Merenyi 1 novellái !  

A romantikus nem a legtalálóbb. kifejezés. Hamvában holt szerelem. Az az érdekes, hogy nem is igazán szomorú (ill.másképp), mivel a hölgyet nem is tudtuk megismerni. Lénye végig idegen maradt. ...csak hősünknek nem. (valamiért.)

A tegnapi madárkás ötletes volt. Bár ez nem túl izgis karmikus "életút", ha megint madárkának születik.
:o)

Az a jó, hogy mindig várom, hogy mi sül ki a dologból.

nyugi Merenyi, mondtam már...
az ilyen stílusú nekem jobban tetszik, mint a "szép új világos"

Távolság a közellétben

Már zajlott a mulatság. A vendégek magukból kikelve rángatóztak a zene bűvöletében.
Az erkélyen egy nő állt. A telihold fénye körbeszőtte hófehér estélyi ruháját. Pezsgőspoharát markolászta, mintha a múltját akarta volna darabokra roppantani.
Felmentem a csigalépcsőn. Benyitottam. Átbotladoztam a táncoló embereken és leültem az erkélyajtó előtti asztalhoz. A széken egy boleró hevert. Biztosan a kint álldogáló hölgyé.
Legalább félórája borozgattam, amikor egy szószátyár asszonyság ült mellém. Mondatvirágaira kimért udvariassággal bólogattam. Az üvegablakon túli nőről nem vettem le a szemem. Testtartása változatlan.
Az idős asszony fecsegésétől elálmosodtam. Egyhangú búgássá tompult a szűnni nem akaró lárma. A körülöttem táncoló alakok fekete-fehér mozgásfoszlánnyá mosódtak. Szemhéjam összezáródott, majd - Isten tudja miért - felkiáltottam:
- Szeretem Magát!
Riadtan kaptam fejem a rám csodálkozókra. A zaklatottan felugró idős hölgy bizonyára magára értette.
A szél lebegtetni kezdte a korlátnak dőlő női alak estélyi ruháját. A pezsgőspoharat már nem tartotta a kezében.
Olyan volt, mintha régóta ebben a fotelben ülnék. Bódultan bámultam a pantomim-mozgású vendégeket. Felelősséget éreztem a balkonon álló idegen iránt.
Az előrebillenő test nem látszott, csupán a fehér ruha remegett. Kísértetté libbent a kora hajnali szélben, olykor mozdulatlan lett, majd megbokrosodva szakadozott százfelé, mintha ki akarna törni a test börtönéből.
A világosodó horizont igyekezetre bírt. Akár egy lassított film félájult szereplői, dülöngélt a vendégnép. A házigazda mozdulataira kötelességmáz rakódott, fáradt arca egy árnyékos, kráterrel teli bolygóra emlékeztetett.
Térdem megreccsent, a behajtott teraszajtó nyikorogva tárult ki. A nő előrehanyatlott. Vállára tettem a kezemet.
- Kisasszony, ébredjen!
Nem mozdult. Arca nyugodt volt. Úgy gondoltam, vétkeznék, ha újra megkísérelném felkelteni.
Keze a mélybe omlott. Ujjai árnyékát a lámpafény a házfalra vetítette, mintha az éjben egy óriáspók várakozna áldozatára.
A lodzsa alatti betonlapon sötétvörös patak folydogált. Csuklóján mély vágás…
Az estélyin száradt, repedezett vér. Mint egy öreg fa gyökérzete, beleszaladt a ruhaalj és a padló közötti semmibe.

Rapista! Köszi a részletes, megnyugtató választ, nagyon jó lenne majd az a 100 forintos buli, nagyon berúgunk!!!!!!

Kata ! ez a tőzsde lufi sokkal tragikusabb, legfeljebb KÉSŐN LÓG KI A LÓLÁB...

Merenyinél már a végstádium olvasható!

Merenyi 1 kicsit kavarod a PHYLA témákat:

ha nyerünk (merthogy mindnyájan tulajok)
- akkor a legfontosabb a "szabadalombitorlás" - szakkifejezés, nem cikizés, illetve a royalty vagy licensz-díj avagy a szabadalom használata után a forgalomtól függő térítés- és ennek kamatai és egyéb költségtérítések..

tehát: termék
és pénz

ha a terméket (a Szabadalmi Hivatal döntésével ellentétesen) nem ítéli meg az LB, vagyis egy állítólagos "szerződés" semmisségét, érvénytelen kikötését..
CSAK AKKOR SE PÉNZ, SE TERMÉK!

ha a Phylaxia Pharma Nyrt a nyertes, vagy februárban vagy már most megítélnek mindent !

A rendőrségi ügy egy halott tisztségviselő halála utáni - hamisított - feljelentése, szeritem már tárgytalan...vádlott nincs, az értékbecslést a továbbiakban szerintem senki nem vitatja!

Csőd ------------nincs, a leányvállalatok most is nyereségesek...a területek és épületek értékesek, a törzskönyvek stb szintén.

Pánikra nincs ok!

nem szabad nekem ilyeneket olvasni

Köszi, Rapista! Szándékosan maradtam titokzatos.

Annyira agynélküli vagyok még a tőzsdén. Szerinted lehet olyan, hogy pl. a legrosszabb esetben, hogy a cevaper elvész és mondjuk a rendőrségi ügy (vagyongyarapodás fél milliárd) börtön Tóth vagy esetleg lemegy hosszan brutálba a részvény 12 FT, majd esetleg tönkremegy? Tudom, hogy hülye kérdés, de van erre is esély, ha kicsi is. mint kezdőt, azért érdekel, mert 0 41 es phylám adja portfólióm nagyrészét

Látom igazodsz:)))

Persze az apehet nehéz felülmúlni...

Egyébként.............szerintem a patások már itt vannak...(nem phyla takarmányt esznek, a vérünket szívják:(....bőrkabátok minden szinten akadnak...minden szinten szinte minden....NINCS KARÁCSONY CORVIN NÉLKÜL...

BOCS, HOGY ELTÉRTEM a tárgytól, tetszett...
még az is, hogy titok marad, a föld rétegeiből előtörő tűz, vagy az emberiség önpusztítása...

Fekete tél

A metropoliszra ereszkedő sötét felhő egybeolvad a betonrengeteggel. Odalent a pokol bugyrai bármikor a felszínre törhetnek. Milliók rekedtek a városban. Arcukon kelések, csontvázzá fogytak, alig vonszolják magukat.
Az emberevő mutánsok az életképesebb homo sapiensekből alakultak át. Patkós, szarus patájuk alatt parázslik a föld. Izomdorong testükkel kontrollálatlanul dülöngélnek.
A legdominánsabb fajjá a bőrfejű feketekabátosok fejlődtek. Fehér porral édesgetik, majd láncolják magukhoz az erősebb, ám ostobább patás mutánsokat. Másfajta élőlényt nem látni az égett, olajszagú területeken. A fák élettelen kezekké száradtak.
A metropolisztól távolabb a sík hamurengeteg egyesül a láva-éggel. Ajánlatos a búvóhelyeken maradni. A húsevők lesben állnak.
Ahol a város szélén az anyaföld hevül, ahol pajzsként meredeznek az egymás felé dőlő toronyépületek, ott mégis él egy fajtájanincs madár; rég nem repül a koromszínű légben. Menedéket keres. Éhség sanyargatja. Szárnya helyén percegő csökevények. Ragadozók, vagy a feketekabátosok sarjai csonkították meg. Oxigénre szomjazva ugrándozik egy tömbház pincenyílásához. A kamrából átugrál a szomszédos kazánhelyiségbe. Gyilkos a hőség. Egér sem rág, rovar sem perceg. Itt retteghet tovább és várhatja, hogy mit rejt számára a jövő.
Fészkelődés közben valami izgalmasra lel a sarokban. Fejét oldalra, magasba, középre, fel-alá kapkodja. A polcon púposodó, fehér, fészeknagyságú tasakokat méregeti. Kiszaggatja csőrével a nejlont. Púderként szitál az ismeretlen kincs. Íze különös, de kitűnően lehet hemperegni benne.
Felsejlenek korábbi képek: fiókakorában bársonyosak voltak a fák levelei. Dús lombok között tanult repülni. Ahogy egy vékonyabb ágra röppent, a hó pernyeként szállott alá.
Szárnyporcait az étekbe rezegteti. Ismét emlékfoszlány lopózik át és szakadozik semmivé a világos ködben. Teletömi bendőjét, kábultában leszédül egy bakról. Az apróbb eszközöket, halvány külső fényeket, formákat magába kebelezi a korgó gyomrú sötét. Csodálatos hangokat hall. A múltvárosban jár; szárnya óriásira nő. A napba száll, azután órákig zuhan a föld felé. Elvegyül kisebb-nagyobb társai között.
Agresszív dobbanások. Megrázza magát, esetlenül menekül. A szellőzőrács melletti hordó mögé bújik. Két feketekabátos izomkolosszus ront be, egyik a szájából lógó gyermekkéz-csontot szopogatja, a másik nyakán kígyó tekereg. Artikulátlan hangokat hallatnak, előre mutogatnak. A lomok közül fegyvereket, gránátokat ragadnak magukhoz. A madárka csak később merészkedik elő, izgatottan méregeti a terepet, azt sem tudja, hogyan került ide. Alig mocorog az elkövetkező fél nap alatt.
A fehér tasak ismét csábítja. Felkoncolja az újabb muníciót; porfürdőzik, púderezi magát. Akár a jókora hússzelet a lisztben, hempereg benne. Ismeretlen tájak méz és virág illatában utazik.
Ébredés után a lomok kuszaságában talál búvóhelyet; csak a legkiválóbb szimatú ragadozó képes életet felfedezni a miniatűr káoszban. Faszerkezetek, fémedények, rozsdás háztartási gépek bástyázzák körül. Szomját a nyirkos falról legördülő sárgásbarna vízcseppek oltják.
Ismerős dörrenések. Csapódik a vasajtó, hat gorillaforma alak ront be. A legtermetesebb, amint meglátja a dézsmált zacskókat, dörmögni kezd, és felbőg. Lelövi két társát, az apróbb bútorokat a többiekre hányja. A csöppség szíve hevesen dobog. Pihegve húzódik egy szekrény oldalához. Megmerevedik, akár a kitömöttek. Az ellenállhatatlan vágytól az eddiginél több port szörpög magába. Néhány nyugodt nap következik; csak „repül”, alszik, és kóvályog.
Amikor éledezni kezd, rányit a behemót gyilkos; pórázon ráncigálja patás alattvalóit. Rajtakapják. Habzó szájjal rontanak felé. Az apróságnak még van ideje kivetni magát a szellőzőn. Nekiszalad a legelső tűzfalnak. Menekül amerre a lába viszi. Amazok fel a lépcsőn, ki a bejárati ajtón. Üldözésre utasítják a húsevőket. Szag és hang után követik a kis szerencsétlent, aki halálfélelmében keservesen csicsereg. Forró, kopár síkság. Háta mögött érzi a szálkásizomzatúak leheletét. Kifullad a döglött levegőtlenségben. A fakóra perzselődött anyaföldön lapul, ide-oda forgatja rémült szemeit, bizakodik, hogy elkerüli a vég.
Terebélyes árnyak borulnak rá.
Otthonos melegség hevíti, mégis mindjobban vágyódik a fényre. Valami masszív, íves falat ütöget csőrével. Kemény munka, de megreped, leomlik.
Piheruhájában sután forgolódik a vakító nap ragyogásában.

ez aranyos

valaki 3 milliárd forintot keresett !
ez eddig horror:))
a sci-fi az, hogy be is vallotta ....!!!!!!!!

beírok, hogy az élen maradjak, nagy verseny ez a topikok között, meg akarom verni nézettség szempontjából az otp, mol topikját

Megérkezés

A kert előtti fenyőfasor felett kamikáze-denevérek zuhannak a föld felé. Egyik eltakarja óriási szárnyával a holdat.
Felteszek egy lemezt. Elfelejtett szonáta dallama kísért a múltból. Lekapcsolom a lámpát, gyertyát gyújtok. A nappali ablakához tolom öreg bőrfotelemet. A függönyt félrehúzom, rálátok a bronzmécsesek között kanyargó kerti útra. Hátradőlök. Fotelemből várom az este utolsó felvonását. Elszenderedek a zenétől.
A pislákoló gyertyafény beszűkül bizonytalan lángfalai mögé. Rövid haláltusa után kialszik. A lemeztű a csend holtvágányára siklik.
Éjfél körül a rám nehezülő kábulat lezárja szememet. Talán csak álmodom; a házhoz vezető úton egy alak közelít bizonytalanul, mint aki nem tudja, hova tart. Gondolom, valami vándorféle. Erőtlenül lépdel. Az első lámpatest mellett megáll. A féloldalasan vetődő fényben az ő vonásai rajzolódnak ki. Sokat öregedett az eltelt néhány év alatt. Görnyedten tartja még ifjú testének templomát.
Valahol a környéken bujdoshatott. Bátortalanul hunyorog az ablak felé, legfeljebb csak reméli, hogy látom hazatérését.
Egy csapásra olyan lesz minden, mint régen.

szerintem a kispapiroknak nyitunk egy csillagvárost, és a novellák, versek honoráriumát részvényekben fogják kifizetni!

az a riport az indítóállásból - az igen...
tehát kiderül, hogy mindenütt magyarokat találsz...........MÉG AZ ŰRRAKÉTA ALATT IS:))))

kapisgálod LUI !

ezek sajna nem kopizások......élő egyenes adás ..............(nem úgy mint a gagarin1.)

köszi, jó írás. és külön köszi, hogy feltettél ide írást, csa biztatni tudok mindenkit, hogy legyen ez egy közös gyülihely

a sajthibák...a fél kettőtől és attól, hogy megállás nélkül.........egyszuszra ..

mint az "automatikus szöveget" csak ennek...
talán..

Szóval...........

(és nem is kérditek a valóságalapját?)

Amúgy teljesen rendben van, a Kipis témánál jobban felfogtam.
(Mindjárt jön JGY, hogy neki minden világos, akkor komolyan megeszem a túrógombócát.)