Merenyi 1 novellái !  

Köszi, hogy belenéztetek!!!

Kata, igaz, félreérthető, sokkal jobb az ápolónő. Helena ápolónő.

Rapista,nagyon igaz, a beszédmód nem következetes és rossz, tanultam!

Valóban nem gömbölyödhet a poci, hisz talán 6 hetes korig vákuumoznak (?)

A filmet nem láttam, de valóban kanalaznak gyakran.

No, ez a több szem többet lát, ezt imádom, amikor tanulhatok. Én csak örülök neki, ha a jövőben ismét megtiszteltek azzal, hogy belelestek az írásomba!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Köszi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Merenyi ' némi korrigálás:

Aki szellemileg visszamaradott, saját magáról harmadik személyben beszél, vagy nem ragoz, vagy esetleg tőmondatokban fejezi ki magát----------de nem külföldi, aki töri a nyelvet...ez egy vietnámi árva lehet..

Akinek vákuummalkiszívják a magzatát az nem néhány hónapos terhes...illetve meg se
látszik rajta, nemhogy gömbölyödne.........
mielőtt megjárnád, figyeld hogy a barátnődnek nem maradt-e el...

Heléna nővér ápolónő.........elütés - sajtóhiba:
lánynak (és nem lányának..)

Az eszencia, a repedezett befőttes üveg még elmegy szürreálisnak....

ha láttad a filmet "az 1-es számú tárgy" a magzat feje általában beleszakad az anyaméhbe...úgy kell kikanalazni...

OFF:
"A nem fog fájni" idézetet máshol olvastad!:)

családi kapcsolatok:

és mi van akkor valaki lefekszik a mostoha anyjával, akinek tulajdonképen a nagyapja a gyermeke apja, mert teherbe ejtette a saját unokáját:))

"Heléna nővér reggel érkezik"

"Másnap reggel Heléna és Liza édesanyja érkezik. Az anya beidegzett mozdulattal, két kőszobor-csók kíséretében nyújtja át lányának a születésnapi ajándékot. Heléna bonbont és egy szűk karkötőt ad lányának. "

most akkor Heléna az a Liza nővére, vagy az anyja?

Hold gyermeke

Telehold szórta fényét a városra. A lány imádkozott. Kábán hunyorgott a dunsztosüvegre. Kézbe vette. Ujjai a kiszivárgó eszenciától az üvegfalhoz tapadtak; az erjedés nyomhatta szét a korábban keletkező hajszálrepedéseket.

A sötét, penészes bérház egyik negyedik emeleti garzonjában él Liza, mintha a világ elől dugták volna el. Hosszú szőkésbarna hajjal, kerek szemekkel áldotta meg az Isten. Idejének zömét a székében tölti; ablakából órákig nézi a várost.
Heléna nővér reggel érkezik. Délelőtt a közeli parkon sétálnak át. A ligetből kiérve Heléna így szól:
- Meglátogatjuk a fodrász nénit?
- Nem akar!
- Csinos legyél nekem! Mit szólnak majd a legények?
- Jó, akkó mennyünk kicsi vágás.
Az éltes fodrásznő elbűvölő frizurát varázsol a pisze orrú lánynak. Hazafelé menet Helena szól:
- Kedvesem, eredj, nem kísérlek vissza. Reggel találkozunk.
Liza fél a sötétben, mégsem megy haza. Leül a park egyik padjára. Különféle irányból felröppenő énekesmadarak csalnak arcára mosolyt. Elszomorodik a száradt levélgyermekeiket hullató fák láttán. A szürkület felaprítja a maradék napfényt. Liza még mindig a padon ücsörög. Gondol egyet és felpattan.
Letér az útról. A sárkányeregetőn vág keresztül. Arrébb a fűben néhány suhanc guggol. Közelebbről már hallja a sörmámorban röhögő kölykök trágár viccelődéseit.
- Szervusz fiúcskák, van szép haja Lizának.
A négy srác összenéz, majd a széles vállú kopasz:
- Ni, egy jó bula! Hát persze, hogy tetszik a hajacskád. Gyere, te kis dilinyós! Igyál sört! Nesze!
A lány finnyásan szagol az üvegbe.
- Miért nem iszol? – kérdezi az egyik.
- Nem isz máséból, nem szabad, meg büdös.
A legillumináltabb fiú csalafinta mosollyal:
- És mondd picim, más furulyáját sem szívogatod?
Liza értetlenkedve:
- Milyen furulya, hol az?
- Na várj csak, megmutatjuk!
Liza utat próbál törni, de amazok leszaggatják a ruháit.
- Most majd megtanulod, hogy mi az a furulya – szól a kopasz.
- Nem, nem akar! Fáj! Fáj! Mennim kell!
A lány sörrel átitatott, szakadt ruhában vánszorog haza. Magánkívüli állapotban tünteti el az árulkodó vérnyomokat.
Másnap reggel Heléna és Liza édesanyja érkezik. Az anya beidegzett mozdulattal, két kőszobor-csók kíséretében nyújtja át lányának a születésnapi ajándékot. Heléna bonbont és egy szűk karkötőt ad lányának. Szempillái, mintha verdeső madárszárnyak lennének.
Hónapok múltával Liza hasa teliholddá gömbölyödik. Az anya lányához fordul:
- Ha apád élne, ő is így döntene. Kiveszik belőled, nem fog fájni, jó ember a doktor úr. Nyugodj meg, nem kell az neked.
Heléna másnap benyit az álmosan forgolódó Lizához:
- Kedvesem, ébredj, nemsoká indultok a doktor bácsihoz.
A lány az alvó ártatlanságot tetteti. Épp, amikor ismét a fejére húzza a takarót és a fal felé fordul, megszólal a csengő. A szobába lépő anya türelmetlenül rántja le lányáról a paplant. Liza öltözködés közben többször összecsuklik. A benne növekvő gyermekért könyörög.

A hasat nem nyitják fel, vákuummal szippantják ki. Liza méhe mélyén hörög a halál. Az embrió az asztalon, egy hosszúkás fémtányérban. A magához térő lány szalvétába tekeri, és a retiküljébe rejti az emberkezdeményt.
Otthon epekedve várja, hogy egyedül maradhasson. Előszedi a felismerhetetlen húscafatot.
Vízzel töltött befőttesüvegbe csúsztatja, fóliával szigeteli. A roskadt polcra teszi, azon töpreng, hogy vajon fiú-e vagy lány?
Kulcscsörgés kelti. Ágya alá dugja a dunsztosüveget. Heléna ebédet főz, és kora délután azzal hagyja magára Lizát, hogy a fogorvoshoz megy. A lány az ajtócsapódás után mohón nyúl az ágy alá. A húsdarab élénken lebeg a vízben, pillanatra mintha megdermedne. Liza szeme könnyben úszik. Maga mellé fekteti az üveget, és órák hosszat gügyög gyermekéhez, lassan gurítgatja az üvegcsét távolabb és közelebb. Ebédjét összetúrja. Alvó gyermekéhez gőgicsél, majd az ő szemei is leragadnak.
Reggel a földön találja a repedt falú üveget. A törés mentén buborékok. Az apróság a fenékre süllyed.
- Anya neked varr nadrág, ne félj. És köt csinos sapkát, és vesz sok játékát is.
Elalvás előtt azt kéri Istentől, hogy mihamarabb cseperedjen fel gyermeke. Álmában megelevenedik a magzatmaradvány; úszkál, bukfencezik, mint egy derűs halacska. A víz már nem áttetsző, a lebegő húsdarab kifakul.
Az elkészült, szabálytalan ruhácskát gondosan leteríti üveggyermeke mellé. Már nem érdeklik a csivitelő énekesmadarak, a hétágra sütő nap.
A darabjaira bomló, nyálkás foszladék szaga átsettenkedik a repedéseken. Az üvegbezárt magzat szomorú groteszkséggel mintha arra várna, hogy mielőbb visszadobják a kárhozott nyugalomba.

A Hold bevilágítja a szobát. Liza, mint egy éledező múmia, kinek teste átizzasztja a gyolcsot. Félálmában megrezzenni látja a vonal-kezeket. Verejtékét széttörli homlokáról, gubbasztva kémleli az éjt. A dunsztosüveget markolássza. Ujjai a kiszivárgó eszenciától az üvegfalhoz tapadnak. A lakást áthatja a bűz.
A feltámadó szél arrébb préseli a város felett gyülekező felhőket. Ismét felragyog a kétségbeesetten világító Hold.
Liza gyermekét látja mosolyogni az üveg csöndje alól. Nappali fényben fürdik a szoba.

ja, oké, köszi

Nem olvastad a választ?

NYELVI NEHÉZSÉGEK ..fórumon a Felszedős topicban..olvasható --kissherceget kértem, hogy kopizza be..

a NYELVI NEHÉZSÉGEK 2. indítva, ha herceg vagy Luigiano bekopizza --------azt is olvashatod..

Írtam kb. 135 novellát, valóban ez volt a legmeredekebb, inkább a pszicho felé megyek sokszor, ami nem ennyire drasztikus

ja, meg vagy 150 verset is

Rapista,
nem értem a kérdést.

valaki belinkelheti...
2. számú --a sorozat második darabja:)

Nyelvi nehézségek...képletesen és valóságosan:)))

Merenyi 1 alszik most vagy itt vagy???

Nagyon jól írsz, de ez most nekem is sok volt . Amikor a pincében kinyírta a saját gyerekét, az felkavart rendesen. Addig vertem volna a gyökeret, amíg mozog, aztán még megszokásból egy kicsit. Aztán többet.

De ez azt jelzi, hogy nagyon képiesen írsz, simán átélhető a történet. Katán nem csodálkozom, hogy ez már teljesen felkavarta.

Vigyázz, nehogy átlépj egy határon, legalább egy művedben végezd ki a téged kísértő vélt vagy valós okozatot.
(nálam is volt anno csecsemő hulla, de annak inkább dramaturgiai jelentése volt, a történetben nem az volt a lényeg, hogy hogy került oda stb, persze itt a történethez ez kellett, látom.)

ok !

ez saját!

Hát Rapi, köszönöm, ha küldtél; sajnos legközelebb este tudom megnézni. Tegnap estétől nyomom itt bent. (Nem portaszolgálat, annál több túlóra)
:o)

és a levelemet??? !!!!

Üdv Rapi!

Melóhelyen vagyok, de azért félszemmel figyelgetem a fórumot.

Üdv Merényi!
Sajnos a legújabb alkotást még nem volt időm olvasni, de hamarosan időt szakítok rá.

lehet, hogy mazochista vagyok, de én az építő kritikának jobban örülök, persze nagyon jó a dicséret is.

Nem is írtál semmi durvát, de ha azt írod, hogy ez egy ökörség, nincs benne erő vagy semmi jó, akkor azt is elfogadom, legfeljebb megpróbálom megvédeni, ha érdemes, pl. én ezért gondoltam, hogy megírom, stb.

Köszi, M

Lui ! hol vagy ilyenkor vasárnap???

mindenesetre örülök, hogy ezt meg tudjuk így beszélni, mindenféle leprimitívezés, meg anyázás nélkül, és hogy nem sértődsz meg azon, hogy valakinek ez sok
dícséretet úgyis kapsz eleget az írásaidért, remélem az én véleményem is elfér a többi között:))

a krimi nem nekem való, vagyis én olyat nem tudnék, nem szeretnék írni, mármint olyan eljutni atettesig félét, ahhoz más agy kell. lehet, hogy ezért nem vagyok jó a tőzsdén?

igen, ez már nekem is egy olyan határ volt, ahol éreztem, hogy öncélú és inkább csak a szörnyűségről szól, de mégis amiért érdemesnek tartottam megírni az egy kis szerepjáték volt, vagyis lélektani, pszichológiai kísérlet; belebújok egy ilyen kegyetlen ember bőrébe és az ő látásmódjából próbálom érezni ezt az egészet.