“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Svédországban vmikor az 1920-as évekre gyütt el az általános választójog
a XIX. század második felében még komoly vagyoni, adó és műveltségi cenzus volt
ilyen modellel lettek gazdagok
ha nem hiszed nézz utána
link
a gugli fordító a barátod
link
svéd angol revelációban egész jól működik
"én inkább a török hódoltsághoz kapcsolódó kisiklást emelném ki... némi sarkítással 150 évig csatatér volt az ország...
a megkésett fejlődés mögött sokkal inkább ezt keresném, mint a hazai elit "önzését"...
"
Szerintem pedig a törökök elleni vereség is inkább az elitünk ténykedéséből fakadó következmény volt. Egy jól szervezett, egységes, erős Magyarország más esélyekkel indult volna a törökökkel szemben is. Jó ideig sikerült is őket távol tartani.
A törökök nem feltétlenül velünk akartak háborúzni, mivel általában Bécs elfoglalása volt a céljuk. Mi csak útban voltunk, illetve a felvonulási útvonalukon. Más kérdés, hogy nem tetszett nekünk a felvonulás, és nem akartuk őket átengedni csak úgy. :)
A Romanov (Holstein Gottorp) birodalom bizarr világa:)
"Finland was one of the first regions in the world to implement universal suffrage and eligibility, including for women and for landless people."
Grand Duchy of Finlandlink
mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy II Miklós cár őfelségének tetszettek ezek a fejlemények, de azért megbékélt velük:)
a női választójog tekintetében a dicsőség a cár atyuska fennhatósága alatt álló Finn Nagyhercegséget illeti:)
Finland 1906: The revolutionary roots of women’s suffrage — an International Women’s Day tribute
link
hiába "véres Miklós" birodalma - az egybites kommunista propagandával ellentétben - rendkívül érdekes hely volt:)
No.
" A modern Riksdag gyökereit 1435-ben kell keresni, amikor a svéd nemesség Arboga városában összegyűlt. Ezt I. Gusztáv király 1527-ben
megváltoztatta, hogy a társadalom mind a négy rétege jelen legyen:
nemesség, egyház, városiak és a parasztság. Ezt a formát (amit Ständestaat-nak neveztek) 1865-ig megtartották, amikor a modern kétkamarás parlament létrejött."
link
Nálunk ez úgy 400 évvel később sikeredett...
Mellesleg emlékeim szerint a svédek a nőknek előbb adtak szavazati jogot mint nálunk az általános szavazati jog kiterjedt volna minden férfira.
" az általad "bezzeg példaként" említett nagyhatalmi ábrándok inkább csak
elfecsérelték a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásokat"
Érdekes, hogy a svédek esetében ez erőforrás fecsérlés, egy a trianoni határokat sirató topicban.
Azért azt remélem nem vitatod, hogy évszázadokon keresztül regionális hatalom voltak , hódító háborúkat vívtak a környező nemzetekkel és számosat közülük hosszabb rövidebb ideig hatalmuk alá hajtottak. Amikor pedig a határaikon kialakultak az erősebb nagyhatalmak (németek, oroszok pl.), belátták hogy már nem konkurálhatnak velük, így inkább kimaradtak amiből lehetett. Mindezt önálló államként, és nem csak a svéd történelemkönyvek szerint, hanem a korabeli térképeken is fel voltak tüntetve.
A modern időkre területileg ők is összementek, sőt svéd ajkú lakosság él a szomszédos országokban, de ezt is máshogy kezelték. Nem hallani svéd nemzeti sirámokról, nem hallani fortyogó a revansvágyról, de leginkább nem üzentek hadat egy nap alatt a fél világnak. Viszont a világ elégedettségi rangsorában top 5-10 helyen állnak rendszeresen, ahogy az élhető országok listáján is. Lehet így is.
a totális háborúhoz persze igen jó alapot teremtett a Sztálin és Csang kaj sek által meghirdetett felperzselt föld politikája
pl. duzzasztógátak felrobbantása, városok felperzselése, ipari és mezőgazdasági kapacitások elpusztítása, infrastruktúra tönkretétele, állatállomány elhajtása, gerillaháború meghirdetése, stb
furcsamód ahol efféle "ellenállásra" nem került sor ott vhogy __békés unalomban telt__a német megszállás
pl. eklatáns példa Csehország
de nemrég a Csatorna szigetek kapcsán is belebotlottam egy remek posztba:)
Német megszállók a Brit-szigeteken
link
jóformán egy nagy békés családként éltek együtt a megszállók és a megszállottak, még 600-800 zabigyerek is összegyütt a nehéz évek alatt:)
Igen, II. Lajosnál volt döntési lehetőségünk és nem éltünk vele. Igazatok van.
48-49-ben nem volt döntési jogkörünk, viszont megpróbáltuk, hogy legyen. Ezért is hívjuk szabadságharcnak. sajnos nem sikerült.
1. Így van. De ebben nyilván a függőség marad a történelmünkből tanulva. Én szeretném a legjobban a semlegességet. Egyrészt állatira nem akarok senkit megtámadni és elvenni tőle bármit is, másrészt viszont a honvédő háborúval maximálisan egyetértek, tehát elvárom, hogy más se támadjon engem. De beláttam, hogy ez csak egy álom, ezért egyetértek a NATO tagsággal. :)
2. Leírhatod még 100-szor, hogy a török nem akart velünk háborúzni, de mivel előtte már 100 évig támadtak minket, ezért nem hiszem el. Az, hogy Mátyás után egy ideig nem próbálkoztak, az sok mindentől függhetett. Nem volt annyi emberük erre a frontra például vagy élénken élt még a fekete sereg élménye. Szerintem milyest alkalma nyílott rá, megtámadta hazánkat és állatira nem számít, hogy milyen indokkal. Ha Mátyás hajintja ki a követeit hidd el eszébe sem jutott volna, hogy megtegye. :)
De korabban azt mondtad, hogy nem volt a Hunyadiak ótacdöntési lehetőségünk, most meg azt is beismered, hogy II. Lajos alatt mégis volt. Nos, akkor én azt mondom 48-ban is volt, nem tudom, hogy jól döntöttünk-e, mindenesetre voltak elért vívmányok a szabadságharc bukásával együtt is.
a második világháborúban szövetségesek voltak nem pedig antant, ami pedig a Sztálinnal formálódó összeborulást illeti, hát őkelme a II vh elején még sokkal gázabb személy volt mint adolf...
Hitler vs. Stalin
link
Hitler akkoriban még nem rendelkezett olyan tömeggyilkos renoméval mint a hőn szeretett "Uncle Joe" (Sztálin)
persze később sokat pótolt a mulasztásából...
szorgalmas tanuló volt...
és persze a szövetségesek által kiprovokált totális háborúról se feledkezzünk el
24th January 1943: Roosevelt calls for 'Unconditional Surrender'
link
a feltétel nélküli kapitulációnak a legyőzöttek számára összegründolt hadbírósággal fűszerezett doktrínája egyenes úton vezetett a fanatikus német ellenállás illetve az SS felértékelődése felé...
az 1944 júliusi merénylet után - amikor a feltétel nélküli kapituláció doktrínája ELLENÉRE a Wehrmacht vezetése szembefordult Hitlerrel - az irányítás lényegében az SS kezébe ment át...
no és mit tettek erre a szövetségesek?
meghirdették a Morghentau terv című förmedvényt, ami lényegében Németország elpusztulásáról szólt
Morgenthau Plan
link
nehogy már idő előtt fellázadjon a Whermacht a nácik ellen...
ezek vagy teljesen idióták voltak vagy inkább nem is gondolok bele hogy mik annyira negatív irányba visz itt a logikus gondolkodás...
