Kicsit rendszer filozófiai irányt vett a dolog...
De amire reagálni akarok:
"Nem egy olyan félmillió feletti fizetésü kollegám volt, aki már huszadika körül fizetési elölegért nyavalygott.) Ezek után a gyerekvállalási döntésnél tudat alatt azt vizsgálja meg, hogy le kell-e mondania az eddigi életszínvonalról"
R ossz a szöveg. Mert az eddigi életszinvonalról mindenképpen le kell mondjon, mert a félmilliós fizujához képest állambácsi 25-e nem oldja meg a gyerekkérdést. Amúgy sem az államnak szüli a gyereket, hanem magának. Akkor miért várja az államtól az anyagi részét?
"Ez nagyon rossz szokás, de nem hiszem,
hogy könnyü lenne változtatni rajta, mert alapvetö emberi jellemvonásokon alapul."
Itt a lényeg. Rossz szokás. De nem alapvető emberi jellemvonás, inkább a szoc. blokk társadalmi, kúltúrális örökségéből adódik. Az emberek megszokták, hogy (legalábbis szövegben) állambácsi mindig mindenben kisegít. Ne tegye. Nem neki kell megoldani az életemet, hanem nekem. Ha önhibámon kívül nem tudom, segítsen. De akkor se élni segítsen, hanem abban, hogy magam élhessek. Ha meg nem önhibámon kívül történt, akkor ez van, így jártam.
Ezeknek az elveknek és ennek a hozzáállásnak kéne fokozatosan érvényesülni. Ehhez kell, hogy az állam szoc. ellátórendszere is folyamatosan ebbe az irányba menjen el. Ezért tartottam jónak pl. a gyermekek utáni adókedvezmény rendszerét.
De amire reagálni akarok:
"Nem egy olyan félmillió feletti fizetésü kollegám volt, aki már huszadika körül fizetési elölegért nyavalygott.) Ezek után a gyerekvállalási döntésnél tudat alatt azt vizsgálja meg, hogy le kell-e mondania az eddigi életszínvonalról"
R ossz a szöveg. Mert az eddigi életszinvonalról mindenképpen le kell mondjon, mert a félmilliós fizujához képest állambácsi 25-e nem oldja meg a gyerekkérdést. Amúgy sem az államnak szüli a gyereket, hanem magának. Akkor miért várja az államtól az anyagi részét?
"Ez nagyon rossz szokás, de nem hiszem,
hogy könnyü lenne változtatni rajta, mert alapvetö emberi jellemvonásokon alapul."
Itt a lényeg. Rossz szokás. De nem alapvető emberi jellemvonás, inkább a szoc. blokk társadalmi, kúltúrális örökségéből adódik. Az emberek megszokták, hogy (legalábbis szövegben) állambácsi mindig mindenben kisegít. Ne tegye. Nem neki kell megoldani az életemet, hanem nekem. Ha önhibámon kívül nem tudom, segítsen. De akkor se élni segítsen, hanem abban, hogy magam élhessek. Ha meg nem önhibámon kívül történt, akkor ez van, így jártam.
Ezeknek az elveknek és ennek a hozzáállásnak kéne fokozatosan érvényesülni. Ehhez kell, hogy az állam szoc. ellátórendszere is folyamatosan ebbe az irányba menjen el. Ezért tartottam jónak pl. a gyermekek utáni adókedvezmény rendszerét.
Kérjük, ötleteikkel segítsék a Pénzügyminisztériumo t! - a hívás ingyenes
Ugrás a cikkheza teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=6&i=36886