Tudomásul venni kifejezést használom, amikor a bíróság kvótaügyben hozott döntésére reagálok. Ezt Fico miniszterelnök úrtól veszem át - vélekedett a Kossuth Rádió reggeli mûsorában Orbán Viktor. Az ítéletre adott reakció
Köszönöm szépen daxlisgyuszi! Csak most van időm olvasgatni ezt a tanulmányt és rádöbbentett, hogy elég sok mindennek utána kell még néznem és át kell ismételnem. Még nem értem a végére de eddig nagyon tanulságos, érdekes írás. Ráadásul Pogátsa Zoltán a kedvenc közgazdászaim közé tartozik, noha nem mindenben értek vele egyet.
Hiszen ezt mondom én is. Már az is elég lenne, ha nem adóztatnák agyon a KKV-ket és a mikrovállalkozásokat és nem szednének védelmi pénzt tőlük, azaz nem kellene pénzt visszaosztani a politikusoknak. Amit pedig a multiknak adnak zsetont, hogy idejöjjenek azt nyugodtan oda lehetne nekik adni K+F-re. Ha holnap megjelennék, mint Csányi vagy Mészáros potenciális versenytársa, azonnal jönne a nehéztüzérség, hogy eltakarítson az útból. Simicska cégeit is politikai döntésekkel akarták tönkretenni, nem is nagyon kapnak megrendelést, ugyanez megy mikroszinten is a községekben, városokban. Aki jól fekszik a politikának, annak tolják a szekerét, aki nem, azt meg ellehetetlenítik. Így nem lehet.
Egyáltalán nem, hiszen kormányzati szinten azért valamilyen gazdaságpolitikát meg kell határozni. Ezt úgy is meg lehet tenni, hogy hagyjuk működni a piaci mechanizmusokat bizonyos szabályok, korlátozások beiktatásával. A közgazdaságtanban létezik a laissez-faire kaptializmus fogalma, ami azt jelenti, hogy a kormányzatnak a lehető legkevésbé kell beavatkoznia a gazdasági ügyekbe. Nyugaton sok kormányzat ezt a gazdaságfilozófiát vallotta a XIX. század közepén, ám a kapitalizmus zabolátlan kilengései álláspontjuk megváltoztatására kényszerítették a kormányokat. Ezért szükség van bizonyos szabályozókra, máskülönben az ősközösségekben jellemző erőviszonyok alakulhatnak ki, vagyis az elesettebb teljesen kiszolgáltatottá válik az erősebbnek. A kormányzatok szabályozók révén arra törekednek, hogy ezt a kiszolgáltatottságot tompítsák. Magyarországon pontosan ennek az ellenkezője játszódik le, nő a kiszolgáltatottság, no de nem azért mert laissez-faire kapitalizmus valósul meg, hanem azért mert a olyan gazdasági döntések mögött húzódik meg politikai akarat, amelyeket piaci körülmények között kellene meghozni nem pedig a politika szintjén. Például eléggé elterjedt jelenség Magyarországon, hogy vállalkozásokat fenyegetnek meg, mert éppen útjában állnak a politika által preferált "üzletembereknek", ha nem térnek jobb belátásra, akkor eltakarítják őket az útból, tönkreteszik a cégeiket, ellehetetlenítik működésüket, de említhetnénk még a pénzlenyúlásokat, kétes eredetű közbeszerzéseket stb. Attól, hogy beiktatunk szabályozókat, ezeken a területeken még engedhetjük érvényesülni a piaci mechanizmusokat.
"akkor először is az urambátyám rendszert fel kell számolni és utat kell engedni a piacgazdaság törvényeinek"
Egyelőre az ellenkezője történik és visszafelé haladunk.
