Csak annyit, hogy várhatóan ez a nyereség az a szint, amit elvárnak majd az egészségbiztosítástól is, azaz 61:39 arányban osztozik majd a járulék és az afeletti befizetés összege az egészségbiztosításban is.
Azaz ha valakitől most levonnak ilyen jogcímen 61 ezret, akkor még további 39-et vá el abiztoító majd tőle...
De ha a számok nem is így alakulnak, valahol mégiscsak erre kell keresni majd a kialakuló jövedelemelvonás mértékének növekedését.
(Persze ezt is lehetne differenciálni, de itt megin nem a minimálbéres milliomosok fognak többletterhet fizetni...)
De bár tévednék...!
Nincs a világon olyan, hogy egyszerre olcsó is, meg jó is. Vagy jó, vagy olcsó. Én jót szeretnék, Te olcsót. maradj az állami biztosításnál, de engedd meg, hogy én magánbiztosítást kössek.
Az ellenzék ezt nem engedné meg, ezért nem értek vele egyet.
(... és ne mond, hogy már ma is lehet, mert ez nem igaz. nem lehet olyan szolgáltatásfinanszírozó magánegészségbiztosítást kötni, amellyel fedezhetném bármely ellátásom költségét. A törvény és a jelenlegi finanszírozási rendszer (pl. HBCS) nem teszi lehetővé. Hidd el, ha lehetne, nekem lenne!)
Az USA-ban az emberek többsége jódolgában csak a fejét tömi mindenféle hamburgerrel, meg sütivel, meg csokival. Így aztán ott van a legtöbb túlsúlyos a világon, meg a legtöbb cukorbeteg is. Ha ez így megy tovább, hamarosan a lakosság 605-a cukorbeteg lesz, ami rendszeres kezelést feltételez. Bár ez csak az egyik oka a drága egészségügynek, a másik az, hogy rendkívül magas színvonalú az ellátás maga. Ezt pedig se az adófizetők, se a biztosítottak nem bánják, legföljebb azok, akik "elkártyázzák, vagy elisszák" a biztosításuk árát.
részben azért sem értettem, mert a "biztosítási összeg" fogalma mást takar. Te a "biztosítási díj"-ra gondoltál.
Tehát: beszed a biztosító 100 díjatat, és ki kell fizetnie 115-öt? A biztosító tulajdonosa a zsebébe nyúl, vagy az általános tartalékból fizeti. Erre vannak részletes szabályok, hogy mikor melyiket kell alkalmazni, ill. van egy felügyelet, aki ilyesmire kötelezi a biztosítót.
Ez jelenleg is így van, van rá konkrét példa is a közelmúltból:
Egyik francia tulajdonú biztosító elszámolta magát néhány éve a kötelezőnél, ill. nem jól szűrte meg az ügyfeleit és ez több milliárd - arányaiban több 10%-os - veszteséget okozott számára. A felügyelet tőkeemelésre kötelezte a biztosító tulajdonosát (alapítóját), hogy fenn tudja tartani a fizetőképességét. Ez a biztosító azóta is itt van a magyar piacon, és nem abból akarja visszaszedni a korábbi veszteségét, hogy nem fizeti ki a jogos károkat.
Az OEP viszont jelenleg nem biztosító, hanem pénztár, így "megteheti", hogy teljesítményvolumenkorlátot állapítson meg, és a betegek ellátását ne finanszírozza, ha elfogy a fedezet. Ezt egy valódi biztosító nem teheti meg.
Látod, ezért nem mindegy, hogy pénztárak, vagy biztosítók, ne adj' isten, biztosítópénztárak alakulnak-e!
"2005-ben az Egyesült Államok 2 ezer milliárd dollárt költött egészségügyre, egy főre vetítve 6697 dollárt. Ez az összeg a GDP 16%-át képviseli. Bár a számok önmagukban is hatalmasak, a fő gondot növekedésük aránya jelenti, mivel az egészségügy gyorsabban növekszik mint a gazdaság több más ágazata. 1970-ben az egészségügyi összkiadások még csak 75 milliárd dollárt tettek ki, egy főre 356 dollárt, ill. 7,2%-ot. A Centers for Medicare and Medicaid Services (CMS) előrevetítése szerint 2016-ra az egészségügyi kiadások a GDP közel ötödét fogja kitenni (19,6%).
