"Az 1%-os ingatlanadó sokkolóan magas"  

fretek

Én a példámmal arra szerettem volna fehívni a figyelmet,hogy igazságosan csak jövedelmet lehet adóztatni.
Miért büntetetik azt aki hasznos tagja a társadalomnak?
Aki nem az azt pedig támogatják! És papolják az igazságos Magyarország építését.
Gondold végig a garázsadó esetét.
Építek az udvaromon 1 Milláé egyet. Fizetek be ezzel 200000 Áfát.majd éventa 5000 Ft adót. A szomszéd nem épít, a ház előtt parkol és nem fizet egy vasat sem.Engem büntetnek mert hozzáteszek a közöshöz azzal hogy támogatom az építő ipart azzal hogy munkát adok valakinek.
Mindíg azt a lovat ütik amelyik húz.
Ez az igazság.
És mégegyszer : Csak jövedelmet adóztassanak.

Fretek,

Végre egy ember, aki gondolkodásra használja a fejét és van némi fanyar, cinikus humora is.

Mellesleg az alaptémánál maradva, nem hiszem, nem tudom elképzelni, hogy ezt az ingatlanadó nudlit benyeli a magyar társadalom. Ha egy öszödi beszéd nem ment át csont nélkül, akkor egy materiálisabb teher inkább sokkolja a közvéleményt.

Érdekes, hogy az ellenzék politikusai hallgatnak. Esetleg a hátsó szobában folyik a megegyezés?

pampa. elöljáróban megismételem: az 1% pofátlanul magas. nem is feltétlen vagyok a híve, de a "igazságot teszek" a példád alapján a kérésedre.

"Vegyünk egy családot akik a rendszerváltás után informatikával foglalkoztak,és jól ment az üzletük legálisan (leadózva ) meggazdagodtak.
Van egy fiuk aki nem lett zseni de tisztességesen dolgozik egy cégnél mint betanított munkás és nettó 100000Ft keres.
A szülei nagyon jó helyen építettek egy házat nem nagyot, csak a telek nagyon értékes,és így az ingatlan értéke 120 Milla.
Majd következik a tragikus rész a szülők autó balesetben meghalnak,a gyerekük nagyon szerette őket és csak a ház marad utánuk mint emlék.
A sors után az állam méri rá a következő csapást,el kell adni at örökölt házat.

Szerinted igazságos ez?"

pampa. az élet nem feltétlen igazságos. ez esetben nem tartom egyébként tragédiának azt, ha a fiúnak el kell adni a 120MFt-os házat és be kell költöznie egy mindjuk fele annyit érő házba, sőt, esetleg lakásba.

Vegyünk most egy családot akik a rendszerváltás után nem informatikával foglalkoztak, és nem ment jól az üzletük (sőt, nem is volt üzletük) legálisan (leadózva ) nem gazdagodtak meg.
Van egy fiuk aki sajnos beteg és ezért nem tud tisztességesen dolgozni egy cégnél mint betanított munkás és nem keres nettó 100000Ft-ot.
A szülei nem építettek házat, és az ingatlanuk értéktelen.
Majd következik a tragikus rész a szülők autó balesetben meghalnak.

Szerinted igazságos ez?"

félretéve a "tréfát".

a példád nem volt jó (az enyém sem). többek között azért sem, mert ha nem is a méret, hanem a fekvés miatt válik értékessé valami, akkor annak nem a tulajdonos, hanem a környék az oka. nem véletlenül lesz egy környék értékesebb, mint a másik (pl. közlekedés, közműellátottság, stb.). Ez az extra hozam tehát a közösség, és nem pedig az ingatlan tulajdonosának a befektetéséből származik. Tehát pont ezt a hozamot meg is lehet adóztatni.

A vitaindító tanulmány példáival már sokkal nehezebb lenne vitatkozni.

UTE
Hát ez nem érv, mármint amit ideírtál, de jövök máskor is, hátha leküzdöd sértettséged és vagy elismered, hogy mások esetleg másképp látják a világot, vagy leállsz érvelni és ismét olvashatjuk véleményed. Mellesleg inkább ne legyél miniszterelnök, bár nem lógnál ki a sorból.

Gyere máskor is, ez jól esett... :-) Fiatal titán... :-) Ja.

UTE,
Megnyilvánulásodból kiviláglik, hogy fiatal titán lehetsz, valójában a társadalmat csak a számítógépen keresztül ismered. Miért baj, ha a kisproli (ahogyan nevezed - én csak átlagpolgárnak hívom - szóval tanuld meg tisztelni azt, akinek akár közvetve vagy közvetlenül eladod a tudásod, terméked, szolgáltatásod), aki nyilvánvalóan nincs a környezetedben (miért is lenne, hiszen autóval jársz és nem panelban laksz) vesz egy új Suzukit? Nem lehet neki, aljanép mert nem keres havi százezreket vagy milliókat? Holnap veled is előfordulhat, elüt egy autó és csak egy élőhalott marad belőled, aki lakni szeretne.

