Több ízben hozzászóltam, hogy mindezek az új szabályozási eszközök, nem elégségesek arra, hogy kritikus jövedelmi helyzetekre védettséget adjanak, azaz hiába fixálom a kamatom a teljes futamidőre, ha elveszítem jövedelmem. A közelmúltban volt szerencsém olvasni egy poszt-keynesi közgazdásszal egy interjút, aki ezt szakmai módon az alábbi módon fogalmazta meg:
"Nem annyira a makroökonómia mikroökonómiai megalapozását kellene keresnünk, hanem inkább arra lenne szükség, hogy a mikroökonómiát makroökonómiai keretekben, azokra alapozva értelmezzük. Például, ha egy bank hitelt nyújt, figyelembe kell vennie az aggregált kereslet jelenlegi és várható szintjét, mert ezzel biztosítja, hogy a hitelfelvevők valamikor a jövőben vissza tudják fizetni az adósságukat."
Az interjú címe pedig:
https://mnbtanszekblog.hu/2018/12/04/a-modern-kapitalizmus-az-egyik-valsagbol-a-masikba-kerul-interju-louis-philippe-rochon-nal/
Ez alapján pedig erre többször is sor kerülhet.
Egy tartalék kialakítása pedig nem csak az adóst, hanem a bankot és ingatlanpiacot is védi, hiszen nem azonnal borítja föl tömegesen az addigi piaci viszonyokat. Szerintem ez legalább olyan fontos, mint a kamatfixális, sőt fontosabb. A mostani szabályozás támogatja ezt a struktúrát az önsegélyező pénztárak adóvisszatérítésével és azok hitelcélú felhasználhatóságával, de finomítani, bővíteni és a bankok részéről preferáltabbá kellene tenni.
Amirõl a bankok is hallgatnának: egy nagy baj van a lakáshitelekkel
Ugrás a cikkhez