És a történet nem itt kezdődött, a magát – főleg bulvártartalmakkal – felfuttató – Index éppen a 2006-os tüntetéssorozat, és az azt követő gyurcsányi rendőri erőszak bemutatásával, feltárásával lett pártállástól függetlenül a legolvasottabb magyar internetes hírportál. Már 2009-től kezdve, amikor a bankár Spéder Zoltán lett a kiadóvállalat tulajdonosa, keringtek pletykák az addig jobboldallal szemben kritikus portál „lassú átállításáról”. Az akkori főszerkesztő, Uj Péter pedig azóta nyíltan is beszélt arról, hogy a gazdaságban akkor még fontos Spéder rendszeresen „szólt le” a szerkesztőségnek, ha Orbánról valami kínos információt írtak meg.
A nyomás tehát már akkor kialakult, de csakis az Index körül megjelenő, különböző gazdasági érdekcsoportok ügyes pingpongozása, folyamatos önigazolással végzett gyalumunkája, a „független” de mégis a nagy hirdetőktől függő szerkesztőségekről szóló szózatai azok, amelyek végül elvezettek a mostani helyzethez, dacára annak, hogy ezek az emberek most ismét biztosítanak mindenkit arról, nem történhet semmiféle baj.
,
Ugyanez történt a rövid, illékony ideig „függetlenné” avanzsált Simicska-sajtóval is, előre igen jól látható módon a 2018-as Jobbik-kudarc után először a régi Magyar Nemzet, majd a Hír TV is elesett, rekordidő alatt. Ismét egy oligarcha gurított oda mindent a NER-gépezet mérnökeinek, szinte ingyen.A szerkesztőség egyöntetű, 94 ember által aláírt tiltakozása távolról sem arra utal, hogy nincs baj. Sőt, most úgy tűnik, Orbán Viktor 2022-re készülve végül – a gondos előkészítő munkának, és nagytiszteletű tőkésosztályunknak hála – könnyedén megkaparinthatja a koronaékszert, az Indexet, ezzel végleg „buborékba” zárva a jóval kisebb elérésű, maradék, nem-fideszes sajtót, uralva a hivatalos tájékoztatás virtuális tereit.
Így tehát az egyetlen kérdés, ami marad, hogy miért nincs most olyan tapintható felháborodás, mint akár 2016-ban?
,
A válasz magából a folyamatból következik. Amikor 2011-ben a kormány az MTVA-t gyalulta le, volt Origo, Index és Népszabadság, amelyek töméntelen embert tájékoztattak arról, mi folyik ott éppen. Amikor 2014-ben az Origo került sorra, volt Index, Népszabadság, 24.hu stb., hogy ezt is még elegendő emberhez eljuttassa. A 2016-os Népszabadság-ügynél már látszott, hogyan szűkül a kör, de semmi baj, legalább az Indexen és a 24-en erőset ment a téma.
,
Azután kisebb tüntetés támadt akörül is, hogy a Hír TV-t átvették. Azóta azonban a nagy mű immár majdnem befejezve, készen áll: eredménye pedig éppen az, hogy az emberek, mint annyi mindenbe, ebbe is belefáradtak, a zavaró jel, és a trollfarmok jól dolgoznak, és amúgy is nyár van, hőség és fásultság.Csakhogy éppen így jutunk el abba az állapotba, amikor minden, aminek elvesztésén ma még dühöngenénk, és érte kiállnánk, egy év múlva ugyanilyen semmiséggé válik majd. Ez az út pedig, kétségtelen, nem csupán mellőzésünkbe, tisztes magányunkba, kis szubkultúránkba, hanem intézményes vesztünkbe vezet. Abban a világban, amikor már a mégoly tökéletlen, de nélkülözhetetlen, nagy ellenzéki lap legyalulására is egyre többen legyintenek, egyre kevésbé lehet élni.
Az, igazi, de elég reménytelen ellenállás pedig az lesz, amikor más választásod már nem is igazán marad. Nem kellene mindezt megvárni.
A nyomás tehát már akkor kialakult, de csakis az Index körül megjelenő, különböző gazdasági érdekcsoportok ügyes pingpongozása, folyamatos önigazolással végzett gyalumunkája, a „független” de mégis a nagy hirdetőktől függő szerkesztőségekről szóló szózatai azok, amelyek végül elvezettek a mostani helyzethez, dacára annak, hogy ezek az emberek most ismét biztosítanak mindenkit arról, nem történhet semmiféle baj.
,
Ugyanez történt a rövid, illékony ideig „függetlenné” avanzsált Simicska-sajtóval is, előre igen jól látható módon a 2018-as Jobbik-kudarc után először a régi Magyar Nemzet, majd a Hír TV is elesett, rekordidő alatt. Ismét egy oligarcha gurított oda mindent a NER-gépezet mérnökeinek, szinte ingyen.A szerkesztőség egyöntetű, 94 ember által aláírt tiltakozása távolról sem arra utal, hogy nincs baj. Sőt, most úgy tűnik, Orbán Viktor 2022-re készülve végül – a gondos előkészítő munkának, és nagytiszteletű tőkésosztályunknak hála – könnyedén megkaparinthatja a koronaékszert, az Indexet, ezzel végleg „buborékba” zárva a jóval kisebb elérésű, maradék, nem-fideszes sajtót, uralva a hivatalos tájékoztatás virtuális tereit.
Így tehát az egyetlen kérdés, ami marad, hogy miért nincs most olyan tapintható felháborodás, mint akár 2016-ban?
,
A válasz magából a folyamatból következik. Amikor 2011-ben a kormány az MTVA-t gyalulta le, volt Origo, Index és Népszabadság, amelyek töméntelen embert tájékoztattak arról, mi folyik ott éppen. Amikor 2014-ben az Origo került sorra, volt Index, Népszabadság, 24.hu stb., hogy ezt is még elegendő emberhez eljuttassa. A 2016-os Népszabadság-ügynél már látszott, hogyan szűkül a kör, de semmi baj, legalább az Indexen és a 24-en erőset ment a téma.
,
Azután kisebb tüntetés támadt akörül is, hogy a Hír TV-t átvették. Azóta azonban a nagy mű immár majdnem befejezve, készen áll: eredménye pedig éppen az, hogy az emberek, mint annyi mindenbe, ebbe is belefáradtak, a zavaró jel, és a trollfarmok jól dolgoznak, és amúgy is nyár van, hőség és fásultság.Csakhogy éppen így jutunk el abba az állapotba, amikor minden, aminek elvesztésén ma még dühöngenénk, és érte kiállnánk, egy év múlva ugyanilyen semmiséggé válik majd. Ez az út pedig, kétségtelen, nem csupán mellőzésünkbe, tisztes magányunkba, kis szubkultúránkba, hanem intézményes vesztünkbe vezet. Abban a világban, amikor már a mégoly tökéletlen, de nélkülözhetetlen, nagy ellenzéki lap legyalulására is egyre többen legyintenek, egyre kevésbé lehet élni.
Az, igazi, de elég reménytelen ellenállás pedig az lesz, amikor más választásod már nem is igazán marad. Nem kellene mindezt megvárni.
Több mint 70 újságíró mondott fel az Indexnél