Na próbáljuk meg ezt a topikot BUXnak és határidejének. Eros 12-13topikja teljesen kihalt, elavult, Eros befejezte a tradet. Sokan nem is tudják mi az.
Hány bántalmazót zár össze ez a vírus az áldozataival?”
Hányan kényszerülnek szembesülni majd saját
képmutatásukkal? És undorodnak el a saját életüktől, ha nem tudnak napi 8
órában a munkába temetkezve félrenézni? - kérdezi szerzőnk. Vélemény.
Petrás Lilla írása - szmo.hu
2020. március 24.
Ötödik napja köhögök. Szerintem csak nátha,
de ha mégsem, és csak ilyen enyhe tünetekkel megy át rajtam a
koronavírus, még jobb. Öt napja vagyunk az otthonunk foglyai. A gyerek
fent alszik, a férjem dolgozik a gép előtt. Én meg jázminteát szürcsölve
nézem a kertben a tulipánokat.Még élvezem az összezártságot. Pár
hét múlva lehet, hogy lesznek kisebb-nagyobb feszültségek, de mi sok
szempontból szerencsés alaphelyzettel megyünk bele az elkövetkező
időszakba. Szürcsölöm a teámat. És arra gondolok, egyre többen lesznek
bezárva: Ki jobban, ki kevésbé. Ki önkéntesen, ki kényszerűségből.És az is eszembe jut, hogy hányan vannak, akik nem ilyen szerencsés körülmények közt töltik majd a bezártság heteit.Most
biztosan sokan felháborodnak, de eszembe jutnak a szeretők. Mert a
„bűnös” ember is ember. A magány akkor is fáj, ha nem is lenne jogod
sóvárogni az iránt, aki feloldhatná.És a másik oldalon ott vannak
a családosok, aki most szemtől szembe kerülnek saját megromlott
házasságukkal. Vajon hányan lesznek, akik rájönnek, hogy igenis van
megoldás, és igenis meg lehet találni. Hiszen nagyon fárasztó nem
beszélni a nyilvánvalóról azzal, aki egész nap ott lébecol körülötted.
És vajon hány családnál hiányzik csak ennyi a boldogsághoz? Kimondani a
nyilvánvalót.De vajon hány családos fogja kimondani, hogy itt már
nincs boldogság. És anélkül, hogy egy külső tényező – egy szerető, egy
karrier, egy minden szabadidőt kitöltő hobbi - csepegtetne egy kis
endorfint a keserű mindennapokba, már rég belefulladtak volna a saját
életük elviselhetetlenségébe? Hányan kényszerülnek szembesülni majd
saját képmutatásukkal? És undorodnak el a saját életüktől, ha nem tudnak
napi 8 órában a munkába temetkezve félrenézni?Hány szülő döbben
majd rá, hogy nem is ismeri a gyerekeit, és a házastársa se az az ember,
akire emlékezett. Hogy eddig egy kétdimenziós álomképet ápolgatott a
saját szeretteiről, amíg hosszú túlórák során a karrierjét építgette a
soha-nem-elég jegyében? Vajon lesz-e nekik elég belátásuk, hogy
változtassanak? Vagy erőből belekényszerítik a családot egy álságos
szerepjátékba, ami megfelel a dédelgetett illúziónak?És ha már az
erőnél tartunk… Vajon hány bántalmazót zár össze ez a vírus az
áldozataival. Most nincs kocsma, ahol legalább elvan, és néha túl későn
és túl részegen ér haza ahhoz, hogy veszélyt jelentsen az otthoniakra.
Most otthon iszik. Most még több benne a frusztráció… Hány anya szíve
szorul most össze gyerekei életét féltve? Hány gyerek remeg most is egy
takaró alatt és ismételgeti, hogy „ez nem velem történik”? Mi lesz
velük? Őket ki menti meg? Ó, bárcsak ne lenne naivitás azt hinni, hogy
egy ilyen koncentrált időszak meghozza az áldozatok elszántságát egy
meneküléshez, egy váláshoz…De hát ilyen időben válni se egyszerű.
