.... Itt vannak például a belső égésű motorokkal hajtott autók, amelyekből jelenleg nagyjából egymilliárd fut az utakon. Az Otto-motor hatásfoka közismerten 25 százalék, ami azt jelenti, hogy a motortérbe juttatott üzemanyag 75 százalékát hasznos munkavégzés nélkül pazaroljuk el. Ez egész egyszerűen döbbenetes, különösen azért, mert számos olyan találmány és eljárás létezik, amely ezt a tragikusan alacsony hatásfokot javítaná.
...
Az üzemanyagba juttatott vízcseppek esete erre a legjobb példa. Sok országban – köztük nálunk is – kidolgoztak már olyan módszereket, amelyek segítségével apró vízcseppeket lehet mind a benzinben, mind a dízelolajban homogén módon eloszlatni. A motor hengerében a robbanási folyamat során keletkezett hő hatására a víz gőzzé alakul, ezáltal kitágul, és munkát végez a dugattyún. Az eredmény: kisebb üzemanyag-felhasználás, nagyobb teljesítmény és alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátás, ráadásul mindehhez a motort sem kell átalakítani.
Számokban kifejezve ez mit jelent?
Részrehajló módon a sok lehetséges megoldás közül egy kiváló magyar találmány paramétereit ismertetem. A Fülöp Levente és dr. Bertha András nevéhez fűződő, 216371A (1998) lajstromszám alatt bejegyzett szabadalom címe: "Stabil makromolekuláris diszperz rendszerű, vizet tartalmazó folyékony üzemanyag-készítmény belső égésű motorok hibrid motorként történő működtetésére, valamint eljárás a készítmény előállítására."
A két feltaláló megoldása lehetővé teszi, hogy a kókuszolaj zsírsavjaiból előállított emulgeátorral 10-40 tömegszázaléknyi vizet keverjünk el stabilan benzinben és gázolajban. A kísérletek során ezzel a módszerrel kevesebb üzemanyag mellett 10-15 százalékos teljesítménynövekedést lehetett elérni a motorok bármiféle átalakítása és károsodása nélkül. Az eljárás egyszerű, a kókuszolaj tömegigény esetén alacsony költséggel szintetizálható, így a keverék, amely korlátlan ideig tárolható, a benzin áránál 10-20 százalékkal lehetne olcsóbb.
Ha én most felhívom a Budapesti Műszaki Egyetem Gépjárművek Tanszékét és megkérdezem, hogy mi a véleményük erről a megoldásról, akkor ön szerint mit fognak válaszolni?
Azt fogják mondani, hogy jé, ez érdekes, erről már hallottam, de szerintem nem fog működni. Pedig érdemes lenne egy kicsit körbenézni a Magyar Szabadalmi Hivatal archívumában. Bánki Donátnak, a Műegyetem neves professzorának például két hasonló szabadalma is volt ebben a témában, az elsőt 1898-ban jegyeztette be.
Mi az akadálya annak, hogy ez a látszólag kézenfekvő megoldás elterjedjen?
Fülöp Levente és dr. Bertha András idestova tíz éve küzd azért, hogy találmányuk megvalósuljon, mégsem sikerült elérniük semmit. Egy olajcégnek ugyanis nem áll érdekében olyan terméket forgalmaznia, amelyen jóval kevesebb haszna van, és megfelelő szabályozás nélkül erre nem is vehető rá. Pedig az üzemanyag-víz szuszpenzió létrehozásának módját már olyan sokan feltalálták, hogy a szabadalmi jegyzéktárban ezek az eljárások külön jelzést is kaptak.
Több mint ezer ilyen jellegű szabadalom létezik, de egy se valósult meg közülük, a feltalálók többsége ugyanis néhány éven belül feladta a kilátástalan küzdelmet az olajcégekkel szemben. De ez a módszer csak egy a számtalan lehetőség közül, amelyekkel hatékonyabb energiafelhasználás érhető el. A motortérből kilépő füstgázok jelentős hőenergiájának további hasznosítása szintén kiaknázatlan terület, aztán itt vannak azok a motorfajták, amelyek az Otto-motornál jóval hatékonyabban használják fel az üzemanyagot, és a felsorolást még hosszan lehetne folytatni.
A szabadalmi adatbázisok amúgy is tele vannak halott találmányokkal, de ha az ember az üzemanyagokkal, a motorgyártással és a belső égésű motorokkal kapcsolatos bejegyzéseket vizsgálja, akkor valóságos tömegsírokat talál.
A szabadalmi hivataloknak nem tisztük ellenőrizni a bejegyzett találmányok működőképességét, tehát lehet, hogy ezeknek a nagy része valóban működésképtelen.