Én ezzel nem is vitatkozom, de ha Magyarországon is szeretnénk olyan állapotokat, mint Németországban, akkor először is az urambátyám rendszert fel kell számolni és utat kell engedni a piacgazdaság törvényeinek, utána meg azon kell dolgozni, hogy a magyar kis- és középvállalkozásoknak legyen lehetőségük olyan szinten megerősödni, hogy legalább európai szinten meghatározó tényezővé tudjanak válni egy-egy ágazatban. Ez alapvető dolog, másképpen nem fog menni. Azt meg gyorsan abba kéne hagyni, hogy hívogatjuk be az összeszerelő multikat és öntjük beléjük az állami támogatást, meg ezt a munkaalapú társadalom agymenést is be kéne fejezni, amit Orbánék sulykolnak állandóan, mert a fejlődés és jólét alapja a tudásalapú társadalom koncepicója lenne. Attól, hogy külföldön kifejlesztett technológiával, külföldön megterlmelt alkatrészeket, külföldi exportra szerel össze a magyar melós, abból nem lesz itt dinamikus bérnövekedés. Sajnos nem annyira egyszerű változtatni a dolog menetén mert van itt egy olyan Európai Unió, amely a status quo fenntartásában érdekelt és olyan szabályrendszert működtet, amelyben kódolva van a német dominancia fenntartása. A sok hülye EU-s irányelv az egyenlőségről, a felzárkózásról mind süket duma, amint bármelyik ország vagy politikai tömb érdekeit sértik, azonnal megszegik őket, ezért is hiábavaló a Jobbik béruniója, eggyel több irányelv lesz, amit meg lehet szegni.
"A monopólium valóban nehéz, de nem lehetetlen. Mi van akkor ha egy szereplő olyan kitüntetett helyzetben van, és annyi erőforrással rendelkezik, hogy felvásárolja a versenytársait?"
ebben az esetben:
1. képtelen lesz racionálisan tervezni (ahhoz ugyanis piaci verseny és piacon kialakuló árak kellenek)2. jó sansszal megpróbál visszaélni a monopol helyzetével
ergo ezen a ponton rendkívül komoly piaci lehetőségek nyílnak meg az új belépők előtt...
gyakorlati példaként a Standard Oil esetét ajánlom, amely piaci körülmények között - a sok igen kemény stiklije ellenére - újra és újra versenytársak hadával nézett szembe és - legalábbis a fogyasztókat tekintve - nem tudott visszaélni a kvázi-monopolhelyzetével!!!
a piaci részesedését csak kőkemény piaci árversennyel tudta fenntartani, a Standard Oil feldarabolása előtti időszakban az olajtermékek piaci ára folyamatosan csökkent...
a monopolista csak úgy tudja fenntartani a monopolhelyzetét, hogy az államhatalmat hívja segítségül...
és eközben a modern demokratikus rendszerekben általában a közjóra hivatkozik és szövetségeseket keres, hogy társadalmi kérdést csináljon az egyéni érdekéből...
"... A százötvenezer forint nettóhoz közeli magyar átlagbér a
béreloszlás kétharmadánál magasabb szinten van, ez pedig vásárlóerő
paritáson az alsó egy-két nyugat-európai jövedelmi tized szintjének felel
meg. Azaz egy olyan magyar, aki jobban keres mint a foglalkoztatottak
kétharmada, maga is csak olyan életszínvonalon él vásárlóerő-paritáson, mint
a legrosszabb jövedelmű nyugat-európaiak. Létminimum alatt a magas
minimálbér miatt nyugaton gyakorlatilag senki nem él. Ennek az elérése
lenne a feladat Magyarországon is.
Jelenleg a teljes munkapiac negyede, azaz valamivel több mint
egymillió ember keres munkából kevesebbet, mint a létminimum! Ez az
arány az állami foglalkoztatottaknál 16%. Teljességgel elfogadhatatlan,
hogy államnál dolgozó munkából nem visz haza a létminimumnak megfelelő
összeget! Százezer állami alkalmazott bérének kipótlása minimálbérről a
létminimumra nagyságrendileg 20 milliárd forint lenne évente. A
versenyszférában 30%, ám ez az 5 fő alatti vállalkozásokat nem
tartalmazza. Ezen a helyzeten nem sokat segít a szürke gazdaság. Az álminimálbéresek
javítják az életszínvonalat, ugyanakkor a munkaügyi
ellenőrzések szerint a dolgozók negyedét nem fizetik ki évek óta, és szintén
negyedét illegálisan, fizetés nélkül túlóráztatják.
