Az Ellenzéki Párt Vezetője (továbbiakban hívjuk őt EPV-nek) nagyon rosszul érezte magát a bőrében. Hiába halmoz hibát hibára a kormány, a népszerűsége mégsem csökken, vagy ha csökken is, ez nem látszik meg az Ellenzéki Párt támogatottságán és szerinte ez nagy baj.
Itt van ez a média- vagy sajtótörvény, vagy nevezzük is akárhogyan. Hiába próbáltak meg mindent, nem történt semmi. Az emberek nem hisznek bennük, mondjanak bármit is. Pedig milyen jó gondolat volt, hogy tüzeljék fel a külföldi sajtót és rajtuk keresztül mérjenek csapást a kormány diktatórikus intézkedéseire. De semmi, még egy nyamvadt pénzbüntetést sem sikerült kiharcolniuk, amellyel azt mutathatták volna a nyugat felé, hogy itt bizony egy diktatúra van kialakulóban. Persze egy büntetés volt, mikor is egy általa ismeretlen amerikai rapper száma miatt megbüntettek egy rádiót, bár ez is inkább kínos volt számukra. Igaz, hogy nem egészen hivatalosan kijelentette, hogy ez a szólásszabadság sárba tiprása és miért ne építhetne egy afro-amerikai zenész káromkodásból katedrálist, bár azért legbelül tudta, hogy ez inkább vályogkunyhó és hogy ha a gyereke ilyen zenét hallgatna, saját kezűleg tépné ki a CD-lejátszóból a CD-t. Lasasan pedig ott tart a dolog, hogy ha a Kormány enged a nyugati nyomásnak, az is az ő malmukra hajtja a vizet. De hát a politika az politika.
Azonban már eltervezte a következő lépést is: ha az Ellenzéki Párt volt miniszterelnökét bíróság elé citálják, a világ közvéleménye elé tárják, hogy az országban diktatúra van és bíróságilag akarják ellehetetleníteni őket és hogy ez egyáltalán nem európai megoldás, hanem inkább az ötvenes éveket idézi és ez nem mehet így tovább. Persze legbelül ő örülne a legjobban, ha a Kormány segítséget nyújtana neki abban, hogy a volt miniszterelnököt eltávolítsák a közéletből, hiszen amíg ő a színen van, addig neki, az EPV-nek semmi esélye nincs visszatérni a kormányzáshoz, arról nem is szólva, hogy a volt miniszterelnök egyre kínosabb az Ellenzéki Párt számára is. De a politika az politika.
De a legkínosabb dolog múlt hét csütörtökön történt, mikor is engedett a pártja kommunikációs szakembereinek, és részt vett azon a tüntetésen, amelyen egy hidat ravataloztak fel a sajtószabadság emlékére, mármint hogy így temetik el szimbolikusan a sajtó- és szólásszabadságot. Pedig ez az ötlet is milyen jónak tűnt. Fiatalos, lendületes, és azt mutatja kifelé, hogy képesek vagyunk megújulni. Azonban hazaérve már elég kínosan érezte magát. Úgy gondolta, hogy az egész nagyjából a ’60-as évek ifjúkommunista tüntetéseire emlékeztetett és pont annyira volt fiatalos és lendületes, mint mikor a hetvenéves szomszéd öregasszony kifesti és kirúzsozza magát a pénteki délutáni összejövetelre a nyugdíjasklubban, hogy párt találjon magának. De a politika az politika.
Legszívesebben a föld alá bújna szégyenében, hogy az Ellenzéki Párt mindössze ennyire képes, de neki jó pofát kell hozzá vágnia és mosolyognia kell és úgy kell tennie, mintha ezek lennének a legnagyszerűbb dolgok a földön, amit ember valaha kitalált. Pedig legbelül tudja, hogy ha így folytatják tovább, ebből még nagyobb bukás lesz és ha a Kormány bukik, akkor nem ők következnek. De ezt nem mutathatja, hiszen ha az EPV hite elszáll, mit várhat a benne bízóktól? Mert a politika az politika.
