Meloni figyelmeztette Berlusconit, hogy oroszbarát állásponttal nem kerülhet senki a kormányába – írja az Euronews. „Olaszország emelt fővel része Európának és a NATO-nak”
Ezek a Jammerek nem túl hatékonyak, már most is sok van belőlük az ukránoknak, és inkább csak a kis diy barkácsdrónok ellen jók, a harci célra fejlesztett drónokon már van zavarás elleni védelem.
a régi 'szovjetunió', de a cári oroszországnak is része, nemzettsége volt az 'ukrán', ráadásul ők voltak az 'inteligensebb, harcedzettebb, európai része a birodalomnak(?) (a doni kozákok sok szarból segítették ki a cárokat? (is) A nácik ellen is feltehetően jó mélyen meríthetett sztálin ebből a népcsoportból és küldte őket a frontra a 'birodalom' védelmében.. A lényeg részei voltak, bármikor hadra foghatták őket a birodalom érdekében, ettől is lehetett az olyan 'nagy'... ez hiányozhat pityunnak, úgy, hogy ráadásul most - nemhogy nem részei de ellenségei lettek - a ~40 millás népcsoport .. ezt szeretné visszaállítani, ez számára a nagy 'bűn', amit elődjei elkövettek,... de mint látszik ez nem egy virágkoszorús, fáklyás menet, és remélhetően nem is fog sikerülni (?) szvsz
Putin beleesett a Wishful Thinking csapdájába azzal, hogy maga is elhitte az orosz nagyságot. Orbáncot meg rántotta magával, mert az benyalta a sztyeppei tanokat, mint a torkosborz, de még most sem érti.
Sajnos az Ukrán helyzet nem valami jó jelen pillanatban. Az oroszok az olcsó Iráni drónokkal nagy iramban amortizálják le az Ukrán infrastruktúrát, az áramellátással már most komoly gondok vannak. A gond az, hogy 2000db-ot már biztosan vettek ezekből a drónokból, amik csak 20k dollárba kerülnek, míg azok a rakéták amikkel az ukránok védekezni tudnak ellenük típusonként darabonként 100k és 1millió dollár között. Ezek az olcsó drónok megeszik az ukrán légvédelmi készleteket, és az ami meg célba ér, az tönkrevágja az energiatermelést. Nem nagyon látszik az ellenszer sajnos.
"Ukrajna lakosságának a hetven százaléka támogatja, hogy csak a győzelemnél hagyják abba a harcokat. Győzelemnek pedig az számít, ha visszaszerzik az oroszok által elfoglalt összes területet, ide értve a Krímet is, amelyet még 2014-ben annektált Moszkva – állítja a Gallup szeptember elején végzett felmérése. A megkérdezettek mindössze huszonhat százaléka vallotta azt, hogy Ukrajnának tárgyalásokra kellene törekednie a mielőbbi béke érdekében."