Igen. Tehát céges ingatlan tulajdonos fizet 1%-ot (a veszteséges cég 2%-ot :-)) a több ingatlannal rendelkező fizet 0,5%-ot. A kisproli csak akkor fizet ha van a nevén fiatal autó. hidd el kitünő miniszterelnők lennék...

Osani,
Komolyan gondolod, hogy egy 15 millás lakás után egy 60 ezer Ft-os nyögdíjas vagy egy összesen 150 ezer Ft-ból élő kétgyermekes család közel 40 ezret (ez a 0,25%) befizet adóba évente? Könyörgöm a látszat, mit az utakon és a plázákban látni a lakosságnak csak a töredéke max 2 millió ember. Tessék elmenni panellakótelepre, vidékre, kistelepülésre, bárhová, ahol a hóvégi élelmezés előteremtése nehézségeket okoz.

UTE,
Légyszíves indokold meg nekem, hogy miként lehet az ingatlanadót igazságosan megcsinálni? Ha elolvasod az alábbi, kissé hosszúra nyúlt írásomat, akkor ott egy rakás választ azonnal kapsz. Kérlek, egyetlen egy logikus indokot írj ide, ami valóban igazságos.

Én egy 0.25%-os ingatlanadót tartok elfogadhatónak általánosan. A 15milla feletti részekre meg 0.5%-kal fizessenek.
Autónál 10 vagy 15misire raknám a határt.
Hajóra alapból (kivéve kiscsónak, ...)

De ezek helyett inkább beveztenék egy 30 vagy 35%-os ÁFAkulcsot luxuscikkekre. Itt viszont az lenne a baj, hogy mindenki külföldről hozná be ezeket (nem tudom ezzel lehetne e valamit kezdeni).

Ezek Pampa csak keveseket érintenek. Én az alvállalkozásba kerülési illetéket, illetve az out-working system adót vezetném be azonnal. Nem lennének éhező gyerekekm de még hajléktalanok sem...

Van egy javaslatom.
25.Milla feletti autókra vessenek ki luxus adót.
5 Milla feletti műtárgyra szintén.
Hajókra,20 Milla felett
Repülőkre
Helikopterekre.
1 Milla feletti utazásokra,
stb.
Gondolom lesznek még ötletek. Akiket ez érintene nekik nem okoz gondott befizetni,és ez így IGAZSÁGOS szerintem.

Az 1% sok, de az ingatlanadó egy könnyen és igazságosan beszedhető adónem. A több nem lakáscélú ingatlannal rendelkezők fizethetnének mondjuk ennyit. Nem ördögtől való, példátlan ötlet ez. Én is befogom fizetni.

Az autó nem kötelező, azaz lehet kisebb autóval is járni, de lakni kell és van egy kialakult helyzet, ami azt jelenti, hogy az átlagos lakóingatlan tulajdonos jövedelmi helyzete nem tükrözi a lakóingatlan értékét.
Akkor most mindenki adja el a lakását? Ennek gazdasági hatása katasztrofális lenne az egész országra nézve. Arról nem is beszélve, hogy egyszerűen nem veszi be a gyomrom, hogy egy általam vásárolt, jövedelmet nem termelő, alapvető életfeltételt biztosító "vagyon" után bárminemű adót (jutalékot) fizessek egy olyan országnak, ahol a politikus valójában a megélhetésért csinálja, amit (nem) csinál. Szóval, azért mert lakom ezért ne merjen senki pénzt kérni. Ha keresek 10 Ft-ot, akkor rendben van, egy részét odaadom a közösbe, mert utat használok, stb.., élek az országban. De a lakás állagát nekem kell fenntartanom kívül-belül, ebbe az állam egy kanyit nem ad.

fretek

Kérlek tegyél igazságot egy kitalált esetben.

Vegyünk egy családot akik a rendszerváltás után informatikával foglalkoztak,és jól ment az üzletük legálisan (leadózva ) meggazdagodtak.
Van egy fiuk aki nem lett zseni de tisztességesen dolgozik egy cégnél mint betanított munkás és nettó 100000Ft keres.
A szülei nagyon jó helyen építettek egy házat nem nagyot, csak a telek nagyon értékes,és így az ingatlan értéke 120 Milla.
Majd következik a tragikus rész a szülők autó balesetben meghalnak,a gyerekük nagyon szerette őket és csak a ház marad utánuk mint emlék.
A sors után az állam méri rá a következő csapást,el kell adni at örökölt házat.

Szerinted igazságos ez?

Kedves Iván,

gratulálok a gondolatmenethez!

Üdv,

fr.

"A magyar ingatlantulajdonosok jelentős része nem olyan ingatlanban él, amilyet a társadalmi rétegződése megengedne (nagyobb és értékesebb). "

Igaz. és nem olyan autóval jár.

