Tizenegy év kellett hozzá, de végre elkészült. Könnyebb lesz ezután az élet Földesen, a helyiek „nem feszengve, szorongva kelnek fel, mint eddig, hanem önbizalommal, bizakodva indíthatják útnak gyermekeiket”. Ehhez csak annyi kellett, hogy végre megvalósuljon és az emberek szolgálatába álljon – egy zebra. Nem állatkerti.
Nem véletlen, hogy a Debrecentől 34 kilométerre fekvő, négyezres településre eljött Tasó László államtitkár, a térség parlamenti képviselője, Bodó Sándor, hogy átadják a 4805-ös úton áthúzódó alkotást.
A szerkezet meg sem rezdült, hibátlanul működött, nemcsak a felfestés, de a gyalogosok védelmét szolgáló csőkorlát és az árkon átívelő betonátjáró is.
Mire elég 11 év?
Közútkezelőül persze fenségesebb neve van az egész beruházásnak: a 4805-ös út földesi átkelési szakaszán megvalósult gyalogos átkelőhely.
Négy év alatt megépült a Golden Gate San Franciscóban (80 évvel ezelőtti technológiával), öt év alatt elkészült az Eurasia Tunel, a világ legmélyebben fekvő tenger alatti alagútja Isztambulban.
Földesen 11 év kellett ahhoz, hogy a gondolatból tett, majd zebra legyen.
Pedig nehéz indokoltabb helyet találni a gyalogos átkelőre a település közepén: egyik oldalon a művelődési ház tornateremmel és a felsősök osztálytermeivel, a másikon az általános iskola alsósainak helyet adó épülettel.
A kormányzati tényező Tasó László, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közlekedésért felelős államtitkára volt, már csak azért is, mert a fideszes politikus 1994-től húsz éven át a közeli Nyíradony polgármestere is volt, így még nagyobb megértéssel viszonyulhatott a kéréshez.
Mindezzel értelmet nyertek a jelenlegi polgármester, Jeneiné dr. Egri Izabella szavai arról, hogy ha Tasó „nem talál nyitott fülekre a mi kérésünkre, akkor most talán nem állnánk itt.”
Nem sokkal azután, hogy a levelet megírták Tasónak, a polgármester egy másik ügyben elment a Magyar Közút Zrt. megyei igazgatójához, aki rögtön azt kérdezte: „A levél ügyében jöttél?”
A történet új tartalommal tölti fel az igazgató, Szoták Zoltán avatáskor elmondott szavait is, amelyek szerint „olyan igény fogalmazódott meg, amelyre nem lehetett nemet mondani”. A projekt végül állami beruházásban valósult meg, az önkormányzatnak nem kellett pénzt adnia hozzá.
Ez nyilván nagyszerű, de akadt olyan helyi fanyalgó, aki szerint talán jobb lenne, ha az önkormányzatok nem küszködnének alulfinanszírozottsággal, és nem kellene egy ilyen beruházással is más segítségére várni.
--------------------------------------
Elég lett volna az átadáshoz a polgármester asszony is, de ha akar, az államtitkár úr jöhet még pár zebrát átadni” – mondta a ceremóniát távolabbról néző férfi. A következő átkelő ugyanis egy kilométerrel távolabb van, a 42-es főútnál, azon túl meg, hiába folytatódik a falu, több már nincs is.
„Tele a padlás ígéretekkel, tudja, mi kéne ide? Munkahely. Azok ott a parlamentben, ha kitalálták a közmunkát, kitalálhatnának valami használhatót is” – mondta egy asszony, akinek szavait a közelben álló közmunkások bólogatásai kísérték. Azért jöttek, mert hallani szerették volna az államtitkárt és a polgármester asszonyt, de a rendezvény túloldalára szorulva elsodorta a hangot a teherautók forgalma.
