Az Egyesült Államokban központi témává vált a költségvetés helyzete, miután vészesen közeleg az adósságplafon megemelésének határideje és közben egyre több szó esik a Donald Trump által régóta ígérgetett adóreformról.
Az amcsi adósságplafon NOMINÁLIS határ. Emiatt szükségszerűen folyamatosan felfelé tologatják. Ezért az újabb plafon elérés "parának" már csak a pénzügyi analfabéták, ill. az orosz és Észak-Korea imádó hülyék körében van hírértéke...
A legtöbb válságunk pénzügyi természetű, így fontos velük foglalkozni. Általában a kamatokon és piacokon keresztül jgondolják ezeket szabályozni, megoldani és az adósságállomány volumene aggasztja a gondolkodókat. Ray Dalio intelmei(adósság növelésekor arra ügyelj, hogy jobban növeld bevételed, mint adósságszolgálatod) inkább azt sugallja, hogy a hitel egy jövedelemcsere(most megkapom a jövőbeni jövedelmem, amit a jövőbeliből visszaadom). Ezen keresztül egyszerűbbnek tűnik a kérdés, ha bár az állam esetében összetett. Az azért egyértelmű, hogy bármekkora adósság mellett lehet olyan eset, hogy egy új adósság felhasználása megtérül, mert például jó a multiplikátora. Az állami adósságok esetében szükségességi és multiplikátori rangsorokra lenne szükség, amit egyfajta társadalmi konszenzuskutatás útján lehetne kialakítani. A jövedelemcsere felfogás melletti hiteleknél a meg nem térülő kölcsönök hosszú távon trendszerűen csökkenhetnének.
Megdõl egy régi paradigma? Már nem ördögtõl való a költségvetési deficit
Ugrás a cikkhez