Baráth Zsolt országgyűlési képviselő napirend utáni felszólalása.
Tisztelt Ház!
Arra kérem Képviselőtársaimat, hogy a következő percekben emlékezzünk Solymosi Eszterre. Ugyanakkor – éppen a rá való emlékezés jegyében – egyben vádat is kell emelnünk azon szellemiség ellen, amely azóta is, 1882 óta is folyamatosan jelen van életünkben, s a Kárpát medencében.
De ki is volt Solymosi Eszter? Egy 14 éves szolgálóleány, aki Tiszaeszláron, a Tokaj-környéki kis faluban – nem messze Olaszliszkától, idén 130 éve – 1882. április elsején tűnt el. Idézzük fel halálának máig tisztázatlan körülményeit, a kérdéseket, amelyek mindmáig megválaszolatlanok és a következményeket, amelyek kimondása egyre sürgetőbb feladatunk.
Solymosi Esztert gazdasszonya a falu másik végében lévő szatócsboltba küldte kék és sárga festékért a húsvéti meszeléshez, azonban útközben nyoma veszett, és soha többé nem látták. Több változat él az emberek tudatában, hogy mi történhetett vele, azonban egyiket sem sikerült bizonyítani. A legismertebb verzió szerint, mivel Esztert utoljára a helyi zsinagóga környékén látták, a falusiak a helyi zsidóságot tették felelőssé, sőt gyanúsították a lányka meggyilkolásával. Ezt szemtanúi vallomás is alátámasztotta, és a tévesen értelmezett szolidaritás, az ügy eltusolása érdekében kifejtett tevékenység méginkább megerősítette ennek gyanúját. A másik eshetőség szerint egy gazdag főúr halálos betegségének orvoslásához használták fel Solymosi Esztert, mint donort. Láthatjuk, nincs egyértelmű magyarázat, nem tudjuk, mi történt Eszterrel, azonban az ismert változatok közös pontját képezi, hogy a zsidóság és az ország akkori vezetése súlyosan érintett volt az ügyben.
Csaknem egy évi vizsgálat, országos felháborodás és sajtóhadjárat után 1883-ban az egész világsajtó jelenlétében kezdődött meg a főtárgyalás a nyíregyházi vármegyeházán. Korniss Ferenc bíró a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét kívánta megállapítani, amelyet közvetett és közvetlen bizonyítékok sora támasztott alá. A bíró biztos volt abban, hogy a vádlottak ölték meg Solymosi Esztert, de külső nyomásra kénytelen volt kihirdetni a felmentő ítéletet. Minek lehetett ekkora hatása a független magyar bíróra? Amennyiben nem így cselekszik: a rente-conversiot, vagyis a kölcsönkamat visszafizetési feltételeinek hosszabb lejáratúvá változtatását, csökkentését nem hajtották volna végre a világ és hazánk gazdaságát már akkor is kézben tartó körök. Ez Magyarország csődjét, a forint elértéktelenedését jelentette volna.
Azonban, ha ez nem elegendő bizonyíték, akkor is számos tény alapján valószínűsíthetjük, hogy nem közönséges gyilkosság történt. Példaként említem Erdélyi József költőt, aki ötven évvel később verset írt Solymosi Eszter haláláról, majd ezt követően kétheti fogházra ítélték – felekezeti izgatás miatt. Ötven évvel Eszter halála után… Mi lehetett a szörnyű titok, amelynek ilyen hatása volt még fél évszázad után is?
Emlékezzünk Solymosi Eszterre, és mondjuk ki: meggyilkolása mérföldkövet jelent Magyarország történetében. Mérföldkő volt, mert ekkor megrendült a föld a magyar állam és a magyar jogszolgáltatás alatt. Mérföldkő, mert 1883-tól a mai napig is tart az a jelenség, hogy nem lehet megnevezni az elkövető, elkövetők származását, vallási hovatartozását. Mérföldkő, hiszen ekkortól figyelhetjük meg az „új világrend” hatalmának fokozódó érvényesülését Hazánkban, illetve az ezt szolgálók egyre leplezetlenebbé váló törekvéseit.
Azzal, hogy akkor magára hagytuk ezt a kis magyar libapásztorlányt, Solymosi Esztert, egyedül maradtunk mi is. És itt az ideje, hogy kiálljunk magunkért, s gondolom van itt a teremben akinek ismerős lesz a következő mondat: „A világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk!”
