A rejtett tartalékok  

"07:16 | Drága és lassú a gumicsere: ide is elért a munkaerőhiány"
Nem egy olyan munka, amit különösebb képzettség nélkül is ne lehetne tisztességesen elvégezni. Egy gyorstalpaló tanfolyam és egy  gyakorlati képzés után segédként egy tapasztalt gumis felügyelete alatt máris bevethetők lennének a munkát keresők és megszűnhetne a munkaerő hiány ebben a szakmában.
Van ugyan OKJ-s "gumiabroncs-javító és kerékkiegyensúlyozó képzés" de enyhe túlzás annak 6 hónapos időtartama. Az teljeskörű önálló munkavégzésre tesz alkalmassá. Szvsz meg kellene bontani és egy sokkal rövidebb segéd alapképzés után mester felügyelete alatt máris dolgozhatna. A többit meg majd elvégzi munka mellett ha önálló munkavégzésre alkalmassá akar válni.

A KSH tanulmánya szerint:
"A nemzetiségre vonatkozó kérdésblokk 2014 óta része a munkaerő-felmérésnek. 2015-ben az erre a kérdésre adott válaszok szerint a magánháztartásban élők 3,7%-a (közel 360 ezer fő vallotta magát romának (cigánynak)"
Amennyiben ezt összevetjük az alábbival:
"2015-ben a munkaképes romáknak 39 százaléka volt foglalkoztatott, szemben a nem romák 65 százalékos mutatójával."
akkor kiderül, hogy ha a cigányok esetében is akkora lenne a foglalkoztatottság, mint a nem cigányok esetében akkor ez a növekedés mekkora munkaerő tartalékot is jelentene.
A KSH adatai szerint a foglalkoztatottak száma 4.210e volt 2015-ben kb. 6.480e aktív korú mellett. Ha az aktív korúakon belül a cigányok 3,7%-ot tesznek ki, akkor ez kb, 240e főt jelent.
Ebből az adódik, hogy kb. 94e cigány dolgozik az aktív korúak közül a többi 146e pedig nem.
Ha sikerülne a 39%-os arányt az átlagra, 65%-ra felvinni, akkor ez azt jelentené, hogy kb. 62e ember jelenhetne meg a munkaerőpiac kínálati oldalán.
Ez pedig nagyjából megegyezik a KSH-nál jelenleg nyilvántartott betöltetlen álláshelyek számával.
Nyilván vannak különbségek a képzettség, gyakorlat terén, de e rövid számításból is látszik, hogy az országon belüli tartalékok összemérhetőek a munkaerő igény mértékével.
Ez rámutat arra, hogy a képzettség és a területi eloszlás terén vannak a fő feladatok, amelyekre koncentrálniuk kell a munkaerőt kereső vállalatoknak és az államnak is.

Lássuk mennyire!
"Lesújtó adatok a hazai cigányságról
Tízből mindössze négyen dolgoznak, és nyolcnak van legfeljebb általános iskolai végzettsége ○ Száz romából egy szerez diplomát
2015-ben a munkaképes romáknak 39 százaléka volt foglalkoztatott, szemben a nem romák 65 százalékos mutatójával. Az adatokat a Központi Statisztikai Hivatal friss, Munkaerőpaci helyzetkép címet viselő elemzése ismer­teti.
Munkanélküliként a romák 16 százalékát tartják nyilván, míg inaktívnak 45 százalékuk számít, szemben a nem romák 4, illetve 31 százalékos mutatóival. A nemek közötti munkaerőpiaci esélyegyenlőtlenség is jóval magasabb a romák esetében: a munkaképes korú roma nőknek még mindig kevesebb mint 30 százaléka foglalkoztatott, ami alig valamivel több a nem roma nőket jellemző arány felénél"

"Rövid távon ható megoldásra van szükség, a magyar államnak ezért érdemes azon gondolkodnia, hogy közelebbi kultúrkörből miként tudjuk pótolni a hiányzó dolgozókat, de a cégek előtt is nagy feladat áll."
Nos a magyarhoz legközelebb álló kultúrkört leginkább ott találjuk meg, ahol magyarul beszélnek és gondolkodnak. Ennek a népességnek egy része a jelenlegi határainkon kívül él, ami nyilván többletproblémákat okoz.
Van viszont egy olyan népesség a határokon belül is, amelyik jellemzően jól beszéli a nyelvet és elég nagy számú felnőtt, munkaképes ember alkotja. Az ő munkaerejük messze az átlag alatt kihasznált, ezért számottevő tartalékot jelent a munkaerő kínálatban.

„Ebből fakadóan számunkra nemcsak diszkriminációs, emberi jogi kérdés, hogy miképpen élnek Magyarországon a roma emberek, hanem gazdasági és szociális kihívás is”

"Így enyhíthető Magyarország legégetőbb problémája

Baja Sándor, a Randstad Hungary ügyvezető igazgatója2017. november 12. 13:03

 A magyar gazdaság legfőbb problémája jelenleg a munkaerőhiány, és egyelőre nem látszik a kiút, ugyanis nagyon alacsony a születésszám, ez ráadásul csak hosszú távon oldaná meg a kérdést. Rövid távon ható megoldásra van szükség, a magyar államnak ezért érdemes azon gondolkodnia, hogy közelebbi kultúrkörből miként tudjuk pótolni a hiányzó dolgozókat, de a cégek előtt is nagy feladat áll.

