Vasárnapi ebéd előtt a korcsmában.
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama
"...Én szeretném azt hinni (igen, tudom ez a félmondat mit jelent), hogy nem erről van szó, mivel ez nettó bennfentes kereskedés lenne, amit iszonyú könnyen rájuk lehet bizonyítani..."
"Szerintem a menedzsment ismeri az osztalékpolitikát és ezért szórta 1200 on"
Erről már értekeztünk egyszer, de ha csak álmodtam volna, akkor leírom most..
Én szeretném azt hinni (igen, tudom ez a félmondat mit jelent), hogy nem erről van szó, mivel ez nettó bennfentes kereskedés lenne, amit iszonyú könnyen rájuk lehet bizonyítani. Olyan mértékű butaságról tanúskodna, ha ez történt volna, amit egyszerűen nem tudok sem elképzelni, sem elhinni róluk. A gond az, hogy nincs értelmes, védhető magyarázat semmire, ami az utóbbi időszakban történik. :((
Szerintem a menedzsment ismeri az osztalékpolitikát és ezért szórta 1200 on
Ennyire számolta,taksálta az opciót a prémiumját !
IT nem akarta nyilvánosságra hozni mert korai, gyenge,érdemtel.
A kettő összecseng és nem külön téma.
Köszönettel biztos nem tartozunk az IT-nek,
mivel bármilyen osztalékpolitika is jött volna, önmagában az a tény, hogy a Rába osztalékképes bőven ellensúlyozta volna az "iránymutatást".
Nem védem a menedzsmentet, mert az 1200-as eladás "iránymutatóvá" vált, de az osztalékkérdésben továbbra is azt gondolom, hogy a közzétételt az igazgatóság akadályozta meg.
Persze, ahogy látom az egyetemes felelősség által ők is bekerülnek a körbe:)
Nyilatkoztak. Hónapokkal ezelőtt önként, teljesen értelmetlenül beverték 1200-ra. Azóta kicsit gyógyult a seb, de most valakik megint beleadtak. Ha szaporodnak a kiábrándultak, akkor nem kizárt, hogy az osztalékpolitika publikálásáig ez lesz. Nem értem mire várnak ennyit, hogy miért kell teljesen elégetni a hitelességüket ilyen szabotázzsal. Legalább 10 hónapja megvan az a nyomorult javaslat, miközben 30%-al vagyunk a saját tőke alatt. Ezzel a saját értéküket és a jóhiszemű befektetőik bizalmát egyaránt durván rombolják. "Kinek kell egy megbízhatatlan, trükköző menedzsment?" kérdezték tőlem pár napja, és nem tudtam megvédeni Pintéréket. :(
Amúgy meg kérdés hogy ki meddig tűri, hogy kizsarolják a megtakarításait és milyen eszközei vannak a retorzióra. Nálam pl. a Q3-as jelentés publikálása a végső tolerálható határidő, onnantól számonkérendőnek, és egy esetleges káreseményért egyetemlegesen felelősnek tekintek mindenkit, aki nem tudja igazolni magát.
Rába és a láma
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama