Tudod, kenyeres pajti, sose fogod megérteni, hogy az a színvonal, amit kridabábuval előadtok, minden jóérzésű és kicsit is értelmes embert taszít, és orrbefogva elkerülnek benneteket. Ha ezt a sok ügyetlen szöveget propagandának szánod, hát mélységesen tévedsz... mrrthogy csak növelik az undort a fidesz irányában. No mindegy, úgy is képtelen vagy felfogni:-))
Na gyerekek, lassítsunk egy kicsit.Nem kell politológusnak lenni, elég, ha az ember józanul gondolkodik. Miközben itthon napok óta azon csámcsognak, hogy ki kivel volt, hol volt, mit csinált, addig Münchenben történt valami egészen más. Olyasmi, amit már majdnem elfelejtettünk: normális beszélgetés politikusok között.Magyar Péter leült tárgyalni Donald Tuskkal. Nem színpadon, nem ordibálva, nem ellenségként – hanem emberként. Már az elején volt egy kis oldott pillanat.Magyar Péter megjegyezte, hogy a tárgyalópartnere neve Orbán Anita, mire Tusk csak ennyit mondott: „Megértem, az én nevem Donald.” Na látjátok. Így néz ki, amikor valaki nem kap idegrohamot egy névtől. De most jöjjön a fontos rész, mert itt már nem viccelünk. Arról beszéltek, hogy egy kormányváltás után:– újra normális legyen a magyar–lengyel kapcsolat,– ne ellenségeskedés, ne sértődés, hanem együttműködés,– és a Visegrádi Négyek ne kirakat legyen, hanem valódi szövetség.Donald Tusk ezt nagyon világosan kimondta: Lengyelország támogatná, hogy Magyarország megkapja az uniós pénzeket, de csak akkor, ha itthon rend lesz, és nem lopják szét.Ez nem támadás. Ez nem bosszú.Ez olyan, mint amikor Bözsi néni azt mondja: előbb moss kezet, aztán kapsz sütit.Magyar Péter azt is tisztázta:– a TISZA és a magyarok többsége nem támogatja Ukrajna gyorsított EU-csatlakozását.Vagyis nem vak lelkesedés van, hanem mérlegelés: mi jó nekünk, és mi nem.A végén pedig megegyeztek két fontos dologban:– Donald Tuskot meghívják Budapestre az 1956-os forradalom 70. évfordulójára,– és ha kormányváltás lesz, az első hivatalos út Varsóba vezet majd. És most figyeljetek, mert ez beszédes:Orbán Viktor is Varsóba ment először 2010-ben.Csak akkor még barátság volt, nem sértődött mutogatás.Szóval miközben itthon a hatalom a magánéletben turkál és botrányt gyárt,addig máshol már arról beszélnek, hogyan lehetne újrakezdeni normálisan.Nem hangosabban. Nem mocskosabban.Hanem emberségesebben. Bözsi néni meg csak ennyit tesz hozzá: nem az a veszélyes, aki beszél – hanem az, aki csendben elkezd rendet rakni.
- Amikor megláttam Magyar Pétert, már akkor Evelinnel volt és csókolóztak a tiszás buliban. Én akkor még nem ismertem Evelint, nem tudtam, hogy kicsoda az a lány, akivel Péter van, csak később a híradásokból, újságcikkekből ismertem fel. Nem sokkal később már csak négyesben iszogattunk: Magyar Péter, Evelin, egy barátnője és én. Ekkor jött az ötlet Pétertől, hogy menjünk valahová még afterozni, bulizni. Mindenki benne volt, így kint az utcán próbáltam taxit keresni, de egyszer csak megállt mellettünk egy nagy fekete BMW terepjáró, kiszállt belőle egy testőrszerű fickó és mondta, hogy parancsoljunk, üljünk be. Péter beszállt előre azonnal, ekkor vált számomra világossá, hogy ez az ő embere, valami testőrféle. Ezután valaki, talán Péter bedobta, hogy menjünk el a Piafba, de a lányok azonnal mondták, hogy szerintük az a hely már bezárt régen. De azért odamentünk a Nagymező utcába és valóban semmi nyoma nem volt már a Piafnak. Éhesek voltunk, így a Nyugati tér környékére mentünk gíroszozni.Miután jóllaktak, Abdoul szerint tovább ötleteltek, hová kellene menni még szórakozni, de egy olyan hely sem jutott eszükbe, ami olyan későn nyitva lett volna. Ekkor vetődött fel egy házibuli lehetősége a Nagykörúton.