cetas,
"Egy egészségbiztosítás nem működhet profit-orientáltan.
Ha a biztosító profitra törekszik, akkor kevesebbet nyújt."
Nem csak neked írom, hanem mindenkinek, aki abban tévhitben él, hogy a biztosítóknak abból keletkezik a nyeresége, hogy egyre kevesebb kárt fizetnek ki, mint amennyire szükségük lenne a károsultaknak.
A biztosítók - ha nincs visszélés - pontosan annyi kárt fizetnek ki, amennyit - a biztosítási szerződésben foglaltak szerint - ki kell fizetniük. (A visszaélést, csalást, stb. egyedi esetnek kell tekinteni, nem lehet ebből általánosítani.)
Egy "normálisan" felépített kockázatközösség és "normálisan" kalkulált díj esetén a biztosító egészen pontosan tudja, hogy mennyi kárt fog kifizetni. Ha a kockázata nem oszlik meg egyenletesen a veszélyközösségen belül, akkor Ő maga is biztosítja ezt (viszontbiztosítás), így szintén tudja, hogy mennyit fog kifizetni. A várható kifizetésekre tartalékot (speciális céltartalékot) képez, amely előre deklarálja, hogy mennyi lesz az ún. biztosítástechnikai nyereség. Ez a technikai nyereség azonban a legtöbbször a nullához közelít.
A valódi nyeréség a tartalékok befektetésén keletkezik, amit a legtöbb nem-élet biztosítás esetén nem oszt meg az ügyfeleivel, az életbiztosítások tekintetében viszont szinte mindig megosztja.
A lényeg azonban az, hogy a biztosító (a valódi biztosító) nem költségvetési szemlélet alapján fizeti a károkat, hanem az egyedi biztosítási szerződésekben (kötvényekben) foglaltak szerint. ha több a kár, mint amennyi a bevétele, volt, akkor többet fizet. Ellentétben a költségvetési intézményként (és nem biztosítóként) működő OEP-pel, vagy bármilyen más "pénztár" tipusú intézménnyel szemben, ahol csak addig fizetnek, ameddig a kasszában van pénz.
Már csak ezért sem mindegy, hogy a tervezetben Biztosítóról vagy Péztárról beszélünk.
Ezért fából vaskarika az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Egy intézmény vagy költségvetési elven Pénztárként, vagy valódi biztosítási elven, Biztosítóként működhet.
Nagy kár lenne, ha a törvényhozók nem ismernék föl ezeket a szakmai törvényszerűségeket, és továbbra is összemosva kezelnék az egészségügyi finanszírozási rendszert.
cetas,
A valódi biztosító nem nyújthat kevesebbet, mint amit a szerződési feltélek előírnak, még akkor sem, ha profitra törekszik.
"Egy egészségbiztosítás nem működhet profit-orientáltan.
Ha a biztosító profitra törekszik, akkor kevesebbet nyújt."
Nem csak neked írom, hanem mindenkinek, aki abban tévhitben él, hogy a biztosítóknak abból keletkezik a nyeresége, hogy egyre kevesebb kárt fizetnek ki, mint amennyire szükségük lenne a károsultaknak.
A biztosítók - ha nincs visszélés - pontosan annyi kárt fizetnek ki, amennyit - a biztosítási szerződésben foglaltak szerint - ki kell fizetniük. (A visszaélést, csalást, stb. egyedi esetnek kell tekinteni, nem lehet ebből általánosítani.)
Egy "normálisan" felépített kockázatközösség és "normálisan" kalkulált díj esetén a biztosító egészen pontosan tudja, hogy mennyi kárt fog kifizetni. Ha a kockázata nem oszlik meg egyenletesen a veszélyközösségen belül, akkor Ő maga is biztosítja ezt (viszontbiztosítás), így szintén tudja, hogy mennyit fog kifizetni. A várható kifizetésekre tartalékot (speciális céltartalékot) képez, amely előre deklarálja, hogy mennyi lesz az ún. biztosítástechnikai nyereség. Ez a technikai nyereség azonban a legtöbbször a nullához közelít.
A valódi nyeréség a tartalékok befektetésén keletkezik, amit a legtöbb nem-élet biztosítás esetén nem oszt meg az ügyfeleivel, az életbiztosítások tekintetében viszont szinte mindig megosztja.
A lényeg azonban az, hogy a biztosító (a valódi biztosító) nem költségvetési szemlélet alapján fizeti a károkat, hanem az egyedi biztosítási szerződésekben (kötvényekben) foglaltak szerint. ha több a kár, mint amennyi a bevétele, volt, akkor többet fizet. Ellentétben a költségvetési intézményként (és nem biztosítóként) működő OEP-pel, vagy bármilyen más "pénztár" tipusú intézménnyel szemben, ahol csak addig fizetnek, ameddig a kasszában van pénz.
Már csak ezért sem mindegy, hogy a tervezetben Biztosítóról vagy Péztárról beszélünk.
Ezért fából vaskarika az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Egy intézmény vagy költségvetési elven Pénztárként, vagy valódi biztosítási elven, Biztosítóként működhet.
Nagy kár lenne, ha a törvényhozók nem ismernék föl ezeket a szakmai törvényszerűségeket, és továbbra is összemosva kezelnék az egészségügyi finanszírozási rendszert.
cetas,
A valódi biztosító nem nyújthat kevesebbet, mint amit a szerződési feltélek előírnak, még akkor sem, ha profitra törekszik.
politika és társadalom ahogy én látom (2)
Személyes találkozónk során egy magas rangú kormánypárti barátunk őszintén mesélt a PÁRT-ról, a 6
főből álló mindent elsöprő hatalmi csoportról (Szili, Szekeres, Veres,
Kiss, Lamperth, Gyurcsány) és a gazdasági döntések hátteréről. És Gál
J.Zoli barátjáról is, aki bár szakközepes érettségije van csak,
egyszemélyben irányítja a magyar sajtót és valójában akkor van lapzárta
a Népszabadságnál, ha Gál J. Zoli rábólint. Nincs annyi időm és erőm,
hogy mindent leírjak. Legyen elég annyi, ha eddig jelentéktelen pondró
porszemnek éreztem is magam, a tegnapi beszélgetés után még annak sem.
Semmik vagyunk. Még csak plebejusok, közkatonák, szorgos hangyák,
rabszolgák sem. Semmik.
Közöltem vele, hogy legszivesebben berontanék a Parlamentbe testemre
tekert 50 méternyi töltényhevederrel, kezemben 1-1darab, a vietnámi
filmekből ismert helikopter géppuskával és mindenkit,mondom MINDENKIT
halomra lőnék. És minden eddigi bűnömet ezzel megváltva a mennyországba
kerülnék, Szent Péter jobbjára.Közvetlenül.
Ő csak nevetett gyermeki hevülésemen. Nem sértően, picit irigykedve.
Mert azt látta bennem, amire ők pont építenek, számítanak. Az idolokba,
igazságba vetett hitet, az álmokat kergető, s ezért minden szar igéretet
elhivő naiv állampolgárt. A választót.
Akinek akarata, véleménye, álmai, céljai, fájdalmai, keserűsége, gondjai
pont senkit nem érdekelnek. Legfőképp azokat nem, akiket választhat,
akiket megszavaz."