Zsiday: a magyar beteg  

MIÉRT ÍROK GAZDASÁGI BLOGOT, AVAGY VÁLASZ A VÁLASZRA 2017. SZEPTEMBER 22. PÉNTEK | 14:37 | CITADELLA Többen – teljesen jogosan – kritizálták a legutóbbi, magyar modellről szóló írásomat, amelyben valóban szakmailag helytelen GDP-adatokat hasonlítottam össze. Ez hiba volt. Részben erre reagál link az MNB legutóbbi, Alapblogon megjelent bejegyzése is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a helyes adatok összehasonlításával is pont ugyanaz az eredmény jön ki, mint a szakmailag nem megfelelőkkel (és ez az MNB cikkben mellékelt adatokból is látszik, ahol ugyanúgy csak egy régiós ország növekedése volt alacsonyabb, mint Magyarországé – pont, mint az általam felhasznált adatokban). A tény tehát változatlanul ez: a hazai növekedés 2010-16 között a régiós átlag alatt volt, semmiféle különös hozzáadott értéke nem látszik a „magyar modellnek”, így cikkem végkövetkeztetése továbbra is ugyanaz. A bejegyzésemnek link az alapüzenete ugyanis ez volt: habár úgy teszünk, mintha feltaláltuk volna a spanyolviaszt, valójában egyrészt teljesen standard modellekkel leírható (időnként jó, időnként kevésbé jó) gazdasági lépések történtek idehaza, másrészt ezek eredménye sem tűnik egyelőre túl kiemelkedőnek, ugyanis a régiós versenyben továbbra is lemaradók vagyunk. Ez tény, az okokat persze vitathatjuk. Ezen kívül azt is kritizálja az MNB írásomban, hogy nem veszem, vagy nem jól veszem figyelembe a növekedést befolyásoló tényezőket. Ez könnyen lehetséges, a jövő majd eldönti, hogy kinek van igaza. Kétségtelenül sokszor, sok mindenben tévedtem a múltban, ezek közül számos példát találhat valaki a blogomon megtalálható írásaim között (ennek kikeresését meghagyom az olvasóknak), de a blognak eleve az egyik fő célja, hogy segítsen kikristályosítani magam számára is a saját gondolataimat: mire leírom, én is jobban értem, hogy valójában mit is gondolok, tehát tisztában vagyok vele, hogy senkinél nincs ott az abszolút igazság. Ha van azonban valami, amit tényleg elég jól láttam – sőt megkockáztatom, hogy a hazai gazdasággal foglalkozók közül a legjobban – az elmúlt években, az éppen a hazai növekedési kilátások, így ezzel kapcsolatban nem tudok egyértelműen igazat adni a jegybanki előrejelzéseknek. Néhány korábbi bejegyzésemből idéznék: 2011 június:„2012-re tehát európai recessziót, nagy eurógyengülést, és tartósan alacsony kamatszintet+ ECB QE-t vizionálok.”(MNB 2011. júniusi inflációs jelentésből a GDP-növekedési várakozása 2012-re: +2,7%.) 2011. szeptember:„Mindazonáltal nem fér a fejembe, hogy mitől NE lenne recesszió jövőre Magyarországon? Méghozzá igazán komoly recesszió.”(MNB előrejelzés 2011. szeptemberben 2012-re: +1,5% hazai GDP-növekedés. A tényadat végül -1,6%, tehát szerintem elég komoly recesszió lett Magyarországon.) De azért egyáltalán nem voltam pesszimista mindig, sőt, amikor a legtöbben például nem nagyon hittek az alacsonyabb kamatok lehetőségében, ezt írtam: 2012 november:„Lehet tehát 4% a magyar alapkamat? Ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak a világban, és nem harapózik el az unortodoxia a jegybankban tavasztól, akkor lehet.”(Ekkor az alapkamat még 6,25% volt.) Vagy 2013 január:„Így könnyen lehet, hogy 2013-ban akár 1-2%-os növekedés legyen, 2014-ben pedig akár 3%.(MNB 2012. decemberi növekedési előrejelzés 2013-ra +0,5%, 2014-re +1,5%, a tényadatok végül +2,1% és +4% lettek.) Sőt, 2013 tavaszán elkezdtem írni (több cikkben is foglalkoztam ezzel), a megelőző hét szűk esztendőről, majd a várhatóan elinduló hét bő esztendőről, ami egyrészt mára gazdasági toposszá vált idehaza, másrészt akkor még annyira hihetetlenek voltak, hogy több közgazdász kollégám felhívta a figyelmem az elmegyógyászati kezelésben rejlő lehetőségekre, és az orvostudomány számára már rendelkezésre álló modern eszközökre. 