szállítás az Egyesült Államok kevesebb mint egynapi fogyasztását fedezi. A biztonságpolitikai és Oroszország-szakértő szerint teljes tévedés arra számítani, hogy ez a mennyiség érdemben befolyásolhatja az Egyesült Államokban jelenleg valóban magas üzemanyagárakat." https://telex.hu/gazdasag/2026/10/11/oroszorszag-egyesult-allamok-dizel-racz-andras
Teljesen irreleváns bármit vizsgálgatni. A fiatalok lakáshoz jutása az egész Unióban nehéz. A fiatalok között a legnagyobb az elégedetlenség. Valószínűleg populista lozungokkal és mesteri manipulációval meg lehet szerezni a szavazatokat tőlük. Az, hogy olcsón kapnak lakhatási lehetőséget pont egy ilyen mézes madzag. Teljesen mindegy, hogy milyen módon. Valószínűleg lesz egy kis jogászkodas, de ahogy a populista párt megszerzi ezeket a szavazatokat, a többi is zászlajára tűzi. Idő kérdése. Itthon is. A cuclizmus lopakodik a kertek alatt. Dolgozni nem akarnak, a javakat viszont sokkal gyorsabban szeretnék megszerezni. Vagy demokratikus, vagy erőszakos úton. Szerintem nem lesz jó vége, de lehet, hogy nagyon pesszimista vagyok. Ettől függetlenül a VNA nagyon alulertekelt szerintem is. Meglatjuk majd a q3 eredményét és lehet, hogy a kezem a bilibe lóg, de én üdvözlöm azt, hogy nincs több építés Berlinben, és remélem sehol máshol nem kezdenek építeni.
Köszi! Jó ezeket tudni. Máris kevésbé bánt, hogy a számlámon a Vonovia egyenleg napról- napra nagyobb mínuszt jelez és már közelít a hatmillió forinthoz. És annyira boldog vagyok attól is, hogy nem 40 €-ért vettem a részvényt hosszú távra, hanem csak 30-ért, mert bárhogyan is alakulna a helyzet 30-nak előbb kell majd lenni, mint 40-nek.
Számos, a Vonoviát érintő – vagy potenciálisan érintő – témát megvitattunk már ebben a fórumon, például a kamatemeléseket, a demográfiai folyamatokat és így tovább. Gyakran felmerülő téma a lakásállomány esetleges „szocializációja” is. Az alábbiakban szeretném megosztani ezzel kapcsolatos meglátásaimat, különösen azért, mert úgy érzékelem, hogy egyes tagoknak hiányoznak az ehhez szükséges háttérismereteik. Ez bizonyára annak is betudható, hogy az emberek többsége ritkán, vagy soha nem kerül közvetlen kapcsolatba az igazságszolgáltatással. Legfeljebb munkaügyi per elsőfokú szakaszában lehet valakinek része. Ugyanakkor a legtöbben valószínűleg sosem vettek részt polgári vagy büntetőperben tartományi bíróság (*Landgericht*) előtt, nemhogy felsőbb tartományi bíróság (*OLG*) vagy a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (*BGH*) előtt. Keveseknek van tapasztalatuk olyan jogorvoslati eszközökkel, mint például a panasz (*Beschwerden*) vagy az azonnali hatályú panasz (*sofortige Beschwerden*). Talán hasznosnak bizonyulnak majd magyarázataim néhányotok számára. Egy előzetes megjegyzést szeretnék tenni: ne feledjük, hogy a dolgok a valóságban ritkán olyan drámaiak, mint ahogyan azt a kezdeti felhajtás sugallja. KisajátításNémetországban a kisajátításokra az Alaptörvény (*Grundgesetz*) 14. cikkének (3) bekezdése alapján kerül sor. A kialakult ítélkezési gyakorlatból tudjuk, hogy kisajátítás esetén a piaci érték jelenti a kártalanítás *minimális*, és nem a maximális mértékét. SzocializációMint azonban tudjuk, a berlini Baloldali Párt (*Die Linke*) nem kisajátítást, hanem „szocializációt” kíván megvalósítani. Ennek oka egyszerűen az, hogy nem akarják megfizetni a piaci értéket – sokkal alacsonyabb összeget szeretnének fizetni –, és ehhez keresnek jogi kiskaput. Ebben a fórumon már többször elhangzott, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság történetében még soha nem hajtottak végre