Azt kérdezted, hogya "mi" alatt mit értek. Erre ez egy konkrét válasz. :)
Márpedig én úgy értem, hogyha valamibe nincs beleszólásunk, ami a sorsunkat érinti, akkor baj van. Ez bizony nálam így megy. :)
Ez tőzsdenyúlnak is: II. Lajos alatt pont, hogy nem a király személye (mondjuk nagyon gyerek volt még), de például a "rajtunk múlott, volt beleszólásunk és mégsem tettük" meg érvényesült. Tehát odadobtuk hazánkat inkább, minthogy támogassuk a királyunkat. Nyilvánvalóan hibának tartom, gondolom nem vagyok egyedül. Ezután többet már nem volt meg erre a lehetőségünk.
Nézd meg ki a "köcsögöd" stílusának a megálmodója! Oda mehetsz panaszra, oda ahol a történelemre nem tanítottak meg.
A kiváltságos provokációidat pedig ott sütögessed el, ahol nem számíthatsz ilyen megítélésre! Mert itt sem lehet büntetlenül, zagyvasággal előjönni a farbával!
1. Érdekes, amit az Eu-ról írsz, meg úgy általában a függetlenségünkröl, és ezzel párhuzamosan a semlegességet irreálisnak tartod. Hát valamit választani kell, vagy függöség, vagy semlegesség. 2. Te kértél példát hunyadiak után, amikor mi mentünk önként be a faszerdöbe...ez lajos volt pl. Ugyanis AKKOR a török nem akart háborúzni velünk, mint ennek számtalan jelét és okát leírtam, de mi odabasztuk neki a kesztyüt. Te kértél példát, én adtam. Ennyi, sokkal mélyebb mondanivaló ebben nincs. Viszont a Jánosodat nem értem, összefogva harcoltunk? Ez melyik csoda jános volt?
"A "mi" alatt Hazánkat értem. "
Ez nem válasz. Mert sokféle házi királyunk volt a történelem soran, volt amelyik hazánkat, volt amelyik más országot tekintette központjának, illetve a nemességnek is volt beleszólása, különböző, de változó mértékben. Ez nem egy egybites kérdés, hogy a Habsburgok alatt 0, az Árpád ház alatt meg 100% beleszólasunk volt a sorsunkba. A parasztnak, akik meg a lakosság 95%-át tették ki, a feudalizmuaban teljesen mindegy volt.
Nem. Az, hogy te nem érted azt, hogy legalább 100 éven keresztül támadott minket, az nem ugyanaz, mint, hogy indokot keress (ráadásul milyen indok) rá. Semmi szükség nem volt indokra, mint ahogy ma sincs és soha nem is lesz. Valamit mondanak, ami nem érdekel senkit, mert tudják, hogy megtámad. Lajost azért tudta megtámadni, mert már nem volt komoly zsoldos sereg és ráadásul tudta jól Szulejmán, hogy milyen komoly összetartás van országunkon belül. Bírom, amikor hülyének néznek valakit, aki tuti, hogy nem volt az. :)
Egyrészt a török folyamatosan jött és nem egyszer kétszer. Ebből én azt vonom le, hogy milyest alkalma nyílott meg akarta szállni Hazánkat. Egyrészt adó, másrészt janicsárnak való emberanyag és persze etetni a nem kis seregét.
Mátyás megértette, hogy egy jól felszerelt, állandó zsoldos hadsereg pénzbe kerül. Nem azt állítottam, hogy személyes ambíciói miatt keblezte be Bécset és Csehországot, hanem azért, mert kellet neki a zseton a seregre, amivel távol tudta bizony tartani a törököt. Ha megnézed a csatáit uralkodása során, akkor láthatod, hogy a déli részeken mindenütt csatázott velük folyamatosan.
A "mi" alatt Hazánkat értem. Akkoriban nyilván több nép lakta, tehát őket is beleértem. János alatt még együtt is tudtak működni a hadjáratokban. Nem is annyira király személye a fontos (bár nyilván ma is inkább magyar miniszterelnököt szeretnék és nem mást), hanem a jogaink. Mibe szólhatunk bele hazánkkal kapcsolatban. Külpolitika, belpolitika, katonaság és lehet sorolni. Ha valamibe nem, akkor már gáz van.