A hazai munkaerőhiány kialakulásának egyik fő mozgatórugója a demográfiai helyzet, ami már 1980 óta problémát okoz: egyre kevesebb gyerek születik, és mára felnőtt egy generáció, akik már kevesebben vannak, és egyre kevésbé hajlandóak reprodukálni magukat. Ez azt jelenti, hogy a munkaerőpiacra frissen belépők száma a 20 évvel ezelőttinek mindössze 60%-a. Ez egyébként általános probléma, Franciaország kivételével sehol nincs meg családonként átlagosan 2,2 gyerek, ami a népesség létszámának fenntartásához kellene.
Migráció és kompromisszum
A migrációs egyenleg felborulása is komoly nehézséget okoz, ma már ugyanis nemcsak Nyugat-Európával, hanem Közép-Kelet-Európával is versengünk a munkaerőért. A szlovák bérek például már olyan magasak, hogy nemcsak, hogy nem éri meg átjönniük hazánkba dolgozni, de magyar munkavállalókat is elszipkáznak. A magyar államnak el kellene gondolkodnia azon, hogy közelebbi kultúrkörből hogyan tudnánk pótolni a hiányzó munkaerőt. Egy közeli példa lehet Lengyelország: közel 1 millió ukrán dolgozik már náluk, pótolva az ott kieső munkaképes lakosságot.
Az állam szerepe ebben az, hogy tudunk-e a nem uniós országoknak, így Szerbiának és Ukrajnának nagyon gyorsan munkavállalási engedélyt adni, míg a munkáltatóknak figyelembe kell venni, hogy a távolról érkező munkavállalóknak más igényei is vannak, így meg kell szervezni a szállásukat, utaztatásukat, sőt, akár az étkeztetésüket is. Én sajnos egyelőre azt tapasztalom, hogy a magyar cégek még nem hajlandók ilyen plusz erőfeszítéseket tenni. Pedig elég lenne akár Magyarországon körbenézni, és a hátrányosabb helyzetű régiók - így például Szolnok, Baranya, Nyíregyháza vagy éppen Borsod és Békés megye falvainak - munkaképes lakosságát mobilizálni.
A vállalatoknak azt is fel kell ismerniük, hogy kompromisszumokra van szükség: nem a tökéletes jelöltet, hanem a megfelelő jelöltet kell megtalálniuk. Például mi történik azokkal, akik csak részmunkaidőben tudnának elhelyezkedni? Vagy mondhatnám a fiatalok és az idősebb korosztályok helyzetét is, akik körében a foglalkoztatási ráta még mindig elmarad a nyugat-európai átlagtól. Ezen tartalékok mozgósítása azonban megint csak plusz odafigyelést jelent.
Pont emiatt vagyok egyszerre optimista és picit frusztrált: optimista, hiszen van annyi tartalék, hogy az ügyes munkáltatók rövid távon találhatnak megfelelő munkaerőt, és picit frusztrált, mert egyelőre nem látom, hogy hajlandóak lennének ezért extra erőfeszítéseket vállalni.
A bérezésen túl azt is figyelembe kell venni, hogy az emberek - főként az Y- és Z-generáció - passzívvá válnak, nem jelentkeznek aktívan állásokra. Egyrészt el vannak kényeztetve, másrész rengeteg információ éri őket - egy jó szakembert akár napi szinten bombáznak állásajánlatokkal -, emiatt össze vannak zavarodva. Ugyanez fordítva is igaz: a munkáltatók sok helyről kaphatnának jó munkaerőt, de nem tudnak okosan választani. . A digitális eszközök korában ráadásul már nem az a kérdés, hogy el tudjuk-e érni a jelölteket - erre minden eszközünk megvan. A fontos az lesz, hogy mit mondunk nekik, mivel tudjuk felkelteni az érdeklődésüket, és elérni azt, hogy végül igent mondjanak a pozícióra. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarországon még mindig van becsléseim szerint körülbelül félmillió ember, akik szürkén vagy feketén kapják a fizetésüket. Az államnak még jobban kellene ezt ellenőriznie, hiszen ez sem a munkavállalóknak, sem a fehéren versenyző munkáltatóknak, sem az államnak nem jó.
Bérszint, megtalálás, elköteleződés
Az biztos, hogy a bérek nőni fognak jövőre is, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a mi életünkben nem lesz olyan a bérszint, mint például Németországban. A magyar bérek felzárkózása nem lehet túlságosan gyors, hiszen ha magasabb is a magyar bérdinamika, a nagy különbség miatt ez először csak a bérarány javulásában jelentkezik, de a forintban kifejezett bérkülönbség nem csökken.
Másrészt a munkáltatóknak is fel kell ismerniük, hogy sokkal nagyobb erőfeszítést kell fordítaniuk a munkavállalók megtalálására, nem is beszélve az elköteleződésük növeléséről, a motiválásról, valamint a megtartásról. Figyelembe kell venni a munkavállalók igényeit, például hogy ki mennyit akar és tud dolgozni a szociális, fizikai állapota függvényében. Csak hogy egy példát mondjak: van egy kollégám, aki heti 8 órát dolgozik. Kismamaként két délután tud bejönni, így olyan munkát adunk neki, amit 8 órában el tud végezni.
Harmadrészt pedig a vállalatoknak át kell szervezniük a munkát, ahol lehet, be kell fektetni a digitalizációba és automatizációba, hogy sokkal hatékonyabbak legyenek, jelenleg ugyanis a munka termelékenysége itthon nagyon alacsony.
Vagyis a legnagyobb feladat a munkáltatókra vár: a munkaszervezés, a kommunikáció és motiváció szintjén is nagyon sokat kell tenniük. Ha versenyben szeretnének maradni, meg is fogják tenni ezt a plusz erőfeszítést."