Az elmúlt négy évtized alatt az egészségügyi költekezés átlagos növekedése meghaladta a teljes gazdaság növekedését, 1,3 és 3,1% közötti arányban. 1970 óta az egészségügyi kiadások évente átlagosan 9,8%-kal emelkedtek, a nominális GDP-nél 2,5-szer gyorsabban. Ezen trend tartóssága szisztematikus eltérést sugall az egészségügy és más gazdasági szektor között, ahol a növekedési arányok összhangban vannak a gazdaság egészével.
Az Egyesült Államok jelentősen többet költ egészségügyre mint más fejlett országok. Az OECD országok közül az Egyesült Államok egy főre jutó egészségügyi kiadása 13%-kal meghaladja az utána következő Luxemburgét. A viszonylag magas kiadások ellenére Amerika egészségügye nem teljesít sokkal jobban más fejlett országokhoz képest.
Az egészségügyi költekezés széles körű termékeket és szolgáltatásokat ölel magába, a kórházi és gyógyszer kiadásoktól a fogászati szolgáltatásokig és orvosi műszer vásárlásig. A kórházi ellátás és az orvosi szolgáltatások kiadásai az egészségügyi költekezés valamivel több mint felét teszik ki. A vényköteles gyógyszerek kiadásai kb. 10%-ot érnek el, és az elmúlt évtizedben gyors növekedésnek indultak.
Az egészségügyi költekezés legnagyobb forrását a magánbiztosítás képviseli, 2005-ben ez 36% volt. Állami programok, mint a Medicare, Medicaid, State Children’s Health Insurance Program a kiadások 45%-át fedezik.
Amint az egészségügyi költségek emelkednek, egyre nehezebbé válik a családok és a vállalkozások számára a biztosítási fedezet vásárlása. Mint biztosítás vásárlók, a munkaadók is emelhetik a fedezet díjait, ami nyomással lehet a család költségvetésére, ha valaki megbetegszik. Emellett ha a munkaadók magasabb biztosítási költségekkel néznek szembe, ez a fizetések vagy a fizetés emelések számlájára is történhet.
Az egészségbiztosítási díjak növekedése egyértelműen mutatja a magánbiztosítás költségeiben megnyilvánuló változásokat. Az 1990-es évek közepét leszámítva a díjak növekedése gyorsabb volt mint a fizetéseké. Míg a díjak 8-14%-os évi növekedést mutattak, az infláció és a keresetek 3-4%-ban változtak csak. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalóknak a jövedelmük egyre nagyobb hányadát kell fizetniük egészségügyre.
A háztartásokra nehezedő egészségügyi költségek másik hasznos mértéke a költségmegosztás aránya. 1996 és 2003 között azon nem idős lakosság százaléka, akiknek a családi egészségügyi készpénz kiadása meghaladta a jövedelem 10%-át, 16-ról 19%-ra növekedett. A biztosítás díjak és a költségmegosztás terhei még nagyobbak voltak a szegénységi szint alatt levőknek, ahol a család készpénz kiadása 26-ról 33%-ra emelkedett.
Az egészségpolitikai döntéshozók jelentős rövid- és hosszú távú kihívásokkal néznek szembe az egészségügy növekvő költségeinek fizetése tekintetében. Az egyik ilyen kihívás az ellátás hatékonyságának és minőségének javítása, mely tekintélyes befektetést követel meg a kutatás, az információs rendszerek, a teljesítmény ösztönzők és az oktatás terén. Másfajta kihívást jelent az orvosi technológia lehetőségeivel és a költségekre kifejtett hosszú távú hatásával való szembenézés. Az elmúlt fél évszázadban az orvostudomány fejlődése hozzájárult az élettartam meghosszabbodásához és a betegségteher csökkenéséhez. Az egészségpolitika következő nagy kihívása egy olyan filozófiai, etikai és politikai keret kidolgozása, amely egyensúlyt teremt a jövő technológiai haladásából adódó előnyök és a fizetőképesség között."