A szokásos egyoldalú történet. Amit igy lehet összefoglalni: Oroszország az agresszor, de addig provokálták amig nem volt más választása. Nos, igencsak lett volna. Ezzel sem sikerült a szerecsen mosdatás
ÁRAMMAL KÍNOZTÁK, KALAPÁCCSAL VERTÉK, VÍZZEL FORRÁZTÁK LE AZ UKRÁN NŐKET A FOGSÁGBAN AZ OROSZOK A napokban szabadult 108 ukrán nő az orosz fogságból. Ez volt az első, kizárólag nőket érintő fogolycsere Ukrajna és Oroszország között.Az újságírók a fogolycsere helyszínén vártak. Az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy az agresszor ország állja-e a szavát, és tényleg kiengedi-e az ukrán katona- illetve civil nőket. A helyszínen lévő újságírók beszámolója szerint mentők érkeztek a gyülekezőhelyre, őket három busz követte. Még mielőtt a buszok leálltak volna, a kicserélt foglyok már szálltak lefelé, ölelkezve, ismerősök után kutatva és fáradtságuk ellenére interjúkat adtak.AZT MONDTÁK NEKÜNK, LELŐNEK BENNÜNKET, MINT A KUTYÁTA 26 éves Hanna O., a 36. tengerészgyalogos dandár katonája az egyik busszal tért haza. Hat hónapig és négy napig tartották fogságban. Amikor a megszállók bombázni kezdték a mariupoli Azovsztal acélművet, a társaival együtt távozott. Azt mondja, ha nem adják meg magukat, biztosan meghaltak volna.– El sem hiszem.. Annyiszor álmodoztam arról, hogy itthon leszek... – vallja be Hanna.Könnyes szemmel beszél a fogságról."Úgy bántak velünk, mint az állatokkal. Sőt még az állatok sem viselkednek így. Verték, elektromos árammal kínozták a lányokat, kalapáccsal verték, fellógatták őket. Az ételről egyáltalán nem beszélek, mert az savanyú volt. Még a kutyának sem adnak ilyen kaját. Akinek volt tetoválása, azoknak le akarták vágni a kezét, vagdosták a tetoválásokat, leforráztak minket forrásban lévő vízzel. Csak azért, mert létezel, mert tengerészgyalogos vagy, mert ukránul beszélsz" – mondja az ukrán katonanő.Arra a kérdésre, hogy mi segítette a túlélésben, bevallja: "A hazatérés álma." "Nem szegtük meg az eskünket, az orvosnők sem. Ez éltetett. Csak a remény tartott meg, hogy hazatérünk."Hannát a gyereke, édesanyja nővére várja otthon. A férjét, mint mondja, "valahol fogságban tartják". – Nem tudom, hol van – mondja Hanna.A nő még nem hívta fel gyermekét, mert mint kiderült, jelenleg a megszállt területen tartózkodik, az anyja pedig Mikolajivban van. A katonanő több mint fél éve nem hallott egyik hozzátartozójáról sem."Nem mondták meg, hogy a cserelistán vagyok. Sőt azt mondták [az oroszok], hogy nem cserélnek ki minket, ülni fogunk a "különleges művelet" végéig, és akkor lehet, hogy szerencsénk lesz és hazamegyünk, vagy nem. Azt mondták, hogy a legvégső esetben egyszerűen lelőnek minket, mint a kutyát. Azt mondták, hogy nem kellünk itt senkinek, aljas szavakkal sértegettek."A lányok csak akkor jöttek rá, hogy hazajönnek, amikor megérkeztek az ideiglenesen megszállt Krím-félszigetre, Szimferopolba."Volt egy fiú, nem tudom hány éves, aki azt mondta: "Lányok, ne aggódjatok, hazamentek". Mindannyian sírva fakadtunk, de nem hittünk neki. Akkor jöttünk rá, hogy ez igaz, amikor meghallottuk az anyanyelvünket...” – mondja Hanna.Hozzáteszi, hogy a megszállók megkötötték a kezüket, szatyrot húztak a fejükre, így szállították át őket, hogy ne lássanak semmit.A szabadlábra helyezett védők és civil nők új mobiltelefonokat és SIM-kártyákat, valamint alapvető szükségleti cikkeket kaptak. INTERJÚT ADTAM, ELMONDTAM, AMIRE UTASÍTOTTAK, KÜLÖNBEN MEGVERNEKA 108 kiszabadult között volt egy katonaorvos, Viktorija Obidina az Azovsztalból, akit az oroszok a május 8-i evakuálás során választottak el 4 éves gyermekétől. A kis Alisát idegenek vitték Manhusból Zaporizzsjába. Alisa több hónapja él a nagymamájával Lengyelországban, lengyelül tanul és óvodába jár. Viktoriját nem volt olyan könnyű megtalálni a 108 nő között a teljes sötétségben.