szocializációt; következésképpen nincs erre vonatkozó ítélkezési gyakorlat. A Baloldali Párt az Alaptörvény 15. cikkére alapozza követelését. Vizsgáljuk meg a cikk pontos megfogalmazását: „A föld, a természeti erőforrások és a termelési eszközök – a szocializáció céljából – olyan törvény útján, amely meghatározza a kártalanítás mibenlétét és mértékét, közösségi tulajdonba vagy más közösségi vállalkozási formába vonhatók. Az ilyen kártalanítás tekintetében a 14. cikk (3) bekezdésének 3. és 4. mondata megfelelően alkalmazandó.” Így tehát utalás történik a kisajátítást szabályozó cikkre. Érdekes. Vizsgáljuk meg most ezt a cikket: „Kisajátításra csak közérdekből kerülhet sor. Erre kizárólag olyan törvény alapján vagy törvény rendelkezései szerint kerülhet sor, amely meghatározza a kártalanítás mibenlétét és mértékét. A kártalanítás mértékét a közérdek és az érintettek érdekei közötti méltányos egyensúly megteremtésével kell meghatározni. A kártalanítás összegével kapcsolatos vita esetén a rendes bíróságokhoz lehet fordulni.” A jogszabályból tehát egyáltalán nem következik egyértelműen, hogy a szocializáció esetében alkalmazandó kártalanítási eljárásnak jelentősen el kellene térnie a kisajátítási eljárástól.A köztulajdonba vétel valószínűségeElőször is, korántsem biztos, hogy egy Baloldal (Die Linke) vezette kormány valóban elindítana egy köztulajdonba vételi folyamatot. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen lépések célja gyakran csupán a nyomásgyakorlás – például a koalíciós partnerekre a tárgyalások során, vagy magukra az érintett felekre (jelen esetben a Vonoviára). Az országos pártok is gyakorolhatnak nyomást tartományi szervezeteikre. Kérdéses, hogy utóbbiak támogatnák-e a köztulajdonba vételt a Baloldal által követelt formában. Még ha a berlini kormány törekedne is a köztulajdonba vételre, egy vonatkozó szövetségi törvény – amennyiben alkotmányosnak bizonyulna – ellehetetleníthetné az ilyen intézkedést. „Szakértői bizottság”Annak megítélésekor, hogy a köztulajdonba vétel esetén fizethető-e a piaci értéknél jelentősen alacsonyabb összegű kártalanítás, gyakran hivatkoznak a berlini szenátus által összehívott „szakértői bizottság” álláspontjára. Arról azonban sosem esik szó, hogy a bizottság 13 tagból állt, és közülük hárman nem osztották ezt a nézetet. Érdemes közelebbről is megvizsgálni a szakértői bizottság összetételét. Érdekes módon – véleményem szerint – a legnagyobb súlyt a három eltérő véleményen lévő tag (Durner, Eichberger és Waldhoff) értékelésére kellene helyezni. Eichberger például az egyetlen olyan tag, aki ténylegesen bíróként szolgált a Szövetségi Alkotmánybíróságon. A közzétett álláspontot képviselő tíz tag között található többek között... ...az SPD egykori szövetségi igazságügyi minisztere és Aysel Osmanoglu, a GLS Gemeinschaftsbank igazgatótanácsának szóvivője... Mint mindig, feltételezhető, hogy a berlini szenátus által összehívott „szakértői bizottság” túlnyomórészt olyan személyekből állt, akik az elvárt véleményt vallják (szokásos politikai gyakorlat). Emellett számos jogtudós és „szakértő” vall a berlini „szakértői bizottságétól” eltérő nézetet. A „szakértői bizottság” értékelése tehát mindenképpen megkérdőjelezhető. Szövetségi AlkotmánybíróságA Vonovia már bejelentette, hogy alkotmányjogi panaszt nyújt be köztulajdonba vétel – vagy azzal összefüggő nem megfelelő mértékű kártalanítás – esetén. A Szövetségi Alkotmánybíróság két szenátusból áll. Mindkét szenátus nyolc-nyolc bíróból áll, így a bíróságon összesen tizenhat bíró tevékenykedik. A szenátusok további három-három tanácsra (kamarára) oszlanak, amelyek egyenként három bíróból állnak. A bírókat kétharmados többséggel kell megválasztani, ami széles körű konszenzust igényel a Bundestag és a Bundesrat pártjai között. Ennek köszönhetően a pártok olyan bírók személyében állapodnak meg, akiket mindenki elfogadhatónak tart (erre jó példa Brosius-Gersdorf esete). Ebből következően – ahogyan azt a korábbi tapasztalatok is mutatják – feltételezhetjük, hogy a Szövetségi Alkotmánybíróság bírái alapvetően tisztában vannak feladatuk súlyával: nevezetesen azzal, hogy nem a politikai pártok, hanem a jog iránt kell elkötelezettnek lenniük. Az egyes szenátusok nyolc bírája közül hármat a CDU/CSU, hármat az SPD, egyet a Zöldek, egyet pedig az FDP jelölt. Már biztosra vehető, hogy a Vonovia által benyújtott esetleges alkotmányjogi panaszt a Második Szenátus teljes létszámban tárgyalná meg. Ez gyakorlatilag kizárja annak a lehetőségét, hogy az ügyben három „baloldali beállítottságú” bíró döntsön. Ahhoz, hogy az alkotmányjogi panasz sikerrel járjon, a nyolc bíró közül legalább ötnek kellene osztania ezt az álláspontot. Döntetlen esetén – azaz 4:4 arányú megoszlásnál – a panaszt elutasítanák. Kizártnak tartom, hogy a CDU/CSU és az FDP által jelölt bírák azt az álláspontot képviselnék, miszerint a piaci érték alatti kártalanítás jogszerű. Ezért az SPD és a Zöldek által jelölt bírákat kell megvizsgálnunk. Bár elméleti síkon Kaufholdot (SPD) és Wallrabensteint (Zöldek) valóban problémásnak tartom, Fetzer (SPD) és Emmenegger (SPD) esetében más a helyzet. Mindketten Baden-Württemberg tartományból származnak, ahol konzervatív bírói hagyományok uralkodnak. Fetzer többek között ügyészként és a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (BGH) bírájaként is tevékenykedett; Emmenegger közigazgatási jogra szakosodott, és többek között a Szövetségi Közigazgatási Bíróság bírájaként szolgált. Kizárólag a Szenátus összetételét tekintve a legrosszabb forgatókönyv a Vonovia javára szóló, 6:2 arányú döntés lenne. Azt sem tartom valószínűtlennek, hogy a Szenátus egyhangú döntést hoz.A kártalanítás mértékeMég ha piaci ár alatti értéken hajtanának is végre szocializációs intézkedést, a Szövetségi Alkotmánybíróság azt nem engedélyezné. A Szövetségi Alkotmánybíróság bírái tisztában vannak döntéseik súlyával. A piaci ár alatti kártalanítás utat nyitna a végrehajtó hatalom számára a tulajdon lefoglalására, és aláásná Németország teljes tulajdonjogi rendszerét. A múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen horderejű ügyekben lehet számítani a Szövetségi Alkotmánybíróságra. Itt szeretném felhívni a figyelmet az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságára is, amely – túlnyomórészt konzervatív összetétele és azon tény ellenére, hogy maguk a bírák közül sokat maga Trump jelölt – rendszeresen korlátok közé szorítja Trumpot. Végső soron a nyugati világ legfelsőbb bíróságainak bírái valóban eleget tesznek megbízatásuknak. Ráadásul nincs ésszerű indok arra, hogy a szocializációs intézkedésekért járó kártalanítás miért térjen el a kisajátításokétól. Ezt a Szövetségi Alkotmánybíróság is el fogja ismerni. Vegyük a következő példát: valaki vásárol egy 10 millió euró értékű vállalatot, amelyhez 10 millió eurós hitelt vesz fel. Ekkor az állam közbelép, és 5 millió euróért szocializálja a vállalatot. A tulajdonosnak továbbra is vissza kell fizetnie a 10 millió eurós hitelt, noha már nem rendelkezik az érintett vagyonelemmel. A következmények mindenki számára nyilvánvalóak: csőd, további fizetésképtelenségi esetek láncreakciója, bankösszeomlások és így tovább. Nem is beszélve arról, hogy a tulajdonos nem az Alaptörvényben előírt módon kapna kártalanítást. Naivitásnak tartom azt a feltételezést, hogy a Szövetségi Alkotmánybíróság ezt engedélyezné. A Bíróság döntése meghozatalakor egyéb releváns tényezőket is figyelembe fog venni. Például miért vásárolt Berlin 2021-ben 15 000 lakást a Vonoviától 2,5 milliárd euróért – ami tükrözi azok piaci értékét –, ha a város úgy véli, hogy egyszerűen szocializálhatja is azokat? Továbbá nincs olyan gazdasági alap, amely objektíven indokolná a Vonovia ingatlanjainak szocializációját. Nem Németország fennmaradása szempontjából kritikus fontosságú ügyről van szó – mint amilyen például a hadiipar háború idején. Ez azonban az én személyes véleményem. ÖsszegzésTöbbször olvastam itt arról, hogy a szocializáció lehetősége kockázatot jelent. Szeretném hangsúlyozni, hogy aki Vonovia-részvényekbe fektetett, az valószínűleg tisztában van ezzel a kockázattal. Nehezen értem ezt az érvelésmódot; elvégre a kockázat állandó kísérője a részvénybefektetéseknek. Ugyanakkor éppen ez a kockázat teremti meg a kiváló lehetőségeket. Remélem, észrevételeimből világossá vált, hogy magát a szocializációt – és még annak bekövetkeztekor is a piaci érték alatti kártalanítást – gyakorlatilag lehetetlennek tartom. Persze némi kockázat mindig megmarad. Befektetőként azonban az a dolgunk, hogy a lehető legreálisabban mérlegeljük a befektetést és az azzal járó kockázatokat. Éppen ezt hiányolom sok hozzászólásból és magukból a hozzászólókból is. A probléma az, hogy manapság a legtöbben már nem veszik a fáradságot, hogy mélyrehatóbban foglalkozzanak a kérdésekkel. Csupán címsorokat olvasnak, és azok alapján alkotnak véleményt, vagy – önálló gondolkodás nélkül – vakon átveszik mások nézeteit. Szenzációhajhász témák sora uralja a közbeszédet. Ez bizonytalanságot és félelmet szül, ami végső soron rossz döntésekhez vezet. Mindenki – vagy legalábbis sokan – csatlakozik ehhez a folyamathoz. A rejtély megoldása jól ismert. Összességében véve a Vonoviát kiváló befektetésnek tartom ezen az árszinten. Jelentős fundamentális alulértékeltséget látok. Még ha figyelembe vesszük is az egyéb tényezőket – például a kamatemeléseket –, ez az árfolyam hosszú távon indokolatlan, és véleményem szerint rendkívül vonzó beszállási pontot kínál. Ha az árfolyam tovább esne, fokozatosan növelném a pozíciómat. Feltételezem, hogy a Vonovia nem ellenezné a szocializációt, amennyiben az tisztességes piaci értéken történne. Ha valóban megindulna a szocializáció – ahogyan azt a Die Linke párt javasolja –, az árfolyam valószínűleg jelentősen zuhanna. Ez azonban nem változtat az alapvető megítélésemen. Amint a Szövetségi Alkotmánybíróság meghozza döntését, valószínűleg hatalmas árfolyam-emelkedést tapasztalnánk – olyat, amely könnyedén túlszárnyalná az olyan eseteket, mint amilyen a Bayeré volt. Ilyen helyzetekben érdemes felidézni azokat a vállalatokat és ágazatokat is, amelyeket egykor halottnak – vagy legalábbis súlyosan sérültnek – nyilvánítottak, mára azonban kiváló egészségnek örvendenek.
Thales Igen a legújabb PF podcastban Nagy Viktor is épp ezt javasolja ..csodás sávos tréd lehetőség lent veszed fenn adod szűk stoppal (Még lesek mi lesz ..de ha beleveszek tuti akkor szakad ) :D https://invst.ly/1k8zyx
Tehát, akkor lehet ennél több is, de ennyi biztosan van. Szerintem ez nem semmitmondó adat, de kétségtelenül nem ad teljes képet. Nekem nagyobb problémám vele, hogy van amikor a változás csak néhány nap után könyvelődik el. Mindenki használja úgy, ahogy akarja. ;) (A 9,5% helyesen 0,5%, hogy más is értse.)
Ezek a shortállományok semmitmondóak ugyanis csak a 9,5% feletti shortokat mutatja valamint nem tartalmazza az opciókat és certiket kibocsátó narjet majerek és bankok fedezeti shortjait sem. Erről Vonovia kapcsán írtam de bármelyik cégre igaz.
A mondandóddal az utolsó részt kivéve egytértek. A tőkekimenekítéssek viszont nem. Az algók nem a saját befektetett tőkéjüket vonják ki mert olyan nekik nincs. Ők shortolnak, árfolyamot manipulálnak. Az eunak be kéne tiltani a shortot és az algókat. Ilyen egyszerű. Miért nem teszik? Az eu cégek termekékenysége gyengébb viszont az értékeltségük aránytalanul gyengébb ehhez képest is. Ez a fent leírtak miatt van. Az angolszászok kirabolják az európai befektetőket. Kár szépíteni. Miért hagyjuk?
Az EU megkerülése: Ha a békét vagy a konfliktus lezárását a nagyhatalmak (USA, Oroszország, esetleg Kína közvetítésével) az Európai Unió feje felett, annak érdemi részvétele nélkül kötik meg, az geopolitikailag és gazdaságilag is katasztrofális forgatókönyv az EU számára.
A gazdasági számla: Európa ott maradna egy leszakadt, romokban lévő szomszédos régió finanszírozási kötelezettségével, miközben a versenyképességét (olcsó energia híján) végleg elveszítette, és a tőke teljesen átáramlana az amerikai és ázsiai piacokra.
Amikor ez a realizáció eléri a piacokat, a kereskedelmi robotok és az algoritmusok kíméletlenül elindítják a tőkekimenekítést az európai eszközökből. Ez lesz az a pillanat, amikor a tőzsdék tömeges eladási hullámot produkálnak
Ezt majd az idő eldönti. Az viszont tény, hogy egyre több helyről felvetik ezt a forgatókönyvet. És ugye nem zörög a haraszt….Ami nálam az interjúban megütötte a fülemet az München. NemLenne rossz irány mert ott a legmagasabb a lakbérátlag ráadásul az ottani vezetés nem hülyék gyülekezete: München (Bajorország) részéről éles bírálat éri Berlint – amely messze a legnagyobb kedvezményezett tartomány – a tartományok közötti pénzügyi kiegyenlítési rendszer miatt. Markus Söder bajor miniszterelnök (CSU) nemrégiben „ócskaságnak” nevezte a rendszert, annak teljes átalakítását követelte, sőt, még a rendszerből való kilépéssel is fenyegetőzött. A bírálat főbb pontjai • Egyenlőtlen pénzügyi terhek: Bajorország több mint 11 milliárd euróval járul hozzá a rendszerhez – ez a teljes kiegyenlítési összeg közel 60 százaléka. Ezzel szemben Berlin kapja az országban a legmagasabb összeget, amely meghaladja a 4 milliárd eurót. Söder szerint Berlin történelmileg több mint 100 milliárd eurót kapott anélkül, hogy valaha is saját befizetést teljesített volna.• Politikai feszültségforrás a berlini választások után: A vita drámai módon kiéleződött a választási győzelem, valamint a Berlinben esetlegesen megalakuló baloldali kormányról (amelyben a Baloldali Párt is részt venne) folytatott puhatolózó tárgyalások nyomán. A müncheni tartományi kormány bírálja, hogy a bajor adóbevételeket „szocialista kísérletekre” – például a fővárosi lakásvállalatok kisajátítására – fordítják.• Reformszándék hiánya: A befizető tartományok szemszögéből nézve a jelenlegi rendszer jutalmazza a kedvezményezett tartományokat a költségvetési hiány fenntartásáért, és megszünteti a gazdasági önellátásra való törekvés ösztönzését. Várhatóak-e jogi következmények? Az éles retorika és a „finanszírozás leállításával” való fenyegetőzés ellenére Bajorország nem tarthat vissza egyoldalúan forrásokat Berlintől. A pénzügyi kiegyenlítési rendszer az alkotmányban rögzített, és az áfa-bevételek elosztásán keresztül szabályozott mechanizmus. Bármilyen változtatás az Alaptörvény módosítását igényelné, amihez kétharmados többségre van szükség mind a Bundestagban, mind a Bundesratban. Ugyanakkor már folyamatban van egy Bajorország által indított per a karlsruhei Szövetségi Alkotmánybíróság előtt, amelynek célja a rendszer jogi alapokon nyugvó átalakításának kikényszerítése.
Amikor közel 30€-ért megvettem a Vonoviát, akkor is mindenki kamatcsökkentést várt, arról beszélt (Te is). Mi lett belőle? - Kamat emelés. Most miért higyjem el amiket irkálnak? Itt ha megfigyeled mindíg más történik, mint amire mindenki számít! Lásd pl. Trump meg Putyin épp a minap pacsizott le - hoppá!
Ad hoc jelleggel szoktam a justetf-ben az utolsó egy heti teljesítményre szortolni, megnézem a legteljesítőbbeket, meg ha nem felejtem el, meg szoktam nézni a legminuszabbakat is. De az igazán szuper az lenne szerintem, ha lenne valami olyasmi adat is mellettük, hogy mondjuk százalékos tőkebeáramlás az utolsó napban, az utolsó három napban és az utolsó hétben, és erre lehetne mondjuk szortolni. Imádnám ezt a funkciót.
Eléggé későn szólalt meg szerintem! Ezeket sokkal előbb is elmondhatta volna. Mostmár ez kevés! A félbehagyott berlini lakásokat meg ne fejezzék be, hanem piaci áron ajánlják fel, illetve adják el a Linkének vagy bárkinek. Berlint felejtsék el üzleti szempontból!
Lehet, nem is tenném bele a vagyonomat, ésszerű határokkal. Így van ez minden mással is. Ha Musk profitál nekem az is jó, lehet h még jobb...Nem tudom kiszámolni. Verseny van valaki majd nyer és van aki veszít. A top 10 sorrend naponta változik ha figyeled. Én igen.
És még egy utólsó okoskodás az ETF-ek védelmében. Hosszú távon nem lehet tudni h melyik cég fejlődik őrületesen és aztán egy másik cég veszi át a helyét:Nokia története röviden
1865 – Fredrik Idestam Finnországban papírgyárat alapított. Innen indult a Nokia története.
1898 – Megalakult a Finnish Rubber Works gumigyár, amely később a Nokia egyik meghatározó üzletága lett.
1967 – A papíripari, gumiipari és kábelgyártó vállalatok egyesülésével létrejött a Nokia Corporation.
1970–1980-as évek – A Nokia elektronikai és távközlési berendezéseket kezdett fejleszteni.
1990-es évek – A mobiltelefonok piacára összpontosított, és a világ egyik vezető mobiltelefon-gyártójává vált.
2000–2007 – A Nokia a mobiltelefonok globális piacvezetője lett. Készülékei, például a 3310-es, legendásan tartósnak számítottak.
2007–2013 – Az okostelefonok megjelenésével az Apple és az Android-gyártók megelőzték. A Nokia későn reagált az új piaci igényekre.
2014 – A mobiltelefon-üzletágát eladta a Microsoftnak.
2016-tól – A Nokia márkanév alatt ismét megjelentek telefonok, de ezeket a HMD Global gyártotta és forgalmazta.
Napjainkban – A Nokia Corporation fő tevékenysége a távközlési hálózatok, mobilhálózati technológiák, optikai hálózatok és hálózati infrastruktúra fejlesztése.
A lényeg: a Nokia papírgyárból lett mobiltelefon-óriás, majd a mobiltelefon-piac elvesztése után visszatért az eredeti technológiai erősségéhez: a távközlési hálózatokhoz.
Nem is feltétlenül Kínától kell félned Kína miatt. Elég, ha az ilyen trump, hegseth, elon musk féle arcoktól félsz. Legalább egy icipicit. Mert lehet, hogy van miért, szerintem.
Monnyuk a FED esetében nem biztos, hogy egyetértek. Ahogy kivettem, a piac azt várja, hogy a FED még az idén kétszer emel kamatot. Szóval hogy nem lefele töri, hanem felfele. Nem jól értettem?
Eurós részvények vitasarok