2013 május:„Lehet azon vitatkozni, hogy mekkora lesz a fellendülés, de én úgy gondolom, hogy a hét szűk esztendőnek Magyarországon vége, így hosszú távú befektetőknek mind a hazai részvény-, mind a hazai ingatlanpiac jó lehetőségeket tartogat.” 2014 tavaszán pedig mindenkit lakásvásárlásra buzdítottam ebben a cikkemben:„Immáron jó ideje optimista vagyok a hazai ingatlanpiacra, mert egy komoly, hosszú távú mélypont jeleit láttam, de most állt igazán össze a kép: mind a kereslet, mind a kínálat oldaláról nagyon megalapozottnak tűnik egy többéves, komoly emelkedő trend, legalább 50%-os áremelkedéssel.” Ez annyira elképzelhetetlen volt, hogy az alábbi válaszok érkeztek rá:„Ez egy unortodox guru, csak a súlyos tények nem érdeklik.”„Ennyi hülyeséget csak a Viktorok tudnak mondani.”„Nekem az jött le, hogy a „guru” végre, 20 év alatt összegyűjtött egy panellakásra valót, és vett egy lakást… és most így próbálja felhajtani a piacot…”„Remélem Zsiday úr nem lesz nagyon mohó és nem vásárolja túl magát az ingatlanpiacon. Nehogy a végén nem marad tartalék erre a finom anyagra, amit szív.”„Ezeket a cikkeket az fhb, otp ingatlan rt stb. íratja és nagyon messze van a valóságtól.”„Ez teljesen hülye!”„Fogalma sincs a magyar valóságról!” ***Ezt a sok idézetet, bejegyzést magamtól (elég illetlen módon) csak azért szedtem elő, hogy rámutassak, hogy (sok hibám és tévedésem ellenére) egyáltalán nem vagyok egyike a „huhogó baglyoknak”, akik mindig sötéten látják a magyar gazdaságot, és állandó összeomlást várnak. 2011-ben helyesen számítottam recesszióra, de 2013-tól kifejezetten optimista voltam a hazai gazdasági kilátásokat illetően (növekedés, ingatlanpiac, bérrobbanás), viszont eltérően a jegybanktól szerintem ennek ciklikus okai vannak, strukturálisan viszont rossz a helyzet. A magyar gazdaságpolitika irányítói viszont ezzel ellentétben úgy vélik, hogy a növekedést a jó irányba tett strukturális változások okozzák, a ciklikus tényezőknek kisebb a szerepe. Az, hogy kinek van igaza ebben a kérdésben valószínűleg csak sokára, a ciklikus felhajtóerők kifulladásakor (EU-növekedés, KEU bérkonvergencia, EU-pénzosztás) fog kiderülni. Én befektető vagyok, aki megpróbálja pár hétre-hónapra-évre megsejteni a hazai és nemzetközi gazdaságot, piacokat irányító trendeket. Létfontosságú, hogy ezt elfogulatlanul tegyem, ugyanis ha egyéb, pl. politikai véleményem téves irányba befolyásol a gazdasági előrejelzéseimben, akkor előbb-utóbb tönkremegyek. Ezért tehát mindig próbálok objektív lenni. Természetesen ez nem mindig sikerül, de még ha sikerül, akkor is gyakran mellélövök, és nem jól látom a folyamatokat, de ez ezzel a szakmával jár, ilyenkor a fő feladat a kockázatok helyes kezelése, csökkentése. Mindenesetre, mint korábban leírtam a blogomon a bemutatkozás fül alatt: „Fontos figyelmeztetés: bejegyzéseim nem befektetési tanácsok, csak éppen eszembe jutó gondolatok a tőkepiacról. Az írás magam számára is segít tisztázni, hogy mit gondolok, segít tisztábban látni, ám gyakran mire leírom, már meg is változott a véleményem. Így senki ne tekintse másnak azokat, mint kósza ötleteknek, afféle ötletbörzének, amin el lehet talán gondolkodni, de túl komolyan venni nem szabad. Én is így teszek…” Ezért írok tehát blogot a gazdaságról-piacokról, hogy leírva kikristályosodjanak gondolataim, írás közben több szemszögből megvizsgáljam az elképzeléseimet, és olyan munkateóriákat alkossak, amelyek a mindennapokban használhatóak lesznek, s bár utólag sokról kiderül, hogy tévesek, ettől még számomra hasznosak. link