Még ez is lehet, de azt kizártnak tartom, hogy az összes hülyeség lenne. A tapasztalatok azt mutatják, hogy általában véve a találmányoknak tényleg csak alig egy-két százaléka valósul meg, ez az arány azonban az olajjal összefüggő szabadalmaknál szinte a nullával egyenlő, és ez több, mint gyanús. Egyeseknek nyilvánvalóan nagyobb üzlet az, ha minden marad a régiben, mert ha ezek a találmányok elterjednének, akkor az üzemanyagok iránti kereslet drasztikusan csökkenne.
a HHO elégetését a motor kb 25% hatásfokkal alakítja át mechanikai energiává, ezen még ront valamennyit az áramfejlesztő, aminek az elektromos energiáját a vízbontásra lehet felhasználni.
hát... erős hit kell ahhoz, hogy vagyonokat szánj rá, de ha egyébként futja, nosza.
sajnos igazábol semmi tapasztalatom a HHO generátorral, ezért kérdeztem hátha valakinek már van tapasztalata.
Eddig egy emberrel beszeltem Ö 10-15%-os megtakarításról beszélt. Engem leginkább a robbanásveszély zavar.
Ha a vizet elbontod hidrogénre és oxigénre, ahhoz energia kell, pontosan annyi, mint amit utána megtermelhetsz a hidrogén elégetésével.
Mivel a vellany az egyik legdrágább energiafajta (kivéve, ha ócsón vettélk egy kihasználatlan szélerőművet), nem tűnik túlságosan gazdaságosnak a dolog.
A kapható HHO generátorral kisérleteztél, vagy saját "találmány" ?
Én a kész HHO generátorra gondoltam, a leírás szerint semmilyen átalakítás nem kell és egyszerü beszerelni.
villanyáram, víz, kevés sav, ez tényleg egyszerű. csak vigyázz, mert a hidrogén a levegővel szinte bármilyen koncentrációban robbanóképes keveréket alkot, nagyon könnyen el lehet szállni tőle. asszem harmadikos voltam, amikor egy tavasszal nagyon rövidre kellett nyírni a hajamat, hogy ne látszodjon, meddig kapta meg a láng :-)
Egely 'csak' elméleti tehetség.
Lehet, hogy a meglátásai zseniálisak, de nem képes megvalósítani őket.
95-ben beigérte egy TV műsorban, hogy 5 éven belül kijön egy berendezéssel, amely önmagában képes energiát kivonni a világban található rezgésekből.... ezt azóta is várjuk ...
Meg akartam venni a boltokban kapható bionergia mérő berendezését.
Aztán kiderült, hogy elemmel megy :-(
Kész röhej.
Amúgy érdekes, hogy minden rossznak az okát az olajcégekben keressük.
Mert nekik nem érdekük, hogy atalálmány megvalósuljon. Na és? Oda kell menni az autógyártókhoz, nekik érdekük, hiszen ha ezzel lényegesn takarékosabb, vagy gyorsabb gépet tudnak készíteni, akkor versenyelőnyük lesz, aztán a többi is lépést akar tartani velük, így mindenki bevezeti.
Ha viszont senki sem mozdult rá annak ellenére, hogy már 100 éve ismert a dolog, akkor lehet, hogy légy van a levesben.
Mint oly sokszor, itt is a titok (ha van) a részletekben rejlik, és laikusként igen nehéz állást foglalni.
Érdekes része a cikknek az 'ördögi kör', amikor is a feltalálónak befektetőre van szüksége ahhoz, hogy a találmányát feljettebb/közhasznú szintre hozza.
Ahhoz viszont, hogy befektetőt találjon, a találmánynak már egy érett stádiumban kell lennie.
Talán ezen a ponton bizonyos esetekben az állam (vagy akár a Világbank ???) besegíthetne.
Az Egely által említett "kókuszolaj alapú emulgeátor" konkrétan az Amway L.O.C. nevű tisztítószere, bicikliszerelés utáni kézmosáshoz nincs nála jobb, és (mivel ritkán szerelek biciklit) egy doboz évekig elegendő.
Amikor először hallottam erről a "vizet" a benzinbe ötletről (bő tíz éve, Juszt László valamelyik tévéműsorában), magam is kipróbáltam, a fűnyírógépen. Elég hamar leállt és baromi nagy munka volt utána működőképessé tenni.
Én is hallottam már róla, bár egy kicsit szkeptikus vagyok a dologgal, ugyanis azt a vizet el kell párologtatni, az baromi sok hőt igényel, ami azt is jelenti, hogy a robbanáskor a végtermék hőmérséklete jóval alacsonyabb lesz, ami kisebb térfogatot, és így kisebb teljesítményt, illetve hatásfokot jelent.
Aztán a kókusztej maradéknak sem biztos, hogy a motor örülni fog, főleg egy benzines, de ez lehet, hogy nem túl nagy mennyiség.
A víz hozzáadása régen ismert. Már a németek is használták a repülőgépeikben a 2.vh idején ...
Erre találták ki később a kerámia-motort, az olajválság idején. Mivel a víz erősen oxidálja az alkatrészeket olyan anyagokat kerestek ami ellenáll a korrozionak. Az előállítása költségessége nem teszi ma sem gazdaságossá a gyártását.
Vizet a benzinbe ???!!!
...
Az üzemanyagba juttatott vízcseppek esete erre a legjobb példa. Sok országban – köztük nálunk is – kidolgoztak már olyan módszereket, amelyek segítségével apró vízcseppeket lehet mind a benzinben, mind a dízelolajban homogén módon eloszlatni. A motor hengerében a robbanási folyamat során keletkezett hő hatására a víz gőzzé alakul, ezáltal kitágul, és munkát végez a dugattyún. Az eredmény: kisebb üzemanyag-felhasználás, nagyobb teljesítmény és alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátás, ráadásul mindehhez a motort sem kell átalakítani.
Számokban kifejezve ez mit jelent?
Részrehajló módon a sok lehetséges megoldás közül egy kiváló magyar találmány paramétereit ismertetem. A Fülöp Levente és dr. Bertha András nevéhez fűződő, 216371A (1998) lajstromszám alatt bejegyzett szabadalom címe: "Stabil makromolekuláris diszperz rendszerű, vizet tartalmazó folyékony üzemanyag-készítmény belső égésű motorok hibrid motorként történő működtetésére, valamint eljárás a készítmény előállítására."
A két feltaláló megoldása lehetővé teszi, hogy a kókuszolaj zsírsavjaiból előállított emulgeátorral 10-40 tömegszázaléknyi vizet keverjünk el stabilan benzinben és gázolajban. A kísérletek során ezzel a módszerrel kevesebb üzemanyag mellett 10-15 százalékos teljesítménynövekedést lehetett elérni a motorok bármiféle átalakítása és károsodása nélkül. Az eljárás egyszerű, a kókuszolaj tömegigény esetén alacsony költséggel szintetizálható, így a keverék, amely korlátlan ideig tárolható, a benzin áránál 10-20 százalékkal lehetne olcsóbb.
Ha én most felhívom a Budapesti Műszaki Egyetem Gépjárművek Tanszékét és megkérdezem, hogy mi a véleményük erről a megoldásról, akkor ön szerint mit fognak válaszolni?
Azt fogják mondani, hogy jé, ez érdekes, erről már hallottam, de szerintem nem fog működni. Pedig érdemes lenne egy kicsit körbenézni a Magyar Szabadalmi Hivatal archívumában. Bánki Donátnak, a Műegyetem neves professzorának például két hasonló szabadalma is volt ebben a témában, az elsőt 1898-ban jegyeztette be.
Mi az akadálya annak, hogy ez a látszólag kézenfekvő megoldás elterjedjen?
Fülöp Levente és dr. Bertha András idestova tíz éve küzd azért, hogy találmányuk megvalósuljon, mégsem sikerült elérniük semmit. Egy olajcégnek ugyanis nem áll érdekében olyan terméket forgalmaznia, amelyen jóval kevesebb haszna van, és megfelelő szabályozás nélkül erre nem is vehető rá. Pedig az üzemanyag-víz szuszpenzió létrehozásának módját már olyan sokan feltalálták, hogy a szabadalmi jegyzéktárban ezek az eljárások külön jelzést is kaptak.
Több mint ezer ilyen jellegű szabadalom létezik, de egy se valósult meg közülük, a feltalálók többsége ugyanis néhány éven belül feladta a kilátástalan küzdelmet az olajcégekkel szemben. De ez a módszer csak egy a számtalan lehetőség közül, amelyekkel hatékonyabb energiafelhasználás érhető el. A motortérből kilépő füstgázok jelentős hőenergiájának további hasznosítása szintén kiaknázatlan terület, aztán itt vannak azok a motorfajták, amelyek az Otto-motornál jóval hatékonyabban használják fel az üzemanyagot, és a felsorolást még hosszan lehetne folytatni.
A szabadalmi adatbázisok amúgy is tele vannak halott találmányokkal, de ha az ember az üzemanyagokkal, a motorgyártással és a belső égésű motorokkal kapcsolatos bejegyzéseket vizsgálja, akkor valóságos tömegsírokat talál.
A szabadalmi hivataloknak nem tisztük ellenőrizni a bejegyzett találmányok működőképességét, tehát lehet, hogy ezeknek a nagy része valóban működésképtelen.
Még ez is lehet, de azt kizártnak tartom, hogy az összes hülyeség lenne. A tapasztalatok azt mutatják, hogy általában véve a találmányoknak tényleg csak alig egy-két százaléka valósul meg, ez az arány azonban az olajjal összefüggő szabadalmaknál szinte a nullával egyenlő, és ez több, mint gyanús. Egyeseknek nyilvánvalóan nagyobb üzlet az, ha minden marad a régiben, mert ha ezek a találmányok elterjednének, akkor az üzemanyagok iránti kereslet drasztikusan csökkenne.