link
Itt van ez a média- vagy sajtótörvény, vagy nevezzük is akárhogyan. Hiába próbáltak meg mindent, nem történt semmi. Az emberek nem hisznek bennük, mondjanak bármit is. Pedig milyen jó gondolat volt, hogy tüzeljék fel a külföldi sajtót és rajtuk keresztül mérjenek csapást a kormány diktatórikus intézkedéseire. De semmi, még egy nyamvadt pénzbüntetést sem sikerült kiharcolniuk, amellyel azt mutathatták volna a nyugat felé, hogy itt bizony egy diktatúra van kialakulóban. Persze egy büntetés volt, mikor is egy általa ismeretlen amerikai rapper száma miatt megbüntettek egy rádiót, bár ez is inkább kínos volt számukra. Igaz, hogy nem egészen hivatalosan kijelentette, hogy ez a szólásszabadság sárba tiprása és miért ne építhetne egy afro-amerikai zenész káromkodásból katedrálist, bár azért legbelül tudta, hogy ez inkább vályogkunyhó és hogy ha a gyereke ilyen zenét hallgatna, saját kezűleg tépné ki a CD-lejátszóból a CD-t. Lasasan pedig ott tart a dolog, hogy ha a Kormány enged a nyugati nyomásnak, az is az ő malmukra hajtja a vizet. De hát a politika az politika.
Azonban már eltervezte a következő lépést is: ha az Ellenzéki Párt volt miniszterelnökét bíróság elé citálják, a világ közvéleménye elé tárják, hogy az országban diktatúra van és bíróságilag akarják ellehetetleníteni őket és hogy ez egyáltalán nem európai megoldás, hanem inkább az ötvenes éveket idézi és ez nem mehet így tovább. Persze legbelül ő örülne a legjobban, ha a Kormány segítséget nyújtana neki abban, hogy a volt miniszterelnököt eltávolítsák a közéletből, hiszen amíg ő a színen van, addig neki, az EPV-nek semmi esélye nincs visszatérni a kormányzáshoz, arról nem is szólva, hogy a volt miniszterelnök egyre kínosabb az Ellenzéki Párt számára is. De a politika az politika.
De a legkínosabb dolog múlt hét csütörtökön történt, mikor is engedett a pártja kommunikációs szakembereinek, és részt vett azon a tüntetésen, amelyen egy hidat ravataloztak fel a sajtószabadság emlékére, mármint hogy így temetik el szimbolikusan a sajtó- és szólásszabadságot. Pedig ez az ötlet is milyen jónak tűnt. Fiatalos, lendületes, és azt mutatja kifelé, hogy képesek vagyunk megújulni. Azonban hazaérve már elég kínosan érezte magát. Úgy gondolta, hogy az egész nagyjából a ’60-as évek ifjúkommunista tüntetéseire emlékeztetett és pont annyira volt fiatalos és lendületes, mint mikor a hetvenéves szomszéd öregasszony kifesti és kirúzsozza magát a pénteki délutáni összejövetelre a nyugdíjasklubban, hogy párt találjon magának. De a politika az politika.
Legszívesebben a föld alá bújna szégyenében, hogy az Ellenzéki Párt mindössze ennyire képes, de neki jó pofát kell hozzá vágnia és mosolyognia kell és úgy kell tennie, mintha ezek lennének a legnagyszerűbb dolgok a földön, amit ember valaha kitalált. Pedig legbelül tudja, hogy ha így folytatják tovább, ebből még nagyobb bukás lesz és ha a Kormány bukik, akkor nem ők következnek. De ezt nem mutathatja, hiszen ha az EPV hite elszáll, mit várhat a benne bízóktól? Mert a politika az politika.
link
EZ AZ MSZP
Mesterházy szerint az alkotmányozás folyamata, a visszamenőleges hatályú törvények elfogadása, a munkavállalói jogok korlátozása, a magán-nyugdíjpénztári befizetések állami kezelésbe vétele, a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének folyamatos megsértése és a belső piaci rendelkezésekkel ellentétes jogszabályok mind ellentétesek az uniós alapelvekkel.