Kanyisz:)
Egyébként totál így van, ahogy írtad:
"Az élet minden területe megváltozott, kivéve a magyar egészségügy mentalitását és működését."
A múltkor a menyasszonyommal voltam dokinál, telefonon bejelentkezett, a doki mondta, hogy jöjjön délre, mégis 3 órát vártunk, 1-et csak a betegirányító előtt, pedig a betegirányítós fülkébe 2-3 percenként jött ki-be egy-egy csajszi, volt, hogy ketten is bent ültek, dumálgattak, kávé, kimentek cigizni és egy óra múlva sikerült bejelentkeznünk a kartonért a dokihoz... Addigra dokinak ilyen-olyan vizitre kellett menni, műszakváltás, kajaszünet. Aztán 3 körül be is jutottunk.
Szóval lehet sírni, hogy ápolóhiány, meg dokihiány. De közben folyton azt látom, hogy a kórházakban rohadt sok a felesleges munkaerő, téblábolnak össze-vissza, nagyon hatékonytalan a rendszer. Ugyanekkora látszámmal sokkal gyorsabban, sokkal több összmunkát el lehetne végezni.
Csakhát igen, a mentalitás... Egy kórházban kb. a '80-as évek szintjén van a kiszolgálás (mint pl. egy közértben 20 éve, vagy a postán akár még évekkel ezelőtt, de helyenként még most is), és most nem az orvosi, szakmai stb. kiszolgálásra gondolok, hanem az emberi részére. Udvariasság, rugalmasság, kedvesség, kiszolgálás, gyorsaság, stb. stb. Meg dolgozni szeretés és akarás. A versenyszférában már rég kidobták volna azt, aki ennyit "unatkozik", kávézik, cigizik, stb. És nyilván nem mindenhol ez van, de nagyon sok helyen ezt látom.
(a fenti példa a budai homvéd kórházban történt, tehát annyira nem is híresen fos helyen)
Egyébként totál így van, ahogy írtad:
"Az élet minden területe megváltozott, kivéve a magyar egészségügy mentalitását és működését."
A múltkor a menyasszonyommal voltam dokinál, telefonon bejelentkezett, a doki mondta, hogy jöjjön délre, mégis 3 órát vártunk, 1-et csak a betegirányító előtt, pedig a betegirányítós fülkébe 2-3 percenként jött ki-be egy-egy csajszi, volt, hogy ketten is bent ültek, dumálgattak, kávé, kimentek cigizni és egy óra múlva sikerült bejelentkeznünk a kartonért a dokihoz... Addigra dokinak ilyen-olyan vizitre kellett menni, műszakváltás, kajaszünet. Aztán 3 körül be is jutottunk.
Szóval lehet sírni, hogy ápolóhiány, meg dokihiány. De közben folyton azt látom, hogy a kórházakban rohadt sok a felesleges munkaerő, téblábolnak össze-vissza, nagyon hatékonytalan a rendszer. Ugyanekkora látszámmal sokkal gyorsabban, sokkal több összmunkát el lehetne végezni.
Csakhát igen, a mentalitás... Egy kórházban kb. a '80-as évek szintjén van a kiszolgálás (mint pl. egy közértben 20 éve, vagy a postán akár még évekkel ezelőtt, de helyenként még most is), és most nem az orvosi, szakmai stb. kiszolgálásra gondolok, hanem az emberi részére. Udvariasság, rugalmasság, kedvesség, kiszolgálás, gyorsaság, stb. stb. Meg dolgozni szeretés és akarás. A versenyszférában már rég kidobták volna azt, aki ennyit "unatkozik", kávézik, cigizik, stb. És nyilván nem mindenhol ez van, de nagyon sok helyen ezt látom.
(a fenti példa a budai homvéd kórházban történt, tehát annyira nem is híresen fos helyen)
Egészségügyi reform