Nagyon jól beszél az a gyönyörű gyermek, hiába, a legtöbb politikai hasznot a hoholőrület teljes kivezetésével lehet nyerni. Elég volt a hazug képmutatással álcázott háborúpártiságból, legyen végre béke!
Sajnos a háborúpárti gyurcsótányisták ezt nem fogják fel...
Törölt felhasználó2023. 04. 17. 13:25
#32754
Ki van a háború pártján? Aki támogatja, hogy egy agresszor területszerzését elfogadja a világ, vagy az, aki azt mondja ez nem lehetséges, szembe kell szállni vele?A "béke" pártján állók mit válaszolnának arra, hogyha a román hadsereg a Tiszáig jönne, hisz 1919-ben ott voltak, álljunk a béke pártjára kössünk tűzszünetet és legyen a románoké a Tiszántúl? A béke akkor van, ha oroszország visszavonulna az 1991-es határokhoz! Fura, hogy az agresszor, a háború megindítóinak támogatói a béke pártján állnak, ez csak orosz коровье дерьмо!
De, most komolyan... Mit kezdjenek vele a raktárban ? (ahogyan a nyugati támogatások is főképp a selejtezésről szólnak a nagy 'adományuknál') A fronton beásva több hasznát veszik, mint egy géppuskának.
Hát reménykedjetek, közben a valóságban a közel 80-an éves T-54/55-ösek megérkeztek a frontra. Érkezik az orosz csudatechnika :D Vajon kínai hamisítványok is lesznek közte ? :D CIccca eledel!
Ehhez, a kialakult helyzet okához még egy kis adalék saját, BSc-s szakdolgozatomból: "Japán, a második világháborút lezáró a San
Francisco-i békeszerződés II. fejezetének 2/B. cikkelyében lemondott a Formosa
(azaz a mai Taiwan) és a Pescadores szigetekre vonatkozó minden jogáról, jogcíméről és igényéről.
Ez a lemondás azonban nem jelölte meg, hogy kinek a javára mondott le Japán a
szuverenitásról. Az aláíró hatalmak – és két kínai állam is – úgy gondolta,
hogy Tajvan ténylegesen Kína szuverenitása alá kerül. Kína szerint már a Kairói
Nyilatkozat eldöntötte Tajvan sorsát, ami Potsdamban megerősítésre is került.
Ezen kívül –Tajvan függetlensége mellett érvelő csoportok szerint – az 1952-es
japán-tajvani békeszerződés, valamint az 1945-ös japán megadási nyilatkozat
függelékei is a Kínai Köztársaság Tajvan feletti fennhatóságát támasztják alá.
1952. április 28-án azonban Japán és a Kínai Népköztársaság aláírta a közöttük
létrejött békeszerződést, amely semmit nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy
Tajvan kínai terület lenne. Az Egyesült Államok külügyminisztere, Dulles is azt
mondta 1954-ben, hogy Formosa és Pescadores felett soha nem került rendezésre a
technikai szuverenitás. A Nixon adminisztráció a hatvanas évek végé utat nyitott
Kína felé, és ennek eredményeként az ENSZ-ben 1971-től nem Tajvan, hanem Peking
képviseli Kínát, és 1979-ben az Egyesült Államok is áttette kínai
nagykövetségének székhelyét Pekingbe. Az 1982-ben kiadott II. Sanghaj
Kommünikében az Egyesült Államok határozottan elismerte Tajvannak Kínához
tartozását és az „egy Kína” elvet. 2005-ben a kínai országos népi gyűlés
(parlament) olyan törvényt szavazott meg, amely feljogosítja Kínát arra, hogy
erőt alkalmazzon Tajvan ellen, ha az deklarálná a függetlenségét. Tajpejt
jelenleg csak 24 kis és szegény ország ismerte el. A San Franciscó-i szerződés hiányossága
az oka ennek a területi vitának is, mivel nem határozta meg, hogy Japán
szigetekről történt lemondása után azokon ki gyakorolja a szuverenitást. Annak
ellenére, hogy Kína az „Egy Kína” elvet hirdeti, és a Kínával kapcsolatos jó
viszonyát nem akarják a Tajvant el nem ismerő országok kockáztatni, Tajvan jogi
helyzete jelenleg is rendezetlen."
Taiwannak a geopolitikai helyzete meghatározó az USA szempontjából. Kínának sok szigetvitája van a csendes-óceáni térségben (Japánnal a Senkaku-szigetek, aztán ott van a Spratly és Pracel-szigetek, amiért most is elkeseredett küzdelem folyik Vietnámmal, Malajziával, Fülöp-szigetekkel, stb.), és az USA csendes-óceáni jelenléte nem Kínát támogatja. A szigetek gazdasági övezetében jelentős szénhidrogénkészlet van. Az USA a hozzájuk tartozó, csendes óceáni Guam-szigeten kívül katonai bázist tart fenn a Japánhoz tartozó Okinawa-szigetén és Dél-Koreában. Taiwan mindössze 120 kilométerre
van a Kínai Népköztársaság partjaitól ezért is zavarja Kínát Taiwan és az Egyesült Államok jó kapcsolata, mert innen könnyen elérhető a szárazföldi Kína. Számukra stratégiai
szempontból is fontos lenne, hogy az ellenség megjelenésének a
lehetőségét is elvágják a partvonalaik közelében, s szabadon
kijuthassanak a Csendes-óceánra, ahonnan most az amerikaiak által
szervezett Japán–Dél-Korea–Tajvan–Fülöp-szigetek védvonal elvágja őket. Szóval - az ukrajnai háborún kívül - a csendes-óceáni szigetek puskaporos hordó Kína miatt, és az USA próbál valamiféle erőegyensúlyt fenntartani, persze saját gazdasági érdekeit is figyelembe véve, amelyhez Taiwanra is szükség van. Tajvan gazdasági szempontból ma a modern technológia egyik, ha nem éppen
a legfontosabb fellegvára a világon: a legkorszerűbb mikrochipek 80-90
százalékát itt gyártják. A tajvani TSMC (Taiwan Semiconductor
Manufactoring Company) gyártja a világ legfejlettebb, 10 nanométernél
sűrűbben elhelyezkedő tranzisztorokkal rendelkező mikrochipjeinek több
mint 90 százalékát. Ráadásul a világ két vezető szuperhatalma, az USA és
Kína egyaránt rászorul a tajvani chipekre, hiszen tízből nyolc
okostelefonban található olyan tranzisztorlapka, amelyet pont ez a
vállalat gyárt. A tajvani cég idén kezdi meg az emberi hajszálnál
negyvenezerszer vékonyabb, azaz a 2 nanométeres chipek gyártását, míg a
kínaiak 2020-ban is még csak a 40 nanométeres vastagságot voltak képesek
előállítani. Ráadásul az önálló chipgyártás mellett döntő kínai gyártók
immáron nem férnek hozzá a legfejlettebb lapkák gyártásához szükséges
gépek beszerzéséhez, mert az azokat készítő holland cég – amerikai
nyomásra – felfüggesztette a Kínába irányuló, a szilíciumlemezekre
vékony UV-fénysugárral áramköröket nyomtató litográfiai berendezések
exportját.
OROSZ-UKRÁN háború