Parkinson szerint pedig mindenki eggyel magasabb beosztásban dolgozik, mint amennyit az esze, képessége megengedne.

soknak gondolom az 1%-ot. pofátlanul soknak. de lassan majd megtanuljuk (kisebb %-kal is), hogy olyan lakásban élünk, olyan autóval járunk, amilyet jövedelmi helyzetünk megenged.

Az alábbi nyílt levelet több helyre is elküldtem 2006. oktober 20. óta. Érdemben persze senki sem reagált. De legalább a jelen megnyilvánulásokban fellelhető némi logikai és ténybeli összecsengés az írással. Lehet, hogy ez a puszta véletlen?
Gondolatok az ingatlanadóról Magyarországon
Kérem , fogadják az alábbi sorokat objektivitással, ne kizárólag a saját szakmai nézőpontjukat képviseljék. Fogadják el, hogy az éremnek minimum kettő, de mostanában jóval több oldala van.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Törvényhozás!
Tisztelt Ingatlanszakma!
Tisztelt Adószakértők!
2006. október!
Valójában nem gondoltam, hogy megpróbálnám a nyilvánossággal is megosztani a gondolataimat, de 2006. október 10-én, este megdöbbenve hallottam az ingatlanadó bevezetéséről szóló híreket. Az első felháborodásom után némileg átgondolva a helyzetet bízom benne, hogy egy úgynevezett „lakossági szondázásról” szó.
Tisztában vagyok vele, hogy az ország financiális helyzete indokolja minden többletbevétel, mielőbbi beszedését, de kérem, gondolják át a következőkben leírt tényeket, felsorolt érveket.
A magyarországi adózás, egyetemben a világ többi részén felépített adózási politikával nem tesz igazi különbséget a társadalmi rétegek között. Ennek ékes példája lehet a beszedett jövedelemhez kapcsolódó adók arányait összehasonlítani a lakósság valódi jövedelemviszonyaiva l. Az arányok még köszönőviszonyban sem lesznek egymással. A probléma ilyetén megközelítése esetén valóban logikus lépés a vagyon utáni adózás. Ellenben igazságos-e a vagyon utáni adózás a magyar tulajdonviszonyok ismeretében? Vizsgáljuk meg közelebbről, fókuszáljunk a magyar ingatlan-tulajdon helyzetre.
Magyarors zágon az ingatlantulajdonosok aránya az összlakosságot tekintve lényegesen nagyobb, mint az október 10-i hírben összehasonlításra került Franciaországban vagy Hollandiában, de ide sorolhatnánk a tőlünk nyugatabbra elhelyezkedő országokat egységesen. Magyarországon az embereknek az ingatlantulajdon jelentette, jelenti az egyetlen igazi „vagyont”, míg tőlünk nyugatra ez sokkalta inkább a pénzügyi befektetésekben – nyugdíjalapok, kötvények, részvénypiac – realizálódik.
A magyar ingatlantulajdonosok jelentős része nem olyan ingatlanban él, amilyet a társadalmi rétegződése megengedne (nagyobb és értékesebb). Ezért logikusnak tűnik, hogy a hírek által beharangozott adónem tömegesen érint olyanokat, ahol az adókivetés és behajtás hatása inkább kontraproduktív a társadalom szempontjából és igen rövid-távú adó és pénzügyi gondolkodást jelent az állam részéről. Hogy miért, az a következő példákból kiderülhet, melyek tekinthetőek érveknek és bizonyítéknak a hosszú távú pénzügyi gondolkodás ésszerűsége és létjogosultsága mellett.
1. Az ingatlan tulajdonlásának tudata (megközelítés az emocionális logika alapján).
A magyar gondolkodást jellemezhetnénk lokális kultúra-függőnek, hiszen a tulajdonláshoz való viszony nem igen változott az elmúlt 40 évet tekintve. Hiába a rendszerváltás, hiába a globalizáció, az emberi gondolkodásmódot csak fokozatosan, lépésről-lépésre, és ami a még fontosabb, generációról generációra lehet megváltoztatni. Magyarországon az ingatlantulajdon a magyar ember számára szent és sérthetetlen. Ezt egy olyan kormány sem képes ezt megváltoztatni egyik napról a másikra, amelynek támogatottsága jóval szélesebb, mint a jelenlegi politikai elité akár a bal, akár a jobb oldalon. Napjaink vérzivataros politikai történéseit tekintve véleményem szerint csak olaj lenne a tűzre az ingatlanadó bevezetése, persze kérdés, hogy egyáltalán regnálni tudna-e a kormány a törvény meghozataláig. Mivel az előzetesen kitudódott adónem fenyegetése megsokszorozza a tiltakozások erejét és a tiltakozók táborát is bővíti.