PADLÓGÁZZAL A LEJTŐN 2017, Szeptember 8 - 10:06 A hazai és régiós gazdaságok ezerrel robognak, hatalmas a bérnövekedés, teljesen beszűkült a munkaerőpiac, ömlenek be az EU-s milliárdok, egyszóval iszonyú konjunktúra van. Mit kellene ilyenkor tennie a gazdaságpolitikának? Természetesen anticiklikusan kellene viselkednie, meg kellene próbálnia hűteni, hogy majd amikor az elkerülhetetlen lassulás/recesszió bekövetkezik, akkor képes legyen stimulálni. Ilyen helyzetben azt várná az ember, hogy a költségvetések már minimum nullában, de inkább pluszban vannak (és nem az elsődleges egyenleget tekintve, hanem a kamatfizetést beleszámítva is!), a jegybankok kamatot emelnek/szigorítanak. Mit látunk ehelyett? Szinte az egész régióban, beleértve Magyarországot is, a lejtőn lefelé is nyomjuk a gázt. A románoknál bőven 3% felett van a hiány, nálunk 2%, de mivel jövőre választás, és jönnek az újabb ígéretek, közel kerülhetünk a 3%-hoz is; és a lengyeleknél is 2-3% között lehetnek. Eközben a jegybankok sem túl szigorúak: Miközben Romániában és immáron Magyarországon is kétszámjegyű bérnövekedés zajlik, addig a a jegybanki kamatszint nulla közelében van, sőt az MNB újabb lazításon gondolkodik. A régi ortodox világban voltak ilyen egyszerű szabályok, hogy a jegybanki alapkamatnak körülbelül az egy főre jutó nominális GDP-növekedés környékén kell lenni (alternatív megközelítésben a nominális bérnövekedés szintjén) ha nem akar stimulálni vagy megszorítani. USA-ban pl. az egy főre jutó NOMINÁLIS GDP 1950 óta éves átlagosan 5,3%-kal emelkedett, és a jegybanki alapkamat átlagosan 5% volt, úgyhogy többé-kevésbé állt az összefüggés. Azt is tudjuk, hogy ha tartósan nagyon laza vagy nagyon szigorú monetáris politikát folytat egy jegybank, akkor az mindig torzulásokhoz vezet, aminek később súlyos következményei vannak. Jól láthatóan tehát a régióban (ahol a nominális GDP 5-8%-kal nő) extrém laza monetáris politikát folytatnak a jegybankok (persze ez részben adottság is, a nagy, globális jegybankok torzító, buborékgerjesztő nullkamatpolitikája mellett nehéz más tenni), és a költségvetések sem lettek visszafogva. Mi fog történni, ha valamiért, valamikor (bedől Kína, leáll az EU-s pénz, gazdaságpolitikai hiba történik, megjönnek a buckalakók, vagy bármi miatt) beüt a recesszió? Az adóbevételek azonnal visszaesnek, a költségvetési hiányok pillanatok alatt elszállnak 6-7%-ra, az EU mindenkit kötelez, hogy szorítson meg, ami az amúgy is rossz helyzetet még tovább nehezíti, miközben elszáll az adósság. Ja, és közben valószínűleg a jegybanknak meg kamatemelésekkel kell majd védenie a devizát, vagy ha nem, akkor elszáll az infláció, és nem sima recesszió lesz, hanem stagfláció. Persze ez nem a mai nap története, nem is a következő hónapoké, inkább csak arra szerettem volna rámutatni, hogy mennyire nem anticiklikusan viselkedik az egész régió, mennyire nem készül fel egy esetleges rossz időszakra. Persze, ahogy kollégám mondta: a feltörekvő/fejlődő országokat pont az teszi azzá, hogy a jó időszakban sem tesznek félre, nem készülnek fel, hanem a jó időszakban nyomják a gázt, ami miatt a bajban meg fékezniük kell az amúgy is lassuló gazdaságot, így aztán igen mély összeomlásaik és nagy feltámadásaik vannak... link

