A játszma véget ért: Európa összeomlik, és magával ránt minket is ”Mondjuk ki kertelés nélkül: ez az európai rémálom a végéhez közeledik. És nem azért, mert mi akarjuk, hanem mert a valóság kopogtat az ajtón… és be is töri azt.Az Európai Unió továbbra is gyerekmeséket mesél: újrafegyverkezés, közös hadsereg, stratégiai szuverenitás, digitális euró, új szabályok, új szerződések… Mindezt pedig akkor, amikor:már nincs ipara,nincs energiája,nincs pénze,nincs népi támogatása,és már arca sincs ahhoz, hogy újabb áldozatokat kérjen. Háborúról beszélnek. De mivel? Szélkerekekkel? Kínában gyártott akkumulátorokkal? Egy stagnáló kontinenssel, amely még egy hidat sem tud megjavítani anélkül, hogy külföldi bankoktól kérne pénzt? „Szuverenitásról” beszélnek, miközben elárasztják az országot partraszállásokkal. Negyedik, ötödik, hatodik hullám. Folyton ismétlik, hogy ez „elkerülhetetlen”, „humanitárius”, „kezelhető”… Közben egész negyedek robbannak szét, a szolgáltatások összeomlanak, a városok nyílt ég alatti befogadóközpontokká válnak. Ez egy előre megtervezett invázió, amely csak arra jó, hogy:lenyomja a béreket,térdre kényszerítse az olasz munkásokat,mindig rendelkezésre álló ipari tartalék hadsereget hozzon létre. És még azt is elvárják, hogy mosolyogjunk. Lerombolták az autóipart. Eladták a bankokat külföldi csoportoknak. Elárusították az élelmiszerláncot. Eltemették a középosztályt. Olyan háborúba rángatnak minket, amit még az amerikaiak sem akarnak.És közben azt mondják, hogy a megoldás… az egyhangú szavazás eltörlése lesz. Vagyis: teljesen elvenni az államok szuverenitását. Felülről rákényszeríteni a döntéseket. Elhallgattatni a kisebbségeket. Eltaposni azokat, akik nem igazodnak.Ez a végső recept: Egyre kisebb, egyre szegényebb, egyre autoriterebb Európa. De a szép — vagy a szomorú — az, hogy a kártyavár magától omlik össze. Nem kell hozzá szélfúvás: elég a gazdasági valóság. Elég az energetikai kudarc. Elég a növekvő munkanélküliség. Elég az emberek csendes haragja. Elég még egy év rekordpartraszállásokkal.Az igazság az, hogy: Az EU kifutott az időből. A digitális euró bukásra van ítélve. A szuper-Európa katonai illúziója nevetséges. Németország már semmit sem irányít: energetikailag és iparilag térdre rogyott. És az egész európai építmény recseg-ropog hazugságainak súlya alatt. Ez a rémálom nem politikusok döntése miatt ér véget, hanem a rendszer összeomlása miatt. Mert lehet hazudni a népeknek, lehet cenzúrázni őket, lehet propagandával elárasztani őket… de a matematikát nem lehet megváltoztatni.És a matematika azt mondja, hogy Európa már semmit sem bír el: sem gazdaságot, sem jólétet, sem háborút, sem inváziót.Így a kérdés már nem az, hogy „ha”, hanem hogy „mennyi idő van még a robbanásig?” Nem sok. És amikor bekövetkezik, amikor az óriás elbukik, talán — végre — újra kezdhetjük egy valódi Európával, nem azzal, amit Brüsszel ránk kényszerít, hanem azzal, amely a népekből születik, az identitásokból, a szabadságból, és abból a szent jogból, hogy kimondjuk: ELÉG. Most mi választunk. SOHA TÖBBÉ BALOLDAL.
ORBÁN VIKTORT KEDVELŐK!