Józan és humánus gondolkodásom azt tanácsolja, hogy nem kellene húzogatni az alvó oroszlán (na jó legyen puma, méghozzá pannon) bajszát, az amúgy is felfokozott politikai és társadalmi feszültségek közepette, valamely más módon, máshonnan és igazságosabban kellene előteremteni a költségvetés számára szükséges pénzt. Persze nem hiszem, hogy az emocionális érvek hatásosak lennének a jelenlegi aktuálpolitikában, de ha mégis, akkor azt csak üdvözölni tudnám (azt hiszem a társadalom is), hogy egy pozícióban lévő hatalom, talán elsőként a világon, pusztán ilyen módon is befolyásolni engedi a döntéseit. Mivel nincsenek túlzott illúzióim, ezért a következőkben görgessük tovább a problémát a racionalitás mezsgyéjén.
2. Az ingatlan tulajdonosok helyzete és rétegei (racionális logika)
Nézzük a társadalmi igazságosságot. Az október 12-én napvilágot látott hírek alapján a magyarországi átlagos ingatlantulajdon értéke 9,5 millió Ft. Ez az összeg csak akkor tekinthető reálisnak, ha a vidéki, kistelepülési ingatlanok értékét is a halmaz részeként tekintjük. E tekintetben vizsgálandó az adófizetői réteg elhelyezkedése is, ami számomra azt jelenti, hogy a ténylegesen adót fizetők birtokában lévő ingatlanokat kellene átlagolni. Márpedig ha a városi lakáshelyzetet tekintjük – ahonnan kikerül az adófizetők többsége – akkor ez a 9,5 millió Ft biztosan jelentősen alulról közelíti az átlagot. Köztudott, hogy egy budapesti 50 m2 körüli panellakás ára is magasabb, mint 10 millió Ft. Ellenben a kétszer ekkora alapterülettel bíró vidéki, kistelepülési ingatlan sokszor nem éri el az átlagosnak tekintett 9,5 millió Ft-ot. Vagyis az állam számára elérhető adófizető lényegesen kisebb ingatlanban lakik, mint a kevésbé adófizetésre kötelezhető vidéki állampolgár. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a vidéken élő, nagyobb ingatlant birtokló lakosságnak lényegesen több lehetősége van az adóelkerülésre és többletjövedelemre, mint a városiaknak, pl: csere, háztáji)
Az sem elhanyagolható szempont, hogy a piaci értéket alapul vevő ingatlanadó kifejezetten bünteti az infrastrukturálisan fejlődő területen élőket, egyfajta kontraproduktivitást eredményez, nem áll érdekükben fejleszteni. Hasonlítani tudnám a görögországi helyzethez, ahol az épületek egy része befejezetlennek tűnik (kiálló vasrudak az épületek tetején, nem bevakolt emeletek, mintha a következő emelet ráépítése még a jövőben történne). Itt a nem befejezett épület után nem kellett adót fizetni – hát persze, hogy soha nem fejezték be az építkezést. Az adószabály esztétikailag is katasztrofális eredménnyel járt és az elvárt mértékű adó sem folyt be az államkasszába.
Ide kapcsolódik egy újabb gondolat. Mi a helyzet az ingatlanárak emelkedésével? Egyes területeken nagyobb a növekedés, mint más helyeken. Tehát az lesz büntetve magasabb adózási kötelezettséggel, akinek hozzájárulása és közreműködése nélkül a lakóterületén valamilyen fejlesztést hajtanak végre, vagy a lakókörnyezete „felkapottabbá” válik, amitől nő az ingatlantulajdonának az értéke? Jelezném, ettől még a jövedelme nem emelkedik, amiből az adót kifizethetné. Tehát itt már nem csak társadalmi igazságtalanságról beszélhetünk, hanem olyan externáliáktól függ az adófizetési kötelezettség melyekre, az adófizetésre kötelezett nincs hatással. Ez már alapvető morális szempontokat is érint, sőt mélyebb értelmezésben az esélyegyenlőség (törvény szerint) témája is képbe kerülhet.