Na ez az. Most minden gazdaság jól teljesít. Lásd 2007.

úgy állak a magyar papaírok alá minden forint esésnél mintha már sosem lenne olcsóbb...elképesztő.... ennyire azért nem ellenálló a magyar piac... bár tény hogy jól teljesít a magyar gazdaság most.

A VÉG KEZDETE 2017, Augusztus 24 - 10:28 Elméletben mindenki, aki egy kicsit is foglalkozott a témával, tudja mikor kell a tőzsdén hosszútávra részvényeket venni. Akkor amikor recesszió tombol, magas a munkanélküliség, összeomlanak a vállalati profitok, és a címlapokról a félelem árad. És azt is tudjuk mikor kell az így vett részvényeket eladni: akkor, amikor minden szép és jó, amikor nagy a jólét, kicsi a munkanélküliség, rekordon vannak a vállalati profitok. Elméletben persze sokkal könnyebben megy, mint a gyakorlatban. A hosszabbtávú gazdasági ciklusok hangulati elemének megragadására sok lehetőség van, az egyik kiváló eszköz a különböző menedzser-felmérések, beszerzési menedzserindexek figyelése. A német IFO index (linket lásd alább) kétszer volt 90-es érték alatt: 1993/94-ben, és 2009-ben, mindkettő kiváló részvényvásárlási lehetőséget teremtett. Az amerikai ISM indexnek még hosszabb története van, és jól látható, hogy ha az elmúlt 50 évben akkor vettünk volna részvényeket, amikor az index elérte a 40-es szintet (1974, 1980,1982, 1991, 2002,2009), akkor bizony minden piaci mélypont környékén vásároltunk volna. Szóval ha ismét ez lesz a helyzet, akkor majd tudjuk, hogy venni kell. De mikor kell eladni? Ez egy kicsit nehezebb, mert a részvénypiaci tetőépítés jellemzően sokkal hosszabban zajlik, mint a mélypont, a pánik, és a recessziók utáni gyors fellendülésben a beszerzési menedzserindexek általában túl hamar bejeleznek, de ennek ellenére a túl magas értékek itt is gyanúsak, pl. Németországban 2007-ben ment mindenkori maximumára az IFO index, és tudjuk, hogy utána mi jött: összeomlás. Most egyébként ismét hasonló a helyzet, a német IFO index mindenkori maximumán van. Másik kiváló indikátor: a ciklus tetőpontjának közeledtét szokta jelezni az is, amikor a munkanélküliség 10-15-éves minimumra esik, mivel ilyenkor már nem nagyon maradtak kihasználatlan kapacitások, a jegybank előbb-utóbb kamatot emel, a gazdaság túlfűtött. Most éppen ez a helyzet: a német munkanélküliség 30 (!!!) éves mélyponton van, az amerikai is 15 évesen. Az amerikai beszerzési menedzserindex magasan van, de nem extrém, viszont a német még sosem volt ilyen magas. Ezek mindenképpen igen erős figyelmeztető jelek. Nem tudom mi fogja okozni a következő lejtmenetet, de a történelem azt mutatja, hogy ilyen helyzetekben szokott tetőzni a részvénypiac: teljes a bátorság, és kevés már a felfelé potenciál. A nagy bátorságra egészen elképesztő példa (és újabb figyelmeztetés!) ami a magyar kis részvények piacán zajlik, ennek látványa szintén megerősít abban, hogy a befektetői bátorság/felelőtlenség csúcson van, és habár a fenti indikátorok időzítésre (tehát nem párhetes, sőt nem is párhónapos vélemény ez!) nem alkalmasak, de úgy gondolom, hogy a hosszútávú befektetők számára ezek azok a jelek, amikor eladnak, és akkor térnek majd vissza, amikor a címlapokról nagybetűkkel ordít majd a recesszió felirat. Német IFO index: link (időtávot állítsuk maximumra ennél és az amerikainál is!)Németország munkanélküliség: link ISM index: link munkanélküliség: link

Igen , tökéletesen le van írva, így működik a valóságban is, ezért aztán nem csak az "átpolitizált "bankrendszer" él ezzel a lehetőséggel!