- Ahogy megérkeztünk, láttuk, hogy nagy buli már ott sincs, épp az utolsó hölgy távozott a helyszínről. Én nem tudtam, hogy mi ez a hely, azt hittem, valakinek az otthona, csak az utóbbi napok cikkei alapján esett le, hogy ez egy bérelhető lakás volt. Ahogy bementünk, Péter ismert ott egy férfit, vele kezdett el beszélgetni, ő fogadott minket nagy szeretettel. Amikor beléptünk a nappaliba, láttam, hogy nagyon sok pia van és egy tálcán valami fehér por. Nyilvánvaló volt számomra, hogy mi lehet az, de nem foglalkoztam vele, mert sosem éltem kábítószerrel. Akkor is kifejezetten zavart, hogy ott van velem egy légtérben, így kiterítve, szabadon hagyva. Ekkor már csak a házigazda volt ott és mi négyen, a testőr pedig a konyhában tartózkodott, onnan vigyázott ránk.Abdoul azt nem látta, hogy bárki is hozzányúlt volna a droghoz, mindenki csak alkoholt ivott, a piálással volt elfoglalva. Aztán nem sokkal később Magyar Péter és Evelin bevonult a hálószobába.- Ez az a híres szoba, aminek a fotóját pár napja mindenhol látom. A társaság egy nappaliban volt, ebbe a szobába már csak ők ketten mentek be. Arra már nem emlékszem, hogy kijött-e valamelyikük onnan, találkoztam-e velük még az éjszaka folyamán, az azonban biztos, hogy a tálca a fehér porral eltűnt a nappaliból. Erre azért emlékszem, mert feszélyezett, hogy ott van a piák mellett. Aztán hirtelen már nem volt ott, én pedig megnyugodtam ettől. A napokban kikerült ominózus fotón aztán láttam, hogy bekerült a franciaágy mellé az asztalra, a hálószobába.A szemtanú ezek után már nem maradt sokáig, ivott még egyet-kettőt, majd a másik hölggyel együtt távozott. Nekik nem folytatódott közösen az este - pontosabban már a hajnal -, úriember módjára csak hazavitte őt.- Csak egyvalamit nem értek még most sem: hogy a francba kerülhetett oda egy kamera? Ki készülhetett erre? Az újságokban írják, hogy jól megszervezett akció, meg hogy orosz és kínai kémszervezetek, meg hogy csapdába csalták. Ez mind hülyeség, hiszen nyolc másik helyre akartunk előtte elmenni. Ez a házibuli a legeslegutolsó, nem is B terv volt, hanem ZS terv. Teljesen megdöbbentem, amikor kiderült ez az egész ügy, és bevallom, meg is ijedtem, hogy rólam is készülhetett valamilyen felvétel. Még akkor is, ha nem csináltam semmit, csak piáltam és beszélgettem. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége...MAGYAR PÉTER
Annyira alacsony színvonalra gyártják ezeket a hazug cikkeket, hogy ennél többet néztem ki belőled. Be kell vallanom, hogy tévedtem még az átlagos fidesz szimpatizánsoktól is, nagyon messze vagy.
"Tegnap Münchenbe a legmagasabb diplomáciai szinteken — konkrétan egy dohányzóteraszon — sikerült magánaudienciát kapnom Friedrich Merz német kancellártól. A hangulat közvetlen és baráti volt. . A német vezető kész tervvel érkezett: elmagyarázta, hogyan lesz jó Magyarországnak, mert ezt ő már eldöntötte. Részletes instrukciókat kaptam arról, mit, hol és hogyan kellene gyártanunk, mely német multiknak hol nyissunk piacot, és külpolitikailag is szépen irányba lettem állítva. . Mondtam neki, hogy Németországban jártam egyetemre és tanultam a nyelvet, de az évek alatt sokat felejtettem. Egy szó viszont stabilan megmaradt: JAWOHL! Ezt aztán kb. húsz percen át szorgalmasan ismételgettem, láthatóan nagy megelégedésére. . Egyszer azért megpróbáltam finoman ellentmondani Merz úrnak: jeleztem, hogy Magyarország nem támogatja Ukrajna gyorsított EU-csatlakozását, és az új Tisz(t)a kormány inkább békét szeretne. Ekkor a kancellár kissé fenyegetően magasra emelte a lovaglópálcáját, és olyan szúrósan nézett rám, hogy inkább visszatértem a jól bevált „jawohl” kommunikációs stratégiához. Végül abban maradtunk, hogy ezt még megbeszéljük. . Mindent összevetve kiváló találkozó volt, és biztos vagyok benne, hogy ezzel új fejezetet nyitottunk az ezeréves magyar–német barátságban." 🙂
ORBÁN VIKTORT KEDVELŐK!