Ma az EU pont egy olyan állapotba ért, amelyen keresztül ezt könnyű megérteni. Amit csak lehet Brüsszelbe vinnének. Most a bevándorlási politikát hagyjuk, mert nagyon sok más is van, amit a különböző országok nem szeretnének. Tehát, ahogy az EU nem önálló ma, úgy nem volt önálló Hazánk a különböző népeivel. Egyszerűen bólintási jogunk volt bizonyos területeken. :)
A történelem ismerete, de a hazaszeretet sem azt jelenti, hogy minden esetben jó színben tüntessük fel hazánkat. A nagy mellény már sokszor megbosszulta magát.
A történelem ismerete, de a hazaszeretet sem azt jelenti, hogy minden esetben jó színben tüntessük fel hazánkat. A nagy mellény már sokszor megbosszulta magát.
Mátyásnak voltak háborúi a törökökkel a Balkánon és Havasalföldön is, valamint voltak kisebb betörései a törököknek Magyarországra is. A nyugati hadjáratok elsődleges célja viszont az volt, hogy Mátyás megszerezve a cseh trónt, megválasztassa magát német-római császárrá, ez sajnos nem jött össze neki, de így is ért el sikereket.
Hol a büdös francba tanítottak téged a magyar történelemre? Tűnjél el a hülye ismereteid tudálékosságával!
Egyáltalán nem a magyar történelem érdekel, hanem ahol árthatsz Magyarországnak, úgy ahogyan dicséred azokat, akik ártó szándékkal viseltettek Magyarország, a Magyar Királyság fennállása alatt. Vannak itt néhányan, akiknek szintén ez a küldetése! Ráadásul mindezt ékes magyar nyelven!
Szégyen a történelemhamisításra szorítkozó szorgalmaskodásotok!
Az Anjou Károly Róbertnek a trónigénye dinasztikusan "jogos" volt, mint ahogy a főurak végül is elfogadták! Lengyel feleséggel! I. NagyLajos dinasztikus terve (Örökségemiatt::Szicilia é Jeruzaálem királya is a családi örökségét képezte és meg is tartotta, de A nápolyi királyság megszerzése mindhárom fia életébe került! Ha a magyar trónra összpontosított volna ma egészen biztosan más lenne a történelmi ismereteink!
A Habsburgok viszont "békekötésre" hivatkozva érték el a magyar trónt! De a török előretörése nélkül soha nem lett volna Habsburg függés!
Mátyásra nagyobb veszélyt jelentett a nyugati szomszéd! Le is törte mind a cseh, mind a bécsi udvart! A török ellen nem kellett védekeznie, mert a töröknek több hadi ismerete volt ahhoz, hogy megtámadja!
Nyilván.
Egyébként annak idején ( már magam is mosolygok magamon ) én a semlegességen gondolkodtam, hogy milyen jó is lenne az. Aztán eszembejutott a történelmünk. Úgy kb a legelső adandó alkalommal osztanának fel bennünket apró darabokra. :)
Mátyás elsö dolga volt belátni, hogy egyedül nem vagyunk képesek megvédeni magunkat. "Jaj ezek a miért is támadott meg minket a török magyarázatok engem nem érdekelnek." meg sok minden egyéb se, igazad van, úgy egyszerübb az élet :) .. Ha te ennyire mindent a függetlenség hiánya felöl tekintesz, akkor te ténylegesen ünnepled trianont, mint a függetlenség visszaadóját? Illetve Eu-t, NATO-t mint függetlenségünk biztosítóját?
Erre mondtam, hogy a feudális címek (királyság) és függöségi viszonyok teljes félreértelmezése az ilyen logika. Ki a független, és mitöl. Amúgy nemcsak, hogy nem csak úgy lerohant minket a török, de békét ajánlott többször, budát visszaadta, stb stb gyakorlatilag majdnem fél évszázad eltelt, mire tényleg lerohantak. Addig is többször arcukba dobtuk a kesztyüt, és közben folyamatosan harcoltunk egymással...