Ez egészségpénztár és az egészségbiztosító közötti különbséget tisztán látom, szerintem azért ez átjön a hsz-ból.
Csak a nyereséges, piaci működés lehetőségét világítottam meg vele, hangsúlyozva, hogy "csak sajnos a várható eü. biztosítási modell köszönőviszonyban sincs ezzel a piaci, működő, BÁR MÁS JELLEGŰ, modellel".
---
A tárgy szerinti kérdésem meg arra vonatkozott, hogy mi van akkor, ha a biztosítási összegek összessége kevesebb, mint a számított kockázat szerinti, illetve a tényleges kiadás?
Azaz éves szinten befolyik 100 és a kiadás meg 115...
(Így már követhetőbb???)
"Nem szabad a profitérdekelt magánbiztosítók kezére adni a néptömegek egészségbiztosításra szánt pénzét...
Tele van olyan ellentmondásokkal, amelyekről korábban írtam. Drágább, és ellátatlan betegek tömegeihez vezet."
Mindig is azt mondtam, hogy drágább lesz. de ez nem baj, mert egyúttal jobb is lesz. Az USA-ban drága, de nagyon hatékony az elátás, és ott jó gyógyulni. Itthon olcsó (mondhatni ingyen van), de nem jó gyógyulni, sőt meghalni még rosszabb. Ez itten a baj...
A magán-biztosító és a magánkórházak (röviden: a piaci modell) nem lesz olcsóbb, de hatékonyabb lesz. Aki nem ezt állítja, az vagy hazudik, vagy nem lát tisztán, vagy nem meri megmondani az igazságot. Kinek, hogy tetszik....
Ellátatlan betegekhez akkor vezet, ha nem kötelező a biztosítás. A KGFB is kötelező, így aztán alig van néhány renitens, aki kötelező nélkül autózik, de a károsultnak akkor is megvan a fedezete, mert a Rendszer megoldja. Az egészségbiztosításban is meg lehet oldani, erről a megoldásról kellene szólnia az eü reformnak, nem arról, hogy mit és hogyan nem lehet megoldani.
Biztos imered a mondást:
Nincs lehetetlen, csak tehetetlen...
Gondolom azért, mert akik profitérdekelt magánbiztosítást szeretnének, vagy akár pont olyan rosszat, mint amit gyurcsányék létrehoznak, sem mentek el oda, ahol ilyen működik...
Ott nekik sem kellett volna bosszankodniuk az egybiztosítós állami modell miatt!
Látszik, hogy még mindig nem érted, hogy miért jó a valódi biztosítás, és miért más mint a pénztár. Nem összehasonlítható (ill. inkább a különbségek szerint), de egymást kiegészítik.
Kérlek, olvasd el a Politika és Társadalom.... c. topikba írt mai hsz-omat!
Így van, ahogy mondod.
Ha növekszik a nyereség a rendszerben, az nem elsősorban a hatékonyság növekedéséből származik majd, hanem a leépítésekből, és a díjemelésekből.
Aztán az így képződő nyereség nem a fejlesztésekre fog fordítódni, hanem magánbefektetők zsebébe vándorol majd. Szóval, a tömegek rosszul járnak a profitérdekelt egészségbiztosítással.
A profitérdekelt magánbiztosító FÁBÓL VASKARIKA.
Van még egy nagy és alapvető baj az elképzelt átalakítással!
(Bár csak ennyi lenne... Sokkl több is van, csak nem a profithoz kapcsolódóan!)
Tételezzük fel, hogy a 2007-es járulékemelés, közteheremelés és megszorítások után nullszaldós lesz a eü. rendszer létező változata.
Ha ezt a járulékszintet beégetik, akkor az ígért gazdaságfehérítésből származó milliárdok és az esetleges racionalizálás további extraprofit lesz, a járulékfizetők terhére (mert a jelenlegi rendszer mellett visszaadható lenne az).
