"Nos, ez a bajuk Kaltenbach Jenőéknek, Kenyeres Istvánéknak és a balliberális, hörgő hadaknak Bayerral.
Hogy az ő szemében az újságírás elsőrendű feladata a magyarság védelme, a nemzeti önazonosságtudat megtartása. Ha kell, a nemzeti ügyek érdekében még világhatalmasságoknak is nekimegy és ehhez az újságírás számos eszközét felhasználja. Még ha néha durva, talán nem mindig nyomdafestéket tűrő hangnemben."
Egy kisiparoshoz kellet mennem a napokban, ahova évtizedek óta járok. Apró kis munka, ezer alatt.
Megkérdem az öreget, hogy bírja-e még? Bírom, mondja. Hál' Istennek még nyolcvan felett is. A hatóságokkal, hogy van?
Fűzöm tovább a beszélgetést. Az adósok hetenként meglátogatnak, van, hogy az üzlet előtt kivárják a vevőt, hogy kapott-e számlát. Mondok valami durvát első felháborodásomban.
Válaszul keserűen hozzáteszi, hogy ebben a korban, adót, járulékot fizet, tán békén hagyhatnák. Mondjanak egy számot, hogy ennyi, vagy annyi adót fizessek év végén és kész, passz.
Bezzeg az Andy Vajnát nem piszkálják.
Hazafelé azon gondolkozok, hogy hol van már a törvények előtti egyenlőség. A napokban láttam épp egy listát a trafik mutyiról elhíresült, de Szekszárdon mégis újraválasztott Fideszes képviselő Horváth István, 22 db felszámolt, vagy felszámolás alatt, álló cégéről. Ezek nem ezer forintos tételekben szedték össze a vagyonkát. Valószínűleg a felszámolás sem az állam javára történő intézkedés volt. Vagy Volner János a Jobbik – tán - frakcióvezetője bedöntött cégei sem hasonlíthatók az én kisiparosom mikroszkóppal vizsgált filléreihez. De' a város közgyűlése által a városi tulajdonú Diákétkeztetési Kft közel egy milliárdba kerülő konyhájának és piacának egy fantom céghez, a "Kölyökmenza" Kft.-hez átjátszása. A nevezett cég céghálója sem az átláthatóságot, a korrekt adózást hivatott szolgálni. Az oknyomozó újságírók szerint a cég a parlament Fideszes gazdasági bizottság elnökéhez Bánki Erikhez köthető. Az ügyészi vizsgálat gyanítom úgy ér véget, mint a kopaszok népszavazási "bulija" esetében.
Tűrjük. Azt mondogatja a gondolkodni nem akaró polgár, hogy minden politikus gazember, pedig ez nem igaz. Igaz viszont, hogy a hatalmon lévők minden eszközzel igyekeznek is ezt fenntartani, mert addig nekik minden jó, minden marad a régiben.
A fillérek összeseprése a köz "javára" hogy a milliárdok elveszítsék közpénz jellegüket és magánzsebekbe kössenek ki.
CSAK EMBER SZERETNÉK MARADNI – ANYA GYEREKÉVEL HÁROM HETE AZ UTCÁN
A buszmegállóban toporgok, és várom az interjúalanyt. Amikor elindul felém egy nő, azt gondolom, csak tüzet akar kérni, vagy megkérdezi, mennyi az idő. Mert az ki van zárva, hogy vele beszéltem meg találkozót.
Én ugyanis egy olyan asszonyra várok, aki három hete az utcán él, fiával és élettársával. A nőről, aki rámköszön, nehéz elhinni, hogy az utcán él.
Buda egyik külkerületében vagyunk, annak is már majdnem a szélén. Panelek és lakóházak metszéspontjában találkozunk. Faragóné, vagyis Emőke odaint a kerítés szélén üldögélő férfinak. Az két bőröndöt vesz a kezébe, a harmadik csomagot egy tizenéves fiú kapja fel. Indulunk, oda, ahol épp laknak link
Ez is Magyarország...