Azért ez ennél sokkal bonyolultabb,voltak ott pl. trónviszályok, hogy melyik király jelölt tudná jobban megvédeni az országot, nyilván a kapcsolatait is felhasználva. Meg voltak ott előzmények, mellesleg Mátyás alatt és előtt is. Nem csak jött a török, és megállíthatatlanul lerohant minket.
Aztán felmerül a kérdés, hogy mit értesz az alatt, hogy mi, amikor a döntési lehetőségekről beszélünk. Egy Anjou király hazai székhellyel az azt jelenti, hogy mi, de egy Habsburg király, aki osztrák császár is, és Bécsben székel, már nem? Mátyás meg talán nem a személyes ambíció miatt foglalta el fél Csehországot, miközben a törökök ellen csak védekezett, igaz azt sikerrel?
Tehát Szulejmán üzent hadat nekünk és nem fordítva. Korrekt.
Jaj ezek a miért is támadott meg minket a török magyarázatok engem nem érdekelnek. Megtámadott, mert ezt akarta. Védekezni nem tudtunk Mátyás után, tehát szabad volt a pálya. Ha meg tudtuk volna védeni magunkat, akkor talán máshogy alakult volna a történelmünk, de nem tudtunk. Mint ahogyan semmikor sem azóta. Ez van. :)
A geciséget a győztesek szemszögéből nézve írtam.
De egyébként azért erős túlzás az egyenlőség jel, már ha az antant és a nácik között tesszük, és nem a nácik és szovjetek között, főleg ha megnézed milyen jogai voltak a társadalom tagjainak, különös tekintettel a zsidókra vagy az ellenzékiekre, és mit csinált velük a hatalom. Igen, az angoloknak is voltak bőven viselt dolgaik, de az egyenlőségjel erős túlzás.
Románia nem volt határos Németországgal... szóval kb. ennyit a "geciségről"...
ami pedig a moralizálást illeti, szerintem hagyjuk ezt, a szövetségesek legalább annyira gátlástalanok és elvtelenek voltak mint a tengelyhatalmak
A válaszod ezen része korrekt volt, de a felvetett kérdésemre nem kaptam választ.
Inkább a jó palócokról tudunk többet, mint "Palócföldről", azt is csak Mikszáthtól!
Amiért "cserébe" tőlünk elvették Észak-Erdélyt és odaadták a románoknak. De mindezt úgy, hogy Magyarország volt a győztesek szemszögéből az abszolút geci, a románok meg a félig gecik, hiszen sokáig benne voltak, majd kiszálltak. Nyilván ha nincs haborúba belépés, nincs nekünk Észak-Erdély sem, viszont akkor a románok akár durvabb büntetést kaphattak volna. De persze nem tudhatja senki, ezek csak feltételezések. Ami biztos, hogy bele mentünk egy vesztes háborúba, amiből rengeteg emberveszteséggel jöttünk ki. Még a zsidók elhurcolását sem tudtuk megakadályozni.
ja ott árulta el az anglo-amerikai tengely az összes közép-európai szövetségesét...
gondolom már akkor az lebegett a londoni geopolitikusok szeme előtt, hogy a szovjet fenyegetésre alapozva fogják egyesíteni Európát:)
a románok is megkapták a "jutalmukat" odaajándékozták őket Moszkvának és át kellett engedniük Dobrudzsát Bulgáriának, Besszarábiát és Bukovina jó részét pedig a SZU-nak...
nem hinném, de ha így lett volna akkor sem lett volna lényegi változás, mindenképpen Moszkvának ajándékoztak volna minket...
ha 1945-ben volt lényeges kérdés akkor az kb. arról szólt, hogy ki kerül a jövendőbeli vasfüggöny nyugati oldalára...
kis hazánk kapcsán én inkább a török hódoltsághoz kapcsolódó kisiklást emelném ki... némi sarkítással 150 évig csatatér volt az ország...
a megkésett fejlődés mögött sokkal inkább ezt keresném, mint a hazai elit "önzését"...