A társadalmi igazságosság szempontjából további aggodalomra ad okot a magyarországi ingatlantulajdon átlagos értékéhez tartozó, átlagos vagyoni helyzetű állampolgár elhelyezkedése, tulajdonviszonya az ingatlanvagyont tekintve. Biztos, hogy a vagyoni, jövedelmi helyzetét tekintve az átlag magyar adófizető állampolgár lényegesen magasabb értékű ingatlant birtokol, mint a 9,5 milliós átlagos érték. Tehát az ingatlanok átlagértékét alapul véve olyan lakossági réteget találunk, akinek a helyzete az átlagos adófizetői réteg alatt található, így az átlagos ingatlanérték nem találkozik az átlagos jövedelmi helyzettel. Így logikus, hogy a magasabb társadalmi osztályba tartozók ingatlanadó terhei lényegesen alulreprezentálják a valós ingatlan adófizetői képességet. Az alacsonyabb társadalmi és jövedelmi rétegbe tartozók pedig igazságtalanul, többletterhet viselve lennének kényszerítve az ingatlanadó megfizetésére. Eklatáns példaként egy budapesti, belvárosi lakásban egyedül élő nyugdíjast vegyünk (van belőle jó sok és lesz még több is a demográfiai mutatókat figyelve). Lakásának mérete legyen szintén átlagos 55 m2. Ennek a lakásnak az értéke kb. 15 millió Ft a belvárosban, legyen az a pesti oldalon (a budai oldal még drágább). Így már meg is kaptuk az adóalapot, ami 5,5 millió Ft. Ennek az 3 ezreléke 16.500 Ft. Ezen számítási mód a hírek közötti legszelídebb kalkulációs sémára alapozott. Amennyiben, akár az átlagértékhatár, akár az adókulcs változik a befizetendő adó könnyedén a duplájára emelkedhet. Valóban igazságos ezt egy 50-70 ezer Ft-os átlagnyugdíjú társadalommal megfizettetni?
Mi a helyzet a munka és jövedelem nélkül maradókkal? További izgalmakat rejt ez a kérdés, hiszen az ilyen ingatlantulajdonosna k az egyetlen mentsvára, hogy van hová hazamenni. Mentálisan az ország eléggé ramaty helyzetben van. Kérdezem, szükséges-e tovább rontani ezen a helyzeten? Mi fog történni egy olyan emberrel, aki 50-es évei végén már nem fog tudni elhelyezkedni? Jelzálogosítja az adóhivatal az elmaradt adóösszeget a kamatokkal és a büntetéssel együtt? A gyermekeknek pedig nem lesz apai/anyai örökségük? Mert az államra száll át a tulajdonjog jelentős része? Elnézést a kifejezésért, de ez enyhén szólva is gusztustalan.
De vizsgáljuk tovább a munkanélküli, ingatlanadóra kötelezett kálváriáját az ésszerűség útján. Segélyekből vagy munkanélküli apanázsból fizetné az ingatlanadót? Nagyszerű! Itt megjelenik egy olyan momentum, mely az állam disszonáns pénzügyi működését és ebből adódó költségnövekedést gerjeszti - de erről majd később. Tehát nem történik más, mint az állam az egyik zsebéből a másikba pakolja át a pénzt, némi banki szolgáltatás költségével megterhelve. Ez már igazán irracionális.
A fent leírtak remélem elégendő indokot jelentenek, hogy az állam meggyanúsítható legyen erőfölénnyel való visszaéléssel, de meg merem kockáztatni az Alkotmánnyal való ütközést is.
Pl. az alábbi pontok:
13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
14. § Az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát.
16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.
17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.
18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.
59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog
67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.
70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.
Nem vagyok jogász, de már hallom a szakértői magyarázatokat, hogy az Alkotmányt nem lehet ilyen módon értelmezni, de jelen pillanatban ez nem is lehet érdekes, hiszen az írott jogot jelentősen megelőzte a mai napig is jogforrásnak tekinthető erkölcs, etika, és humánum és nem utolsó sorban a logika. Márpedig ezt a kérdést más szempontból megközelíteni böszmeség (hogy más szóhasználatával éljek).