Tökéletesen világosan leírta a lényeget.

Brückner Gergely az esetek döntő többségében jól átlátja és érthetően írja meg véleményét. Sajnos le sem szarják , de ez van. Zsiday meg megvalósítja elképzeléseit és Plotinuson keresztül anyagilag beszálhatsz és részesülhetsz eredményeiből.

AZ ÁTPOLITIZÁLT BANKRENDSZER KOCKÁZATA 2017. AUGUSZTUS 20. VASÁRNAP | 07:40 | CITADELLA Kiváló cikksorozatot link írt Brückner Gergely a hazai oligarchisztikus kapitalizmus kiépüléséről, de úgy érzem, nem volt benne eléggé hangsúlyos a bankrendszer–gazdaság összefüggésének kibontása, nevezetesen az, hogy az ilyen rendszerekben és az elmúlt évtizedekben jó néhány nemzetközi példát láttunk ezekre – a nyereséget az oligarchák aratják le, míg a veszteségeket a bankrendszerek összeomlásakor az adófizetők állják. Mind Ázsiában, mind Latin-Amerikában több olyan rendszer volt az elmúlt évtizedekben, ahol politikailag irányított alapon került kiosztásra a bankhitel (egyébként részben ilyen most a kínai gazdaság is!) a kivételezett szereplőknek, államilag birtokolt vagy irányított bankok által. Ennek a kockázata egyértelmű. Ha egy bank döntéseinél nem a nyereségesség az elsődleges, ha nem vizsgálja kellő alapossággal meg azokat az üzleti terveket, amiket hitelez, ha nem kér kellő biztosítékot, hanem a döntés részben vagy egészében politikai alapú, akkor ez azt jelenti, hogy ezek a projektek „sima” banki finanszírozásban nem részesültek volna, mert túl kockázatosak vagy nincs kellő fedezet mögöttük, vagy nem valószerű a nyereséges működés. Természetesen a politikailag támogatott szereplők számára teljesen racionális a kockázatos beruházásaik során a bankhitel minél nagyobb mértékű igénybevétele, ezt elég könnyű egy egyszerű példán belátni: Ha van 1 forintom, de tudok kapni mellé 9 forint nagyon kedvezményes (mondjuk legyen nulla a kamata) hitelt egy olyan befektetéshez, ami 10 forintba kerül, és 50% eséllyel 3 év múlva 15-öt ér, 50% eséllyel pedig nullát, akkor természetesen a hitel felhasználásával be kell fektetnem ebbe a lehetőségbe. Jól látható, hogy bankhitel nélkül, saját tőkéből ezt senki sem csinálná meg, a befektetés várható értéke ugyanis negatív (ugyanis saját tőkéből megcsinálva 50% eséllyel nyerek 5-öt, 50% eséllyel bukok 10-et).Ugyanakkor hitelből teljesen más a helyzet. Amennyiben a befektetés „bejön”, akkor 3 év múlva 15-öt fog érni, visszafizetem a 9 hitelt és lesz 6 forintom, tehát nyertem 5-öt. Amennyiben nem, akkor elbuktam a belerakott 1 forint tőkémet. Ez egy racionális befektetés, ui. ki ne akarna olyan lehetőséget, ahol 50% eséllyel nyer 5 Ft-ot, és 50% eséllyel bukik 1-et?! Látni kell viszont, és ez az egész