Mottó: Találjunk ki egy országot! Legyen a neve Németország! (Bödõcs Tibor nyomán) A magyar gazdaságpolitika régi adóssága, hogy nincs tisztázva a viszonyunk az eurózónához. Részben érthetõ a hezitálás: az Európai
minek tovább gyengíteni? így is olyan folyómérlegtöbbletünk van.
vagyishát Matolcsy agymenését követve nyilván gyengíteni kell, mert azzal virtuális nyereség keletkezik a jegybankban és azt megint ki lehet csorgatni a szeretője alapítványaiba.
Ezek a feltételek démonizálják az eurót, holott a mostani kormányzat gazdaságpolitikusait leszámítva nagyjából egyetértenek a bevezetésével. Visszatérő érv az, hogy az euróból egy szükséges kontroll is következik. Andor László egy interjúban finoman fogalmazott és azt mondta, hogy az euró bevezetésének a jogi helyzete "komplikált",mert vállaltuk a bevezetését, csak az Alaptörvényben az szerepel, hogy a fizetőeszközünk a forint. Ebből egy szándék is felismerhető, mégpedig az, hogy vállalt kötelezettségünket(amivel a társadalom jelentős része kíván is) utólag jelentősen megnehezítettek. Nekem ez elgondolkodtató, hogy a képviselőink, miért írják át lehetőségeinket? A felsorolt feltételek ezt, tovább fokozzák. Úgy távolodik a magyar euró, mint a magyar jóléti állam.
Mintha örökre lemondtunk volna a magyar euróról
Ugrás a cikkhez