Vagyis, ha az állam az ingatlanadót alkalmazza, akkor tovább rontja a munkanélküli személy amúgy is szorongatott helyzetét, legyen az társadalmi, anyagi, egészségi, jogi vagy mentális.
Az ingatlanadó (ha elkerülhetetlen) kivetésének mértéke és módja nem csak az ingatlan értékét kellene, hogy reprezentálja, hanem a tulajdonos vagyoni helyzetét és adófizetői képességét. Nem hihető, hogy a rendszerváltást követően, töredékértéken megvásárolható önkormányzati lakások tulajdonosai a magyar adófizetői réteg felső harmadában lennének. Márpedig ez a réteg az, akitől egyébként is lehetőség van az adókivetés egyéb módozataira – legfőképpen jövedelemadózás tekintetében. Amennyiben az ingatlanadó a napvilágra került hírek alapján kerül bevezetésre, akkor az amúgy is jelentős, egyéb adóval terhelt társadalmi, adófizetői réteg kötelezettségei növekednének.

3. Az ingatlanérték megállapításának igazságossága
Az igazságosságot alapul véve az ingatlan értékének megállapítása csakis piaci alapon történhet. Ez a típusú felmérés pedig csak lakásonként, egyesével, szakértő és széles körben elfogadott standard szerint lehetséges. Igen ám, de itt megjelenik egy extra költség, ami a felmérést és nyilvántartásba vételt fedezi. Mennyi is ez valójában? Tudható, hogy a lakóingatlanokhoz is kötelező lesz egyfajta hőszigetelési bizonyítvány kiadása, melynek előzetes becslés alapján a költsége átlagosan kb. 40 ezer Ft / lakóingatlan. Az ingatlan piaci értékének felbecsülésénél a hőszigetelési vizsgálat mellett (hiszen ez is meghatározza az értéket) egy rakás egyéb vizsgálat elvégzése is szükséges. Csak néhány a teljesség igénye nélkül: állapot, emelet, elhelyezkedés, gépesítés, szomszédok, állandó költségek, infrastruktúra jelene és jövője, stb… Mivel a felmérések száma egyszerre jelentkezik, igen jelentős mennységben, ezért becsüljük a lakásonkénti költséget 50 ezer Ft-ra. Statisztikákból tudható, hogy kb. 3 millió lakóingatlan van Magyarországon. Akkor pedig az első költség, nevezzük ezt az állam beruházásának 150 milliárd Ft, és ekkor még nem beszéltünk az üzleti, irodai és egyéb célú ingatlanokról. Valóban ilyen gazdagok lennénk? Az igazságossághoz az ingatlanérték megállapítását dinamikusan kell megtenni, vagyis legalább 5 évente a felmérést meg kellene ismételni. Rohamosan fejlődő világunkban egy ilyen jellegű felmérés valósághűsége statikusan nem képzelhető el.
Jelezném, hogy ez az igazságos érték megállapítás hordoz veszélyeket, melynek kiküszöbölése szinte lehetetlen. Ugyanis az ingatlan felmérésekor is fennáll a kenőpénz átadásával elősegített alulértékelés, márpedig kenőpénzt csak az tud adni, akinek van miből, és így megint azon réteg kerüli ki az adófizetést, akinek egyébként lenne miből.
Más érték megállapítás alapjaiban hordozza az igazságtalanságot. Pl. m2 és területi elhelyezkedés alapján. Példaként a különbségeket lehet említeni, ami jelentős értékeltérést eredményez két hasonló elhelyezkedésű és alapterületű ingatlan esetén. Pl. klíma, beépített gépészet, vagy egyszerűen egy jelzálog-terhelés. Apropó, jelzálogterhelés esetén, ingatlanadó szempontjából az ingatlan adófizetési kötelezettség vitatható. A hitelezőt elsőbbség illeti, de nem lakja az ingatlant, aki pedig lakja, azt a hiteltörlesztés mellé még egy olyan adóval is terhelné az állam, melyet a hitelvállalásának köszönhet. Hát, ez is böszmeség.
4. Milyen legyen az ingatlanadó, ha kérlelhetetlen a törvényhozás?
Az igazságosságot tudnám ismételten alapul venni, ez pedig azt jelenti, hogy az adófizetésnek két alapja lehet. Az egyik a jövedelem, a másik a vagyon. Optimális esetben a vagyont nem igazságos adóztatni, mert feltételezhető, hogy adózott jövedelemből származik. Ellenben a vagyonból származó többletjövedelmet már igenis etikus, hiszen a társadalmi teherviselésnél már nem szabad megkülönböztetni a jövedelem jellegét. Ez a típusú adózás már létezik, pl. kamatadó vagy ingatlan bérbeadásból származó jövedelem 25%-os adója. Amennyiben mégis ragaszkodunk az ingatlan megadóztatásához, akkor az csak olyan adóalanyt jelenthet, akinek rendszeres jövedelme van. Mint már említettem a munkanélkülinek vagy egy fiatalkorú ingatlan örökösnek nincs miből fizetnie, tehát az ingatlanadó mértéktől függetlenül csak jövedelemmel rendelkezőket lehessen adófizetésre kötelezni. A jövedelem nélkülieknél az adónem kerüljön felfüggesztésre, egészen a jövedelem szerző tevékenység megvalósulásáig.
Továbbá szükséges figyelembe venni a jövedelem nagyságát is. Az egy főre eső alacsony jövedelem esetén (pl. öregkori nyugdíj minimumához kötve) ne kelljen ingatlanadót fizetni, hiszen az adóterhelés növekvő létbizonytalanságot okoz, ez pedig a Magyar Köztársaság Alkotmányában nem megengedett.
5. És mi van akkor, ha mindenhol van ingatlanadó?
Ezt a kérdést, naivitást játszva, provokatívnak szántam, mert minden ingatlanadóval foglalkozó, riportban, műsorban megszólal valaki az adókivetés, kormányzás oldaláról, érvelésként, hogy Európában és a világ többi részén is van ingatlanadó. És akkor mi van? Ismerjük a régi, jó magyar közmondást: - és, ha XY a kútba ugrik?... Elnézést kérek a profán példákért, de nagyon sok helyen a fejlett országokban – melyeket mintaként említenek – nem fogyasztják az állati belsőségeket, nálunk igen, és milyen finom egy jó pacalpörkölt. Sőt a fejlett országokban az egy főre jutó nemzeti jövedelem meghaladja a 15 ezer USD-t. Nálunk ez sem igaz. Akkor miért pont egy olyan adónemet kellene másolnunk, melynek alapjai sem morálisan, sem kulturálisan, és valljuk meg financiálisan sem indokolhatóak Magyarországon.
6. Ésszerű és igazságosabb adózási formák
Sok kritikát megfogalmazó honfitársunk (főleg a politikai szférában) beleesik abba a csapdába, hogy a kritikája mellé nem ad megoldási javaslatokat. Kritizálni borzasztóan egyszerű és nem kerül semmibe. Nemhogy felelősséget, de még többletgondolkodást sem igényel. Az alábbiakban ezt a hibát szeretném elkerülni.