történet lényege, hogy amennyiben a befektetések nem jönnek be, akkor én mint befektető bukok 1 Ft-ot, de 9 Ft-ot bukik a hitelező bank, aki a hitelt folyósította nekünk! Ha egy bank kellően sokat bukik hitelein, akkor természetesen csődbe megy, és nagyjából például ez is történt volna a magyar bankszektorral is a 2008 utáni svájci frank hiteles összeomlás időszakában, ha nem külföldi kézben lettek volna, és a külföldi tulajdonosok a hiányzó sok száz milliárd forintos összeget nem pumpálták volna bele leánycégeikbe évről évre. Amennyiben valamikor, valamiért (politika irányváltás vagy szimplán csak gazdasági recesszió miatt) a politikai alapon kiosztott hitelek egy része bedől, akkor az a folyósító bankok tőkéjét könnyedén mínuszba viheti. Ebben az esetben két lehetőség lesz: vagy a banktulajdonosok állják a veszteségeket, vagy az állam, ugyanis a betétbiztosítási rendszer miatt a betétesek nagyon nem sérülhetnek. Mivel ezek a bankok jellemzően nem külföldi, hanem hazai tulajdonban vannak, ezért tulajdonosaik vélhetően egy ilyen kimenet esetén nem lesznek képesek a szükséges hiányzó hatalmas összegeket bepakolni. Márpedig a pénzt valakinek be kell majd raknia, mert különben a betétesek elveszítenék megtakarításaikat, ami egyrészt a modern betétbiztosítási rendszerekben nem lehetséges, másrészt gazdaságpolitikailag sem elfogadható. Tehát teljesen egyértelmű, hogy ha/amikor a fenti eseményekre sor kerül, akkor majd a magyar államnak kell állnia a cechet, mint ahogy például pár éve Szlovéniában a szlovén államnak kellett az állami bankok veszteségeit rendezni, ami az államadósság nagyarányú megugrását okozta. Lefordítva tehát: végül valójában a vétlen állampolgárok/adófizetők fizetik meg az oligarchák gazdagodását. Van még egy érdekes vetülete a fenti történetnek: amennyiben olcsón kaphatok hitelt a nagyon kockázatos/nem túl nagy megtérülésű befektetéseimhez, akkor érdemes ezekből minél többet megcsinálnom, ami azt jelenti, hogy az ilyen hitelekkel kitömött szereplők vásárlóereje megugrik, és „mindent” meg tudnak venni, akár a többi szereplő számára nem túl racionális árakon is. Magyarul ez a hazai eszközök (ingatlanok, cégek) árának gyors felfutását segíti elő, eszközárinflációt gerjeszt, ami természetesen a következő ciklikus visszaesés idején a visszaesés erejét fogja növelni, ugyanis a fedezetek értéke többet fog esni a túlpumpált állapotból, mint az természetes esetben történne, tehát az ilyen rendszerekben megnő a gazdasági ciklus amplitúdója: nagy fellendülések válthatják a nagy összeomlásokat. Habár ennek még, úgy tűnik, nincs itt az ideje, és van pár évünk, azért érdemes észben tartani! www.zsiday.hu

