Mellesleg nem értelek, mert szerinte az eredeti koncepció az volt, hogy megmaradt volna az OEP és mellette alakultak volna meg a magánbiztosítók. Emlékezetem szerint te is ezt az igét hirdetted.
Ó azt mondja, hogy ezt nem lehetett átverni a szoci frakción, így lett egyre szarabb a helyzet.
Egyébként tényleg érdekel a téma, de Mihályit hallottam már párszor konferencián, személyesen is találkoztunk már, ennek ellenére merőben nem értek egyet az eredeti koncepciójával.
Mindjárt megnézem, hogy a neten van-e erről elérhető info...
A Friderikusz Most-ban ma este 20.00-kor Mihályi péter az SzDSz egészségügyi szakpolitikusa vezette le, hogy mi volt az eredeti eü-koncepció és hogyan, miért és ilyen változásokon esett át, amíg a mai formáját/formátlanságát elnyerte a jelenlegi törvény által.
Érdemes megnézned, általában két-három nap múlva lehet az atv.hu-n megnézni az adást.
Néhány napon belül benyújtják azt a több mint félmillió aláírást, amellyel lehetővé válhat egy újabb népszavazás kiírása az egészségbiztosítási rendszer módosításának megakadályozására. Erről kérdezték az MSZP frakcióvezetőjét.
hirdetés
Lendvai Ildikó egy esetleges népszavazáson a több-biztosítós egészségbiztosítási rendszer ellen szavazna. Az MSZP frakcióvezetője a Nap-kelte szerda reggeli műsorában azt mondta: eddig sem akartak több-biztosítós modellt.
"Nem zavar engem, ha benyújtják, velük együtt fogok szavazni" - erősítette meg többször is a szocialista politikus újságírói kérdésekre.
"Aki sok adót fizet, az azért x-elt igent, mert nem akar még azon felül is fizetni...."
Az, hogy miért szavaztak a sok adót fizetők is igen-nel a népszavazáson, annak szvsz sok oka van. Néhány lehetséges ezek közül:
- fidesz-szimpatizáns így automatikusan igennel szavazott,
- utálja gyurcsányt, és akart adni neki egy pofont,
- valójában nem a vizitdíj ellen szavazott, hanem az átláthatlan reformok ellen,
- nem a vizitdíj ellen szavazott, hanem az újabb "megszorítások" ellen,
- elhitte, hogy az egészségügy kizárólag állami feladat lehet,
- stb.
De van itt egy elvi kérdés is ezekkel a (sok adót fizetők) "igen" szavazataival kapcsolatosan:
Aki sok adót/járulékot fizet, azaz nagyon drága biztosítási díjat fizet, és ezért úgy érzi, hogy nem igazságos még plusz 300 Ft-ot is fizettetni vele, azt egyrészt megértem, de bizonyos vagyok abban, hogy egy nagyon lényeges dolgot félreért:
Nem az az igazságtalan itt, hogy a magas járulékai (biztosítási díja) mellé még 300 Ft-ot is fizetnie kell, hanem a magas "biztosítási díj" a baj.
Az a baj, hogy a magas jövedelműeknek többe kerül a biztosítás, mint azt a valós kockázata indokolná. Ezt mindenki érzi, aki valamilyen szolgáltatásért a szolgáltatás valóságos értékénél többet, annak többszörösét fizeti. Ez a fő probléma, ezért érzi igazságtalannak emellett a vizitdíjat. Szerintem azonban föl kellene ismerniük (vagy meg kellene velük ismertetni), hogy itt nem a vizitdíj a bajok forrása, hanem, hogy aránytalanul sok biztosítási díjat fizet. A jövedelemarányos járulék nem arányos a szolgáltatás valóságos értékével.
Erre az ellentmondásra már számtalanszor világítottam rá itt a fórumon, és megoldásként javasoltam a jelenlegi járulékok megbontását 1. szolidáris járulékra (eü adóra) és 2. valódi biztosítási díjra.