Hitlert elég sok szomszédja elküldte a picsába. De amúgyis a kilépés a fontosabb, nem a belépés...Lajoshoz: "L. 1521-ben oktalanul megsértette Szulejmán szultánt, letartóztatva Behrum vagy Berham nevü követét. E könnyelmüség következménye az volt, hogy Sabác, Nándorfehérvár, Zimony, Titel és Szalánkemén a hadat indító török kezébe kerültek....Ily auspiciumok közepette jelent meg Budán 1525. április végén vagy május elején a Ferenc francia király által fellovaltSzulejmán szultán követe, aki Lajoskirálynak békét ajánlott oly feltétel alatt, ha ez neki, illetve hadainak Horvát- és Tótországon át szabad átvonulást enged.Szulejmán ugyanis most már, egyptomi ügyeit is rendbehozván, a francia királlyal szövetkezve, egy V. Károly német császár ellen intézendő nagy hadjárat eszméjével kezdett foglalkozni,[9] de miután Lajoskirály a fentemlített feltételeket el nem fogadta, a szultán készülődései elsősorban megint csak Magyarország ellen irányultak."
Már írtam, hogy nem volt konkrét neve a mai Szlovákiának, miért lett volna, hiszen Magyarország szerves része volt, akkor is, amikor Erdély külön kezelt egység volt. Csallóköz például sosem volt része Felvidéknek azelőtt. AnnI van, hogy Szlovakiának és Felvidéknek van egy kb. 80%-os átfedése, de a kettő attól még nem pont ugyanaz a terület.
Vagy te azt mered állítani, hogy Palócföld egésze ne lenne Felvidék része? Csak amit elcsatoltak?
Svédország a liberális reformok előtt a XIX. század derekán Európa egyik legszegényebb területe volt...
az általad "bezzeg példaként" említett nagyhatalmi ábrándok inkább csak elfecsérelték a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásokat
a valódi take off csak a XIX. század második felében indult meg és a mai szocialista liberalizmus fogalom mentén meglehetősen illiberális volt, pl. szó sem volt mindenkire kiterjedő általános választójogról...
nagyon szép vagyoni, jövedelmi és műveltségi cenzus volt a választásoknál, eszük ágában nem volt minden rongyos koldust az urnákhoz engedni...
+ a hatalmas méretű kivándorlásról se feledkezzünk el, a XIX. század második felében a svéd lakosság jelentős része egyszerűen kitántorgott Amerikába...
Swedish_Americans
link
kb. a nyomor elől menekültek...
és persze az ország geopolitikai helyzete is kedvező volt - viszonylag kis periférikus állam távol a nagyhatalmi csataterektől - ezért tudtak kimaradni mindkét világháborúból...
ha ez nem lett volna akkor kb. úgy jártak volna a "semlegességükkel" mint Belgium...
Igen, helyesen döntöttem, mert veled ellentétben bennem van egyenesség, te viszont bocsánatkérés helyett továbbra is maszatolsz, sőt még vádaskodsz is.
Ha valaki valamit állít, főleg ha rágalmazva állít (szerinted lehazaárulóztam Karinthyt), akkor neki kellene bizonyítania. Ha nincs bizonyíték, akkor bizony legalább ezért bocsánatot kellene kérned, de amit a Trianonról veled egyet nem értő magyarokról írtál, azért is egyébként.
Egyébként meg senki nem állít olyasmit, hogy a magyarság valami rossz nép lenne. Ez önfikázás lenne amúgy is. Ellenben ha tanulni akarunk valamiből, akkor bizony a hibáinkat is fel kell ismerni, és nem eltussolni. Ha szerinted ez undorító, akkor legyen. Hazug embertől úgysem várok sokat.