„Találkoztunk a gyerekeddel, beszéltünk anyukáddal” – kezdte egy újságírónő az ismerkedést Viktorijával.„Köszönöm… köszönöm szépen” – mondta a nő."Fel tudom hívni az anyádat. Most azonnal. Beszélnél vele?""Lehetséges?"Szvitlana, Viktorija édesanyja másodjára vette fel a telefont."Anyu, helló [majdnem sírt]. Anya, köszönöm... Ukrajnában vagyok. Anya, ma kicseréltek... Nagyon boldog vagyok. Köszönöm neked. Semmit sem adtak vissza: se iratokat, se ékszert. Egyáltalán semmit. Nagyon szeretlek, öleld meg és csókold meg a lányomat" – ez volt az első beszélgetés édesanyjával a szabadulás után.Viktorija elmondta, hogy egy mariupoli katonai kórházban dolgozott, majd a parancsnok utasítására az Azovsztalba ment."Orvos vagyok, orvosi asszisztens egy klinikán. Azt mondták az oroszok nekem, hogy a gyermekemet árvaházba viszik... nem akarták átengedni az Ukrajna által ellenőrzött területre, de aztán megengedték, hogy meghatalmazást írjak és kivigyék” – idézi fel Viktorija a május eleji eseményeket.A kis Alisával és civilekkel együtt elhagyta az acélmű bunkereit. A szűrés során azonban az oroszok rájöttek, hogy a nő katonaorvos, és "30 napig fogva tartották".„Azt mondták, ha nem találnak semmit, elengednek, de... [fogságban voltam] 165 napig” – mondja.A nő tudta, hogy lánya elérte Zaporizzsját, de csak október 4-én értesült a vele történtekről.– Alisa születésnapja október 3-án volt, én október 4-én tudtam felhívni anyámat.Viktorija felidézi, hogy a fogságban kénytelen volt interjút adni az orosz médiának."Azt mondták, hogy nem utasíthatom vissza. Különben megvertek volna, és úgyis elkészítették volna a videót. Azt mondtam, amire utasítottak. Nem volt más mód" - vallja be a nő.A nő nem tudta, hogy ki fogják cserélni. Sőt, a beszélgetés során édesanyja elmondta, hogy egyetlen fotót sem látott Viktorijáról a fogság alatt. Senki sem tudta, hogy Olenivkában van."Nem mondták meg neki, hogy Olenivkában vagyok. Egy hónapot töltöttem a börtönben, majd átvittek egy fogdába, szintén egy hónapra, és csak azután Olenivkába [volt büntetés-végrehajtási intézet]. "Néhány napja Viktoriját és három másik lányt elvitték az orosz Taganrogba. Nagyon félt. A cseréről nem mondtak nekik semmit, megkötött kézzel, bekötött szemmel vitték őket a repülőn. Nem hitték el, hogy hazamennek, amíg át nem lépték a demarkációs vonalat és fel nem szálltak a buszokra.Viktorija indennél jobban szeretne a lányával találkozni. Azt mondja, szeretne munkát találni, de fogalma sincs, milyen lesz az új élete.Viktoriját és a többi lányt a buszokhoz hívták. Orvosi vizsgálaton és rehabilitáción vesznek részt. Miközben a buszok közelében állunk, halljuk, hogy Olha Likunova, a területvédelem tagja hat hónap és öt nap óta először hívja gyermekét. Halljuk, hogy az ukrán nemzeti gárda sárga-kék zászlókba burkolt tagjai adják első interjújukat. Az ukrán fegyveres erők 35, a haditengerészet 32, a területvédelmi erők 12, az ukrán nemzeti gárda nyolc katonája, köztük az Azov ezred két tagja, a különleges közlekedési szolgálat öt katonája, az Állambiztonsági Szolgálat négy katonája és 12 polgári személy tért vissza a fogságból a "csupa nőcsere" keretében.
Orosz - Ukrán háború - trollmentes topik