Még az optimista változat szerinti, 4% felé tartó növekedési ráta is alacsony. Ha nyugati társaink 2-2.5%-kal nőnek, akkor a konverziónk hozzájuk csak évi kb. 1.5-2%, ezzel évtizedekig fog tartani a konvergencia akkor is, ha valamiféle csoda folytán fennmaradna a felhajtóerő. De minél közelebb konvergálunk, annál kevésbé lesz meg az alapja annak, hogy a további konvergenciára is fennmaradjon az 1.5-2%-os növekedéskülönbség.
A másik dolog, hogy a folyó jövedelem édeskevés - mi fogja biztosítani az emberek pl. osztrákhoz közelítő vagyonát? A növekedéskülönbség eleve feltételes és ellaposodó, a vagyonkülönbség pedig ennek integráltja. Ha most 50 évig dupla GDP/fő értéken futnánk az osztrákokhoz képest, talán vagyonilag is sikerülne felzárkóznunk, de ez képtelenség.
Bár a jövedelmet (fizetés, GDP, külker egyenleg) sztároljuk, ugyanígy fontos a vagyon. Ugyanis a vagyon alapozza meg a beruházásokat, a nyugdíjak mértékét és kifizethetőségét, a lakókörnyezetet (pl. lakásbérlés, szar vagy jó lakás tulajdonlása nem mindegy), sőt a költési lehetőségeket is. Nagyobb költés esetén - autó, egyetem, egészségügyi probléma - a megtakarításokhoz, a vagyonhoz nyúlunk.
Érdekes lenne egy cikk arról, hogy a különféle jövedelmi és konvergencia-szcenáriók (optimista, pesszimista) mellett hogyan alakul pl. az osztrákok vagyoni helyzetének utolérése.
Hatalmas viták zajlanak - Mekkora növekedésre képes Magyarország?
Ugrás a cikkhez