Vajon, hogy érzi most magát az, aki február végén döntötte el, hogy
válni kéne. Pont mielőtt leállt – vagy legalábbis drámaian lelassult
volna a világ. Ők most egy fedél alatt élnek? Hiszen pont a szülőkhöz
nem lehet most hazaköltözni. Hogy zajlik egy reggel egy ilyen lakás
konyhájában? Talán ez a fajta ellenséges légkörben megélt társas magány
jobban felőröl, mint az egyedüllét.De azokért a fiatalokért is
fáj a szívem, akik egyes egyedül egy 28 négyzetméteres garzonban
ragadtak. Mint egy modernkori Robinson. Ott a chat, a videotelefonálás, a
Netflix. De egy idő után körbe-körbe járhatnak kis odújukban, mint egy
őrület szélén vergődő aranyhal a körakváriumban. Kis szerencsével néha
besüt a nap az ablakon, de hogy bírják majd a bezártságot azok, akiknek
csak egy sötét belső udvar macskaköveiről visszaverődő fény jut?És
a negyvenéves szinglivel mi lesz? Aki a nárcisztikus anyjával ragadt a
gyerekkori szobájában? Neki megváltás volt, hogy a munkahelyén legalább
nem alázzák meg minden levegővételért. Persze kedvesen mosolyogva – hogy
ő legyen a hülye, ha megvédi magát a „semmitől”. Ő meddig fogja bírni?
Neki milyen gondolatok kavarognak majd a fejében pár hét múlva. Vajon
elege lesz, és a végén inkább elköltözik akármilyen nyomorúságos odúba,
vagy annyira összeroppan lelkileg, hogy örök bénult kínlódásra ítéltetik
a psziché börtönében?Eszembe jutnak a friss szerelmesek. Ó,
milyen törékeny is egy kapcsolat az elején! Mennyi jó élménnyel kell
körbebástyázni, hogy ne csússzon meg az élet nehézségei által
odakészített banánhéjon. És most ők az első csók elcsattanása után –
vagy még pont előtte – elszakadnak egymástól. Hány hétig lehet életben
tartani egy éppen belobbant lángocskát virtuálisan?De felmerülhet
ez a kérdés azoknál a házaspároknál, akik külön városban, országban
dolgoznak, és csak a hét egyik felében, esetleg csak hétvégén tudnak
találkozni. Munka és magány – létbizonytalanság és együttlét? Nehéz
döntés. És ahogy telnek a hetek, egyre nehezebb lesz, bármit is
választottak.És ott a sok „hétköznapi” gond. A három gyerek 64
négyzetméteren. A home office, a távoktatás, a menzát pótoló állandó
főzés, és az idős szülők ellátása. Hiába vannak rendben az alapok: a
szeretet, a bizalom, az intimitás. Egyszerűen ledarálhatnak a
hétköznapok, ha túl sok dolog zsúfolódik össze – térben, időben,
igényekben.Itt állok a tulipánjaim felett, és könnyen beszélek.
De ha már mást nem tudok tenni azokért, akikre most egy nagyon nehéz
időszak vár,azt hiszem legalább mondanom illene valamit.Akárki
vagy, és akárhova zár be a sors a következő hetekre, kívánom, hogy
erősebben gyere ki ebből. Erősebben, mert megtaláltad azt a sok apró kis
megoldást, amik pont segítenek a jelenlegi életed gyenge pontjait
élhetőbbé, jobbá tenni. Vagy mert mindent megpróbálva bizonyosságot
nyerhetsz: ez így nem megy tovább.De bárhogy is lesz, kívánom
mindenkinek, hogy találjon egy-egy pillanatot a mindennapokban, ami erőt
ad és átlendít a következő napba. Nekem például tulipánjaim vannak.
B+ mi megy itt, tegnap szerencsére 30500-on zártam a 10K shortot, így még kicsi nyereségem is lett. Most elég kimeredt szemekkel nézném a monitort. Én tegnapra vártam ezt, de minuszban! Most várok egy jó short beszállóra, mert szerintem a trend még mindig lefele (kellene, hogy legyen)..
BUX index, BUX határidő, BÉT!
Ha valakit érdekel BUX Hajrá!