Merenyi a brókerednél ülsz és várod a sorszámot, mikor osztják a 24 forintos phylát, vagy zsákolsz?
Vagy éppen:
Lekötöd, amit a phylán eddig kerestél, folyamatos egy hónapra - akciós kamattal?
Csak az jár az eszében: forogj! Csak a találmány jár az eszében, most megmutatja a világnak...........nem az asszonynak. A VILÁGNAK !
Most próbálja valaki kritizálni, a siker küszöbén...
Végre egy határozott mozdulattal beleállitja: forogj! - kiáltja a szélbe és elengedi az ernyőt, az edényt kicsit belenyomja a hóbuckába.......Forogj...
Egy szélroham...lassú hengergődző forgással megindul az ernyő..........a hómezőn....kiborul a habtejszin és zsíros fehéren keveredik a hóval...
Nesze asszony, ezt akartad...
Neked persze könnyű, bedugod és kész...
Bedugod a konnektorba azt a rohadt habverőt!
Új találmányának kipróbálása szorítja.
Végre feltámad a szél és hegyről legörgeti a hóba dermedő hideget.
Na most, most megmutatom!
Felesége hálóingben óbégatva fut utána:
Gyere vissza, gyere vissza te őrült, mi lesz a gesztenyepürével? Te szerencsétlen holdkóros, mit teszel velünk? A gyerekeid szájától vonod meg szédült önzésedben...
De ő csak a hófergeteget látja, itt az idő, még egy megvető pillantásra sem érdemesíti...
Csak hőbörögjön, mormolja maga elé.
Neki aztán könnyű..........csak bedugja...
jellemző ezeknek a nőknek a földhözragadt fantáziája...
A ragadásról aztán eszébejut a nagy cél!
Rohan, két keze teli van - szembe a fergeteggel, szembe a görgeteggel....a hóból késként felsejlő széltűk szúrásaival.
Kinyitja az esernyőt. Nem sikerül. Nekiveselkedik, mint súlyemelő a mázsás súlynak...erőlködik, izzad, zihál, liheg és cuppog...Nekifeszül újra és újra...most megvagy! szinte kiáltja, de a fergeteg elnyomná a hangját úgyis...Hol van már a rózsaszin hálóing...hol a visító - háborodott asszony!
Beleteszi az edénybe, marokra fogja. Az edényt.Lenyomja. Az ernyőt a másik kezével markolássza: na most! - kiáltja diadalmasan!
Forogj te átkozott...forogj a fűzfánfütyülődet...de nincs fűzfa, fa sincs a közelben.a hegy mögül kivillan egy percre a hold - de lehet, hogy csak egy csáléra álló utcailámpa...mindegy!
Törölt felhasználó2007. 11. 07. 23:16
#111
Új találmányának kipróbálsa szorítja.
Végre feltámad a szél és a hegyről legörgeti a hóba dermedő hideget.
Na most, most megmutathatom!
Felesége hólóingben óbégatva fut utána:
Gyere vissza, gyere vissza te őrült, mi lesz a gesztenyepürével? Te szerencsétlen holdkóros, mit teszel velünk? A gyerekeid szájától vonod meg szédült önzésedben...
De ő csak a hófergeteget látja, itt az idő, még egy megvető pillantásra sem érdemesíti..
csak hőbörögjön, mormolja maga elé..
neki aztán könnyű...........csak bedugja...
jellemző ezeknek a nőknek a földhözragadt fantáziájuk..
A ragadásról aztán eszébejut a nagy cél!
Rohan két keze teli van- szembe a fergeteggel , szembe a görgeteggel...a hóból késként felsejtől széltűk szúrásaival..
Kionyitja az esernyőt. Nem sikerül. Nekiveselkedik, mint a súlyemelő a mázsás súlynak...erőlködik, izzad, zihál, liheg és cuppog...Nekifeszül újra és újra...most megvagy! szinte kiáltja, de a fergeteg elnyomná a hangját úgyis...hol van már a rózsaszín hálóing...hol a visító - háborodott asszony!
Beleteszi az edénybe, marokra forgja. Az edényt. Az ernyőt a másik kezével markolássza: na most kiáltja diadalmasan!
Forogj te átkozott...........forogj a fűzfánfütyülődet...de nincs fűzfa, fa sincs a közelben. A hegy mögül kivillan egy percre a hold-----------de lehet, hogy csak egy csáléra álló utcai lámpa...mindegy !
Csak az jár az eszében forogj. Csak a találmány jár az eszében most megmutaja a világnak...nem az asszonynak ! AVILÁGNAK4
Most probálja valaki kritizálni a siker küszöbén..