Jó cikk:)

GLOBÁLIS GAZDASÁGI CIKLUS 2017. MÁJUS 9. KEDD | 07:57 | CITADELLA Mostanában többen megkérdezték tőlem, hogy hol tartunk a globális gazdasági ciklusban. Ez nagyon lényeges kérdés, és természetesen ha pontosan tudnék rá válaszolni, az nagyon sok pénzt érne. Mindenesetre leírom, hogy most mit gondolok erről, bár biztos, hogy 6 hónapja nem ezt gondoltam, és valószínűleg 6 hónap múlva sem ezt fogom gondolni. A legfontosabb, hogy a gazdaságpolitikai döntéshozók is emberek, és emiatt leginkább a közelmúlt tapasztalataiból indulnak ki (ahogy mondani szokták, a tábornokok is mindig a legutolsó háborút akarják megnyerni, pedig a következő háború már valószínűleg másmilyen lesz). Az elmúlt években a gazdaságpolitikusok azt látták, hogy infláció nincs, nem is lesz soha, a gazdasági növekedés pedig törékeny. Emiatt óvatosak lesznek, nehogy szétzúzzák a gazdasági növekedést, és nem nagyon fognak megijedni az infláció megjelenésétől.A legsikeresebb és legértelmesebb jegybankok egyike az amerikai Fed. Ők elég jól látják, hogy a gazdaság teljes kapacitás környékére ért, és mindenképpen akarnak kamatot emelni. Szerintem a rövidebb távú kamatemelések esélyét emiatt szerintem alulbecsli a piac, ugyanis elég gyorsan 2-3% körül találhatjuk magunkat, viszont ennél feljebb valószínűleg csak akkor mennének, ha komoly inflációs jeleket látnának – pont azért, mert nem akarják, hogy nagy növekedési áldozat legyen. Az európaiak track-recordja borzasztó, de valószínűleg késleltetve követik az amerikaiakat, a következő hónapokban visszatérnek a nulla-poztiív kamatok világába, valahova 0-1% közé. A nagy kérdés, hogy ennyi monetáris szigorítás megárt-e a gazdaságnak (fiskális oldalról nem várható megszorítás). Ha balul jön ki a lépés, akkor lehet, pláne, ha közben még kapunk egy kínai sokkot is (vagy valami más, jelenleg előre nem látott külső negatív lökést). Valószínűleg ezek eredőjeként 20(18)-19-(20?)-ban/ben lehet egy nagyobb lassulás, vagy akár rövidebb recesszió is. Ha/amikor ez bekövetkezik, akkor mind a piaci szereplők (ÚRISTEN? kezdődik 2008 ismét!!!), mind a gazdasági döntéshozók nagyon meg fognak ijedni, és azonnal visszavágják a kamatokat nullába, beindítják a QE-t/költségvetési költekezést, stb. Emiatt ez a recesszió véleményem szerint sekély és rövid életű lesz, nagyon jó vásárlási alkalom. Utána viszont minden tekintetben megnyílik a tér az infláció komolyabb visszatérésére. Nagyjából ez a vízióm a következő 2-3 évre, ami vagy bejön vagy nem. Biztos, hogy ahogy telik az idő, és változik a helyzet, újra kell majd értékelni a dolgokat, de most ebből indulok ki. Véleményem szerint mély gazdasági recesszió á lá 2008-9 nem várható a következő években, kisebb megingás(ok) igen, gyors gazdaságpolitikai válaszok igen, és ez előbb-utóbb globálisan is megágyaz az inflációnak. Tekintve, hogy Magyarországon a gazdaságpolitikusok amúgy is gőzerővel dolgoznak az infláció visszatérésén, ha ez világszinten is lendületet kap, akkor hosszabb (5+ éves) távon igen komoly meglepetések is jöhetnek ezen a téren idehaza.

Hány prostira mint "termelő eszközre" tartanál igényt az elvtársaknál? :)

Nem nagyon kellene mérleget vonni, mert a kapitalizmus utcahosszal vezet egyelőre "cipőkben" :) Pláne, ha a mérlegekbe belediszkontáljuk az áldozatokat is. A kapitalizmusnak hány áldozata volt? Talán Bo-pal meg hasonló katasztrófák...? (Az is sok, nehogy félreérts... csak mindig pár nagyságrenddel kevesebb lesz, mint a szocializmus áldozatainak száma.)

A kapitalizmus sem csodaszer. Még csak nem is tökéletes, de eddig ez az egyik legjobb, legadaptívabb rendszer, ami még kompatibilis az emberi pszichével :) A szocializmus pl. nem nagyon kompatibilis vele, ezért sem működik. Persze a kapitalizmus is elég lassan fejlődik: kellett neki több száz év is, mire "megszelídült". Előtte elég vad volt :) Ma talán Kína mutatja meg a legjobban, mit ér a tervgazdasággal szemben: a speciális gazdasági övezetek, pl. Hongkong, Shanghai, Makaó finoman szólva is jobban fejlődnek, mint Kína többi része. Ezekben az övezetekben ugyebár lényegében kapitalizmus van. A szocializmus nem véletlenül vezetett olyan rémálmokhoz, mint anno a keresztény-fundamentalista Spanyolország. Ez utóbbi ideológiák képmutatóak, nem számolnak az emberi gyarlóságokkal úgy, ahogy kell, ráadásul nagy hagyományai vannak mindkettőben a szolgalelkűségnek, besúgói hálózatoknak, stb. Szóval azok pikk-pakk elkorcsosulnak, legyen az alapelv bármennyire is magasztos. A kapitalizmus valószínűleg jó bevezetője lesz a transzhumanizmusnak...