Különösen baj ez, mert az keletkező többletbevétel már nem lesz arra fordítható, hogy az átalakulás közben eladósodó kórházak adósságát abból lehessen rendezni, azaz az marad a köz terhe (még akkor is, ha ez az eladósodás rákényszeríti a közösséget, hogy eladja a kórházakat, hiszen az eladási árban mindenképpen megjelenik majd ez a hiány...)!!!
"A biztosítás definíciója, hogy a biztosításmatematikus megállapítja, hogy egy bizonyos káresemény bekövetkezésének mennyi az esélye, ezt forintosítja és árulja. Ez az üzleti biztosító. A társadalombiztosító azt mondja, hogy mindenki betesz annyit, amennyit tud a jövedelem alapján, viszont a kivételnél a szükséglete szerint részesül."
Nem szabad a profitérdekelt magánbiztosítók kezére adni a néptömegek egészségbiztosításra szánt pénzét...
Tele van olyan ellentmondásokkal, amelyekről korábban írtam. Drágább, és ellátatlan betegek tömegeihez vezet.
És mi van akkor, ha nem a biztosító határozza meg a biztosítási összeget, hanem azt mondják, hogy "ennyi és kész"?
Akkor hogyan kezelhető a kockázat, ha biztos, hogy több a kiadás, mint a bevétel?
(Azon túl, hogy esetleg a huszonegynéhány biztosító működési költsége és nyereslégigénye kisebb lesz, mint egyé!)
---
Egyébként egy egészségbiztosítás is működhet profitorinentáltan, csak nem biztos, hogy a betegnek, ellátónak olcsóbb és jobb lesz!
Nézzük csak példaként az egészségpénztárakat. Ugyan levonják a befizetés ~3-5%-át, de azt kompenzálja az adóvisszatérítés.
Szóval egy ilyen modell működhet nyereséggel úgy, hogy a befizető még jól is jár, de ehhez kell az állam közvetett támogatása...
Csak sajnos a várható eü. biztosítási modell köszönőviszonyban sincs ezzel a piaci, működő, bár más jellegű, modellel.
politika és társadalom ahogy én látom (2)
Személyes találkozónk során egy magas rangú kormánypárti barátunk őszintén mesélt a PÁRT-ról, a 6
főből álló mindent elsöprő hatalmi csoportról (Szili, Szekeres, Veres,
Kiss, Lamperth, Gyurcsány) és a gazdasági döntések hátteréről. És Gál
J.Zoli barátjáról is, aki bár szakközepes érettségije van csak,
egyszemélyben irányítja a magyar sajtót és valójában akkor van lapzárta
a Népszabadságnál, ha Gál J. Zoli rábólint. Nincs annyi időm és erőm,
hogy mindent leírjak. Legyen elég annyi, ha eddig jelentéktelen pondró
porszemnek éreztem is magam, a tegnapi beszélgetés után még annak sem.
Semmik vagyunk. Még csak plebejusok, közkatonák, szorgos hangyák,
rabszolgák sem. Semmik.
Közöltem vele, hogy legszivesebben berontanék a Parlamentbe testemre
tekert 50 méternyi töltényhevederrel, kezemben 1-1darab, a vietnámi
filmekből ismert helikopter géppuskával és mindenkit,mondom MINDENKIT
halomra lőnék. És minden eddigi bűnömet ezzel megváltva a mennyországba
kerülnék, Szent Péter jobbjára.Közvetlenül.
Ő csak nevetett gyermeki hevülésemen. Nem sértően, picit irigykedve.
Mert azt látta bennem, amire ők pont építenek, számítanak. Az idolokba,
igazságba vetett hitet, az álmokat kergető, s ezért minden szar igéretet
elhivő naiv állampolgárt. A választót.
Akinek akarata, véleménye, álmai, céljai, fájdalmai, keserűsége, gondjai
pont senkit nem érdekelnek. Legfőképp azokat nem, akiket választhat,
akiket megszavaz."