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Tisztelt Ház!
Arra kérem Képviselőtársaimat, hogy a következő percekben emlékezzünk Solymosi Eszterre. Ugyanakkor – éppen a rá való emlékezés jegyében – egyben vádat is kell emelnünk azon szellemiség ellen, amely azóta is, 1882 óta is folyamatosan jelen van életünkben, s a Kárpát medencében.
De ki is volt Solymosi Eszter? Egy 14 éves szolgálóleány, aki Tiszaeszláron, a Tokaj-környéki kis faluban – nem messze Olaszliszkától, idén 130 éve – 1882. április elsején tűnt el. Idézzük fel halálának máig tisztázatlan körülményeit, a kérdéseket, amelyek mindmáig megválaszolatlanok és a következményeket, amelyek kimondása egyre sürgetőbb feladatunk.
Solymosi Esztert gazdasszonya a falu másik végében lévő szatócsboltba küldte kék és sárga festékért a húsvéti meszeléshez, azonban útközben nyoma veszett, és soha többé nem látták. Több változat él az emberek tudatában, hogy mi történhetett vele, azonban egyiket sem sikerült bizonyítani. A legismertebb verzió szerint, mivel Esztert utoljára a helyi zsinagóga környékén látták, a falusiak a helyi zsidóságot tették felelőssé, sőt gyanúsították a lányka meggyilkolásával. Ezt szemtanúi vallomás is alátámasztotta, és a tévesen értelmezett szolidaritás, az ügy eltusolása érdekében kifejtett tevékenység méginkább megerősítette ennek gyanúját. A másik eshetőség szerint egy gazdag főúr halálos betegségének orvoslásához használták fel Solymosi Esztert, mint donort. Láthatjuk, nincs egyértelmű magyarázat, nem tudjuk, mi történt Eszterrel, azonban az ismert változatok közös pontját képezi, hogy a zsidóság és az ország akkori vezetése súlyosan érintett volt az ügyben.
Csaknem egy évi vizsgálat, országos felháborodás és sajtóhadjárat után 1883-ban az egész világsajtó jelenlétében kezdődött meg a főtárgyalás a nyíregyházi vármegyeházán. Korniss Ferenc bíró a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét kívánta megállapítani, amelyet közvetett és közvetlen bizonyítékok sora támasztott alá. A bíró biztos volt abban, hogy a vádlottak ölték meg Solymosi Esztert, de külső nyomásra kénytelen volt kihirdetni a felmentő ítéletet. Minek lehetett ekkora hatása a független magyar bíróra? Amennyiben nem így cselekszik: a rente-conversiot, vagyis a kölcsönkamat visszafizetési feltételeinek hosszabb lejáratúvá változtatását, csökkentését nem hajtották volna végre a világ és hazánk gazdaságát már akkor is kézben tartó körök. Ez Magyarország csődjét, a forint elértéktelenedését jelentette volna.
Azonban, ha ez nem elegendő bizonyíték, akkor is számos tény alapján valószínűsíthetjük, hogy nem közönséges gyilkosság történt. Példaként említem Erdélyi József költőt, aki ötven évvel később verset írt Solymosi Eszter haláláról, majd ezt követően kétheti fogházra ítélték – felekezeti izgatás miatt. Ötven évvel Eszter halála után… Mi lehetett a szörnyű titok, amelynek ilyen hatása volt még fél évszázad után is?
Emlékezzünk Solymosi Eszterre, és mondjuk ki: meggyilkolása mérföldkövet jelent Magyarország történetében. Mérföldkő volt, mert ekkor megrendült a föld a magyar állam és a magyar jogszolgáltatás alatt. Mérföldkő, mert 1883-tól a mai napig is tart az a jelenség, hogy nem lehet megnevezni az elkövető, elkövetők származását, vallási hovatartozását. Mérföldkő, hiszen ekkortól figyelhetjük meg az „új világrend” hatalmának fokozódó érvényesülését Hazánkban, illetve az ezt szolgálók egyre leplezetlenebbé váló törekvéseit.
Azzal, hogy akkor magára hagytuk ezt a kis magyar libapásztorlányt, Solymosi Esztert, egyedül maradtunk mi is. És itt az ideje, hogy kiálljunk magunkért, s gondolom van itt a teremben akinek ismerős lesz a következő mondat: „A világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk!”
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Vérvád 2012.