Hát, ja, szerintem is NEM.Érdekes gondolat, amit felvetettél, a következtetéssel meg aligha lehet vitatkozni. De azért fognak :-)

Helló, én a Tibi bejegyzésére írt alábbi posztodra reagáltam. Tehát szocializmus vs kapitalizmus. Egyszerűen, a két rendszerben más görbén fejlődtek az államok. Nyilván voltak eltérések a kiinduló állapotokban, de ha a szocializmus nagyon hatékony lett volna, akkor a SzU, meg később a baráti meg testvéri államok, avagy KGST öles léptekkel haladtak volna a nyugati világ után, legalább is lassanként felzárkózva. Ezzel szemben -mondjuk a 1917-1988 időszakot nézve- leszakadtak. --- Tibi0002: Ez az össznépi tulajdon dolog nagyon ismerős. Szocializmusnak hívják. Az a gond vele, hogy NEM működik. Kizárólag diktatúrával tudták/tudják fenntartani, Kopejka01: Ez sem működik csak jobb a sajtója. Amúgy ezzel a módszerrel került cipő az orosz muzsik gyerekek lábára.

Hamár gazdasági fórum, a gazdaságpolitikában is kiindulhatunk a kockázat-hozam összefüggéséből :) A szocializmus építésével (mindenki egyenlő, mindenki lábán legyen kiscipő... stb) jutottak-e előbbre kérdésre szerintem a NEM a válasz.A kockázatot éppen ott kell vállalni hogy merik-e az egyéneket élni hagyni, kapnak-e homokozó-lapátot (építhetnek várakat), vagy helyettük akarják megépíteni a homokvárakat.Ettől függetlenül vagy a hatékonyságot támogatandó meg kell adni neki a baloldali értékeket is (túlélés, életminimum). A választójog, munkavállalói jogok inkább demokrácia és emberi jogok kérdése ami nem politikai irányzat kérdése. E jogokat csak az antidemokratikus politikusok, diktátorok kérdőjelezik meg (és igen, Orbán is ilyen). Tehát akik jobban jártak és ezután is jobban fognak járni nálunk, ahol merik vállalni az egyének homokvár építési kockázatát :), hagynak nekik piacot, piaci versenyt, információszabadságot, sajtószabadságot, önszerveződést... nem pedig propaganda médiát, civil üldözést, gazdaságot szétverő protekcionizmust...

Nem került sokáig csak disznó sz@r az általad említett gyerekek lábára évszázadokig. A gyarmatok kifosztása sem sokat segített. A polgári forradalmak, megszerveződő munkásosztály bérharca és 1929 tartó súlyós szakember hiány hozott csak enyhe életszínvonal javulást. Pl hétvégén húst ettek.

Ja, a másikkal, amelyiknek csak a sajtója jobb, meg az angol, a francia meg a német gyerek lábára került cipő, meg Merci a garázsba ...Az kétségtelen, hogy voltak pozitívnak mondható eredményei a szocializmus építésének. De én inkább azt gondolom, hogy ezek a baloldali mozgalmak sikerei voltak (választójog, munkavállalói jogok, stb), amik az egyik helyen hatalomra kerültek, máshol meg nem, és ez utóbbiak sokkal jobban jártak.

"A plotinus mekkora mértékben járult hozzá hogy fillérekért adja el a felszámoló a budacash opimus reszvenyeit" Nem tudom. Szerinted mekkora mértékben? Amúgy érdekes, hogy a fenti sztoriból pont ezt a - ha igaz lenne is - apró részletet ragadtad ki. Az, hogy a Fideszes kapcsolatokkal rendelkező BC-sek tízmilliárdokat loptak, hogy zárolt vagyonelemek kerültek értékesítésre, hogy átkerült az egész lopott szajré egy kis off-shore-os utaztatás után Mészároshoz, az egyetlen kérdést nem vet fel benned és picit sem zavar...