Nem az a kérdés, ki önti, hanem az, hogy mikor fogy el.
Ez a tőzsdei kereskedés egyik legfontosabb alapszabálya.
Amíg egy intézményi szereplő (vagy egy algoritmus) megbízást teljesít és adja a pakkot,
addig a fundamentumok ideiglenesen zárójelbe kerülnek.
Hiába jelent be a cég jó híreket (Microsoft-partnerség, újabb védelmi megállapodás),
az eladói nyomás mint egy állandó gát, nem engedi át az árat.
Viszont amint az a bizonyos nagy eladói csomag elfogy, a piacon hirtelen kínálati vákuum keletkezik.
Ha ekkor a fundamentumok (pl. a közelgő augusztusi féléves gyorsjelentés számai) rendben vannak,
az árfolyam képes meglepően gyorsan, szinte rugószerűen visszapattanni, mert a vevők már csak lényegesen magasabb áron találnak eladó részvényeket.
Ez a tőzsdei kereskedés egyik legfontosabb alapszabálya.
Amíg egy intézményi szereplő (vagy egy algoritmus) megbízást teljesít és adja a pakkot,
addig a fundamentumok ideiglenesen zárójelbe kerülnek.
Hiába jelent be a cég jó híreket (Microsoft-partnerség, újabb védelmi megállapodás),
az eladói nyomás mint egy állandó gát, nem engedi át az árat.
Viszont amint az a bizonyos nagy eladói csomag elfogy, a piacon hirtelen kínálati vákuum keletkezik.
Ha ekkor a fundamentumok (pl. a közelgő augusztusi féléves gyorsjelentés számai) rendben vannak,
az árfolyam képes meglepően gyorsan, szinte rugószerűen visszapattanni, mert a vevők már csak lényegesen magasabb áron találnak eladó részvényeket.
A) „Senki nem igyekszik szabadulni egy jó cég papírjaitól” — A nagy tévedés
Ez a kijelentés feltételezi, hogy a szereplők kizárólag a cég jóságát/fundamentumait nézik.
A valóságban az intézményi befektetők számtalan olyan okból adhatnak egy egyébként stabil céget, aminek semmi köze a cég teljesítményéhez:
Mandátum- és indexváltás: Ha egy nemzetközi alapkezelő leminősíti Magyarországot, vagy csökkenti a kelet-európai/emerging market kitettségét, akkor az alapkezelő minden magyar papírt elad, függetlenül attól, hogy az adott cég jó-e vagy sem.
Hitelátütemezés / Belső kockázati limitek: Ha egy cég adósságállománya vagy politikai kitettsége átlép egy belső intézményi küszöböt, a kockázatkezelési osztály elrendeli az eladást. Ebben az esetben nem „a jó cégtől szabadulnak”, hanem a kockázati szabályzatot követik.
B) „Egy jó cég papírjait a piac felszívja, mert likvid”
A valóság: A BÉT nem a Wall Street vagy a Londoni Tőzsde. Még a hazai Bluechip-eknél (OTP, Mol) is előfordulnak likviditási hiányos időszakok, a másodvonalbeli vagy növekedési papírokról nem is beszélve.
Attól, hogy egy cégnek nagy az árbevétele vagy jó a száma, a tőzsdei közkézhányada és a napi lakossági/intézményi vételi ereje lehet kifejezetten vékony.
Ha ezen a vékony vevői oldalon megjelenik egy közepes eladói csomag, nincs ami „felszívja”, így az árfolyam kénytelen leesni a következő létező vételi szintig.
C) „Nem negyedel le, vagy zuhan a mélybe egy jó funda” — A piacműködés tagadása
A tőzsdetörténelem tele van olyan kiváló, nyereséges, növekedési cégekkel (akár az USA-ban is), amelyek árfolyama egy-egy ciklusban 50–70%-ot esett, miközben a cég üzletileg nem ment tönkre. A tőzsdei árfolyam ugyanis nem a jelenlegi állapotot, hanem a jövőbeli várakozásokat és a jelenlegi likviditást árazza.
Ha a várakozásokban bizonytalanság van (pl. állami szerződések átvilágítása, kamatterhek), a piac hatalmas diszkontot/áresést pakol a papírra.