----------------------------- link
Sosem látott mértékű a magyarországi idegenellenesség
Amióta mérik, soha nem volt még olyan magas az idegenellenesség Magyarországon, mint jelenleg. A menekültellenes kampányok hatását két kutatás egyszerre mutatta ki. A Tárki adatai szerint már az emberek több mint fele idegenellenes, az Index megbízásából a Závecz Research által készített felmérésből pedig kiderül, hogy már nem a cigányok, hanem az arabok a legelutasítottabbak. link
MEGHALT JANI - NEM TUD MÁR ORBÁNNAL RIZSES LECSÓT ENNI
KETTŐS MÉRCE VENDÉGSZERZŐ
2016. NOVEMBER 17. CSÜTÖRTÖK, 10:33
HALÁL SZEGÉNYSÉG HAJLÉKTALANSÁG AVM
„Szeretnék egyszer Orbán Viktorral beszélni. Azt mondanám neki, gondolja meg, mit cselekszik, nézzen egyszer végig a nyomorgókon, ne csak a sajátjainak kedvezzen. Megkínálnám rizses lecsóval, nem sajnálnám tőle sem az ételt."
A találkozóból nem lett semmi, és most már nem is lesz, mert Csorba Jani, aki rizses lecsót akart adni a szegényembert hírből sem ismerő politikusnak, meghalt 46 éves korában. A Város Mindenkié csoport egyik lakhatási jogokért küzdő alapító tagját gyászolja.
15110488_241070716308908_102874178048392241_o.jpg
(Fotó: Koncz György / Népszabadság)
Arról is írtam a Népszabadságban, hogy kipaterolták társaival együtt a KöKi Terminál mögötti akácerdőből. Tizenkét évet húzott le egy nejlonzacskó-viskóban, a Ferihegyi reptérre furikázó hatalmasokat idegesítette, hogy látni lehetett őket. A kormányt a szegénység látványa zavarja leginkább. Ezért is akart Jani összefutni Orbánnal.
Nagyon nem akaródzott neki, hogy „tetves munkásszállásra" menjen. Menhelyre se vágyott, hogy kirabolják. Noha a legfőbb vagyontárgya a bödönben gőzölgő lecsó volt, meg olykor egy-egy üveg bor. Szabadságszerető hajléktalanként élte az életét, a Servúdnak nevezett kiserdő közösségét irányította sokáig. Azt mondták rá, ő a kunyhók kapitánya.
- Megnézném, ki bírna ki tizenkét évet ott, ahol én laktam - mondta jókedvűen, amikor beköltözhetett az Utcáról Lakásba Egyesület segítségével felújított kispesti félházba. A sikersztorit visszaadó cikkek lelkesültek voltak, lám, van megoldás, gondoltam én is, a képviselők megszavazták Janiéknak a lakást, a legmélyebb nyomorból is vissza lehet térni. Nuver Erika, Jani állami gondozásban felnőtt, egész életében nélkülöző párja húsz évig várt arra, hogy rendes „szocházban" élhessen. Nem sokkal azelőtt, hogy beköltöztek volna, holtan találták egy munkásszálláson. Jani nem akart költözni, a civil segítők tartották benne a lelket. A lakás végül elkészült, de az álom szertefoszlott, üres volt Jani élete Erika nélkül.
A nyáron kedvetlenül fogadott az Attila utcában. - Tizenkét évet lehúztam kinn, hóban, fagyban, hidegben és sárban - mondta -, semmi bajom nem volt. - Most meg állandóan orvoshoz kell mennem. Utoljára szeptemberben jártam nála a János kórházban. A tébécés részlegen kezelték, szólt, hogy vegyem fel a maszkot. Már nem tudott felkelni, kávéért futottam volna, leintett. Elnézést kért azért, hogy annyira rossz az állapota. Az utolsó riport, amit írtam róla, nem jelenhetett meg, beszorult a Népszabadság rendszerébe. Ott van most is, az élő Csorba Jani szavai visszhangoznak benne. „Minek sírsz? Örülnöd kellene" - mondta Erikának, amikor annyi kínlódás után megkapták végül a lakást
Megkapták, de későn jutottak hozzá. Élvezni már nem tudták.
Ez is Magyarország...