Hatalommegragadás vagy rendszerváltás a szaúdi felfordulás?
Fellegi Tamás, 2017. november 10., 15:15
Privátbankár.hu
Cimkék Szaúd-Arábia , Mohamed bin Szalmán
A Szaúd-Arábiában zajló események, melyekben a nagyhatalmú trónörökös vezetésével politikusokat, üzletembereket, hercegeket tartóztatnak le, meglepőek a világ számára, hisz ilyen események katonai puccsoknál, komplett tisztogatásoknál szoktak lezajlani. Ugyanakkor az országban nem akármilyen feudális rendszert kell modernizálni, lehet, hogy csak így megy.
Nemrég azzal keltett feltűnést a szaúdi trónörökös, Mohamed bin Salman, hogy a társadalom modernizálásáról, a szigorú, középkorias iszlám rendszer megváltoztatásáról, gazdasági nyitásról és modernizálásról, az olajfüggőség enyhítéséről beszélt. Azóta komoly letartóztatási hullámokra került sor a korrupció elleni harc jegyében, aminek már a fele sem tréfa. Kétségtelen, hogy minden komoly rendszerváltáshoz drasztikus lépésekre is szükség lehet, ha a régi elit nagyon ragaszkodik a hatalmához. Annak idején még a galamblelkű Gorbacsovnak is drasztikusan kellett eltávolítani ellenfelét, Grigorij Romanovot, hogy a Szovjetunió élére kerülve megkezdhesse reformjait, amely végül is elvezetett a rendszerváltáshoz.
Tisztogatások
Szaúd-Arábiában pedig igazán megrögzült, feudális rendszer volt eddig, rendkívüli szigorú vallási szabályokkal, vallási rendőrséggel, teljesen a sötét középkort idézve. Ezt akarja most a leendő uralkodó megváltoztatni, és elképzelhető, hogy másképp nem megy a dolog. 11 herceget, 4 minisztert és több üzletembert tartóztattak le, akik a Bloomberg szerint mind elgáncsolhatták volna a reformer trónörökös hatalomra kerülését.
Hirdetés
A tisztogatásoknak komoly vagyoni hatása is van: az arab világ 10 leggazdagabb emberéből 3-at lecsuktak, köztük Alwaleed bin Talal nagybefektetőt, aki többek között arról híresült el, hogy 1991-ben megmentette a Citicorpot, és hogy komoly tételt vásárolt az Appleben. Kérdés, hogy egy brutális hatalommegragadást láthatunk, vagy pedig az ország teljes átalakítása csak így lehetséges, miután évtizedekig ellenállás mutatkozott minden változtatással szemben?
Diktátor és reformer
Mohamed herceg úgy tűnik, most egyszerre játssza az autokrata diktátor és a reformer szerepét. Kétség kívül nem akármilyen rendszert kell lebontania: nincs alkotmány, a rendszer az uralkodócsaláddal kapcsolatban álló több ezer hercegre és vallási vezetőre épül, és gyakorlatilag az iszlám szent könyvét, a Koránt tekintik a törvény alapjának. Mindez azóta tud így működni, amióta az olaj exportja szinte korlátlan bevétellel látja el az országot.
A trónörökösnek most ezt a rendszert kell szétzúzni, és könnyen elképzelhető, hogy ez csak erőszakkal megy, hisz különben elgáncsolná a fennálló merev struktúra. Gyakorlatilag egy felülről vezérelt forradalmat kell lebonyolítania, és ehhez a tapasztalata is megvan: egy 2016-os interjúban azt állította, hogy a hercegek és egyéb hatalmasságok között szerzett tapasztalata értékesebb, mint amit Steve Jobs, Mark Zuckerberg és Bill Gates összegyűjtött. Ezek alapján az is látszik, hogy önbizalomhiánnyal sem küzd az ifjú, 32 éves politikus.
A jövő
A nagy kérdés most az, hogy hatalmának konszolidálása és a régi, merev struktúra szétverése után sikerül-e a koronahercegnek megvalósítani a gazdasági nyitást, hogy országa elindulhasson azon az úton, ami az olajfüggőség csökkenéséhez vezethet. Ehhez modern nyitott, diverzifikált gazdaságra van szükség hatékony, korrupciómentes államszervezettel és világi berendezkedéssel. A herceg szerint ezt igényli az ország fiatal lakossági is, valószínűleg mostani intézkedései az ő szimpátiájuk megszerzésére is irányulnak.
Szaúd-Arábia egyre inkább putyinizálódik
2017. november 09., csütörtök Európán kívül, Kultúra
A világ két legfontosabb olaj-diktatúrájában, Szaúd-Arábiában és Oroszországban sokkal több közös vonást fedezhetünk fel, mint elsőre gondolnánk.
Talán eleve elkerülhetetlen volt, hogy Szaúd-Arábia meglepetésszerű fellépését a korrupcióval vádolt miniszterek és hercegek ellen össze fogják hasonlítani Vlagyimir Putyin orosz, illetve Hszi Csin-ping kínai államfők rendkívül nyilvános és szelektív korrupcióellenes kampányaival. Azonban Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg – aki elindította a megtorlást – egyéb „veszélyes módokon” is hasonlít Putyinra.
Nem kétséges, hogy Szaúd-Arábia régóta teljesen korrupt ország. A több ezer uralkodóval, akik az államkincstárat – mint ahogy azt egy abszolút monarchiában szokás – a saját pénztárcájuknak tekintik, ez nem meglepő. Erről beszélni azonban még egy herceg számára sem volt biztonságos soha.
Az utóbbi három évben – azaz mióta Mohamed bin Szalmán hatalomra került – a szaúdi királyi család három disszidens tagját szállították haza titokban akaratuk ellenére Európából. Közülük a legidősebb, Szultan bin Turki herceg a szaúdi kormány ismert kritikusa, az uralkodó családon belül is reformokat hirdetett.
A disszidens hercegnek még 2016 február elején veszett nyoma. Állítólag aznap felszállt egy Párizsból Kairóba tartó gépre, de soha nem érkezett meg az egyiptomi fővárosba. A gép szaúdi volt, és a herceg a hírek szerint a királyi család tagjaival beszélt, mielőtt beszállt volna.
Minden autoriter rezsimben, a korrupció elleni küzdelem csak ürügy a hatalomkonszolidációra, mivel a rendszer természete alapvetően „bevonzza” a korrupciót. Mindig ugyanaz a helyzet: az erőforráshoz közeli emberek kapják a leginkább jövedelmező kormányrendeléseket. Hogy csak két példát említsünk: Miteb bin Abdullah herceg, a Szaúdi Nemzeti Gárda egykori vezetője állítólag 10 millió dollárt ítélt oda saját vállalkozásainak, a hercegi család egy másik tagja, Turki bin Abdullah herceg pedig valószínűleg arra használta befolyását, hogy magának nyerjen meg bizonyos elvégzendő munkákat.
A több tucat szaúdi vezető letartóztatása – köztük al-Valíd bin Talál bin Abdel-Azíz al-Szaúd hercegé, aki az uralkodóház külföldön legismertebb képviselője és a világ egyik leggazdagabb embere – azonban nem változtatja meg a rendszer lényegét és ugyanolyan aggasztó, mint az orosz olaj-oligarcha, Mihail Boriszovics Hodorkovszkij letartóztatása 2003-ban. Ezzel a lépéssel ugyanis Putyin éppen hogy megerősítette erejét, valamint így más gazdag oroszok is „beálltak a sorba”, ami végül az orosz gazdaság újraközpontosításához és szigorú kormányzati ellenőrzéséhez vezetett.