Végre egy határozott mozdulattal belállítja: forogj kiáltja bele a szélbe és elengedi az ernyőt, az edény kicsit belenyomja egy hóbuckába...Forogj..
Egy szélroham..........lassú hengergődző forgással megindul az ernyő...........a hómezőn....a habtejszín kiborul és zsírosfehéreh keveredik a hóval..
Nesze asszony, ezt akartad...
Neked persze könnyű bedugod és kész..
Budugod a konektorba azt a rohadt habverőt!
annó a gene topikba nem te írtad azt a 2-3 szösszenetet,amiből a nagy gene hívők egyből a vezérükre ismertek és iszonyatosan meg is sértődtek Rényi úr helyett?
:-)))
Törölt felhasználó2007. 11. 06. 23:11
#108
Persze, írtam is, hogy a Frank Wallense jegyzeteit, mert az telég hosszú, és ott meg van adva a min és max leütés.
Nincs ágya az asztalosnak, ott alszik, ahol épp elfárad. Leggyakrabban a nagyszobában ereszkedik négykézlábra, ebben a pózban hatalmasodik el rajta az álom. Az ablak felé fordul, vagy amerről fény szűrődik. Halványan megviláglik párnateste és harcsa-feje.
Masson korábban üzemvezetőként dolgozott a külvárosi bútorüzemben. Miután neje elhagyta, egyedül maradt udvarkerti lakásában. Senkivel sem beszél, bárgyún mosolyog. Az udvar gyerekei rendszeresen csúfolják.
Amikor ajtaját nyitva felejti, a földszinten lakók ráláthatnak az egymás hegyén-hátán tornyosuló, ódon bútoraira. Az utcáról lesik az álmosan közlekedő élőhalottat. Masson a karosszékében órákig csodálja érintetlen garnitúráit. A port sem törli le róluk.
Táplálékigénye minimális. Egy vékony szelet kenyeret félóráig majszol. Boltba menet úgy halad, mint egy lassított felvétel. Olykor megáll a sarki bútorüzlet előtt, fejét előretolja, és hosszasan bámulja a kirakatot.
Egy viharos napon nyugtalan lesz. Kigyalogol a városszéli dombhoz, ahol a turistaút kezdődik. Ellát a pázsittengeren túli szomszéd településig.
Némi merengés után az ellenkező irányba indul el. Eltéved. Felveszi az alváshoz szükséges négykézláb-pózt. Egy jegenyét bűvöl az alkonyban. Súlyos teste alatt benyomódik a föld. Jobbja felől a szürkeségbe borult erdő lombjai suttognak, háta mögött a visszavezető út kanyarog. Kábultan fordul a lemenő napkaréjtól még látható mező felé.
Reggel azt képzeli, hogy ő a kirakat egyik bútora. Méltatlannak tartja az otthoni vegetálást, mindjobban ragaszkodik új környezetéhez. Rég nyugdíjba küldték, szerettei, barátai elhagyták. Gondolja, így legalább megpihenhetnek rajta, újra szükség lesz rá. Végigcammog hátán a hideg.
Arcát növények és gombák borítják. Békanyálszeme kocsonyás. Hetek teltével mindenütt bezöldül, apró futókák tekeregnek rajta.
Vasárnap délelőtt arra sétál egy keskenyfejű, vonalbajuszú férfi, mögötte trombitahangú gyerekei. Előveszik sámlijukat és a gémberedett hátra pakolt elemózsiából falatoznak. Az apa bicskájával véletlenül belenyes a tarkóba. Masson bárgyú mosollyal tűr. Sárga, gyantaszagú folyadék szivárog belőle. A kiszelt keményhús helye hamar begyógyul. Nem sanyargatja éhség vagy fájdalom. Álmodik. Feleszméléskor sem hajlandó megmozdulni.
Hónapok multával a sárgásbarna Massont élősködők rágják csontig, a növénytakaró álcázza az üszkösödő testet. Sebeit parafavar borítja. Hátán virágok nyílnak, hajában madarak fészkelnek, ujjai mélybe gyökereznek.
Az első havazás után lerohadnak róla a növények, látható lesz a szarufedte test. A mell alatt nagy ritkán megdobban a szív.
Az eltorzult arcon, ha nehezen is, de fellelhető a bárgyú mosoly.
Merenyi 1 novellái !
Komolyan mondom tehetséges horror-krimi-pszicho írót avatunk:
M E R E N Y I 1 személyében..
A gyerekszeretők klubját, vagy A parók címűt melegen ajánlom a figyelmetekbe!
Eddig 3 írását olvastam:
Exkluziv fórum!
Kizárólag a Phylaxia (Erősödő Phylaxia) topik olvasóinak...előfizetőknek drágább!