Így a magas adó/járulékfizetők tisztában lennének azzal, hogy mennyit fizetnek a társadalom eltartott rétegeinek ellátásának fedezetéül, és mennyit fizetnek a saját eü biztosításuk fedezetére. Ilyen elvek mentén sokkal "eladhatóbb" lett volna a vizitdíj (önrész) elvei és céljai, mert annak bevezetésével és későbbi (választható) növelésével párhuzamosan valóban jelentősen csökkenteni lehetett volna a biztosítási díjrészt.
Az eltartottak esetében azonban nem a biztosításhoz hasonló önrészt, hanem a vizitdíjhoz hasonló viszonylag egységes és alacsony mértékű hozzájárulásra volna szükség, mert ez csökkentheti a felesleges orvoshoz fordulást, így hosszabb távon csökkenteni lehetne a szolidáris járulékkulcsot is.
Nem beszélve arról, hogy - mindenféle egyéb politikai demagógiával szemben - mindez (biztosítási önrész és szolidáris ellátás vizitdíja) valóban képes lett volna szép lassan visszaszorítani a hálapénzt, azaz a fekete hálapénz (önrész és vizitdíj néven) lassan kifehéredett volna...
Nem könnyű ennek előnyeit egy egész társadalommal elfogadtatni, mindenestre tiszteletreméltó, hogy egyesek megpróbálták. Sajnos nem túl sok sikerrel....
Akik viszont ennek - a szinte egyetlen pozitív folyamatnak - a bukását politikai indítékból nagyban elősegítették, azok ne várjanak tőlem tiszteletet, habár bizonyára jól megvannak enélkül is... :)
"Az SzDSz sokmindennel megpróbálkozhatott volna valóban, de nem erről szól a koalíciós kormányzás."
Igazad lehet abban, hogy egy koalíciós partnernek is meg van kötve a keze, így nem lehet elvárni tőle, hogy olyan dolgokat terjesszen be a képviselők elé, elfogadásra, amivel nem ért egyet a teljes többség.
De akkor miért is kérik ugyanezt számon a kisebbségen levő ellenzéken???
Lásd az alternatív "eü-biztosítási törvény", ami a bizottsági tárgyalásra sem került, mert a kormánypárti többség vita nélkül elutasította azt...
Az SzDSz sokmindennel megpróbálkozhatott volna valóban, de nem erről szól a koalíciós kormányzás.
Átfogó adóreformot olyan koalíciós partnerral lehet véghezvinni, amelyikben megvan a kellő affinitás és a bátorság a cselekvéshez. Be kellett, hogy lássam, a szocikból ez teljesen hiányzik. Ők kizárólag a népszerűségi mutatók alapján politizálnak.
Mellesleg igazán azért sem értem a felvetésedet, mert a mai napig az a vád érte az SzDSz-t, hogy "'%"-os pártként akarja meghatározni a kormány politikáját. Farka csóválja a kutyát ugye?
Ha át tudta volna vinni a szocikon az adóreformot, biztos átvitte volna, de annak mi értelme lett volna, ha rögtön az elején kilép a koalából, csak mert nem a saját elképzelései mentén alakul a kormányprogram.
Egyébként ez két ok miatt sem indokolható:
1. Egy pártnak az az érdeke, hogy ha hatalomra kerül, akkor a saját programjából minél többet megvalósítson. Hiszen azzal kampányolt. Ha rögtön kilép a hatalomból, mert egy-két elképzelése süket fülekre talál, akkor a saját elképzeléseiből semmit nem tud megvalósítani, ha bennmarad, még mindig van esély arra, hogy valamennyit mégis. Most pl. az SzDSz eljutott arra a pontra, hogy más lehetősége nem maradt, de úgy tűnik sokaknak ez sem tetszik és csak színjátéknak véli az egészet. Meglátjuk, mi lesz.
2. Egy olyan társadalmi-politikai közegben, ahol ilyen vérre menő küzdelem dúl a hatalomért, ahol a politikai pártok - élükön a Fidesszel - elveiket feladva saját magukat is hajlandók szembeköpni feláldozva akár az országot az ország egységét is ennek oltárán, ott kevés mozgástere marad egy olyan pártnak, mint az SzDSz, hiszen alternatívaként csak az ellenfél hatalomra jutását segítheti elő.