A nettó minimálbér emelése legalább a létminimum szintjére nem
csak mindenfajta morális kód alapján méltányos, hanem még a
termelékenységi és így a bérfelzárkózásunkat is szolgálja. Ennek
érdekében javasolt a Rehn-Meidner modell magyarországi alkalmazása. A létminimumot hosszabb távon ki nem termelő cégeket ki kell szorítani a
piacról a minimálbér emelésével, aktív munkapiaci politikával, átképzésekkel
lehetőséget adva ezen cégek foglalkoztatottainak a tisztességes
megélhetésre. Eközben a fenntartható kimenet nélküli közmunkára szánt
összegeket vissza kell csatornázni az aktív munkapiaci tevékenységbe, az
átképzésbe..."
"...Mi következik az európai minimálbér/bérpadló trendekből a
transznacionális cégek befektetéseire nézve? Alapvető összefüggés, hogy
a nyugat- és észak-európai országokban a 10-15 euró körüli
óránkénti minimálbér/bérminimum miatt olyan termelési fázis nem
rentábilis, melynek az óránkénti termelékenysége nem haladja meg ezt a
szintet. Kelet-Európában viszont ezek a termelési fázisok jövedelmezően
telepíthetők, hiszen a minimálbérek csak 2 euró környékén jelentenek
alsó korlátot.
Mindebből következik, hogy a tőke szabad áramlása miatt az alacsony
hozzáadott értékű termelés Kelet-Európába áramlik. Természetesen
áramolhat ide magas hozzáadott értékű termelési fázis is, de mivel az
alacsony hozzáadott értékű csak ide telepíthető, ez egyszerű matematikai
összefüggés miatt lehúzza a nemzeti termelékenységi átlagot. Ezzel szemben
Nyugat- és Észak-Európában csak a magas hozzáadott értékű termelés
marad, ami magas nemzeti termelékenységi átlagot eredményez. Úgy is
fogalmazhatnánk, hogy a kelet-európai FDI függő versenyállam „magára
húzza” az alacsony hozzáadott értéket.
A logikai lánc folytatásaként a keletiek egy munkaórára jutó
alacsony termelékenysége miatt a neoklasszikus modellben az ehhez
tartozó bérek tartósan alacsonyak maradnak, miközben a nyugatiak
termelékenysége és ebből következően a bérei is magasak. A passzívan
a transznacionális cégekre építő gazdasági modell tehát divergenciához és
nem konvergenciához vezet. Mindezt az is bizonyítja, hogy ha csupán azokat
az uniós országokat tekintjük, melyek nem FDI függő versenyállamok, akkor
sokkal gyengébb összefüggést találunk a neoklasszikus modellben a
termelékenység és a bérek között!..."
"Jelen tanulmány célja annak az állításnak a dekonstruálása, mely szerint a bérszínvonal
emelésének követelése Magyarországon gazdaságilag alá nem támasztható populizmus lenne.
A vásárlóerő paritáson mért felzárkózásunk megítéléséhez először komponenseire bontjuk az
Eurostat fogyasztói árindexét, és bemutatjuk, hogy az erősen problematikus módszertana
miatt Kelet-Európa számára látszólag kedvező irányba torzít. Ezek után bemutatjuk a
neoklasszikus bérmodellt, illetve annak Sraffai cáfolatát. Empirikusan demonstráljuk, hogy a
neoklasszikus bérmodell magyarázó változója, az alacsony termelékenység nem lehet a
humán tőke mutató eredménye. A fejlődésgazdaságtan termelékenységről alkotott nézeteinek
rövid összefoglalója után a kapitalizmus válfajai kutatási program eredményeinek
felhasználásával bemutatjuk, hogy az alacsony kelet-európai bérek elsődleges oka az FDI
függő versenyállam modellje, illetve ezen modellen belül a szektorális megállapodásokra
alapuló magas fokú kollektív béralkuk hiánya. Végezetül szakpolitikai javaslatot teszünk a
Rehn-Meidner modell magyarországi alkalmazására."
Orbán Viktor: egy német munkás 5-ször annyit keres, mint egy magyar
Ugrás a cikkhez