"ahogy 41-ben sem tudjuk, mi lett volna, ha a németeknek nemet mondunk, és ezért megszállnak egyből."
semmi
ugyanazt kaptuk volna jutalmul mint amit büntetésül kaptunk
az anglo-amerikai tengely az összes közép-európai szövetségesét elárulta...
Western betrayal
link
mi több még a megszállásukat is finanszírozta...
Lend-Lease#US_deliveries_to_the_Soviet_Union
link
max néhány év eltéréssel de a háború mindenképp kitört volna
különben az 1913 decemberében megalapított FED körülbelül 1914 nyarára lett működőképes ... érdekes egybeesés...
különösen mivel a világháború finanszírozásában már 1914-től kezdve kulcsszerepet játszott az USA...
link
ez pedig igen nehezen ment volna a FED által biztosított garanciák (vészhitelezés), illetve kompetenciák (pénznyomtatás) nélkül...
a FED az I világháború folytán valósággal hiperaktívvá vált...
grafikon
link
Nem szokásom a triumfálás, de ha kéred, leírom: helyesen döntöttél, hogy elismerted és bocsánatot kértél az alaptalan
rágalmazásért és személyeskedésért. Bár maradtak olyan korábbi kitételeid, melyek szintén helyteleníthetőek mert megosztóak, kirekesztőek, de ezeket inkább nem taglalnám, mert remélem túlléptél rajtuk.
Ami pedig az Illyés Gyulának/Karinthy Frigyesnek tulajdonított aforizmát illeti, arról annyit tudhatunk, hogy a közvélekedés leggyakrabban nekik tulajdonítja ugyan, de eleddig sem megerősíteni sem cáfolni nem sikerült, hogy azt ők mondták-e vagy sem ill. ki mondta azt először. A tartalmát illetően pedig szintúgy megoszlanak a vélemények, de abban ritka kivételektől eltekintve egyetértés van, hogy a trianoni diktátum olyan nemzeti tragédiánk, melyet be nem gyógyított lelki sebként hordoz a magyarság.
Egyébként senki sem várja el senkitől, hogy nap mint nap keseregjen a múlton, vagy éppen büszkélkedjék vele, de még az elfelejtésnél is undorítóbb, mikor valaki saját nemzettársai ellen használja fel, folyamatosan kiemelve a hibákat, félresikerült mozzanatokat és szándékosan elhallgatja, letagadja a pozitívumokat, eredményeket, sikereket, kiemeli a magunk hibáit, bűneit és meg sem említi a velünk szemben elkövetetteket, erősíti a "bűnös nép" és a "merjkicsilenni"tudatot, és lekicsinyli, rombolja a nemzeti öntudatot, büszkeséget, miközben más népekkel ennek pont az ellenkezőjét teszi.
Na ő biztosan nem üzent hadat senkinek. De arra tényleg jó volt, hogy megmutassa mekkora összetartás van az országon belül. :)
Figyelj! Egy hadüzenethez, háborúhoz jól felszerelt és tartósan ellátott hadsereg kell. Jánosnál ezt még összedobták a népek egy-egy hadjárathoz, de Mátyásnál már nem ment. Egyszerűen el kellett foglalnia Bécset, Csehországot és megadóztatni őket. Ebből már futotta és meg is állt a török. Utána viszont, mikor a Fekete Sereg folyamatosan feloszlott (Nem pár év alatt) már senki sem állta az útjukat.
Az első független és önálló kormányunk Trianon után lett. Köszi szépen! Egyrészt nyilvánvaló volt, hogy szeretnénk visszakapni a magyar lakosságunkat a szülőhelyükkel együtt, másrészt te biztosan megmondtad volna Hitlernek, hogy menjen a picsába és kerülje ki az országunkat, de más nem. :)
1990. Önálló magyar országgyűlés. Na azóta hálistennek nem üzentünk hadat senkinek. :)
"Magyar az, akinek fáj Trianon”.
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Karinthy Frigyes:
Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára