Drew Hamilton épp egy haverjával lógatta a zsineget a McNeil folyóba, Alaszkában, mikor egy barnamedve odasétált melléjük és leült. Hogy nem szarták össze magukat, senki sem érti, de a medve sem kapta fel a vizet szerencsére. Lecsüccsent melléjük és gyönyörködött a kilátásban. Ilyen egy bromedve. Jó, hogy nem kért egy sört.
GYURCSIK ATTILA 2014.06.16. CIKKEK
Közel egy éve írtam a Figyelő hasábjain a Magyar Telekomról, akkor 400 forint körüli ár mellett a fennálló kockázatok miatt nem gondoltam annyira jó osztalék sztorinak a Magyar Telekomot. Az óvatosság jogos volt, a félelmek beigazolódtak, a frekvencia vásárlásokra végül annyit kellett költeni, hogy osztalékra már nem jutott.
Ennek ellenére a Telekom sztori most jobban fest, mint egy éve. Jogos a kérdés, hogy miért, hiszen nincs osztalék és idén is lesz frekvencia aukció tehát könnyen lehet, hogy jövőre sem fizet osztalékot a társaság. Először is fontos hangsúlyozni, hogy egy vállalat értékét nem az osztalék fizetés ténye vagy hiánya határozza meg, hanem az, hogy mennyi készpénzt képest termelni a jövőben. Így bár lehet, hogy rövidtávon a frekvencia költések gátat szabnak az osztalékfizetésnek, a hosszú távú kép már nem ennyire borús.
Az operáció tekintetében már láthatjuk a fényt az alagút végén. Az eredmény romlásának üteme lassul, ezt az első negyedéves gyorsjelentés is alátámasztja. A javulás okai szerteágazóak. Egyrészt, az elmúlt 10 évben a vezetékes hang üzletág elhúzódó leépülése folyamatosan negatív hatást gyakorolt az eredményre. A vezetékes hangbevételek ugyan még nem tűntek el, de 10 év után a súlyuk az árbevételen és így az eredményességen belül is jelentősen csökkent. Tehát a jövőben ez a lassú erózió már kevésbé rontja majd az eredményeket.
A magyar gazdaság közel 8 év gyenge teljesítménye után kezd magára találni, legalább is az első negyedéves GDP adatok mindenképpen ezt az üzenetet hordozzák. A Magyar Telekom árbevételének 80 százaléka hazánkban képződik. Tehát, ha a háztartásoknak és a vállalkozásoknak kicsit jobban megy, az előbb-utóbb látható lesz a Telekom számaiban is. A gazdasági aktivitás élénkülése jellemzően a mobilhasználat bővülésében érhető tetten, amire szintén lassú javulás volt jellemző az elmúltidőszakban. A gazdaság élénkülése emellett magával hordozza az előfizetéses ügyfelek számának bővülését, ami szintén hozzájárul az eredmény javulásához. Amennyiben a gazdasági növekedés erős marad, úgy a Telekom számai is egyre jobbak lehetnek az év során.
A fentieken túl, egy évvel ezelőtt jelentős kockázati faktorként említettem az adókörnyezet kiszámíthatatlanságát. Vélhetően ebben a tekintetben pozitív változás állt be. A magyar kormány és a társaság fő tulajdonosa a Deutsche Telekom partnerségi megállapodást kötött, amelynek lényege, hogy a beruházásokért cserébe a kormányzat stabil vagy akár csökkenő adókörnyezetet biztosít a társaság számára.
A megállapodás azért fontos, mert az elmúlt 4 évben a részvényárfolyam alakulását nem a klasszikus fundamentumok, hanem az adóztatás és annak változása alakította. Idén a Telekom közel 35 milliárd forintnyi telefon és közműadó befizetésére kötelezett, azaz részvényenként 34 forint az államnak megy. Így az adókörnyezet stabilitása esetleges javulása már önmagában is pozitív hír.
Az összes apró pozitívum mellett érdemes még kiemelni egy fontos dolgot: a fentiekre a befektetők és az elemzők túlnyomó többsége nem számít, vagy nem vesznek róluk tudomást. A Magyar Telekom a legutáltabb telekom részvény a régióban. A társaságot követő 15 elemző közül 7 eladásra, 5 tartásra javasolja a részvényt. Pusztán 3 elemző tartja vételen a papírt. Márpedig a tőzsdén gyakran a legjobb vételek az elfeledett és megutált papírok közül kerülnek ki.
Nincs azonban befektetési ajánlás a kockázatok felsorolása nélkül. Ezek közül kettőt érdemes kiemelni. Az egyik a mobilpiaci árverseny további élénkülése, ezen belül pedig a korlátlan díjcsomagok további térnyerése mindenképpen veszélyforrás. A verseny jellemzően akkor indul be és töri le a szolgáltatói árakat, hogyha a szereplők jelentős extraprofitra tesznek szert. Ez ma nem látható a mobilpiacon. A Magyar Telekom 5 százalék körüli saját tőkearányos megtérülése historikusan is az egyik legalacsonyabb érték és nem termeli ki a saját tőke költségét sem. Így bár rövid távú piacszerzési okokból erősödhet a verseny, azonban drasztikus árverseny a piaci szereplők jelenlegi megtérülési mutatói mellet nem tűnik ésszerűnek.
A másik kockázat egyben lehetőség is. A roamingdíjak európai eltörlése teljesen átalakíthatja a ma ismert szolgáltatói térképet. Egy ilyen konszolidációból a Telekom részvényesei akár nyertesen akár vesztesen is kikerülhetnek. A jelenleg elérhető információk alapján ezt ma még nem lehet megjósolni. Így ennek kapcsán annyi mondható, hogy bizonytalanság van és ez kockázat.
Összességében a fentieket mérlegelve inkább pozítív a szaldó, így a kockázatok ellenére optimisták vagyunk a papírt illetően.
A cikk először a Figyelő 2014/22. számában jelent meg.
Államosíthatják a kéményseprést és hulladékkezelést
A rezsicsökkentés miatt csőd szélére került több kéményseprő és hulladékgazdálkodó cég. A szerdai kormányülésen felvetődhet az állami szerepvállalás is.
Már több mint 300 településnek kellett kijelölni a katasztrófavédelemnek közszolgáltatót a hulladékgazdálkodásban, írja a Világgazdaság. A lapnak Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium önkormányzatokért felelős államtitkára azt mondta, hogy "Magyarországon egyetlen település sem válhat Nápollyá!” Pogácsás kijelentette: ha egy településnek nem sikerül megállapodnia egy szolgáltatóval, akkor az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) jelöli ki a szolgáltatót. Az államtitkár szerint a kijelölt szervezetnek az állam kifizeti a szükséges forrásokat, melyre megvan a szükséges fedezet.
A cikk beszámol a kéményseprő-ipari közszolgáltatás esetleges leállásáról is több megyében, amellyel a napokban az Origo is foglalkozott.
A szerdai kormányülésen foglalkoznak a hulladékszolgáltatás és a kéményseprés problémájával, mondta Felkai László. A Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára szerint felvetődhet az állami feladatvállalás, mivel az alaptörvény szerint kötelesek biztosítani az élet és a vagyon biztonságát.
Opcióval lövünk török lírára
2014. június. 17., 12:25 | Opció
Az EUR/TRY kereszten egy 3.0000-as szintre opciót ajánlunk ma, amit két hónapos lejárattal írunk ki. A kiütési szint késleltetett indításával ez az opció akár két hét múlva is már sikerrel végződhet. Ezzel a stratégiával 127 ezer forint prémiumot kapunk a szokásos kötésegységre. link
Ami tegnap Japán volt, az ma Európa
2014. június 17. kedd, 09:39 /Zentuccio
Chen Zhao01Csaknem reménytelennek tetsző képet fest Európáról, annak gazdasági kilátásairól a piaci döntéshozókat évek óta erősen befolyásolni tudó kínai gazdasági-pénzügyi tanácsadó, Chen Zao.
A pénzügyi tudományok és kutatások gyakorlati alkalmazásával foglalkozó szellemi műhely, a kanadai székhelyű BCA Research vezető stratégája az alapblog.hu-nak adott interjúban azt állítja, hogy alapvetően piacellenes minden, amit az Európai Központi Bank tesz. Azt is felrója a kínai kormány volt tanácsadója, az egykori pekingi egyetemi professzor az EKB vezetői égbekiáltó hibájául, hogy azok még csak meg sem értették: deflációba hajló környezetben tudatosan kell elősegíteni az eszközárak, különösen a tőzsdei árfolyamok emelkedését, mert ilyen helyzetben ez szinte az egyedüli folyamat, amivel fogyasztást, keresletet,végső soron gazdaságot lehet élénkíteni. Európa Chen Zao szerint bizonyosan deflációba süllyed, ezzel szemben Japán egyenesen menetel kifelé belőle, Amerika pedig „megnyerte a csatát”, legyőzte a krízist, mert mind a japán, mind az amerikai bank megértette az idők szavát. Chen Zaoval Frankfurtban az Uhlenbruch Kiadó éves alapkezelői konferenciáján beszéltünk.
Zentai Péter: Szokatlan számomra, hogy egy pénzügy kutató üzleti, befektetési tanácsot adjon portfóliókezelőknek. Mindenesetre Ön ezt teszi: ezen a frankfurti konferencián dollár tízmilliárdokat menedzselő profiknak javasolta, hogy „játszanak” az euró ellenében a japán jen javára. Mire fel? Én biztosan nem mernék a jen erősödésére fogadni…
Chen Zao: Több érvet is felsorakoztathatok annak alátámasztásául, hogy miért érdemes longolni a jent és – vele szemben – shortolni az eurót. Az elsődleges érv, hogy a piacok már „agyonshortolták” a japán fizetőeszközt. Világszerte ugyanis elképesztő pénzek vándoroltak a jen elleni spekulatív pozíciókba az utóbbi időben.
Csakhogy az úgynevezett PPP (purchasing power parity: fizetőeszközöknek azok valós vásárlóereje alapján történő összevetése) szempontjából azonban a jen az euróhoz viszonyítottan negyven százalékkal alulértékelt! Nem tudom elképzelni, hogy ez önmagában véve nem fog hamarosan komoly változást generálni a keresztárfolyam alakulásában.
De vizsgáljuk meg a témát gazdasági teljesítmények összehasonlítása alapján is! A japán gazdaság látványosan megy kifelé a deflációs korszakból, ezzel szemben az európai gazdaság, maga az eurózóna – összességében – éppen a deflációs korszakba kezd belezuhanni. Ebből fakadóan, míg a japán jegybank inkább előbb, mint utóbb felhagy a gazdaság új pénzekkel való felpumpálásával, addig az EKB (Európai Központi Bank) viszont ellenkezőleg: csak most kényszerül igazán hozzákezdeni egy QE (quantitative easing, pénzbőséget teremtő) programhoz.
Bizonyos benne, hogy deflációba fordul Európa?
Igen. Ennek alátámasztásául elegendő észlelni, hogy mi történik az eurózóna perifériáján, főként a dél-európai országokban. Az euró rendkívüli ereje, annak túlértékeltsége miatt ezek az országok – egyebet nem tudván csinálni – keményen deflálják, olcsóbbítják saját gazdaságaikat. A francia, a spanyol, az olasz, a portugál gazdaság – figyelembe véve ezen országok termelékenységi szintjét, versenyképességük jelenlegi helyzetét – megszenvedi a drága eurót. Németországnak viszont – e szempontokat figyelembe véve – meg se kottyan, hogy az euró túlértékelt fizetőeszköz.
Szavaiból akár arra is következtethetünk, hogy minden probléma megoldódna Európában, ha egyszerűen leértékelnék az eurót? Ez lenne az orvosság és máris kigyógyulunk a betegségből, mármint a stagnálásból?
A fizetőeszköz túlértékeltsége tényleg az elsődleges problémája az eurózónának. A másik a rendkívül magas megtakarítási ráta. Az, hogy Európa-szerte extrém módon pozitívan alakulnak a fizetési mérlegek, annak tudható be, hogy messze több pénzt tartanak vissza, takarítanak meg a gazdálkodók és a fogyasztók, mint amennyit elköltenek. Ez az egyik fő jellegzetessége egy deflációba forduló gazdaságnak. A másik az, hogy elkezdődik az árak csökkenése. Ezt is tapasztaljuk már. Úgyhogy Európában – az eurózónában mindenképpen – markánsan jelen van a defláció mindkét alapvető „jellemvonása”. Végül, de nem utolsósorban a deflációt erősítő vagy mélyítő hatást fejt ki a népesség fogyási, csökkenési tendenciája. A demográfiai trendek Európa-szerte tartósítani képesek a deflációt.
Ha Önnek igaza van, akkor én csak azt tehetem hozzá, hogy Európa helyzete reménytelen. De ezt én nem akarom elhinni…
Miért reménytelen? Tessék csak figyelni, mit tesznek a japánok! Beindították a QE-jüket (quantitative easing – agresszív pénzlazítási program), miáltal drámaian leértékelték a jenjüket.
De lassan már mindenki ugyanezt csinálja: Amerika, Nagy-Britannia már korábban beindult e téren, Japán és annak példáján felbuzdulva egy sor további ország jegybankja és kormánya szintén vadul leértékeli saját valutáját. Ha mindenki azonos receptet alkalmaz, ha mindenki devalvál, akkor mi változik?
De nem igaz, amit állít. Egyrészt nem is egyforma receptek szerint mennek a dolgok a különböző nemzetgazdaságokban. Másrészt: a dolgok lényege az kell, legyen, hogy a helyi adottságokat figyelembe véve mindenütt sikerüljön az alkalmazkodás az aktuális nemzetgazdasági és világgazdasági, pénzügyi kihívásokhoz. Mármost a vezető gazdaságok fő problémája, hogy sokkal nagyobb a termelési kapacitásuk, mint amennyire a gazdaságaiknak jelenleg szükségük van. Extrém túlkínálat alakult ki a kereslet jelenlegi minőségéhez és nagyságához képest.
