Parragh László szerint óriási hiba, hogy a polgármesterek nem zárnak
be gimnáziumokat Magyarországon. A szakiskolákba (régi nevükön
szakmunkásképzőkbe) kellenek a diákok, hogy kielégítsék a gyárak
munkaerőigényét, csökkentve ezzel a krónikus munkaerőhiányt. A Magyar
Kereskedelmi és Iparkamara elnöke olyan szakmai érvekkel támasztotta alá
az ötletét, miszerint egy gyenge gimnázium "kiszúrás" a gyerekkel, mert
nem tud továbbtanulni, "kiszúrás" a családdal, mert olyat tanul a
gyerek, aminek nincs piaci kereslete és "kiszúrás" a gazdasággal, mert
nincs elegendő munkaerő.
Lépjünk most túl azon, hogya
polgármesterek (igazából az önkormányzatok) nemigen zárhatnak be
gimnáziumokat, mivel már nem ők az intézményfenntartók, és hessegessük
el azt a balsejtelmet is, hogy a kormányhoz közel álló tisztviselők
"véletlenszerűen" megfogalmazódott ötletei mögött valójában gyakran már
kész gazdaságpolitikai tervek lapulnak.
Nézzük inkább, hogy van-e
értelme az ötletnek. A választ gyorsan megelőlegezhetjük: van értelme,
ha azt akarjuk, hogy a magyar oktatási rendszer
igazodjon a jelenlegi gazdaságszerkezethez,
igazodjon az alacsony hozzáadott értékű munka kielégítéséhez,
igazodjon az alapképzés gyenge színvonalához.
Ha
viszont abban gondolkozunk, hogy miként növeljük az innovációs
kapacitásokat, hogyan váljunk közepes jövedelmű országból fejletté,
hogyan érjük utol Ausztriát, vagy egyáltalán csak hogy hogyan
biztosítsunk a gyerekeinknek jobb életkilátásokat, akkor aligha van
nagyobb ostobaság ennél az ötletnél. Tapsolhatnak a rövid távra
koncentráló helyi összeszerelő gyárak, ha érettségizettek helyett az
iskolapadból kilökött iparos inasokat kapnak. De attól még az országnak
nem lesz jobb, ha a gyenge alapképzést kapó gyerekek a gyenge
gimnáziumokból a még gyengébb szakiskolákba mennek.
Az
ember naivan azt gondolná, hogy a tudásintenzív társadalmak korában nem
kell magyarázni, hogy miért visszalépés, ha a gyerekeinknek gyengébb
képzést adunk.
De úgy látszik, kell, és ehhez
gyorsan segítségül hívom a magyar munkaerőpiac legjobb akadémiai szintű
kutatóit. Horn Dániel, Kertesi Gábor, Kézdi Gábor, Köllő János és Varga
Júlia ugyanis kutatták ezt a kérdést, és egy tanulmány keretében meg is
osztották azokat a tényeket, amelyeket erről a kérdésről tudni érdemes.
Nem árulnak zsákbamacskát, az írás címe "Az érettségi védelmében".
A kiszúrás
A
munkaerőpiacon az érettségivel rendelkezők sikeresebbek,
foglalkoztatásuk magasabb, többet keresnek és kisebb arányban
kényszerülnek segéd- és betanított munka végzésére. Ezek a különbségek
kimutathatók a hasonló foglalkozást űzők körén belül is.
A szakközépiskola és a gimnázium nagyobb mértékben fejleszti a
munkában és a hétköznapi életben nélkülözhetetlen alapkészségeket, mint a
szakiskola. Ez hasonló családi környezetből érkező és azonos általános
iskolai eredményekkel rendelkező tanulókat összehasonlítva is igaz
marad.
Az alkalmazkodóképességet megalapozó kompetenciáknak
köszönhetően az érettségi lassabban veszít a piaci értékéből, mint a
szakmunkás oklevél. A jobb általános készségek segítik a munkavállalást
abban a környezetben, ahol a kereslet az írás-, olvasásigényes
munkahelyek felé tolódik el. Pocsék ötlet, pocsék megvalósítás
A gimnáziumok leépítésének ötlete a célként megjelölt duális képzés természetének félreértéséről tanúskodik.
A mintaként emlegetett szakképzési rendszerekben a tanulók
lényegesen több közismereti képzést kapnak, a végzettek pedig sokkal
kevésbé kötődnek a fizikai szakmunka világához, mint nálunk. Nincs benne rendszer
Az
ötlet szűkíti a felsőoktatás merítési bázisát, növeli az egyébként is
meglevő felsőoktatási lemaradásunkat, és a korai szelekcióval elkövetett
első- és másodfajú hibák miatt rontják a főiskolai és egyetemi képzésre
jogosultak átlagos minőségét.
A "felesleges" egyetemi képzésekről, a "piac által nem
igényelt" végzettségekről szóló toposzok nagyrészt hamisak, és mint
ilyenek, nem szolgálhatnak hivatkozási alapul az érettségit adó
középfokú oktatás visszaszorításához.
Az érettségit adó középiskolai képzés leépítése fékezi a társadalmi mobilitást és növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Az érettségi "leépítése" szembemegy a magyarhoz hasonló fejlett
piacgazdaságokban megfigyelhető folyamatokkal és az azokat segítő
politikával.
Aki mélyebb összefüggésekre, adatokra is
kíváncsi, az a tanulmányt tanulmányozva maga is eldöntheti, hogy melyik
álláspont tűnik inkompetensnek, szakszerűtlennek: az akadémikusok
álláspontja, vagy az az ötlet, hogy gimnáziumokból szakiskolákba
tereljük a gyerekeinket.
Ez aztán a nemzeti felemelkedés: zárjuk be a gimnáziumokat!
Ugrás a cikkhez