Milyen adótípus igazságos? Mint azt az előzőekből már kiviláglott az igazságosság alapfeltétele, hogy csak és kizárólag fogyasztást vagy aktív jövedelmet, vagyont lehessen adóztatni. Passzív, nyugvó, többletjövedelmet nem termelő (statikusan ilyen az ingatlanérték növekedése, melyből csak és kizárólag eladáskor jelentkezhet morálisan megfelelő adójövedelem) vagyont nem szabad megadóztatni, mert igazságtalan. Jelen probléma (magyar költségvetés egyensúlytalansága) megoldására kizárólag a fogyasztással összefüggő adóztatatás lehet igazságos. Hiszen a vagyonnal rendelkezők és vagyonukat gyarapítani tudók képesek csak többletterhet vállalni úgy, hogy ez nem veszélyezteti az egzisztenciájukat.
C izellálás nélkül említenék néhányat:
· ÁFA növelés általánosan, de drasztikusan a luxuscikkek körében
· Fogyasztási adók növelése
· Illetéknö velés a megvásárolt ingatlan értékének (valós) arányában. Nem hinném, hogy a jelenlegi 30-40….100 milliós egyéni ingatlan beruházásoknál a 6%-os illeték, 10%-ra való növelése eltántorítaná a tulajdonost.
· Nagy értékű, nem munkaeszköznek minősülő gépjárművek illetéknövelése, akár céges formában is, beleértve a lízing, tartósbérlet és egyéb, legális adóelkerülési formákat.
· Kiemelt ingatlanadó a jövedelemszerzésre használt ingatlanok esetében (bevásárlóközpontok, irodaépületek). Itt már hallom a közgazdászok megkongatott vészharangját (a ceteris paribus alapján, ami - valljunk meg őszintén - csak oktatási, megértetési célra alkalmas), hogy majd a terhek növekedését a vállalatok továbbhárítják a lakosságra. Persze, ha tudják. Ha jól vagyok informálva, akkor az elmúlt öt évben a bérleti díjakat nem igen tudták emelni az irodapiacon, sőt kifejezetten csökkenést mutat az átlagos díj mértéke. Amennyiben mégis van olyan teher, amit tovább tudnak hárítani, akkor az jelentősen tompítva jelentkezik a fogyasztó oldalán, legalábbis kisebb teherrel, mint egy kötelező ingatlanadó. Továbbá az áremelkedést a piaci verseny is meg fogja akadályozni.
· Közgazdasági értelemben vett extraprofitot termelő vállalatok progresszív, de ésszerű megadóztatása a költségvetési egyensúly megteremtéséig. Pl.: pénzintézetek, távközlési társaságok, olajkereskedelem. Olyan területeket, ahol nem fenyeget a keletre történő továbbállás veszélye. Csak, hogy számszerűsítsünk egy kicsit, itt több százmilliárd Forintról van szó. És ez valójában nem fájna senkinek sem.
· Vásárlási érték alapján fizetendő progresszíven növekvő fogyasztási adóráta. (Egyszámjegyű ezrelékekben mérve)
7. Ésszerű és igazságosabb megtakarítási formák az állam számára
Térjünk vissza a fentebb említett egyik zsebből, másik zsebbe való jelenséghez. Nem kívánom túl hosszúra nyújtani a már így is hosszúra sikeredett gondolatsort, ezért csak néhány szóban utalnék a pazarlás egyik alapvető jelenségére. Az állam rengeteg területen pakolja egyik zsebéből a másikba a pénzeket, úgy, hogy a tranzakciók folyamán semmi más nem történik csak adminisztrációs munka és hozzá kapcsolódó bérköltség, illetve szolgáltatási díj a pénzintézet felé. Pl:
· 800 ezer közalkalmazott bruttó fizetése és a nettó fizetése közötti összeg különbségének fent említett költségei. Megoldás: a közalkalmazotti szféra fizetésének nettósítása.
Ugyan nem tudom a pontos átlagot, de kb. 100 ezer Ft-ra becsülöm az átlagos nettó bért, ezért kb 60 ezer Ft/fő, ami feleslegesen kering a bankokon keresztül. (Ez havonta 40-50 milliárdot is kitesz) Ha csak az „opportunity cost”-ot és/vagy a kezelési költséget számolom, akkor a tiszta költség elérheti a havi minimum 1%-ot, ami évi 5 milliárd Ft nettó megtakarítás, AMI NEM FÁJT SENKINEK (a bankokon kívül), sem a bevételi, sem a kiadási oldalon.
· A másik ilyen szegmens az ÁFA. Miért kell az ÁFÁ-val dolgozni egy állami szervezetnek? Legyen az kiadás, vagy bevétel. A magánszférában egyszerűen, könyveléstechnikaila g megoldható, a nem materializálódó ÁFA kezelése az állami szférával kapcsolatos ügyletekben. Ha sokat fejtegetem még, akkor kiderül, hogy a költségek kezelési és finanszírozási költségei (a költségek költsége) is milliós nagyságrendűek.
· Sa jnos vannak fájó pontok is, de ezt mindenki tudja, melyek azok (egészségügy, állami vállalatok /BKV, MÁV/, mezőgazdaság, nyugdíjrendszer (néhány szót megér a 60 éves kor feletti nyugdíjazás – egy kicsit később). Egyszerűen bátorság kell a hatalom számára, hogy belenyúljon bizonyos megkövült, elavult rendszerekbe, ahol a kapcsolat erősebb tőkének bizonyul, mint az ésszerűség, hatékonyság és a gazdaságosság. Ez jelenleg zajlik, látjuk is az eredményeket. Csak egy példa: Milyen alapon jár egy 100 ezer Ft nyugdíjban részesülő állampolgárnak az ingyenes tömegközlekedés a minimálbéres dolgozóval szemben?
8. Vegyük már végre figyelembe a szociális szempontokat is kellő súllyal.
Bármilyen változás történt / történik a világtörténelemben a végkimenetel mindig az uralkodó réteg számára volt előnyös vagy elviselhetőbb. Jó lenne már végre a demokráciát szó szerint értelmezni a szabadságjogokon kívül, vagyis az életesélyeknél ugyanúgy egyenlőségre törekedve, mint a véleménynyilvánítás területén. Tehát olyan törvényeket kreálni a „reform” címszó alatt, amely a tehetősebb rétegek számára is reformot jelent. Nagyra becsülöm Bokros Lajos közgazdasági ismereteit, de most már tudjuk, hogy 1995-ben kicsit másképpen, kicsit humánusabban is lehetett volna a csomag. Most is hasonló érzeteim vannak, kiöntjük a gyereket a fürdővízzel együtt.
Az előzőekben utaltam a nyugdíjkorhatár tologatására. Valóban megéri anyagilag (kiszámolta-e már valaki), hogy a nyugdíjkorhatár megemelésével csökken a nyugdíjkifizetés? Igen a nyugdíjkifizetés valóban csökken. Ellenben mekkora terhet ró ez az egészségügyre, mentális és szomatikus szempontból egyaránt. Megvizsgálta-e már valaki, hogy a rendszerváltozás okozta munkanélküliség és életút kilátástalanság hatására mekkora növekedés ment végbe a mentális megbetegedések számában? (Én igen, a számok riasztóak) Illetve az egyéb betegségekbe menekülő (nem feltétlenül tudatosan) állampolgárok egészségügyi ellátása milyen többletköltséggel járt? Csodálkoznak, hogy megnőtt az orvos látogatások száma? Szerintem jelentős összefüggés van a leírtak között és nem biztos, hogy az elsőre legegyszerűbbnek látszó nyugdíjkorhatár emelés jelenti a megoldást. Gondoljunk csak bele, milyen szakmákban lehet egy 60 (sokszor 50) évesnél idősebb embert hatékonyan foglalkoztatni? Nyilván az értelmiségi, azon belül is a tudományos szektor az, ahol nem jelentkezik az öregedéssel járó probléma erősen. Viszont a lakosság jelentősebb része, mondhatnánk a 95%-a biztosan nem ide tartozik. Szóval kérem, gondolkodjanak már ezen el és a döntésekhez vegyék igénybe a szociológia és a humánpolitika szakembereit, mert egy vérbeli közgazdásznak fogalma sincs, hogy mekkora egyéni tragédiát tud okozni egyetlen %-os adó vagy járulékváltoztatás.
Végül zárszóként (magyarázat nélkül, mert ez már új témakört jelent) a tőkekoncentrációt említeném, mint rákfenéjét az egész társadalomnak. Azt hiszem, hogy a munkahelyteremtéstől kezdve a társadalmi igazságosságig minden tekintetben egészségesebb volna olyan pénzügyi rendszert létrehozni, mely helyzetbe hozza azokat, akik a tőke egyenletesebb megoszlásában tudnak eredményeket elérni és bünteti azokat, akik a tőkekoncentrációt elősegítik. Legyen szó törvényekről, gazdasági tranzakciókról, vagy egyszerűen irracionálisan magas, még adózatlan bevételekről.
Nincs kétségem, hogy a világon ez a változás majd végbemegy. A kérdés az, hogy mikor, mennyi idő alatt és mekkora áldozatokkal?
Ezen gondolatsort, egy már közhelynek minősülő idézettel lehetne kifejezni:" habár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!"
2006. október 20.
Tisztelettel,
Iv án András
dasa02@freema il.hu