Szóval van igazság abban, amit mondasz, de - mint itt sokan - te is kicsit idealisztikus elképzelésekkel viszonyulsz a poltikához.
Egyesek szerint a politika művészet. Szerintem okos és ocsmány kompromisszumok elegye.
A népszavazás ügyében, bár nagyon rossz a megközelítésed, de pont, hogy mindenki a saját érdekeire szavaztott, amikor igennel szavazott!
Aki sok adót fizet, az azért x-elt igent, mert nem akar még azon felül is fizetni, aki kevés adót fizet (akár ha sokat is kellene) azért x-elt igent, mert miért is fizessen most plusz díjakat, ha egyszer az SZJA-t "meg tudja úszni"...
Ezáltal nagymértékben pártszimpátia szintjére süllyedt a szavazás, hiszen a bevezetett módon a "népszavaztatott" díjak csak a költségvetés érdekét szolgálták...
(Azaz azt, hogy azon díjak költségvetésen kívülről finanszírozzák részben az egyes ellátórendszereket, nem csökkentve az állami elvonások mértékét...)
...
Az elméleti fejtegetésedet értem, de az egyes emberekhez rendelt szavazok súlya nem a vallás, bőrszín, pártpreferencia alapján került előtérbe, hanam az vállalatvezetési (tulajdonos, menedzsment, alkalmazott) elvek mentén. Azaz, ha a választók a "tulajdonosok", akkor a "tulajdonrészük" arányában "illene" szavazniuk, azaz olyan arányban, amilyen arányban hozzájárulnak a választók az ÁLLAM működőképességéhez.
A társaságok irányításánál sem volna egészséges, hogy a vallás, bőrszín, vagy egyéb jellemzők szerint kellene súlyozni a tulajdonosok szavazati jogait, ott is a vállalat működőképességéhez anyagi hozzájárulásaik mértékében van szavazati joguk a tulajdonosoknak.
Ha a választók valóban az állam tulajdonosainak tekinthetőek, akkor szvsz nem elrugaszkodott a valóságtól fenti ötlet, ha pedig ez így nem működtethető - szerinted -, akkor a választók nem tekinthetőek tulajdonosnak. De akkor minek tekinthetőek? Munkavállalóknak? Alattvalóknak? :)
"Viszont van egy nagy gond, amiért ez a demokrácia nem működhet olyan jól, mint a vállalatvezetés:
Míg a közgyűlésen a részesedés arányában szavazhatnak a tulajdonosok a legfontosabb kérdésekben, addig az országgyűlési választáson alanyi jogon szavazunk. Annak is ugyanannyi szavazati joga van, aki évente tízmilliókat adózik és annak is, aki évtitedek óta csak az adófizetők vérét szívja. És sajnos ez utóbbiak vannak többségben..."
...arról nem is beszélve, hogy a magyar demokráciában a "mendzsment" akár négy évig is szembemehet a "tulajdonosok" akaratával, nem lehet "rendkívüli közgyűlésen" a menedzsmentet leváltani és négy év korlátlan és leválthatatlan hatalommal akár a MOL-t és az OTP-t is csődbe lehet vinni...
---
"Amíg az ország lakosságának 20%-a tartja el - saját magán kívül - a másik 80%-ot is, de a parlamenti választásokon minden alkalommal ez utóbbi 80% seggét nyalják a politikusok, addig nem lesz felzárkózás.
Egy lehetséges megoldás az volna, ha adóbefizetése arányában szavazhatnának az emberek a választásokon:
Mindenkinek lenne egy szavazata alanyi jogon, de évente 1 millió Ft szja befizetésével újabb egy szavazatot, 2 milliónál már plusz kettőt, stb."
Talán ennél egyszerűbb lenne (és alkotmányosabb is), ha csak mindenkivel megfizettetnék a valódi adót (azaz a tényleges nettó jövedelemhez tartozó összegben), a szociális ellátásokat és a vállalat-támogatásokat felülvizsgálnák, valamit racionalizálnák az "állam működését" és máris más értelmet és mértéket nyerne a hivatkozott arányszám...
...
Igen, ezt hajtogatom mindenek előtt és mindenek felett, mert ez az alapja mindennek (legfőképpen a működőképes demokráciának!)!
(Ehhez nélkülözhetetlen eszköze lehet egy átgondolt és teljeskörű adóreform is!)
Az általános választójog lényege szerintem a feltételek, megszorítások hiánya.
Ha ugyanis egy szempont alapján módosítom a szavazatok súlyát, miért ne módosíthatnám más szempont alapján is?
Mondjuk a katolikus szavazat 2-t ér, vagy a cigány szavazat felet, vagy esetleg az mszp-s szavazat 3-at, a fideszes 10-et.
Csak sajnos jogilag nem egyeztethető össze a demokrácia lényegével, és innentől kezdve egy szép álom.
A realitások talaján állva, csak az a megoldás, ha az a 20% az érdekeit képviselő pártra szavaz (ha lesz olyan) és így talán elég nagy súlya lehet.
A népszavazáson 20%-ot sem ért el a nemek aránya.
Nem szavaz a saját érdekeire az a 20% sem.
(Pláne, ha 30-nak veszem ezt a réteget, ami talán reálisabb)
Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy egy olyan liberális párt, mint az szdsz meg merné-e kockáztatni a választási törvény ilyetén módosításának indítványozását?
(Félreértés ne essék, még mindig az szdsz a legkevésbé unszimpatikus párt számomra, az elmúlt néhány év hanyatlása azonban a korábbi szimpátiámat valóban unszimpátiába fordította. Egy átfogó adóreform - és később a választási törvényt fentiek szerint módosító - javaslat tűzön vízen keresztül történő beterjesztése és elfogadtatása szerintem - ha nem is 20, de - legalább 10%-os pártot csinálna belőle. Ráadásul pont azon adófizetőket állítaná maga mellé, akik egyébként is a legmagasabb arányban mennek el szavazni. Nem is értem, hogy miért csak ígérgeti, és miért nem lép ezek ügyében, akár innen, ellenzékből. Akár átmenne a parlamenten a javaslat, akár nem, kiekrülhetnének ezáltal a gödörből. Szerinted?)
Amíg az ország lakosságának 20%-a tartja el - saját magán kívül - a másik 80%-ot is, de a parlamenti választásokon minden alkalommal ez utóbbi 80% seggét nyalják a politikusok, addig nem lesz felzárkózás.
Egy lehetséges megoldás az volna, ha adóbefizetése arányában szavazhatnának az emberek a választásokon:
"Ha valaki vállalatvezetési modellt akar ráerőszakolni egy társadalomra, hamar rájön, hogy a választók nem alkalmzottak, hanem tulajdonosok!"
Szerintem bizonyos szempontból lehet egy országot vállalatvezetési modell szerint irányítani, abban viszont igazad van, hogy az emberek nem alkalmazottak, hanem tulajdonosok. Az ország irányításában az "alkalmazottak" a kormány dolgozói, a tulajdonosok pedig a választók.
A "közgyűlés" pedig a parlamenti választás, ahol a "tulajdonosok menedzsmentet" választanak.
Viszont van egy nagy gond, amiért ez a demokrácia nem működhet olyan jól, mint a vállalatvezetés:
Míg a közgyűlésen a részesedés arányában szavazhatnak a tulajdonosok a legfontosabb kérdésekben, addig az országgyűlési választáson alanyi jogon szavazunk. Annak is ugyanannyi szavazati joga van, aki évente tízmilliókat adózik és annak is, aki évtitedek óta csak az adófizetők vérét szívja. És sajnos ez utóbbiak vannak többségben...
Amíg az ország lakosságának 20%-a tartja el - saját magán kívül - a másik 80%-ot is, de a parlamenti választásokon minden alkalommal ez utóbbi 80% seggét nyalják a politikusok, addig nem lesz felzárkózás.
Egy lehetséges megoldás az volna, ha adóbefizetése arányában szavazhatnának az emberek a választásokon:
Mindenkinek lenne egy szavazata alanyi jogon, de évente 1 millió Ft szja befizetésével újabb egy szavazatot, 2 milliónál már plusz kettőt, stb.
Az állami szférára is érvényes lenne ez a cenzus, de a magánszférában duplán számítana minden adómillió Ft.
Egészségügyi reform