Ám ez a probléma – ahogy ez látszik az Egyesült Államok és újabban Japán példáján – kezelhető. Mégpedig meghatározó módon QE-vel, a jegybankok által a működő gazdaságra zúdított „pénzeső” révén. Az amerikai dollár ráadásul ettől még csak nem is gyengült be túlzott mértékben, viszont ennek köszönhető, hogy Amerika kikerült a deflációs veszélyzónából. És ettől kecmereg ki belőle Japán is.
És attól, amit a jegybankok tesznek, nonstop drágulnak a részvények. Mit szól ezekhez a tőzsdei árazásokhoz?
Ha olyan helyzet alakul ki a világgazdaságban, amelyben a defláció megtörése végett a jegybankok lenullázni kénytelenek a kamatokat, miáltal megszűnik a gazdaság kamatokon keresztül történő közvetett befolyásolásának lehetősége, akkor éppenséggel az eszközárak emelkedése az, ami lendületet visz a gazdaságba. Ami izmosítja a vásárlóerőt. A különböző eszközök (részvények, egyéb értékpapírok, ingatlan, arany, stb.) birtokosai, különösen pedig az értékpapír-tulajdonosok a tulajdonuk értékemelkedéséből merítenek erőt, bátorságot, hogy merjenek egyre inkább vásárolni, fogyasztani. Ezért alapvetően fontos most, hogy igenis dráguljanak a tőkepiacok.
Amerika sikerrel bizonyította, hogy ilyen módon működik is a szisztéma: a részvénypiaci és más eszközök piacán történt drágulások mentén fogyasztásnövekedés generálódik, aminek következtében az egész gazdaság lendületbe kerül.
Ami Amerikában megy, az nem szükségszerűen működik Európában. Itt azt látjuk, hogy folyamatosan erősödnek ugyan a tőzsdei árfolyamok, de alig van új beruházás. Elillant a bátorságuk a vállalatoknak és a magánszemélyeknek attól, hogy olcsónak számító hitelt vegyenek fel és azt beforgassák a reálgazdaságba.
Ez azért van így, mert az Európai Központi Bank alapvetően bizniszellenes. Sosem érdekelte, hogy mi történik a reálgazdaságban, számára mindig mellékes körülménynek számított, hogy van-e vagy nincs növekedés. Sose vette figyelembe a – tudományosan bizonyított – összefüggést az eszközárak emelkedése és a fogyasztásélénkülés, következésképpen a gazdaságélénkítés között. A hivatalos európai kommunikáció mellőzi ezt a témát, a központi banki döntések indokául felhozott magyarázatok eleve tagadják a deflációs veszélyt.
Ezzel szemben az amerikai és a japán (jegybanki) – üzletbarát kommunikáció – viszont egyenesen rávilágít ezekre az összefüggésekre, miáltal aktivizálja a gazdasági szereplőket: újbóli fogyasztásra és újbóli befektetésre buzdítja őket. Az amerikai dollárt hagyták a megfelelő időben megfelelő mértékben gyengülni, s – ezenközben – reálisan beindulhatott az ipari termelés. Japánban szintén ez történt.
Európa ebből kimaradt. Mert ha az EKB-t valóban érdekelte volna a szabad piacgazdaság működtetésének segítése, akkor nem hagyta volna szinte példátlan fájdalmaknak kitenni a spanyol, a portugál, az olasz, a görög gazdaságot. Nem
hagyná, hogy ezekben főként a fiatalok harminc-negyven-ötven százaléka tengődjön munka nélkül, hogy a GDP harminc százalékkal visszaeshessen. Ez a mostani helyzet tulajdonképpen – viszonylagosan – rosszabb ezen országok számára, mint amin a nagy világválság idején keresztül kellett menniük.
A mai világban az EKB-n kívül egyetlen más központi bank sem hagyja, hogy országaik polgárai ilyen mértékben szenvedjenek.
más tolvajokba is lehetne írni szép rímeket
míveseket, t. pétereseket
meg a PI és a kácsor, aki itt sincs, no meg máshol
kisröfiknek édes e szép versszó
pannonflax? figyeld! az lesz most a tesó
új tolvajok s a régiek dolcse víta
vegyél pista!
nagy a cécó, új terv is van
zsebitévé, biotypus, gyémánt s persze tyúkfarm
hát ámuljon e sok ember
mi lesz itten? ki mer az most (nem) nyer?
)))))))))))))
Ha lenne pénzed holnap mit vennél max. befektetési idő 1 hónap?